Kisalföld, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-21 / 144. szám

12 LURKÓSÁGOK K­ét liftland !­agyszentjánoson 1. kaland Iskolánkban 1996. május 30-31-én sulinapokat tartottunk. 30-án bemutattuk a szülőknek a mű­vészeti szakkörökön szerzett tudásunkat (néptánc, furulya, ének). Meghallgathatták a Ki mit tud? győzteseit, jókat derülhettek a felsősök jelenetein. Megtekinthették kiállításainkat, melyeket az ezer­éves iskola, honfoglalás diákszemmel és az olimpia témakörében készítettünk. 31-én délelőtt a felsősök élő történelmi társasjátékon vehettek részt. Elméleti és ügyességi fel­adatokkal idézték fel őseink életét. A kicsinyek játszóházat szerveztek a pályán: váltóversenyek, körjátékok, rejtvények, daltanulás, ügyességi feladatok várták őket a különböző helyszíneken. Délután nagy sikerű sportbemutatót tartottunk. Az 1-2. osztályosok korong-, a 3-4. osztá­lyosok szabadgyakorlatot, a felsős lányok szalaggyakorlatot mutattak be. A fel­sős fiúk szekrényugrással ejtették ámulatba a nézőket. A sort is­kolánk karatecsoportja zárta. Végül közös versen­gésre hívtunk felnőttet, gyereket egyaránt. 2. kaland A nagy nap Még szeptemberben született az ötlet, hogy év végén az alsós osztályok sátorozza­nak a Duna-parton. Péntek reggeltől szom­bat délelőttig a 2. és 3. osztályosok legyenek kint, őket váltsák a 4. és a speciális osztály gye­rekei. Vasárnap dél körül legyen a sátorbon­tás. Az elképzelést tett követte. Június 7-én háromnegyed 9-kor az iskola előtt sorakoztunk és lestük a buszt. Alig vártuk, hogy elinduljunk. Amikor megérkeztünk, az apukák lekaszálták a nagy füvet, és felállították a sátrakat. Az anyukák hozzáfogtak az ebédké­szítéshez. Addig mi játszhattunk, fociztunk, tol­­lasoztunk. Egy órakor ebédeltünk, majd ismét játszottunk. Kirándultunk, felfedeztük a környé­ket. Volt focimeccs, aszfaltrajz, rókavadászat. A , Ws6^“sok”a lá”'’e'e”ee nagy keresésben sikerült széthánynunk az összegyűj­tött szénát. Csokiért lehetett énekelni a mikrofon­ba. Este szalonnát sütöttünk. A tábor közepén lámpafényben közjátékot játszottunk a szülőkkel és a tanár nénikkel. Az est fénypontja a tinidisz­kó volt. Sajnos tíz órakor be kellett menni a sá­torba. Sokáig nem tudtunk elaludni. Reggel Pi­roska néni tornázni hívott bennünket. Reggeliz­tünk, rendet csináltunk, hogy a következő osz­tály elfoglalhassa a helyét a sátorban. A busz ér­kezéséig még játszottunk. Sajnos hamar véget ért. Nagyon jól éreztük magunkat. Kollár Zoltán 2. a Nebehaj Eszter 4. b Tábortűzi vigasságok. Csoportkép a nagyszentjánosi táborozókról. Készül a finom paprikás krumpli. A nagyszentjánosi néptáncosok egy csoportja. Diátyszótár­ Szemeztető így, a vakáció első napjaiban eszünkbe se jutna az iskoláról beszélni, legfeljebb ilyen hu­moros formában: Beborult - bejött a tanár Elmebajnokság - feleltetés Hattyú - kettes Lekapcsolták - megbuktatták Tatadélután - szülői értekezlet Terepszínű pofát vág - beil­leszkedik Vitringyerek - stréber Zsiráfgondozó - magas Klóranyó - kémiatanár Mednyánszky Rita 9084 Győrság Halomalja út 3/a 5. osztály Lurkók! Mint tudjátok, ha­zánk és népünk ebben az évben ünnepli honfoglalásunk 1100. évfordulóját. Szerte az ország­ban, valamennyi városban és a falvakban is megemlékezése­ket tartanak erről a híres-neve­zetes történelmi eseményről. Ennek kapcsán kezdett el érdekelni, hogy őseink életében, meséiben, regéiben, mon­dáiban vajon milyen szerepet kaptak egyes állatok, hiszen szebbnél szebb, csodálato­sabbnál csodálatosabb történetek szerepel­nek a magyar mitológiában. Így került a kezembe többek között Az ősi magyar hit­világ című könyv, Diószegi Vilmos szer­kesztésében, amelyben rendkívül izgal­mas és érdekes dolgokat olvashatunk me­séink állatkirályairól. Népmeséinkben a leggyakrabban előforduló állatok, állatki­rályok a béka, egér, farkas, galamb, hal, hangya, holló, kígyó, kutya, medve, méh, nyúl, oroszlán, róka, varjú, sas. Ezek az állatkirályok a magyar mesék­ben a mesehősnek szinte minden alkalom­mal fogadalmat tesznek, hogy minden bajában megsegítik. Teszik ezt a fogadalmat azért, mert a hős megkíméli életüket, nem nyilazza le őket. Ezek az állatkirályok társul is szegődnek a hős mellé, és bűvös szereket adományoz­nak neki. Ilyen bűvös szerek a réz, ezüst, arany nyílvesszők, sí­pok, kürtök, acélgyűrűk. Amikor a mesehős valami nagy baj­ba jut, nem kell mást tennie, mint bele kell fújnia a sípba vagy kürtbe, vagy el kell fordítania ujján a gyűrűt. Ekkor az állat­király azonnal a segítségére siet és megmenti a nagy bajból, ez­zel egyben igazságot is oszt. Ezek az igazságot osztó állatkirá­lyok tehát mítoszi alakok is, mint az alábbiakból kiderül. Mit mond a kacsakirály az őt célba vevő hősnek? „Ne lőj meg, fenséges királyfi, két kis fiókom van otthon, azok meghalnának éhen, ha nem hordhatok nekik ennivalót.” Mit mond a mesebeli kakas, aki a mese szerint nem fullad be­le a kútba, nem ég meg a tüzes kemencében? „Szidd fel hegyem a vizet!