Kisalföld, 1997. július (52. évfolyam, 151-176. szám)
1997-07-07 / 156. szám
1997. július 7., hétfő „Jól sáfárkodtak az adományokkal, örömmel adtunk” Valódi rendőrőrssé alakul az állomás? BELED. Áprilisban a beledi rendőrállomás megszületésének körülményeiről írtunk. Arról, hogy miképpen fogtak össze önkormányzatok, vállalkozók és rendőrök, hogy létrehozzák a nagyközség rendőrállomását a területen korábban egyre inkább elharapódzó bűnözés visszaszorításáért. Akkor Kovács Géza, Kapuvár kapitánya még csak azon reményét fogalmazhatta meg, hogy az induló országos őrsprogram keretében talán továbbfejlődhet a beledi állomás is. Farkas János 1. százados már mint az új beledi őrs parancsnoka vehetett át elismerést elöljáróitól, így amint a rendőrség országos vezetése is rábólint, s hozzájárul a létszámemeléshez, valódi őrssé válhat az egység. - Én kezdetben polgárőrséget szerettem volna szervezni - emlékezik Gombás László, a nagyközség első embere de a törvényi háttér hiánya miatt ezt akkor még nem lehetett. Ma viszont felesleges. Az idetelepülő rendőröknek nemcsak az őrs kialakításához és berendezéséhez nyújtottunk segítséget, hanem lakást is adtunk nekik, hisz fiatalemberek, hadd szaporítsák a falu lakosságát. Aztán a gépkocsi vásárlásában is besegítettünk. Az anyagi hozzájárulást velünk együtt vállaló környékbéli községek számára is érzékelhető a rendőrök jelenléte. Annyi békétlen év után végre rend van a községben, éjszaka bárki nyugodtan sétálhat... - A rendőrökkel korábban is jól együttműködtünk, de úgy gondoltuk, hogy ha a közelben vannak, akkor járőrözni is gyakrabban eljönnek Dénesfára - mondja Homlok Tibor. - Szinte nincs olyan éjszaka, mikor legalább kétszer nálunk ne járnának, ha szükség van rájuk, tíz percen belül megérkeznek. - Rábakecöl a megye szélén a bűnözők menekülő-útvonalába esik, gyakoriak voltak a bűncselekmények - idézi a fél évtizeddel korábbi állapotokat Tuba Pál. - Mióta a beledi rendőrállomás működik, viszonylag nyugalom van a faluban. Persze magam úgy gondolom, hogy nem az önkormányzat házi feladata kellett volna hogy legyen a közbiztonság megteremtése, mert az állampolgárok adójából ez a Belügyminisztérium kötelessége. Ám a saját érdekünkben nekünk kellett lépnünk. Örömmel adtunk, hisz érzékeljük, hogy adományunkkal jól sáfárkodik a kapuvári rendőrség, és az őrs létrehozásában szerepet vállaló községek lakossága is elégedett működésükkel. N. D. L. Az új rendőrőrs, és a közös összefogás eredményeként vásárolt autó. Felszólítás lemondásra CSORNA. A minap négy párt - a Fidesz-MPP, a KDNP, az EKgP és az MDF - egy-egy helyi vezetőjének (Wágner János, dr. Molnár Mária, Szabó Lajos, Boros Gábor) aláírásával az alábbi, június 16-án kelt levelet juttatták el szerkesztőségünkbe: „Fülöp Ferenc önkormányzati képviselő, Csorna ” „Képviselő Úr! ” „Megdöbbenéssel kellett tapasztalnunk, hogy ön a képviselő-testületben az utóbbi időben a polgármester által vezetett MSZP-SZDSZ csoportot támogatja. Számos esetben sikerült így-az ön szavazatával - a városra nézve rossz döntést meghozniuk. Több elvtelen személyi döntés áterőszakolásában csak az ön szavazata segítette a koalíciót. Képviselőtársai több ízben megpróbálták erre figyelmeztetni, azonban minden igyekezetük hiábavaló volt. Tudomásunkra jutott továbbá, hogy ön nyíltan közölte: a továbbiakban a polgármestert fogja követni döntéseiben. Ahhoz a bizalomhoz, amely önt a képviselő-testületbe segítette, méltatlan lett. Miután képviselői mandátumát az általunk létrehozott választási szövetség-ön által elfogadott és igénybe vett - hathatós támogatásával szerezte, nyomatékosan felszólítjuk, hogy mandátumáról az 1997. június 25-i testületi ülésig mondjon le. Tegye lehetővé ezzel, hogy volt választói új, ízlésüknek és akaratuknak megfelelő személyt juttathassanak a testületbe. Olyat, aki a hátralevő időszakban megfelelően képviseli őket. Amennyiben ez nem történik meg a jelzett határidőig, úgy kénytelenek leszünk a nyilvánosság elé tárni az ön pálfordulását. Tájékoztatni fogjuk a legszélesebb körben a város, és különösen az ön választókerületének lakosságát. ” Természetesen megkérdeztük a lemondásra felszólított Fülöp Ferencet, aki