Kisalföld, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-02 / 126. szám

8 MOSONMAGYARÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE KISALFÖLD Az elsősöket tanította betűvetésre, számolásra Jánossomorján Piroska néni lett az év pedagógusa Bensőséges ünnepség kere­tében adták át pénteken dél­után a jánossomorjai II. számú általános iskolában a kiemel­kedő teljesítményt nyújtó ta­nulók elismeréseit. Az év diák­ja kitüntetésben a 8. osztályos Bürus Renáta és a hatodikos Király Zsuzsanna részesült. Az év sportolójának a nyolcadi­kos Nagy Mariannát és Burus Rolandot választották. A leg­jobbnak talált diákszervezők a következők lettek: Jakab Zsa­nett, Csuthy Ákos(7. osztály), Horváth Ferenc (6. osztály), Borsody Erzsébet (7. osztály), Balázs Anikó, Horváth Éva, Horváth László, Mikkely Lász­ló, Bódis Szabolcs, Farkas Eri­ka, Hafner Tamás és Reiszer János (mindnyájan 8. osztá­lyosok). Az év szülőivé Németh Csillag Máriát és Manczal Jó­­zsefnét választották. Az év leg­jobb németese a hatodikos Ma­ró Attila lett.Óriási taps kö­szöntötte az év pedagógusát, a mindenki által Piroska néni­ként emlegetett, nyugdíjba vo­nuló dr. Nagy József­nét. A gye­rekek kedvencévé lett tanárnő 1963-ban végzett a Győri Fel­sőfokú Tanítóképzőben, pályá­ját pedig Mosonszolnokon kezdte. - Most is nagy szeretettel gondolok vissza azokra az évekre, az ottani gyerekekre, kollégákra - idézte fel a múltat a kiváló pedagógus. - A leg­kedvesebb emlékem velük kap­csolatban az volt, hogy amikor 1966-ban áthelyeztek Jánosso­­morjára, egy este katonaruhás fiatalemberek kopogtattak a házunk ajtaján. A volt tanít­ványaim jöttek el meglátogat­ni, mert nem felejtettek el. A kis felmenőben, vagyis az 1-2. osztályban 1973 óta taní­tottam. Kedvenc tárgyaim a magyar irodalom és nyelv, így szívesen készítettem fel a gye­rekeket a vers- és prózamondó­versenyekre, ahol szerényte­lenség nélkül mondhatom, min­n­dig jó eredményeket értünk el. Együtt izgultam a diákokkal a vöröskeresztes versenyeken is, és büszke vagyok arra, hogy szakkörünk nyomán sok fiatal választotta hivatásul az egész­ségügyi pályát. Úgy érzem, meg nem öreged­tem, de most jött el az ideje, hogy nyugdíjba menjek. Sze­rencsés embernek tartom ma­gam, mert egy életen keresztül azt csinálhattam, amit nagyon szerettem. A pedagógusi mun­ka leggyönyörűbb feladata ju­tott nekem: első osztályosokat taníthattam betűvetésre, szá­molásra, és kötelességemnek éreztem megtalálni bennük a szépet, a jót. Köszönöm a sors­nak, hogy pályafutásom utolsó napjáig egészségben tartott, alig kellett hiányoznom. A kol­légáktól, a diákoktól és a szü­lőktől a pénteki ünnepségen egy idézettel köszöntem el: „Minden annyira jó vagy rossz, amennyire mi annak tartjuk.” KÉSS MARIETTA A kitüntetettek csoportja­ (9722/4894/7/4) Dr. Nagy Józsefné Piroska né­ni (9722/4894/7/4) Staféta * Beszélgetés Pályi Gáborral Kalazanci Szent József nyomdokain A kegyes tanítórendet­­ Ordo Scholarum Piarum - Kalazan­ci Szent József alapította 1617-ben. Városunkban a piarista rend hagyományai 1739-ig nyúlnak vissza. E nagy múltú és sok évszázados hagyománnyal rendelkező közösségnek tagja mai be­szélgetőtársunk, Pályi Gábor piarista pap-tanár, aki városunk piarista iskolájának 1994. augusztus 1-je óta vezetője. - Életem első huszonöt éve Budapesthez köt - mondta az igazgató úr. - Hivatásomat, ta­nulmányaimat meghatározta tanár édesapám és pap bátyám hatása. Mindkettejük foglal­kozása, hivatása tetszett. Bu­dapesten magam is piarista is­kolába járva úgy gondoltam, hogy a rend tagjaként mind­kettőt gyakorolhatom. Közép­iskolai éveim után elvégeztem a hittudományi főiskolát és ve­le párhuzamosan az ELTE ké­mia-fizika szakát. Kecskemét­re kerülve tanítottam a rend ottani gimnáziumában, voltam nevelőtanár, osztályfőnök és tíz évig igazgatóhelyettes. - Mikor szűnt meg váro­sunkban a piarista oktatás, és mikor indult újra? - Mosonmagyaróváron az ország valamennyi katolikus iskolájával együtt 1948-ban államosították a piarista gim­náziumot. Több