Kisalföld, 1995. október (50. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-28 / 253. szám

1995. október 28., szombat Mindenszentek és halottak napja Készülődés a temetőkben így mindenszentek és halottak napja táján az átlagosnál sok­kal nagyobb figyelem fordul a temetők, a sírkertek felé. Az el­hunytak hozzátartozói rendezik, karbantartják a sírokat s a hivatalos fenntartók is azon munkálkodnak, hogy a temetőkben igazán kulturált körülményeket teremtsenek az ünnepre. CSORNÁN a Jószív Temet­kezési Szolgáltató és Kereske­delmi Kft. Csornai Kirendelt­sége ügyel a temetők rendjére. Németh Árpádné, a kirendelt­ség illetékese elmondta, a te­metőkben megtisztították az utakat, lekaszálták a füvet, el­szállították a keletkezett hul­ladékot, szemetet. Az Őran­gyal-temető ravatalozója új drapériát kapott. S mint azt a helybeliek korábban már ta­pasztalhatták, a Szent Antal­­temetőből eltávolították az öreg, balesetveszélyessé vált fákat, s helyettük a főút mellé tujákat ültettek. Németh Ár­pádné szerint - bár a kiren­deltség emberei egyébként is rendben tartják, tisztítják a te­metőket - októberben különö­sen nagy figyelmet fordítanak erre. Megtudtuk azt is, hogy ok­tóber 29-én, vasárnap a Szent Antal- és Őrangyal-temetőben délután háromtól hat óráig gyászzene szól. Szerdán és csü­törtökön, tehát november else­jén, valamint másodikén, dél­után háromtól öt óráig ugyan­csak zenét szolgáltatnak. Eze­ken a napokon tovább tartják nyitva a sírkerteket és a cég emberei is ott lesznek, s az ér­kező idegeneknek segítenek az eligazodásban, szükség esetén tájékoztatást adnak. Németh Árpádné elmondta, hogy a ki­­rendeltség munkatársai Csor­nán a temetők környékén nem árusítanak virágot, koszorút és kegytárgyakat. Koszorúk készítését előzetes megrendelés alapján vállalják. KAPUVÁRON is a Jószív kft. a városi köztemető fenntar­tója. A még életben lévő teme­tőkezelési szerződés előírja, hogy mindenszentekre általá­nos nagytakarítással készülje­nek. Október 23-a előtt a dísz­sírkert környezetének rende­zésével kezdték, és folyamato­san szépítik, csinosítják a teme­tőt - mondta el Horváth Ist­ván, a vállalat kirendeltségve­zetője. Szombatra és vasárnap­ra egész napos ügyeletet szer­veztek. A temető nyitvatartási ideje sem érvényes a halottak napját megelőző és követő hét­re, így bármikor látogatható a város sírkertje. November elsején délután fél háromkor kerül sor egyházi szertartásra, amelyet a kápol­na előtti nagykeresztnél celeb­rálnak a kapuvári egyházköz­ség tisztelendői. H. J.-N. D. L. KISALFÖLD Önkormányzati ülés Kapuváron Közalapítványok a városért A kapuvári önkormányzat csaknem minden tagja részt vett a város októberi rendes ülésén, amelynek nyitányaként Boross János képviselő egy csengőt és egy kolompot ajándékozott a tes­tületnek, mondván, hogy csengjen az előbbi, ha hangos a vita, és búgjon az utóbbi, ha valaki letérne a „helyes útról”. Elsőként az ez évi költségve­tésük aktualizálását végezték volna el a képviselők. A be­adott módosítások többségé­vel egyetértettek ugyan, ám többen kifogásolták az egyes tételeket. Módos Ferenc olyan kifize­tésekre hívta fel a figyelmet, amelyhez szerinte az önkor­mányzat nem járult hozzá. Varga Gyula a helyi civil szer­veződéseknek és a katolikus iskolának szánt segítséget hiá­nyolta, Németh Cs. Gábor pe­dig arra hívta fel a figyelmet, hogy a bevételi oldalon sze­replő privatizációs összegek idén