Kisalföld, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

1996. január 2., kedd Rádióközvetítés a székesegyházból Újév alkalmából a győri székesegyházban tegnap délelőtt ünnepi szentmisét celebrált dr. Pápai Lajos megyés püspök. A szertartást a Kossuth rádió egyenesben közvetítette. A misén közreműködött a székesegyház Pa­lestrina kórusa Katona Tibor vezetésével, az énekeseket orgonán Cziglényi László kísér­te. Fotó: SZ. Ö. Kicsit másként, mint tervezték... Megújul az Esterházy-palota (Folytatás az 1. oldalról.) A tervekben úgy szerepelt, hogy a földszinten üzletek, az emeleten kiállítótermek, a tető­térben kiszolgálóhelyiségek lesz­nek. Szó volt arról is, hogy „meg­nyitják” az épületet, átjárást biz­tosítanak a Dr. Kovács Pál és a Király utca között, az udvart le­fedik és így hasznosítható lesz. Most megteremtődött a lehető­ség, hogy az Inszol Rt. kezelésé­ben megvalósuljon a felújítás, elkészült a körülményeknek leg­inkább megfelelő változat is - az eredeti elképzelésekhez ké­pest némi módosítással. Az új tervek szerint a két ut­ca közötti átjárás nem valósul meg. Az udvart a földszinti rész felett fedik le, megnövelt termé­szetes világítást biztosítanak, s így ez a terület is többcélú kiál­lításra lesz alkalmas. Az udvar feletti födém „járható” lesz, sza­badtéri kiállításokat lehet majd rajta rendezni, így az egész pa­lota - a földszinti üzletek kivé­telével - valóságos kiállítóegyüt­tessé válik. Az említett programot elfo­gadta a megyeszékhely önkor­mányzatának közgyűlése. Az építési munkák becsült költsége 185 millió forint-ez finanszíroz­ható az Inszol bérletiedj-bevéte­­leiből, illetve a kialakítandó új üzletek bérleti jogának eladá­sából. A belső berendezés be­csült költsége 30 millió forint, ezt az önkormányzatnak kell biztosítania jövő évi költségve­­tésében. Az Esterházy-palota felújításának befejezése 1997- ben várható. J. F. Az Esterházy-palota felújítása nem halogatható. Az emlékezés lángja Az urivi áttörés napján A Don-kanyar Kápolna Ala­pítvány Kuratóriuma - mi­után rendkívüli nehézségek árán csaknem befejezte a ká­polna felépítését - új, remél­hetően hagyományteremtő ügyet kezdeményezett. Immár harmadik alkalommal szólítja fel, kéri az ország lakosságát az önkormányzatokon keresztül, hogy az urivi áttörés napján gyújtsunk emléktüzet, emlé­keztetve a 2. magyar hadsereg­re, halottainkra és áldozata­inkra. Egyúttal szeretnénk fel­hívni a figyelmet arra a bizo­nyos „József Attila-i” tűzre is, amit a lelkekben kell fellob­­bantanunk, hogy melegedjünk mellette, ebben a fagyos-havas világban. A Don-kanyar-kápolna előtt 1996. január 12-én ismét em­léktüzet fogunk gyújtani. Arra kérjük az önkormányzatok ve­zetőit, hogy amennyiben egyet­értenek kezdeményezésünkkel, szándékunkkal, gyújtsanak tü­zet valahol településükön, an­nak valamelyik méltó helyén (temetőben, hősi emlékmű kö­zelében, templomkertben, vagy valahol a település szélén). Az elmúlt évben égtek már ezek a tüzek Kanadában, Ausztráli­ában és szerte Európában is. .Reméljük, ebben az esztendő­ben is a világon sokfelé lobban fel az emlékezés lángja január 12-én 18 órakor, a 2. magyar