Kisalföld, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-06 / 105. szám

1995. május 6., szombat Az év koncertje Egy legendás lemezbemutató Győrben A magyar rockzene vitatha­tatlanul egyik legnagyobb és legeredetibb tehetsége, Presser Gábor Győrbe ért tegnap este. Egy koncert erejéig. Omegás dalai még ma is világhódításra képesek. Az LGT albumai gyűj­tők féltett kincseivé váltak, a le­gendás tabáni koncertek em­léke még ma is él. A nagy egyé­niségek azonban lassan ma­gukra maradtak - prófétai sors - szerte a világban. Maradt a hideg üzleti megfontolás, az íróasztalon kreált sztárok vi­lága. „Az volt a tapasztalatom, hogy ők ezt nem veszik olyan komolyan (értsd: Nyugaton), nekik nem olyan fontos. Az ő társadalmukban a műfaj már nem jelent erőt. Persze nálunk is vész el ebből. Magam a Pad­lás londoni próbáinál készül­tem ki ettől. (Le is tiltotta a be­mutatót.) Nincs közös nyelv, összekacsintás, sorok közti ol­vasás. Rengeteg rutinszerű jó­­pofasággal vannak tele a da­laik.” Jött a színház. Szörényiék visszautasítják a Déry-adap­­táció megzenésítését. Szerin­tük támadás a műfaj ellen. Presser eget-földet rengető óriási sikerű muzsikát kompo­nált hozzá, így született a Pop­­fesztivál. S vele az ajánlat: le­gyen a Vígszínház zenei igazga­­■­tója. A mai napig nem tetszik neki a titulus. Nem is illik hoz­zá. A születő munkák viszont briliánsak. Elég csak a most Győrben is látható Padlásra gondolni. S most évek hallga­tása után, miközben csak ven­dégzenészként tűnt fel imitt­­amott, itt az új CD: Csak dalok. Ez áll a borítóján. „Két válasz is van: rengete­gen kérdezték ugyanis - vala­mi nagyszabásúra készülsz? S mindig azt feleltem, nem, csak dalok. A másik ok az, hogy Ma­gyarországon egy sznob divat uralkodott el. Mindenki hatal­mas lélegzetű darabokat akar írni. S ezek elég sikertelennek tűnnek nekem. Jobb a suszter a kaptafánál, én inkább dalo­kat írok. Legjobban a zeneszer­zőséget szeretem, bár a legna­gyobb élvezetet a szövegírás szerzi. Ez nekem szabadon vá­lasztott gyakorlat. Van benne valami merész dolog a részem­ről. Megpróbálok valamit, amit kevésbé vesznek komolyan tő­lem, s nem is várnak el annyit, mint a zenében. Próbálkozom. Úgy csinálok, mintha ezt is tud­nám.” Aki már ismeri a CD-t, egyetért velem. Szenzációs ze­nei anyag. Mindegyik dalnak története van. Például: „A Gazdag fiú szerelme” már ’78-ban le volt tiltva. Egy filmben szerepelt volna, de va­lamelyik éber illetékes miatt iszonyú balhé lett belőle. Mi az, hogy négyütemű autót ve­szek? Meg­ nem nézem, hol a határ? Mi a problémám nekem az NDK-val? Volt nekem elég. De nem gondoltam, hogy ez egy hazátlan, véres tett. Persze ki­dobták a filmből. S vele engem is.” Úgy született ez a CD, hogy Presser Gábor megmutatta a témákat a kiválasztott muzsi­kusoknak, s ők szalagra ját­szottak három-négy variációt. A szerzőre bízva, hogy mi ke­rül végül a korongra. Nem akárkiről van szó. Csak úgy vállalkozott ugyanis a lemezre, ha a zenészek kiválasztásában szabad kezet kap, így szerepel Garth Hudson, Gábor nagy kedvence a The Bandből, Lew Soloff a Blood Sweat and Tearsből , vagy Warren Haynes az Allman Brothersből. (Utób­bit az ifjú gitárosgeneráció leg­tehetségesebb tagjának tartja, s ő nem szokott tévedni.) Persze, ők a koncerten nem lesznek itt. „Ezek az emberek lemezről lemezre vándorolnak. Nem tudnának két hónapra Euró­pába jönni. 