Kisalföld, 1997. július (52. évfolyam, 151-176. szám)
1997-07-24 / 171. szám
1997. július 24., csütörtök Feloszlott a kópházi képviselő-testület (Folytatás az 1. oldalról.) Kópházán lakossági fórumon még annyi ember nem volt jelen, mint amikor arról döntöttek, hogy mi legyen a gázbekötésekre befizetett összegekből megmaradt hétmillió forint sorsa - emlékezik vissza a községi képviselő-testület feloszlását megelőző időszakra a helybéli Krill László. Mi mindenképpen ragaszkodtunk ahhoz, hogy a majd hétmillió forint csak és kizárólag a befizetők között kerüljön szétosztásra. Annál is inkább, mert tudtuk, sokan hitelt kényszerültek felvenni, hogy kifizessék a gázprogram háztartásonként 180 ezer forintját. Voltak olyanok is, akik csak az adott határidő lejárta után voltak képesek teljesíteni a befizetést, ám számukra a gázbekötés akkor már nem 80, hanem 130 ezer forintot kóstált... Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy a falu háztartásainak csak mintegy 65-70 százaléka élt a gázbekötés lehetőségével, tehát mindenképpen jogos lett volna ezt az összeget kizárólag az érintett családok között szétosztani. Ehelyett a faluvezetés más közösségi célokra fordította a gázbefizetők pénzét... A szennyvíz-csatornázási beruházás esetében is akadtak olyan pénzügyi szabálytalanságok, amelyek csak az utóbbi időkben kerültek napvilágra, s amelyek egyértelműen felvetették a polgármester asszony felelősségét. Minden jel arra mutatott, hogy ez így nem mehet tovább. A kópházi közéletben huzamosabb idő óta fennálló feszültségek a héten tetőztek. Egy éjszakába nyúló önkormányzati ülésen a képviselő-testület tagjaiból alakult fegyelmi bizottság elmarasztaló határozatot hozott Pilsits Mária polgármester ellen, majd a tárgyalás befejezéseként feloszlatta magát az képviselő-testületet. Mindez annyit jelent, hogy az 1870 lakosú községben hamarosan előrehozott választások kiírására lesz szükség. Vajon miért kellett mindennek bekövetkeznie? Pagrits János (volt) képviselő, a fegyelmi bizottság tagja. Legnagyobb döbbenetünkre világossá vált, hogy a polgármester, Pilsits Mária az elmúlt időszakban a község nagyberuházásaival kapcsolatban több olyan pénzügyi döntésről nem tájékoztatta a képviselőtestületet, amelyek egyértelműen a mi hatáskörünkbe tartoztak volna, így történhetett meg az is, hogy nem tudtunk a polgármester által kötött különböző szerződésmódosításokról, sőt, szóbeli megállapodásban rögzített tranzakciókról sem. Erre csak akkor jöttünk rá, amikor bírósági határozat alapján a megyei önkormányzat június elején a számlánkról több mint négymillió forintot inkasszált. Az összes felvetődő igény különben több mint hatmillió forint volt, de erről a testület csak utólag szerzett tudomást. Megjegyzendő az is, hogy ennek a hatmillió forintnak csak 3,3 millió forint a tőkerésze, a többit a kamat és a késedelmi kamat tette ki... Az önkormányzat teljesen a padlóra került. Ekkor határoztuk el, hogy fegyelmi bizottságot alakítunk, s behatóbban is megvizsgáljuk az elmúlt időszak történéseit. Az is bizonyossá vált, hogy a pénzügyi manőverekben az egyik beruházó társközség is részes. A fegyelmi bizottság vizsgálata során megállapítottuk, hogy az inkasszálásra többszöri felszólítás, ügyvédi és bírósági fizetési meghagyás érkezett, de ezekre semmiféle intézkedés nem történt a polgármester részéről. A nyilvánvalóvá vált félrevezetések után a polgármester iránt olyannyira megrendült a testület bizalma, hogy az önfeloszlatás mellett döntöttünk, de előtte fegyelmi határozatot hoztunk a polgármester ellen. Az ügyről megkérdeztük volna a polgármester asszony véleményét is, vele azonban többszöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült felvennünk a kapcsolatot. G. M. Elcsúszott segédmotoros A soproni Csengery utca és a Kőszegi út kereszteződésében közlekedett tegnap 9 óra 45 perckor segédmotor-kerékpárjával L. N., a Csengery utca felől a Kőszegi út irányába hajtva. A 18 éves lány a jelzőlámpához érve nem tudott megállni, felhajtott a járdára, ahol a kavicson megcsúszott, majd elesett. L. N. a baleset következtében nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett - tudtuk meg a Soproni Rendőrkapitányság ügyeletén. Nevezetességek kötete A soproni Tourinform-iroda munkatársai egy kéréssel fordulnak a soproniakhoz. Az Alpokalja Idegenforgalmi Alapítvány keretein belül működő irodában várják azon magánszemélyek és intézmények jelentkezését, akiknek szabadon látogatható, különleges gyűjtemény, kiállítás van a birtokukban, vagy tudnak olyan egyedi épületről, régiségről, múzeumi gyűjteményről vagy ritka természeti képződményről, amely bekerülhet a Különleges nevezetességek Guinness-könyvébe. A kötet segíthet, hogy minél