nem realizálódhatnak, ezért ne csapják be magukat azzal, hogy azokat tovább sze­repeltetik. Az első képviselői felvetés­re a hivatal illetékesei adták meg a magyarázatot, a katoli­kus iskola támogatása ügyé­ben pedig annyiban maradtak, hogy amennyiben megbizonyo­sodhat a testület arról, hogy saját intézményeinél rosszabb körülmények között folyik ott a tanítás, akkor megadják a szükséges segítséget. Az alpol­gármester Varga Géza és az oktatási bizottság elnöke, dr. Horváth Ferenc egyaránt meg­erősítette, az önkormányzat részéről a tárgyalási készség eddig is megvolt, és ezután is meglesz. A privatizációs bevételek le­vételét viszont elfogadta a tes­tület, így míg a kiadási oldalon is megtalálják a mérlegegyen­súly lehetőségét (amire egyéb­ként szintén javaslatokat tett az előterjesztő képviselő), ad­dig felfüggesztették a költség­­vetés módosításainak elfoga­dását. Ezután vita nélkül hagy­ták jóvá gazdálkodásuk há­romnegyed éves tájékoztató­ját. Az önkormányzati intézmé­nyek ellenőrzéseiről szóló re­vizori beszámolót szintén ke­mény kritikával illette, a tes­tület, vitába szállva annak egyes megállapításaival, más­részt kérve, hogy ezután ne két­évente, hanem annál rövidebb időszakonként kerüljön sor az önkormányzati informálódás­ra. A városkörnyéki önkor­mányzatok és Kapuvár kap­csolattartásáról szólva legin­kább a várost súlyosan érintő „kistérségi feladatok, kisváro­si finanszírozás” kérdésköre került elő. Degovics István kép­viselő javasolta, hogy a későb­biekben meghatározott időpon­tonként a város és a környék polgármesterei meghatározott témákban tartsanak tájékozó­dó „konferenciákat”. A döntést igénylő ügyek so­rában támogatták a munka­ügyi központ helyiségcsere-ké­relmét, zárt ülésen pedig élet­re hívták a Kapuvár Lakosai­nak Egészségéért Közalapít­ványt, vezetőséget választot­tak a helyi gyógyvizek haszno­sítását elősegítő közalapítvány élére, tárgyalások megkezdé­séről döntöttek a Győri úti te­mető további fenntartásáról, és a távhőfűtési költségek csök­kentésére irányuló beterjesz­tést elvetették. NÉMETH D. L. Szombati tűnődések ---------­Alázattal kivívott elismerés „Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják” (Lk. 18/14.) Érdemes időnként magunkba nézni és megvizsgálni, vajon mit és miért szeretnek bennünk az emberek. Ugyanis, akit sokan vesznek körül szerető tisztelettel, esetleg ké­nyeztetik, könnyen hajlamossá válik az el­bizakodottságra. Az ilyen ember aztán legtöbbször szeret a középpontban lenni, s előbb-utóbb úgy gondolja, hogy nélküle megáll a világ. Szent meggyőződésévé vá­lik, hogy ő az abszolút tökéletes. Mindenhez ért, mert mindenre alkalmassá minősítette önmagát. Mennyi ostobaságra mondunk igent a gyors karrier reményében, csupán azért, hogy a világ szemében „nagyok” legyünk. A legnagyobb baj, hogy legtöbbször mi magunkkal is elhitetjük ostobaságunk iga­zát. A „kicsiség” vállalása sohasem volt csábí­tó feladat, noha a világ történetében azért akadtak szép számmal, akik éppen kicsisé­gükkel tűntek ki. Nélkülük minden bizonnyal sokkal szegényebbek lennénk. A mai kor szelleme szerint élő inkább diktálni szeret, uralkodni, feltűnni, másoknál különbnek látszani... Általában azért harcol, hogy lás­sák és elismerjék érdemeit. Úgy tűnik, egyáltalán nem kedveli az alá­zatot, sőt, eleve embertelennek tartja, s meg­mosolyogja a lehajtott fejet. A régi mondás azért - ettől függetlenül - ma is érvényes: aki nagyon felkapottnak ér­zi magát, rendszerint elkapatottá válik; mi­ként az is igaz: mindig az esik a legnagyob­bat, aki a legmagasabban van. Sokkal jólesőbb érzés a tetteink által, alá­zattal kivívott elismerés, semmint önmagun­kat felmagasztalva nevetség tárgyává lenni... Az alázatos tettei mögött nem húzódik sanda érdek, ezért osztályrésze az öröm. Semmit sem akar birtokolni, csak adni sze­retne, és mégis fölmagasztaltatik... Kovács András RÁBAKÖZ 9 Új díszben a szili templom Száz napig állványok vették körül a szili templom tornyát, mostanra viszont szépen meg­újult az építmény. - Mi indokolta a felújítást? - kérdeztük Ács Lajos plébános­tól. - Minden évben megbontot­ta a toronysisak palafedését és a mellvédek párkányának bá­dogszegélyét az északi szél. Egyértelműnek tűnt, hogy tartós megoldást a toronysisak vörösrézlemezzel való fedése hozhat. Elvben szinte minden­ki egyetértett azzal, hogy a ja­vítás elodázhatatlan, mert be­ázik a torony, a kivitelezéssel kapcsolatban azonban eltérő volt az állásfoglalás. Szóba ke­rült az infláció, a növekvő mun­kanélküliség, a rosszabbodó anyagi helyzet is. 1993-ban az­tán helyreállítottuk a torony­szobákat, tavaly pedig az eső­csatorna-rendszer szorult cse­rére. - Idén a toronysisak is elké­szült. - Igen, ugyanis a többség az ez évi munka mellett döntött, mivel úgy gondoltuk, hogy 1996-ban sem lesz olcsóbb. Az adakozás teljesen önkéntes ala­pon történt, hozzávetőlegesen sem jelöltük meg a hozzájáru­lás mértékét. Száz napig áll­tak az állványok, mindenki ad­hatott, aki akart. Azt meg úgyis tudják, hogy Jézus sírját sem őrizték ingyen. Az indulásnál februárban csak annyi pénzünk volt, ami a megemelt egyház­adóból maradt a torony felújí­tására. Jó szívvel adott köl­csönpénzzel kezdődött az anyagbeszerzés. A gondvise­lésben bíztunk, de nem tétlen­kedtünk, a lehetőségeket ke­restük. - Az elmúlt napokban befe­jeződött a munka. - Új díszben a szili templom, a falu legszebb középülete és legnagyobb objektuma. A tér­ség egyik legnagyobb templo­ma. Ha nem söpör valami pusz­tító vihar, akkor a hívek el­mondhatják, hogy unokáik is láthatják. Akadtak előre nem látott munkák és kiadások. Tel­jesen új a kereszt, melynek gömbjébe elhelyeztük azt a do­kumentumot, amely a jelen helyzetet tükrözi. Az adako­zók neve is belekerült a gömb­be helyezett fémkazettába. Tá­mogatást kaptunk a helyi kö­zösség felétől, pénzzel, fuvar­ral, kétkezi munkával. A nyu­gati donátoroktól, a szili Győ­zelem Mezőgazdasági Szövet­kezettől, és segített a Pannon- Víz Rt. Contractor Kft.-je is, akik a csatornát fektették a községben. Adósság most is van, de továbbra sem kérünk. - Most osztatlan az öröm Szilban? - Az itt lakók döntik el, tud­nak-e örülni a szépnek, a jó­nak, a szentnek. Menedéket adó ház a templom mindenki számára. Itt nyugszik meg a szív. Ha a mostani iskolások nagykorukban is megmarad­nak gyakorló katolikusnak, ak­kor vallásilag lesz jövője Szil­­nak. - Mit hozha­tnak az elkövet­kező évek? - Nem tervezek, de az el­gondolkoztat, amit ötven év alatt nem lehet pótolni. Fél év­százada vonultatták be a hábo­rúba a lélekharangot, s aki ka­tolikusnak mondja magát, an­nak van egy kívánsága a te­metéssel kapcsolatban: a ha­rangszó. Kép és szöveg: HASZONITS JÓZSEF Új díszben a szili templom, védő toronysisakkal a tetején. Kapuvár 1956-ban: dokumentált emlékezet Simára gyalulták az időt? (2. rész) (Folytatás az 