2-3 napjukat is őrült nehéz volt egyeztetni New Yorkban a felvételek idején. ” Nem a csápolás és a bódulat koncertje lesz, az biztos. Kivá­ló zenészek erre az egyik garan­cia (fellép a Tea két muzsiku­sa is!). A másik pedig Presser Gábor egyénisége. Mert min­­­dig érdemes odafigyelni rá. „A mai fiatal generációban nagyon sok van. Megértésük­höz kell egy kis idő. Az a hely­zet, hogy mi óhatatlanul meg­öregedtünk, s jó lenne, ha nem esnénk ugyanabba a hibába, ■mint a minket annak idején elítélők. Jó lenne a világban több megértést tanúsítani egy­más iránt. Nem csak a bőrszín­hez kell tolerancia. A generáci­ók egymást megértéséhez is. Mert az idősek nem könnyen élnek már ezen a világon és sok mindent nem értenek. A fiata­lok pedig belecsöppentek egy néha nagyon-nagyon nehezen átlátható és követhető világ­ba.” Reméljük, a következő CD- re nem kell éveket várni. Addig is ülj le, Gábor, és zenélj ne­künk. Az se baj, ha Csak dalo­kat játszol. Meghallgatjuk. (Az idézetek a BMC Rádióban el­hangzott Presser-interjúból va­lók.) Iván Csaba Presser Gábor A különleges ötvenkettes Cseh dalnok Az ötvenkettő különös szám. Osztható kettővel, néggyel, sőt, tizenhárommal is. Szám­­misztikában járatosoknak ez sokat elárul. Európa keleti felén életkorként is tekin­télyt parancsoló. Sokaknak el­érhetetlen. Talán ezért ható­dott meg Cseh Tamás, mikor belépett a Merlin Színház ko­romsötét termébe Jordán Ta­más oldalán. (A következő szövegnek dal­lama is van, de azt az olvasónak kell emlékezetéből előbányász­nia.) 52 év. Nagy idő. Kicsit nagy­papás. 52 éve született. A hely: Budapest, 943 az évszám. Ta­nult, s tanárként tanított. Az alliteráció miatt. S úgy ’70-től dalokat írt. A szépreményű író Bereményi Gézával. Mása nem is igen volt. Egy másik társ. Név szerint Másik János. Azóta dzsesszzongorista. Az egyik legkülönb. Egy tv-műsorban voltak zenei betét. A vágáns és a bárzongorista. Két anakro­­nista. Fanyarul kesernyés el­és visszavágyódók. A perifé­riára szorultak és önpusztítók, a másként gondolkodók és a gondolkodók dalnokai. ’76-tól albumot írnak. Az egy Levél. Nővérének írta. Arról, hogy itt kellett élnünk. Valaminek út­ján, mit nem választottunk. Út­­talan sorsokról, krúdys utazá­sokról. Megkívánható kis(z)­­titkárnőkről, kávéházakat pó­tolni nem tudó kocsmákról, hol búza és békesség alig, de bár mindig volt elég. A 25. Színház után a Vár­színházban adta elő önálló estjeit. Járta az országot. Majd a Katona József Színház tag­ja. Feltűnt filmekben is. Melankolikus és néha pőre dalnokot játszott többnyire. De jobb szerettük a gitárt ölel­ve, fölé hajolva. Arcán a szo­kott fanyar mosollyal, közönsé­gét fürkésző tekintettel, rán­cosodó arccal. Aztán híre jött: vidékre költözött egy falusi házba. Egy nősülés. A feleség: Csá­szár Bíró Éva. S egy fiú is. Név szerint András Koppány. S egy találkozás. Egy hírneves író és sikeres filmgyártó, bizonyos Bereményi Géza. Ugye isme­rős? Újra dalokat írnak. Hisz ennyi változást valaki meg kell hogy írjon! Tanulságul. A ta­nulni ritkán óhajtó utókornak. 52 év. Bölcs nagypapás idő. S a Merlinben csak ült a dalnok. Szeme sarkában könnyek. 955 az évszám. Na jó, így jó. Ez egy tisztelgő-emlékező írás. Illet­ve volt csak. I. Cs. Cseh Tamás SZIVÁRVÁNY KISALFÖLD 15 Humorba csomagolt furcsa világ A Pulitzer-díjas karikaturista Egykor kedvenc lapom volt a Ludas Matyi, sőt állandó ol­vasója voltam magazinjának, évkönyvének is. Jó volt pár percre kicsit „más” színben látni a világot, egy húron pen­­dülni a főrajzmesterrel. Az egy­­­kori Ludas mára sajtótörténe­lem. Egyik állandó szerzője, a karikaturistája vékony, fekete tollából egy jellegzetesen nagy orrú figura maradt meg az én „filmemen”. A győri Petőfi Sándor Művelődési Központ­ban ezért is jelentett élményt vele a találkozás. A Pulitzer-díjas Lehoczki István