mint negyven­évi szünet után, 1990. szep­tember 1-jén került sor az el­ső venisanc­éra a Keresztény Általános Iskolában, 3 év múl­va indult az első gimnáziumi osztály, és 1994-ben lett ismét a piarista rend az iskola fenn­tartója. - Az oktatásban mennyire tudják megtartani az elődök által felmutatott tanulmányi színvonalat? - A régi piarista iskolákban kétségtelenül magas volt a kö­vetelményszint és jók az ered­mények. Ilyen hosszú „szünet” után nekünk újra kell kezde­nünk mindent. Másrészt váro­sunkban - szavakban - nagy a lelkesedés a keresztény oktatás iránt, mégis az igazán jó tanu­lókat sokan máshová irányít­ják. Nem szép a kifejezés, de igaz: mi is „hozott anyagból” dolgozunk. Más kérdés, hogy a szakmai igényesség és a neve­lői példamutatás révén a ránk bízottakból a lehető legtöbbet igyekszünk kihozni. - Milyennek szeretné lá­tni a jövő piarista iskoláját? - Elsősorban családiasnak. Az iskola ne nagyüzem legyen, hanem a tanulók érezzék sze­mélyiségnek magukat. Rend­alapítónk nyomdokain járva hiszünk egy ilyen intézmény létjogosultságában és jövőjé­ben. A beiskolázásnál figye­lünk a család vallásosságára, a gimnázium esetében a minél jobb tanulmányi eredményre, de ezek mellett igyekszünk a rászoruló, perifériára került gyermekeket is felkarolni. Az igényes tudás és az emberi ér­tékek tiszteletben tartásában látom a jövő céljait, ugyanak­kor piarista iskolaként az egy­háznak is neveljük tanítványa­inkat. - A közelmúltban - 49 év után először - ballagtak az is­kolában negyedikes gimnazis­ták. Milyen etikai töltéssel in­dulnak ezek a diákok, és meg tudják-e őrizni a nagy elődök hagyatékát?- tette fel önnek a kérdést Plutzer István. - Az etikai normákra neve­lés nem olyan, mint egy szak­tárgy oktatása. A fiatalokon is múlik - haladva a felnőttség felé -, hogy mennyire teszik azokat magukévá. Másrészt, hogy mit őriznek meg belőle, az sok tekintetben az őket kö­rülvevő világon is múlik. Már­pedig a mai világ éppen nem könnyíti meg az erkölcsi nor­mákhoz igazodó életvitelt, így azt kell mondani: nehezebb dolguk van a régieknél. A pe­dagógus szakmai megmérette­tése sem hasonlítható a régi ácsmesteréhez, akit az általa épített híd alá állítottak a te­­herpróba idejére. A pedagógus munkáját nem lehet bemutató órák alapján értékelni, azt csak az utókor teheti meg hitelesen. - Kit választ jövő heti be­szélgetőtársnak? - Szabó Miklóst, a követke­ző kérdéssel: mi kellene ahhoz, hogy a közoktatás stabilizálód­jék, és az iskolák hatékony és minőségi oktató-nevelő munkát folytassanak? Pallay E. Pályi Gábor (9722/4894/2/8) Európa-nap Bezenyén (Folytatás az 1. oldalról.) A bezenyei Európa-nap dél­­előttje a kisebbeké volt, akiket a Donja Dubrava településről érkezett 40 horvát gyerekkel együtt először Hargitai Leven­te bűvész szórakoztatott a helyi művelődési házban. Egy vetél­kedő keretében később külön­féle próbákat kellett kiállniuk, így fontos volt például, hogy ki milyen gyorsan tud felfújni há­rom lufit, ki hogyan rajzolja le, mit jelent számára Európa, és ki mennyire tájékozott az Euró­pai Unióval kapcsolatos konk­rét kérdésekben. A győztes vé­gül a bezenyei általános iskola egyik csapata lett - a tagok egy­egy uniós emblémával díszített pólót viselhetnek ezután büsz­kén magukon. Délután a horvát gyerekek mutatkoztak be rövid kulturá­lis műsorukkal, majd a nagyob­bak és a felnőttek beszélgethet­tek kötetlenül a rendezvény ven­dégével, dr. Nagy Frigyes föld­művelésügyi miniszterrel. A ko­moly témák megvitatása köz­ben a tizenévesek elmebajnok­sága zajlott az Alsó vendéglő­ben, ahol a bezenyeiek irányítá­sa mellett Máriakálnok, Lipót és a mosonmagyaróvári egyetem csapata mérkőzött meg uniós téren egymással. A napot végül a szokásos diszkó zárta, így a ze­ne és a tánc volt hivatott felol­dani a községben első ízben megrendezett Európa-nap talp­raesett szervezőinek és lelkes segítőinek feszültségét. R. M. Hargitai Levente bűvész virágot és különféle állatokat készített ördögi ügyességgel lufiból a legkisebbek kedvéért. (9722/4894/6/23) 