1. oldalról.) „Fejérvári Sándor előadó, akinek szoros személyes kapcso­latai voltak az Esterházyakkal és más tőkés elemekkel, dr. Láng Béla horthysta jegyző - ez a névsora annak a társaságnak, amely elérkezettnek tartotta az időt, hogy simára gyalulja az időt, a régi rendszer visszasettenkedő hatalmasságai, a hercegek, gró­fok, gyárosok számára. Szót sem érdemelne talán az egész ügy, ha a horthysta rend­szer kapuvári hívei az ellenfor­radalmi kísérlet bukása után visszabújtak volna odúikba, ahonnan a nép jogos megmoz­dulását kihasználva előbújtak. Ezek az urak azonban még ma is ott folytatják tevékenységü­ket, ahol október végén elkezd­ték. Irányítanak, intézkednek, szerveznek anélkül, hogy meg­hallgatnák a választott tanács­tagok véleményét. A kapuvári járási tanács vezetése jelenleg is ezeknek az uraknak a kezében van.” A Kisalföld uszító írása úgy felborzolta a kedélyeket, hogy maga Markó Gyula, a megyei tanács akkori elnöke kért „hely­reigazítást”. A „Hazánk”-ban Lázs Sándor így idézi a tanács­elnök szavait: „November elején a kapuvári járási tanács végre­hajtó bizottsága újjáalakult. A kapuvári járási tanács végre­hajtó bizottságának újra, illet­ve újonnan választott tagjai a következők lettek. Elnök: Ta­­tay Jenő, aki tizenkét éven ke­resztül dolgozott a járási tanács­nál, titkár: Fodor József tisztvi­selő, tagok: Vida Fábián téesz­­tag, Vápár István dolgozó pa­raszt, Peyr Gyula bádogos kis­iparos, Fűzi Imre OTP-fiókveze­­tő, Ratatics István KTSZ-dol­­gozó, Lukácsi István, Horváth István, Bödecs Gyula, Varga László, Bujtás József dolgozó parasztok, Endrődi Jenő cukor­gyári tisztviselő, Lajtos Imre pe­dagógus, és Papp Mihály aszta­los. Markó Gyula elmondotta, hogy a kapuvári járást ezek a személyek irányítják, ami ott történik, arról az egész végrehaj­tó bizottság határoz, és az em­lített tagok választását a Me­gyei Tanács is jóváhagyta. El­mondotta még Markó Gyula, hogy Fodor József valóban őr­mesteri rangot viselt a Horthy­­hadseregben, de ugyanezért sok kommunistát, köztük őt, Markó Gyulát is el lehetne ítélni. Kóbor Gyula volt jegyzőt nem a nép kergette el Nagycenkről, hanem 1952-ben hivatalosan helyezték át a Járási Tanácshoz. Halmos László büntetőbíró soha nem sa­nyargatta a parasztokat, mert a kihágási ügyeket intézte a járás­nál... Fejérvári Sándor soha sem­miféle összeköttetésben nem volt az Esterházyakkal, soha nem is látta őket.” „Mi az igazság Kapuváron?” címmel „Köszönet a segítségért” alcímmel a Kisalföld is néhány nap múlva erőteljes kritikával igazította helyre - igaz szintén aláírás nélkül - saját korábbi cikkét. Ebből idézünk: „A cikk mint utólag kiderült, hamis in­formáció alapján nem a való ké­pet festette a kapuvári helyzet­ről. ...A járási tanács rövid ide­ig működött, fent felsorolt forra­dalmi bizottságának tagjai az első napokban valóban több olyan személy elbocsátását is tervezték, akik ilyen elbánásra nem szolgáltak rá. Erre azon­ban nem került sor, és végül is csak azokat távolították el, akik nagyon is eljátszották a nép bi­zalmát. Helytelen volt az említett cikknek a Rákosi-korszak rossz emlékű, káderezési módszerére emlékeztető néhány kitétele is... Ez a véleménye a becsületes ka­puvári kommunistáknak, köz­tük Áder és Ratatics elvtársak­nak is, akik maguk is elítélik azoknak a funkcionáriusoknak a magatartását, akik még most sem tanultak eleget a múlt hibái­ból.” (Folytatjuk) NÉMETH D. LÁSZLÓ

Next