szerint meglepő dolgokat tartalmaz az idézett levél és kijelentette, hogy annak tartalmával nem tud azonosulni. „Az, hogy a továbbiakban a polgármestert fogom követni a döntéseiben, az én számból nem hangzott el. Egyébként június 25-ig nem mondtam le a mandátumomról és az aláírók június 27-re egy beszélgetésre hívtak. Nagyon meglepett, hogy közülük csak Wágner János (Fidesz-MPP) volt jelen, pártbeli társa, dr. Gulyás Zoltán társaságában. A KDNP-t Háncs Károly és Takács Miklós képviselte, az EKgP, valamint az MDF részéről senki sem jelent meg. Én szerettem volna találkozni velük. A levélben említett hathatós támogatásról csak annyit, hogy 1994-ben két héttel a választások előtt kértek fel, hogy vállaljam a jelöltséget. Nem tudom, ennyi idő alatt miféle hathatós támogatást kaphattam. ” Fülöp Ferenc úgy véli, hogy azon a bizonyos „kivonulós” áprilisi testületi ülésen kezdődtek a bajok, amikor ő nem követte ellenzéki társait és a teremben maradt, mivel érdekelték a zárt ülés határozatai, és részt vett az akkor nagy vihart kiváltó személyi döntésben. „Szeretném megjegyezni - folytatta -, hogy több esetben nem csak az én szavazatom döntött. Az ellenzékiek között mások is akadtak, akik kibillentették a mérleg nyelvét. Ám ők nem kaptak levelet. Nem hiszem, hogy a városra nézve rossz döntést hoztam volna - hisz erre a jövő adhat választ. Én láttam azt a videofelvételt, amely a vezető óvónő megválasztásakor készült és az ellenzéki oldalon ülő képviselőtársam mindkét jelöltre igennel szavazott, mert nem volt bátorsága vállalni a felelősséget. Neki sem küldtek levelet.” Fülöp Ferenc határozottan leszögezte: nem mond le mandátumáról, majd a választók 1998-ban kifejtik véleményüket az általa végzett munkáról. Addig meg független képviselőként, pártoskodástól mentesen a közösség, a város érdekében kíván dolgozni az önkormányzatban. HASZONITS J. KISALFÖLD Osztálytalálkozó négy évtized után BELED. Néhány hete nem akármilyen osztálytalálkozóra gyűltek össze a község általános iskolájában; az 1954-ben végzett kisiskolások találkoztak negyvenhárom év elteltével. Az egyik résztvevő őszintén bevallotta, hogy osztálytársai felét meg sem ismerte, de valószínű, másnál sem volt ez másképp, hiszen közülük többen húsz-harminc éve nem látták egymást. Messzire sodorta a sors a hajdani játszótársakat. Sajnos heten már nem lehettek együtt a többiekkel, de emlékük a többiek szívében élénken él tovább,mint ahogy az kiderült az azonnal feltörő gyermekkori élmények, kalandok felelevenítése során. Volt tanáraiknak is kifejezték hálájukat az egykori diákok, megköszönték az áldozatos munkát. A találkozó nagyon jó hangulatban ért véget, és megállapodtak abban is, hogy a 45 éves jubileumot is együtt ülik meg a beledi iskolában. RÁBAKÖZ 9 A tűzzománctábor mindennapjai A gyerekek lelkesek és kreatívak CSORNA. A Széchenyi István Általános Iskolában idén harmadik alkalommal szerveztek kézművestábort. Az intézmény érdeklődő tanulói a foglalkozásokon a tűzzománctechnikával ismerkednek meg. A gyerekek - bejáróként - Némethné Andorka Klára tanárnő vezetésével vesznek részt a tábor munkájában. - A tűzzománctechnikának ősi hagyományai vannak, az egyiptomiak készítettek először ilyen tárgyakat - mondta a tanárnő. - Megbarátkoztunk vele, s három évvel ezelőtt a szülői munkaközösség segítségével vásároltunk egy égetőkemencét. Igazából csak a gyerekek anyagi hozzájárulásával tudunk működni, illetve pályázatokon próbálunk pénzt szerezni. Szívesen dolgoznánk tanév közben is, csakhogy a legkisebb tárgy elkészítéséhez is két-három óra kell. Péntekenként tanfolyamot szervezünk, melyen a gyerekek megtanulják az alaptechnikát, és így a nyári táborban már tényleg komolyan tevékenykedhetnek . Főleg felső tagozatosok kapcsolódnak be a munkába, eleinte egyszerű tárgyakat készítenek. Miként tavaly, idén is kiválasztottak egy-egy témát, melyhez nagyobb események kötődtek. A tábor utolsó napján viszont mindenki azt készít, amit akar. - Tavaly a honfoglalás korával foglalkoztunk - folytatta a tábor vezetője. - Az idén az ötödik-hatodik osztályosok egyiptomi motívumokat készítettek, míg a hetedik-nyolcadik osztályosok a „Nevek, legendák” című