pályafutása a Kossuth Nyomdából indult. A hatva­nas évek végén, segédmunkás­ként havi ezer forintot kere­sett. A nyomdai munka mel­lett Lehoczki rajzolt és persze nyitott szemmel járt-kelt. Jó pechje volt, hiszen itt ismer­kedett meg Dunai Imrével, aki szabadidejében a Magyar If­júságnak gyártotta karikatú­ráit. - Akkoriban hetven forin­tot fizettek egy megjelent raj­zért - mondja Lehoczki István -, úgyhogy otthon én is pró­bálkoztam. Bevittem a szer­kesztőségbe, megjelent. Vala­hogy így kezdődött az egész. - Voltak tanítói, mesterei ezen a pályán? - Ahogy a humort, így ezt a műfajt sem lehet igazán tanul­ni. Volt idő, amikor a Képző­­művészeti, azután az Iparmű­vészeti Főiskolán is gondoltak arra, hogy indítanak karikatú­ra szakot az alkalmazott gra­fika mellett, de ez nem megy. A karikaturista élete végéig tanul, a humort érezni kell. Évek vagy talán évtizedek kel­lenek a saját stílushoz, figu­rához. Huszonöt éve ebből élek, ám a két évvel ezelőtti dolgokat már másképp rajzol­nám meg most. - Mennyire lehet társadalmi kórrajz a karikatúra? - Ez is sajtóműfaj, ám idő­vel aktualitását vesztheti. A régebbi rajzaimat a gyerekeim már nem is értik sokszor, hi­szen az iskolában másként vagy más összefüggésben ta­nultak róla. Egy időben nem lehetett szólni a román vagy lengyel eseményekről - rajz­ban. Pedig a karikatúra hű tükre a minket körülvevő vi­lágnak és a közhangulatnak. - A megjelent karikatúráit, s persze Lehoczki Istvánt nem fenyegették még meg perrel, hiszen nem is veszélytelen min­dennapi igazságtalanságain­kat pellengérre állítani. - Megúsztam az ilyen hely­zeteket, vagy legalábbis a szer­kesztő tartotta a hátát. De azért az igaz, hogy az ember képtelen kibújni a bőréből, s mindenben észreveszi a „cson­tot”. Egyébként is vannak idő­szakok, amikor az apró bosszúságokat ki kell rajzolni magunkból. - A mostani ilyen „dühös” korszak? - A gazdaság pangása miatt inkább elkeseredettek az em­berek, s ilyen vagyok egy kicsit én is. Ez a jobb időkre várás időszaka. - Van olyan munka, amit visszaad, mert mondjuk nem lehet megrajzolni? - A saját témát mindig könnyebb megjeleníteni, de például a vízgazdálkodásról beszélni - rajzban - valami ret­tenetes... A száraz, közgazda­­sági téma igazából nem köt le. - Ez a művészet amolyan keserűen vidám műfaj. Le­hoczki István is ilyen ember? - Nálunk a családban min­dig történik valami hülyeség, alapvetően optimista típus va­gyok. Ha valaki elgondolko­dik a rajzaimon, nekem untig elég, és ha ráadásként sikerül megmosolyogtatnom - hát az igazán nagy ajándék. Harcsás Judit Fotó: Szabó Béla Munkában a mester.. ...és a végeredmény. Hűtött árai Nincs­ áremelés. Vannak­ új, légkondicionált modellek Jöhet a nyári hőség,­­jöhet a fogyasztási adó-zivatar és az ár­láz! A Suzuki idejében gondoskodott arról, hogy Önt egyik se zavarja. A raktárkészlet erejéig valamennyi hazai modell árát sikerült a kellemes fogyaszthatósághoz szükséges hőfokon tartani, akciós árainkban a 10%-os fogyasztási adónak nyomát sem látja! 600 db légkondicionálóval szerelt Suzuki Summernek pedig nemcsak az ára, de az utastere is olyan hűvös, amilyenről a forró napokon eddig legfeljebb csak álmodott. Hűtött autók és hűtött árak a Suzuki márkakereskedőknél! Ne késlekedjen! Csípje el melegében! Márkakereskedőink: SUZUKI. A mi autónk. GYŐR Suzuki-Blaskovics Bajza u. 3. Tel.: (96) 324-063 • Győri Autóközpont Rt. Tompa u. 2. Tel.: (96) 314-811 • MOSONMAGYARÓVÁR Diba‘93 Kft. Gabonarakpart út 6.Tel.: (96) 211-787­­ SOPRON Park Kft. Suzuki Center Bánfalvi út 14. Tel.: (99) 312-788 ^ MAGYAR ^SUZUKI ——*»..................—

Next