Kisalföld, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-19 / 141. szám

1997. június 19., csütörtök KISALFÖLD A befektetők ekkora kockázatot nem vállalnak Alom marad a szabadidőfalu? (Folytatás az 1. oldalról.) A milliárd forintos becsült költségvetésű beruházás során Mihályi határában 18 lyukú golfpálya, 50 bungaló, később gyógyszálló épült volna gyógy­fürdővel. A leendő építkezéssel érin­tett táblák, a Paczat és a Rá­­ba-part tulajdoni lapjainak döntő többségét a kapuvári földhivatal már elkészítette, hisz a leendő szabadidőkomp­lexum 90 százaléka e két terü­leten feküdt volna. A 120 hek­táros (2200 aranykoronára ter­vezett) elképzelések megvaló­sítására viszont jelenleg nem sok a remény. Immár nem az a fő gond, mint néhány évvel ezelőtt, ne­vezetesen a rendezetlen tulaj­donviszonyok, hanem inkább az, hogy az a pénzügyi befek­tetői csoport, amely korábban valóban komoly levelezést és tárgyalásokat folytatott a sza­badidőcentrum megvalósítá­sára (sőt, a tervrajzokon túl már odáig is eljutott, hogy a szükséges közüzemi hozzájá­rulásokat beszerezze), nem vál­lalja azt az óriási kockázatot, amellyel a jelenleg hatályos magyar törvények szerint szá­molnia kell. Nevezetesen, hogy mivel külföldiek ma Magyar­­országon nem vásárolhatnak földtulajdont, legfeljebb bér­be vehetnék azokat a területe­ket, amelyeken aztán sok száz millió forintért felépíthetnék beruházásukat.­­ Természetesen még nem adtuk fel a reményt, ám az a korábbi aktív tárgyalási fo­lyamat, amely nagyjából egy évtizeddel ezelőtt kezdődött s kisebb-nagyobb intenzitással tavalyig folyamatosan tartott, mára szünetel - mondta el dr. Győrváry György, Mihályi pol­gármestere. - Igaz, a tárgyaló­­partnerek azon szándékukat sem közölték velünk, hogy végképp lemondtak a szabad­időcentrum megvalósításáról, ám elég egyértelmű számunk­ra is, hogy míg nem tudhatják a kiszemelt területet maguké­nak, addig számukra ez túl kockázatos befektetés volna. Márpedig a magyar parlamen­ti pártok egyike sem támogat­ja jelenleg a külföldiek földtu­lajdon-vásárlásának enge­délyezését, így várhatóan to­vábbra is asztalfiókban ma­radnak a tervek. A földterületek jelenlegi gazdái és a befektetők már évekkel ezelőtt megerősítet­ték együttműködési szándé­kukat, ám a polgármester ál­tal említett törvényi lehetősé­gek hiánya Mihályi számára jelenleg azt jelenti, hogy a fa­lu és a környék idegenforgal­mát (és ezzel az ott élők élet­­színvonalát) fellendíteni hi­vatott elképzelés pusztán be­teljesületlen, szép álom ma­rad. NÉMETH D. LÁSZLÓ és Dr. Győrváry György ,, Ügyes kezek” és „Játék a betűkkel” Bronzot hoztak a megyének CSORNA. A Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium, az Országos Közoktatási Szolgáltató Iroda és a Fővárosi Önkor­mányzat Általános Iskola és Diákotthon Budapesten rendezte a XXII. Országos Komplex Tanulmányi Versenyt az eltérő tan­tervű általános iskolák tanulói részére. A versenyen megyénk kép­viseletében a csornai Arany János Általános Iskola és Speciá­lis Szakiskola négytagú csapata vett részt és az előkelő harma­dik helyet szerezte meg. Tuller Zoltán „csapatkapi­tány” örömmel számolt be a bu­dapesti versenyről és a többi programról, amellyel a szervezők várták a tanulókat. - Földrajzi, történelmi felada­tokat kellett megoldani, azután indultunk az „Ügyes kezek”, majd a „Játék a betűkkel” vetél­kedőkre - kezdte Tuller Zoltán. - Az országból huszonöt csapat versenyzett és közülük miénk lett a bronzérem. Természete­sen az országos