hadsereg, az összes hősi halott és áldozat emlékére. S ezért is, hogy tiszteleghessünk a még közöttünk élő túlélőknek, apá­inknak, nagyapáinknak, sze­retteinknek. Lobbanjon fel te­hát minél több helyen a láng. Bobory Zoltán titkár KISALFÖLD Szabadabb az út a határon Szabadabb az út a határon Tegnaptól a Győri Határ­őr Igazgatóság területén az osztrák határátkelő helye­ken, kilépő irányban a ma­gyar határőrség nem végez ellenőrzést, átkelni egysze­rűen az útlevél felmutatá­sával lehet. Ezentúl Hegyes­halomban az EU és Magyar­­ország polgárainak fenntar­tott sávokon csak szúrópró­baszerűen lesz ellenőrzés. Megtudtuk a határőrség ügyeletesétől, hogy a szil­veszteri forgalom nem volt jelentős, az igazgatóság összes határátkelőhelyén mindössze 23.759 személy és 7284 jármű lépett ki és be. Az igazgatóság győri kö­zösségi szállásán a szilvesz­teréjszakát 71-en töltötték, összesen 13 országból. AKTUÁLIS 3 Átcsúsztunk az új esztendőbe (Folytatás az 1. oldalról.) Az előzőek ellenére csen­des, nyugodt éjszakáról nyilat­koztak a megyei kórház deto­­xikálójában. Szilveszter éjjel volt egy „vendégük”, aki rend­őri kísérettel érkezett és re­mélhetőleg tiszta fejjel, mé­­regtelenítve távozott - tudtuk meg Temesiné Bodó Judit szakápolótól. Világra jött az új esztendő első újszülöttje is. Az ácsi Wil­helm Viktória - dr. Mozejko László segítségével - tegnap délelőtt tíz óra után „érkezett meg” a megyei kórház szülé­szetén. A „vörös kakas” is felröp­pent néhányszor az elmúlt na­pokban. Szombaton délután Kapuváron egy kazánrobba­náshoz, éjjel pedig egy csá­­fordjánosfai lakástűzhöz vo­nultak ki a tűzoltók. Sajnos az utóbbi esetnek halálos ál­dozata is volt. Szilveszterkor egy baleset­nél kellett volna segédkezni­ük, de a makacs jégpáncél mi­att nem tudtak beavatkozni. Az új év első napján a győrúj­­falui templom harangjának villanymotorja „füstölgött” kicsit. A községből visszafelé jövet is akadt dolga a tűzol­tóknak. Egy kigyulladt német Mercedest kellett eloltaniuk. G. CS. Wilhelm József­né boldogan figyeli Viktória lányát, az év első új­szülöttjét a győri kórházban. A jótett életünk esélye Beszélgetés dr. Nagy József plébánossal (Folytatás az 1. oldalról.)­­ Szilveszter éjjelén, amikor összecsendülnek a poharak, megállunk egy percre, s az aj­kakról felszáll az első mondat: „Isten, áldd meg a magyart...” Az első szó minden új év kez­detén: Isten. December 31-én este hálát adunk azért, hogy hálát adhatunk. Mert hálát ad­ni csak az tud, akinek a szíve túlcsordul a szeretettől. Hálát adunk mindenért, amit kap­tunk Istentől és az emberektől, s azért is, amit az Úr megaka­dályozott, ami nem történt meg velünk. Istennel kezdjük az évet, erre figyelmeztet ben­nünket Himnuszunk is. - Mi kell ahhoz, hogy az em­ber valóra tudja váltani újévi fogadkozásait, s lelki értelem­ben valóban új életet kezdjen? - Először önmagunkban kell rendet teremtenünk. Cipeljük öröklött hajlamainkat, termé­szetünket, de nem szabad fe­ledni: kikapcsolódni is csak az tud, akinek a lelke mélyén bé­ke van. Hűségesnek kell len­nünk önmagunkhoz és igaz emberekké kell lennünk. Ha bennünk rend van, könnyeb­ben tudjuk