1997. június 2., hétfő Német versenyek a Mórában A mosonmagyaróvári Móra Ferenc Általános Iskola az el­múlt időszakban német nyelvi versenyeket szervezett általá­nos iskolás tanulók számára. A színvonalas megmérettetése­ken a tanulók teljesítményét a német anyanyelvű zsűri az alábbiak szerint értékelte: A 4. osztályos területi szin­tű német nemzetiségi tanul­mányi verseny első helyezett­je Mayer Adrienn (Móra), má­sodik helyezettje Mádl Eszter (Móra), a harmadik helyezett­jei pedig Zeller Anton (Móra) és Vojnisek Viola (Kimle) let­tek. A Friedrich Schiller vers- és prózamondóversenyen az 1. osztályosoknál Narancsik Vi­rágot (Móra) Pardavi Patrik (Rajka) és Horváth Áron (Mó­ra) követte a dobogón. A má­sodikosoknál az első helyet Holczmann László (Rajka), a másodikat Wolhmutter Chris­tian (Móra), a harmadikat Lendvai László (Móra) szerez­te meg. A 3. osztályosoknál így alakult a sorrend: első Fe­­renczy Csilla (Fekete), második Nagy Gabriella (Móra), har­madik Kempf Anna (Jánosso­­morja). A negyedikesek közül Bugyi Sándor (Fekete), Mádl Eszter (Móra) és Sastin Orso­lya (piarista) voltak a legjob­bak. Az 5. osztályosok mező­nyében Makai Zsanett (piaris­ta), Sipőcz Viktória (Fekete) és Vida Gyöngyi (Móra) jeles­kedett. A hatodikosoknál az első Kocsis Andrea (Móra), a második Doktor Katalin (Raj­ka), a harmadik Domonkos Kármen (Rajka) lett. Az emberi akarat diadala A szívbetegek nyolcadik országos sportnapja A május végéhez képest szo­katlanul hűvös, ám sportolásra kiválóan alkalmas időben zaj­lott le Mosonmagyaróváron a hét végén a Szívbetegek Nyol­cadik Országos Sportnapja, me­lyet a Magyar Szív Egyesület minden évben más-más város­ban rendez. A Motim-sportte­­lepen az ünnepélyes megnyitón pattogó fúvószenére a városi majorette-ek és a Happy Dance dzsesszbalettcsoport vezetésé­vel sorakoztak fel a verseny­zők, 12 város egyesületeinek képviseletében több mint 400 rehabilitált szívbeteg sportoló. Városunk nevében Kocsis Jó­zsefné, a helyi Szív Egyesület sportfelelőse, Stipkovits Pál polgármester és dr. Poór Fe­renc főorvos köszöntötte a meg­jelenteket. Dr. Hoffmann Ar­túr, a megyei Szív Egyesület el­nöke hangsúlyozta, hogy e nap és eseményei a rehabilitáció s az emberi akarat diadalát jelen­tik. A versenyek 9 sportág 14 versenyszámában, 5 helyszínen zajlottak, s az eredmények ön­magukért beszélnek. Férfitekében Wimmer Lász­ló (Várpalota), a nőknél Neu­­berger Lászlóné (Mosonma­gyaróvár) győzött. A sakkver­senyt Kovács Béla (Eger) és Ro­­ósz Katalin (Miskolc) nyerte. Lábteniszben a Szakács-Hor­­váth duó (Eger), míg teniszben dr. Vörös László diadalmasko­dott. Asztaliteniszben Lupo Im­re (Debrecen) és a Both-Hausz­­ner páros (Sopron) bizonyult a legjobbnak. A nőknél dr. Bor­bély Tamásné (Debrecen), pá­rosban dr. Borbélyné Gombos­néval az oldalán győzött. Az 1500 méteres síkfutást Karvaly Elemér (Debrecen) és Glaser Krisztina (Mosonmagyaróvár) nyerte. Úszásban a 100 méteres mell- és gyorsúszást Pintér Já­nos (Mosonmagyaróvár), a nők­nél Szabó Lászlóné (Debrecen) nyerte meg. Röplabdában a debreceniek, kispályás labdarú­gásban a házigazdák diadal­maskodtak. A városok közötti pontversenyt Debrecen csapa­ta nyerte Mosonmagyaróvár és Eger előtt, így ők vihették ha­za Mosonmagyaróvár város pol­gármesterének különdíját. A versengés közben a mentő­­szolgálat, a Máltai Szeretetszol­gálat, a Vöröskereszt és a Karo­lina Kórház orvosai, nővérei minden helyszínen ott voltak, de szerencsére érdemi munká­juk nem akadt. Jövőre Várpa­lota lesz a házigazdája a reha­bilitált szívbeteg sportolók ver­sengésének. Vida István izgalmas, változatos küzdelem volt a jellemző a labdarúgókra. (9722/4897/2/4) Szakács László három éve új­szíves. (9722/4897/2/6) A városi tévé műsora A mosonmagyaróvári városi televízió adása - a képújság csa­tornáján - holnap este 6 órakor kezdődik. Az adás ismétlése szer­da délelőtt 10 és este 6 órakor. Csütörtökön rendkívüli adásna­pot tartva az önkormányzat legutóbbi ülésének felvételét mu­tatják be.

Next