verseny előtt a megyei megméretésen is számot adtunk tudásunkról. Azt meg­előzően tanáraink segítségével körülbelül négy-öt hétig készül­tünk és győztesként jutottunk tovább Budapestre, ahol me­gyénk képviseletében próbál­tunk sikerrel helytállni. Eddig nem voltunk ilyen versenyen, de a jövőben szívesen elmennénk, hisz sokféle látnivalóban volt részünk, még a Parlamentbe is ellátogathattunk. Idehaza az is­kolában igazgatói dicséretben részesültünk eredményes ver­senyzésünkért. Egyébként az Orsós András, Horváth Katalin, Tuller Zoltán, Bogdány Szabolcs összetételű csornai csapat 65,5 pontot gyűj­tött. Az első helyezéshez 70 pont kellett... Kép és szöveg: HASZONITS JÓZSEF A bronzcsapat tagjai: Orsós András, Horváth Katalin, Tuller Zol­tán, Bogdány Szabolcs. (9724/4958/6/24) RABAKOZ 13 Lányokra várnak a beledi testépítők Nagy átalakítások folynak a beledi testépítők klubjában, nem­csak az edzőtermet kívánják bővíteni, hanem kialakítanak egy kis irodahelyiséget is, ahol végre falra kerülhetnek az egyre gya­rapodó oklevelek és érmek. Öltözőt, zuhanyzót, szaunát építe­nek és remélik, hogy június végére elkészülnek a munkákkal. A helyiségek csinosítása és bővítése lehetőséget biztosít ar­ra is számukra, hogy a férfiak testépítése és erőemelése mellett klubjukat a fitness iránt érdek­lődő hölgyek számára is meg­nyissák és persze jobb körül­mények között készülhessenek fel az országos megméretteté­sekre. Augusztusban Mosonma­gyaróvárra mennek, szeptem­berben pedig már új környeze­tükben ők várnak vendégeket a Langermann Péter ifjúsági és junior emlékversenyre, amely­nek szervezését már február­ban megkezdték. Várhatóan a sportág Európa- és világbajno­kai közül többen is Beled ven­dégei lesznek a rangos viada­lon, így gőzerővel folytatják le­endő támogatóik felkutatását. Az abszolút amatőr szinten néhány éve induló klub egyéb­ként már rangos sikerek sorát tudhatja magáénak. Nemrég a Heves-Mátra Országos Fekve­­nyomóversenyen négyen indul­tak: Simon Vilmos 67,5 kilo­grammban első, Boros Tibor 100 kilóban és Bödő Ernő 82,5 kiló­ban a második, míg Bognár Im­re 125 kilóban harmadik lett, a balatonlellei magyar és nem­zetközi fekvenyomóversenyen pedig csapatban is a hatodikok lettek, hisz első helyet szerzett Simon Vilmos 67,5 kilogram­mos felnőtt korcsoportban, Roz­mán Balázs pedig 82,5 kilós if­júsági korcsoportban. Második helyen végzett Gulyás Balázs 100 kilós ifjúsági korcsoportban (ő összetettben is második lett) és Bödő Ernő a 82,5 kilogram­mos juniorok között. Bronzme­dált érdemelt Lakatos Rajmund 60 kilós junior teljesítménye, csakúgy, mint Hatos Józsefé a 82,5 kilós juniorok mezőnyében. Bognár Imre, aki sérült vállal versenyzett, a 125 kilós junior korcsoportban negyedik, Boros Tibor a 100 kilós juniorverseny­zők ötödik legerősebbjének bizo­nyult. A sikerek azért is nagyon sokat jelentenek számukra, hisz az országban sok olyan klub van, ahol a jobb körülmények és fel­szereltség ellenére sem büszkél­kedhetnek hasonló eredmények­kel. Mint vallják, e hiányossá­gaikat eddig kitartásukkal és el­szántságukkal kompenzálták... Kép és szöveg: Keresztes Róbert A beledi testépítők, hátul: Boros Tibor, Gulyás Balázs, Bödő Ernő, Bognár Imre, elöl: Lakatos Rajmund, Eőry Jenő, Simon Vilmos, Rozmán Balázs. (9724/4957/4/19) Népdalkörök találkoztak Vitnyéden Látványos és sok embert megmozgató falunapot tartot­tak a hét végén Vitnyéden. Ezen a napon a vitnyédieket zenés ébresztő invitálta a kü­lönféle programokra. A bánya­tavon