Kisalföld, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-21 / 144. szám
12 LURKÓSÁGOK Két liftland !agyszentjánoson 1. kaland Iskolánkban 1996. május 30-31-én sulinapokat tartottunk. 30-án bemutattuk a szülőknek a művészeti szakkörökön szerzett tudásunkat (néptánc, furulya, ének). Meghallgathatták a Ki mit tud? győzteseit, jókat derülhettek a felsősök jelenetein. Megtekinthették kiállításainkat, melyeket az ezeréves iskola, honfoglalás diákszemmel és az olimpia témakörében készítettünk. 31-én délelőtt a felsősök élő történelmi társasjátékon vehettek részt. Elméleti és ügyességi feladatokkal idézték fel őseink életét. A kicsinyek játszóházat szerveztek a pályán: váltóversenyek, körjátékok, rejtvények, daltanulás, ügyességi feladatok várták őket a különböző helyszíneken. Délután nagy sikerű sportbemutatót tartottunk. Az 1-2. osztályosok korong-, a 3-4. osztályosok szabadgyakorlatot, a felsős lányok szalaggyakorlatot mutattak be. A felsős fiúk szekrényugrással ejtették ámulatba a nézőket. A sort iskolánk karatecsoportja zárta. Végül közös versengésre hívtunk felnőttet, gyereket egyaránt. 2. kaland A nagy nap Még szeptemberben született az ötlet, hogy év végén az alsós osztályok sátorozzanak a Duna-parton. Péntek reggeltől szombat délelőttig a 2. és 3. osztályosok legyenek kint, őket váltsák a 4. és a speciális osztály gyerekei. Vasárnap dél körül legyen a sátorbontás. Az elképzelést tett követte. Június 7-én háromnegyed 9-kor az iskola előtt sorakoztunk és lestük a buszt. Alig vártuk, hogy elinduljunk. Amikor megérkeztünk, az apukák lekaszálták a nagy füvet, és felállították a sátrakat. Az anyukák hozzáfogtak az ebédkészítéshez. Addig mi játszhattunk, fociztunk, tollasoztunk. Egy órakor ebédeltünk, majd ismét játszottunk. Kirándultunk, felfedeztük a környéket. Volt focimeccs, aszfaltrajz, rókavadászat. A , Ws6^“sok”a lá”'’e'e”ee nagy keresésben sikerült széthánynunk az összegyűjtött szénát. Csokiért lehetett énekelni a mikrofonba. Este szalonnát sütöttünk. A tábor közepén lámpafényben közjátékot játszottunk a szülőkkel és a tanár nénikkel. Az est fénypontja a tinidiszkó volt. Sajnos tíz órakor be kellett menni a sátorba. Sokáig nem tudtunk elaludni. Reggel Piroska néni tornázni hívott bennünket. Reggeliztünk, rendet csináltunk, hogy a következő osztály elfoglalhassa a helyét a sátorban. A busz érkezéséig még játszottunk. Sajnos hamar véget ért. Nagyon jól éreztük magunkat. Kollár Zoltán 2. a Nebehaj Eszter 4. b Tábortűzi vigasságok. Csoportkép a nagyszentjánosi táborozókról. Készül a finom paprikás krumpli. A nagyszentjánosi néptáncosok egy csoportja. Diátyszótár Szemeztető így, a vakáció első napjaiban eszünkbe se jutna az iskoláról beszélni, legfeljebb ilyen humoros formában: Beborult - bejött a tanár Elmebajnokság - feleltetés Hattyú - kettes Lekapcsolták - megbuktatták Tatadélután - szülői értekezlet Terepszínű pofát vág - beilleszkedik Vitringyerek - stréber Zsiráfgondozó - magas Klóranyó - kémiatanár Mednyánszky Rita 9084 Győrság Halomalja út 3/a 5. osztály Lurkók! Mint tudjátok, hazánk és népünk ebben az évben ünnepli honfoglalásunk 1100. évfordulóját. Szerte az országban, valamennyi városban és a falvakban is megemlékezéseket tartanak erről a híres-nevezetes történelmi eseményről. Ennek kapcsán kezdett el érdekelni, hogy őseink életében, meséiben, regéiben, mondáiban vajon milyen szerepet kaptak egyes állatok, hiszen szebbnél szebb, csodálatosabbnál csodálatosabb történetek szerepelnek a magyar mitológiában. Így került a kezembe többek között Az ősi magyar hitvilág című könyv, Diószegi Vilmos szerkesztésében, amelyben rendkívül izgalmas és érdekes dolgokat olvashatunk meséink állatkirályairól. Népmeséinkben a leggyakrabban előforduló állatok, állatkirályok a béka, egér, farkas, galamb, hal, hangya, holló, kígyó, kutya, medve, méh, nyúl, oroszlán, róka, varjú, sas. Ezek az állatkirályok a magyar mesékben a mesehősnek szinte minden alkalommal fogadalmat tesznek, hogy minden bajában megsegítik. Teszik ezt a fogadalmat azért, mert a hős megkíméli életüket, nem nyilazza le őket. Ezek az állatkirályok társul is szegődnek a hős mellé, és bűvös szereket adományoznak neki. Ilyen bűvös szerek a réz, ezüst, arany nyílvesszők, sípok, kürtök, acélgyűrűk. Amikor a mesehős valami nagy bajba jut, nem kell mást tennie, mint bele kell fújnia a sípba vagy