rendezni emberi kapcsolatainkat is. Közösség­ben élünk, tehát alkalmazkod­nunk kell egymáshoz, sőt, sok­szor el kell tudnunk viselni egymást. S ez művészet. Az élet nagy rohanásában meg kell állnunk, számot kell vet­nünk önmagunkkal, hogy van­­e helye életünkben az örök ér­tékeknek. Cipeljük terheinket, gyártjuk a „műkereszteket” önmagunk és mások számára, s közben elfelejtjük, hogy az élet enélkül is tartogat problé­mákat bőségesen. De Isten nem ad ránk többet, mint amit el tudunk viselni. Minden csele­kedetünk érték az Úr mérle­gén, mert az örökkévalóság történik bennünk. Kell, hogy legyen elég erőnk az isteni élet­hez, nehogy rutinná torzuljon az erény, s megszokássá a hű­ség. A jótett életünk esélye, a lehetőség, hogy Isten útján megmaradjunk. - Tehát nagy részben raj­tunk múlik, hogy mit hoz, mi­lyen lesz számunkra az új esz­tendő? - Kétségtelen, hogy vannak megmásíthatatlan dolgok, kényszerhelyzetek, de ezek fel­oldása, megélése a feladatunk. Vannak esetek, amikor csak imára kulcsolt kézzel tudjuk elfogadni életünket. Ilyenkor érvényesek a szavak: az em­ber akkor kezd kiborulni, ami­kor már nem tud leborulni. Te­hát: B. ú. é. k.! Bízzuk újra éle­tünket Krisztusra! Mert az új esztendővel ismét időt kapunk, hogy jobbak legyünk. Ehhez nem kell más, csak egyszerű­en embernek lenni és az égre tekinteni. Élvezni a napsuga­rak melegét, gyönyörködni a virágokban, az égen ragyogó csillagokban. Nézni a gyerme­keket, nevetni, játszani, örö­met adni másoknak. Álmodoz­ni, képzelődni, megelégedett­nek lenni, így lesz boldog az évünk, és szép az életünk. KESZEI L. ANDRÁS Egy vastuskó, ami jövőre „visszabeszél” Kemény remény Különleges akció részesei le­hettek azok, akik az óév utolsó napján a Győri Nemzeti Szín­ház előtt nézelődtek, vagy ép­pen csak arra sétáltak. A győri BMC Rádió stábja kivonult. Hat kiló (garantáltan rozsdamen­tes) vasszöggel, levélpapírral, borítékkal, no meg egy teljes darab vastuskóval. Az óév bú­csúztatásához illő hangulatról vagy hatnapnyi zenével gon­doskodtak. A megyeszékhely „vastuskós” hagyományait fel­elevenítve, Ring Ferenc ügyve­zető igazgatótól megtudtuk, hogy ezúttal nem a győri mes­terlegényeknek kellett egy szö­get beverniük a színház előtti téren felállított BMC-vastus­­kóba, hanem ezúttal bárki ka­lapálhatta... Azt a szöget, ami­vel egyben kívánt vagy megfo­gadott valami fontosat az 1995- ös év utolsó napján. A kívánság­­lista pedig az egészen pici foga­dalmaktól az óriásiig, meg a „Csak úgy beleverem! felki­áltással kalapált szögbeverésig választható volt. BMC-ék vas­tuskó­ja pedig - tölgy létére - keménynek és csöppet sem át­látszónak tűnt. A kemény­ re­mény írott fogadalmait és a papírra vetett kívánságokat egy év múlva bontják ki a műsor szerkesztői, és hallgató, mű­sorkészítő, igazgató lehet fülta­núja a megvalósított (vagy el­felejtett) 1995-ös ígéreteknek. AM netán nem találkozott vol­na Szilveszter napján a BMC Rádió vastuskójával, ne csüg­gedjen. Fogadalmait, szóba ke­rülhető ígéreteit keverheti még a tölgydarabba, Győrben, a Magyar utcában... Harcsás Győrben úgy tűnik, megelevenednek a vastuskós hagyomá­nyok. Fotó: SZŰK

Next