könyv hatására az Árpádház tagjainak néhány történetét dolgozták fel. A gyerekek nagyon kreatívak, egyéniségük, gondolatuk benne van az alkotásban. Némethné Andorka Klára elmondta: jövőre szeretnék folytatni a munkát, sőt, szívesen fogadnák más iskolák tanulóit is, de ehhez meg kellene teremteni a feltételeket, így például kollégiumot és konyhát biztosítani... Kép és szöveg: H. J. Némethné Andorka Klára és a gyerekek az égetőkemencénél. (9727/5062/4/5) Az emberek megkapják az őket megillető összeget A végelszámoló másképp látja RÁBASZENTANDRÁS. (2. rész) Lapunk szombati számában a helyi szövetkezet végelszámolásával kapcsolatos gondokról a tagok mondták el véleményüket. Ezúttal a korábbi elnök, a jelenlegi végelszámoló Mógor László fejti ki álláspontját, aki - A válásra azért került sor, mert a rábaszentandrási tagok nem kívántak a közösben gazdálkodni és elkezdték vásárolni a gépeket, traktorokat, a soboriak pedig bejelentették szétválási szándékukat - mondta Mógor László. - A válás egy évig tartott és ez nehéz körülményeket teremtett, így például a nem mobilizálható vagyontárgyak kerültek Rábaszentandrásra. Közben a törvény adta lehetőségekkel élve huszonöten bejelentették kilépési szándékukat, s benyújtották igényüket a vagyonrészükre. Nyomasztott bennünket a pénzintézeti tartozás is, amely a tehenészeti telep építése miatt keletkezett, ezért elfogadtuk a javaslatot a végelszámolásra. Összehívtuk a közgyűlést, ahol - a szétválás, valamint az adósságok miatt - a tagok többsége hajlott a végelszámolás elindítására, szavazatukkal ezt meg is erősítették. Vagyis: a végelszámoló értékesíti a szövetkezet vagyonát és a vagyonjegyek arányában szétosztja a befolyt pénzt. A közgyűlésen közöltem: rám ne számítsanak, ám az emberek aláírást gyűjtöttek, kérve, hogy maradjak, irányítsam a végelszámolást, noha akkor már máshol dolgoztam főállásban. Ezt követően - most már tudom - kicsit megfontolatlanul vállaltam el a feladatot, mert becsületbeli ügynek tartottam. Úgy gondoltam, hogy a felgyülemlett vagyon az itt élő emberek tulajdona és azt akartam, hogy ez a faluban maradjon. Sajnos azonban a tehenészeti telepet nem sikerült úgy értékesíteni, ahogy terveztem. Akadtak érdeklődők, aztán visszaléptek. Kaptunk egy 4,8 millió forintos ajánlatot, amire az emberek azt mondták, adjuk oda annyiért a 45 millió forintot érő létesítményt. De ez az üzlet sem jött létre. Rendeztünk országos licitet, ahol ezer ember jelent meg és a különböző va elöljáróban egyebek mellett elmondta, hogy 1974 decemberében került a Rábaszentandrás-Sobor egyesült termelőszövetkezetbe, 1978-ban elnökhelyettes lett, elnökként a szétválást követően 1991-től kezdett dolgozni. gyontárgyakért az ár tizedrészét ajánlották. Az említett fűrészeket az első, úgynevezett belső licitán értékesítettük. Külső árverést csak azután hirdettem meg, hogy a tagok között nem keltek el a vagyontárgyak. - Csak készpénzért lehetett vagyontárgyat vásárolni? - Eleinte igen, hisz akkoriban nem tudtuk, hogy befolyik-e a szükséges készpénz ahhoz, hogy mindenkit kifizethessünk. Miután a tehenészeti telepet képtelenek voltunk eladni, felvetődött, hogy épületenként értékesítjük. Sokan kerestek emiatt, de változatlanul azt szerettem volna, ha az épületek a helybelieké maradnak. S aki érdeklődött, ismerhette a gondokat. De mivel készpénzzel nem sikerült az értékesítés, kezdeményezésemre a vagyontárgyak árának kétharmadát készpénzben, egyharmadát vagyonjeggyel egyenlíthették ki a vevők. Nem helytálló az a vélemény, hogy csak azok vásárolhattak, akik úgymond közel vannak a tűzhöz. Jelenleg is vannak kintlévőségeink, amelyeket csak peres úton tudunk behajtani, a bírósági eljárás pedig hosszadalmas. De ha nem szorgalmazom, hogy a vagyon Rábaszentadráson maradjon, akkor a most négy éve tartó végelszámolást akár két év alatt is befejezhettük volna. - Megjósolható, hogy mikor fejeződik be? - Szeretném, ha a nyáron a végére érhetnénk. - Tehát mindenki hozzájuthat a vagyonrészhez? - Természetesen, hisz az nem igaz, hogy nincs pénz. Én megértem az aggályokat és szeretném az embereket megnyugtatni, hogy megkapják az őket megillető összeget. HASZONITS JÓZSEF