­­ Ereszd ki a vizet, hadd oltsa el a tüzet!...” A békaki­rály is gyakran előfordul mesé­inkben. Egyik mesénk szerint a Garam alatt a békaasszonynak háza van, aki magához hívta az özvegyasszonyt. A szegény özvegyasszony, aki elvitte a bé­ka házából a szemetet, az mind arannyá és ezüstté változott. A kisegér is gyakori meséinkben. Ami­kor eltört a dereka, azt mondta meggyó­­gyítójának: „Tudd meg, hogy én az egerek királya vagyok. Adok neked egy sípot.” Érdekes felfigyelni arra, hogy az ember által oly sokat üldözött és már-már ki­pusztított farkas a magyar népmesékben szinte mindig pozitív állatkirályként jele­nik meg. Így szól a farkasok királya egy mesében a rá támadó legényhez: „Ne lőj meg engem, te bús legény, bizony nem bá­nod meg! ” Amikor a bús legény veszély­be kerül és megfújja a farkas életéért cse­rébe kapott sípot, a farkasok azonnal a segítségére sietnek. Ősvallásunkban a méh igencsak nagy tiszteletben állott. A mese­hős elé összetörve kerül, és így szól ahhoz: „Segíts rajtam, ha tudsz, bizony meghál­álom!” És a méhek királya állja is a szavát. A halak királya érdekes módon nem nagy testű, hanem ki­csi hal a meséinkben. A hangyakirály sem gyakori szereplő, de szintén rendkívül hálás megmentőjének. Ahogy ősi meséinkben a farkas, úgy a kígyókirály is megbízható és hű társa lesz meg­mentőjének, legalábbis a történetek többségében. Végezetül a medvekirályról. Meséinkben gyakran találkozunk vele, de ezekből a mesékből szinte lehetetlen eldönteni, hogy va­jon őseink tisztelték-e, rettegtek-e tőle, mint például az ugor­­ságban, ahol szinte vallási félelemmel vették körül. Lurkók! Az ősi magyar mesék csodálatos, lenyűgöző olvas­mányok, olvasásukkal időutazásokat tehetünk régmúlt idők világába, mi több, néha még választ is kaphatunk belőlük je­len gondjainkra. Róka Állatságos( R­óka úr rovata KISALFÖLD 1996. június 21., péntek Tudod*? Mekkora nyomással hatol be a varrótű a ruha­szövetbe varrásnál? Kb. 1000 atmoszférá­val. Ugyanis a kezünk kis nyomóereje a varrótű pa­rányi hegyének felületére hatva nagy nyomást ered­ményez. * * * Honnan ered a Kanári­szigetek neve? A kutya latin nevéből, a canisból. E szigeteken ugyanis feltűnően sok ku­tyát tartanak. De talán még több kanárit te­nyésztenek, illetve fog­nak be, s e madárkák ép­pen e szigetekről kapták nevüket. * * * Melyik a világ leg­hosszabb kötélpályája? A Venezuelában lévő, Meridia várost a Pic Es­­perjara csúccsal összekö­tő kötélpálya. Hosszúsá­ga 12 kilométer, végállo­mása 4766 méter maga­san van. * * * Melyik a világ leg­hosszabb barlangja? A svájci Höllock-bar­­lang, mely összes jára­taival, oldalelágazásai­val együtt 65 kilométer hosszú. Éaszcsiszoló: Régi történet Azt mesélik, hogy hajdanában a vadnyugaton egy mexikói em­bernek 17 lova volt. Ezeket fiaira hagyta: a legnagyobb fiú kap­ta a lovak felét, a középsőnek egyharmadot juttatott, a legkisebb pedig a lovaknak csupán egykilencedét örökölte. A három fivér sehogyan sem tudta az apa kívánsága szerint elosztani az örökséget, így hajba is kaptak. Míg csak az arra lo­vagoló szomszéd ki nem békítette őket: - Ha nem tudtok osztoz­kodni, segítek én, mi sem könnyebb. Ezzel leszállt a lováról és néhány perc alatt szétosztotta a lo­vakat a végrendelet szellemében. Majd elköszönt és hazalovagolt. Hogyan csinálta? Megoldás: a szomszéd a saját lovát is a többi mellé kötötte ki. Aztán leszámolta a lovak felét - kilencet majd az egyhar­­madát - hatot, végül egykilencedét - kettőt, így okoskodott: 9+6+2+17. A maradék ló a sajátja volt, arra felpattant és ellova­golt. Vár a játék­, vár! A nagy nyári hőségben bizony legjobb valahol a vízparton. Bi­zonyára erre gondoltak játékunk megfejtésének beküldői is. A remek vízi „párnát” Pintér Szilvia (Győrújbarát, Veres P. u. 93.) élvezheti majd a hűsítő habokban. Nyereményét a Fapipa Bt. Győr, Baross út 23. sz. alatti üzletében veheti át.

Next