kürtbe, vagy el kell fordítania ujján a gyűrűt. Ekkor az állatkirály azonnal a segítségére siet és megmenti a nagy bajból, ezzel egyben igazságot is oszt. Ezek az igazságot osztó állatkirályok tehát mítoszi alakok is, mint az alábbiakból kiderül. Mit mond a kacsakirály az őt célba vevő hősnek? „Ne lőj meg, fenséges királyfi, két kis fiókom van otthon, azok meghalnának éhen, ha nem hordhatok nekik ennivalót.” Mit mond a mesebeli kakas, aki a mese szerint nem fullad bele a kútba, nem ég meg a tüzes kemencében? „Szidd fel hegyem a vizet! Ereszd ki a vizet, hadd oltsa el a tüzet!...” A békakirály is gyakran előfordul meséinkben. Egyik mesénk szerint a Garam alatt a békaasszonynak háza van, aki magához hívta az özvegyasszonyt. A szegény özvegyasszony, aki elvitte a béka házából a szemetet, az mind arannyá és ezüstté változott. A kisegér is gyakori meséinkben. Amikor eltört a dereka, azt mondta meggyógyítójának: „Tudd meg, hogy én az egerek királya vagyok. Adok neked egy sípot.” Érdekes felfigyelni arra, hogy az ember által oly sokat üldözött és már-már kipusztított farkas a magyar népmesékben szinte mindig pozitív állatkirályként jelenik meg. Így szól a farkasok királya egy mesében a rá támadó legényhez: „Ne lőj meg engem, te bús legény, bizony nem bánod meg! ” Amikor a bús legény veszélybe kerül és megfújja a farkas életéért cserébe kapott sípot, a farkasok azonnal a segítségére sietnek. Ősvallásunkban a méh igencsak nagy tiszteletben állott. A mesehős elé összetörve kerül, és így szól ahhoz: „Segíts rajtam, ha tudsz, bizony meghálálom!” És a méhek királya állja is a szavát. A halak királya érdekes módon nem nagy testű, hanem kicsi hal a meséinkben. A hangyakirály sem gyakori szereplő, de szintén rendkívül hálás megmentőjének. Ahogy ősi meséinkben a farkas, úgy a kígyókirály is megbízható és hű társa lesz megmentőjének, legalábbis a történetek többségében. Végezetül a medvekirályról. Meséinkben gyakran találkozunk vele, de ezekből a mesékből szinte lehetetlen eldönteni, hogy vajon őseink tisztelték-e, rettegtek-e tőle, mint például az ugorságban, ahol szinte vallási félelemmel vették körül. Lurkók! Az ősi magyar mesék csodálatos, lenyűgöző olvasmányok, olvasásukkal időutazásokat tehetünk régmúlt idők világába, mi több, néha még választ is kaphatunk belőlük jelen gondjainkra. Róka Állatságos( Róka úr rovata KISALFÖLD 1996. június 21., péntek Tudod*? Mekkora nyomással hatol be a varrótű a ruhaszövetbe varrásnál? Kb. 1000 atmoszférával. Ugyanis a kezünk kis nyomóereje a varrótű parányi hegyének felületére hatva nagy nyomást eredményez. * * * Honnan ered a Kanáriszigetek neve? A kutya latin nevéből, a canisból. E szigeteken ugyanis feltűnően sok kutyát tartanak. De talán még több kanárit tenyésztenek, illetve fognak be, s e madárkák éppen e szigetekről kapták nevüket. * * * Melyik a világ leghosszabb kötélpályája? A Venezuelában lévő, Meridia várost a Pic Esperjara csúccsal összekötő kötélpálya. Hosszúsága 12 kilométer, végállomása 4766 méter magasan van. * * * Melyik a világ leghosszabb barlangja? A svájci Höllock-barlang, mely összes járataival, oldalelágazásaival együtt 65 kilométer hosszú. Éaszcsiszoló: Régi történet Azt mesélik, hogy hajdanában a vadnyugaton egy mexikói embernek 17 lova volt. Ezeket fiaira hagyta: a legnagyobb fiú kapta a lovak felét, a középsőnek egyharmadot juttatott, a legkisebb pedig a lovaknak csupán egykilencedét örökölte. A három fivér sehogyan sem tudta az apa kívánsága szerint elosztani az örökséget, így hajba is kaptak. Míg csak az arra lovagoló szomszéd ki nem békítette őket: - Ha nem tudtok osztozkodni, segítek én, mi sem könnyebb. Ezzel leszállt a lováról és néhány perc alatt szétosztotta a lovakat a végrendelet szellemében. Majd elköszönt és hazalovagolt. Hogyan csinálta? Megoldás: a szomszéd a saját lovát is a többi mellé kötötte ki. Aztán leszámolta a lovak felét - kilencet majd az egyharmadát - hatot, végül egykilencedét - kettőt, így okoskodott: 9+6+2+17. A maradék ló a sajátja volt, arra felpattant és ellovagolt. Vár a játék, vár! A nagy nyári hőségben bizony legjobb valahol a vízparton. Bizonyára erre gondoltak játékunk megfejtésének beküldői is. A remek vízi „párnát” Pintér Szilvia (Győrújbarát, Veres P. u. 93.) élvezheti majd a hűsítő habokban. Nyereményét a Fapipa Bt. Győr, Baross út 23. sz. alatti üzletében veheti át.