megtartott horgászver­senyen az ifjúságiak között Si­mon Gábor, a felnőtteknél Vö­rös József bizonyult a legjobb­nak. Ezen a napon a nyugdí­jasklubban nyitották meg a Rábaközi Képzőművészeti Egyesület képkiállítását. Fél tíztől sportprogramokra várták a falu lakóit a szerve­zők, s hogy a vitnyédiek szeret­nek mozogni, mi sem bizonyít­ja jobban, mint hogy a sport­­versenyeken több mint kétszá­zan vettek részt. Gerely-, kis­­labdahajításban, valamint súlylökésben Papp Gábor bi­zonyult a legjobbnak. A „Vit­­nyéd erős embere” megtiszte­lő címet Vörös László érde­melte ki. Légpuskalövészet­ben a hölgyeknél Németh La­­josné végzett az élen, a férfiak között Krisztin István célzott a legjobban, az ifjúságiak ver­senyét Zsámboki Balázs nyer­te. A Kapuvári rendőrkapi­tányság által szervezett KRESZ-versenyen Horváth Csaba érte el a legjobb ered­ményt. A művelődési házban a nép­dalkörök találkozója nagy si­kert aratott, melyen fellépett a jánossomorjai, a bácsai, a fel­­péci és a helyi népdalkör. Itt köszöntötték a vitnyédi dalo­sokat, akik az idén ünnepük megalakulásuk tízéves jubi­leumát. A falunap a Csörgető­ben megtartott falubállal ért véget. B. Gy. Tanítványai szeretik a „peches” embert CSORNA. Egykori és jelen­legi tanítványai köszöntötték a közelmúltban Lipovits Ká­roly testnevelő tanárt, a csor­nai kézilabdasport kiemelke­dő alakját, nyugdíjba vonu­lása alkalmából. A majd 40 éve edzősködő tanár megható­­dottan fogadta játékosai gra­tulációit, majd rá jellemző sze­rénységgel köszönte meg azt a sok-sok szép eredményt és mérkőzést, mellyel a lányok ajándékozták meg az elmúlt években. Az ünnepeltet a pá­lya mellett edzőként eltelt évekről kérdeztük. - Nagyon sok szép és emlé­kezetes mérkőzés áll a hátam mögött, ám igazán nagy ered­ményről sajnos nem számol­hatok be. Egész pályám során peches voltam, és a siker ka­pujában mindig „keresztbe tettek”. Természetesen örü­lök az ifjúsági bajnokságok­nak, a diákolimpiákon elért első helyezéseknek, és ennyi év után csak a szépre emlékszem vissza. Olyan játékosokat in­dítottam el a pályán, akik vé­gül sikereket értek el és lettek másod-, első, illetve világvá­logatott szintű kézilabdások. Úgy érzem, hogy az a szeretet és figyelem, amit most tőlük visszakapok, megérte a fárad­ságot, az állandó feszültséget. Ezt bizonyítja ez a mai este is. Én annak idején erre tettem fel az életemet és töretlen lel­kesedéssel végeztem a mun­kámat, még ha a körülmények nem is voltak mindig megfe­lelőek. - Mivel foglalkozik majd nyugdíjaskén­t? - A kézilabdától nem sze­retnék elszakadni, ha szükség van rám, nagyon szívesen se­gítek. Jelenleg hat csoportom van különböző korosztályok­ból, a gyerekek számítanak rám és az ő elvárásaiknak igyekszem megfelelni. - Hogyan látja a kézilabda mai helyzetét Csornán? - Sajnos egyre jobban hát­térbe szorul, egyre kevesebb támogatást kapunk. A fiata­lok és talán a szülők hozzáál­lásával is baj van, nem lelke­sednek annyira ezért a spor­tért, mint a régiek. Olyan em­berekre, sportszeretőkre lenne szükség, akik színes­ lélekkel támogatják, segítik a lányok és edzőik munkáját. Bizako­dom, a város rájön arra, hogy szüksége van a színvonalas és eredményeket elérő kézilab­dára. Alix A.­ ­ co 5* IO­S2 Lipovits Károly MARKOTABÖDÖGE. Molnár Géza és felesége, Németh Sarolta június 13-án ünnepelte hatvanadik házassági évfor­dulóját. E szép ünnepen nyolc gyermekük, vejeik, menye­ik, tizennégy unokájuk és öt dédunokájuk köszöntötte őket. Fotó: Alix Attila

Next