több turista látogasson Sopronba és környékére. A jelentkezéseket, ötleteket - a különlegesség leírásával - az iroda címére (Sopron, Liszt Ferenc u. 1.) kell elküldeni. PANRAMA# 9400 Sopron, Panoráma út 22. Tel.: (99) 33 66 77 Reklámügynökség és Ügyfélszolgálat: 9400 Sopron, Új u. 18. Tel.: (99) 33 33 00 KISALFÖLD SOPRONVÁRMEGYE 7 Nyári úszótábor, nem csak profiknak Mozgás, játék, jó levegő Idén ötödik alkalommal szervez nyári tábort a Lövér uszodában a Soproni Sportiskola úszószakosztálya. A tábor a tanév befejezését követően kezdődik és egyhetes turnusokban augusztus elejéig tart. A csoport egyik edzője - egyben a tábor főszervezője -, Farkasné Tamás Anikó elmondta, elsősorban az úszóknak kívántak nyári edzési lehetőséget biztosítani, de nem csak ők jelentkezhetnek, bárki jöhet a 6-16 éves úszni tudó gyerekek közül. Az úszónapközi a korábbi évekhez hasonlóan idén is rendkívül népszerű. A szülők nyugodtak lehetnek, felügyelet mellett, jó helyen tudhatják csemetéiket, és a gyerekek is élvezik a társaságot, a sok mozgást, játékot, a jó levegőt és az egymás közötti versenyeket. A szakmai programról négy edző gondoskodik: László Frigyes, Varga Imre, Deákné Gyurátz Edit és Farkasné Tamás Anikó. Kóczán Orsi felügyelőként segédkezik az apróságok közül. A program összetett, reggel nyolckor egy óra úszással kezdődik, utána jön a gimnasztika, majd a futás. A délelőtt további része játékkal telik, déltől egyig pedig ismét úszás következik. Rossz időben „uszodakört” futnak, jó idő esetén azonban egészen a sípályánál van a cél. - Az úszás és futás jól kiegészíti egymást, persze csak akkor, ha nem sumákolják el a köröket - jegyzi meg Ancsa néni, sejtetve, hogy bizony időnként igen is előfordul. - Na, de annyi baj legyen, hiszen a nyár elsősorban a pihenésé, a szórakozásé, az a fontos, hogy jól érezzék magukat a gyerekek. Csupa haszon, ha mindez egy kis munkával is párosul. A gyerekek kivétel nélkül lelkesen számoltak be arról, ki, miért szeret itt lenni. Farkas Villő (9 éves): - Harmadik éve veszek részt a nyári napköziben. Nagyon szeretek úszni, két éve rendszeresen járok edzésre. Szívesen vagyok itt, mert jó kikapcsolódás. A szüleim is örülnek neki, mert ők délelőtt dolgoznak, a nagyszülők pedig Budapesten élnek. Kóczán Donát (11 éves): - Év közben ritkábban járok el úsziba, de ilyenkor nagyon szeretem. Tavaly csak másfél hetet voltam, de idén az elejétől a végéig maradok. Sok barátom van itt, úszni is szeretek és a futás is igen hangulatos. Jó, hogy van a tábor, otthon biztosan csak unatkoznék vagy tévét néznék. Délután focizni, biciklizni szoktam. Szepesi Csenge (8 éves): - Ötödször vagyok ebben a táborban. A legjobban az úszást szeretem, a pihenést és azt, hogy sok a barátnőm. Eredményeim is vannak az úszásban, én lettem az első a decemberi Csokiversenyen. (Ez nem más, mint a mi házibajnokságunk - teszi hozzá magyarázatként Ancsa néni.) Fux Krisztián (7 éves): - Másodszor vagyok a táborban. Mi Ausztriában élünk, de az édesanyám magyar és ezért minden évben Sopronban nyaralok a nagyinál. Itt tanultam meg úszni, sok-sok barátot szereztem és közben a magyar nyelvet is gyakorolom. Biztosan eljövök jövőre is. Kép és szöveg: BÓDVANI. A napközis gyerekek Varga Imre edzővel és Kóczán Orsival. Farkas Villő Kóczán Donát Szepesi Csenge Fux Krisztián Nyomor a Nyugat kapujában Egerekkel és patkányokkal élnek együtt Sopronban a Várkerület megannyi turistát és bevásárlót vonz megszámlálhatatlan műemlékével, programjaival, de butikjaival és üzleteivel is. De vajon a belvárosban sétáló külföldi vagy helybeli lakosok gondolják-e, hogy Sopron szívében, egy romos épületben hajléktalanok tengetik keserves életüket? Érkezésünkkor a kitaposott ösvényen keresztül közelítettük meg az omladozó épületet, ahol régebben már elkezdték a bontási munkálatokat. A valamikori lépcsőház tele üvegcserepekkel, szeméttel és emberi ürülékkel. Orrfacsaró bűz uralja az épületet. Az alsó szinten több helyiségben kartonpapírok, rongyok, cigarettavégek és két matrac. Az egyiken éppen ruhástól feküdt egy idősebb férfi, arcán kék foltok, szeme véres. Korábban a Gazda utcában és az Ógabona téren laktam, de eladták a lakásokat - kezdte történetét Mihalik Sándor 51 éves hajléktalan. - Itt csak egy hónapja lakom, de több mint egy éve nincs lakásom. Utolsó munkahelyemről létszámleépítés miatt küldtek el, de nem voltam jogosult munkanélküli-segélyre, így jelenleg semmilyen jövedelmem nincs. Kukázni járok naponta, főleg az üvegeket szedem össze. A vendéglőkben a mellékhelyiségekben szoktam megmosakodni vagy a patakban. Szívem szerint elmennék egy otthonba, hiszen teljesen egyedül vagyok, asztmásan, nehezebb munkát nem tudok végezni. Legutóbb leütöttek, az orvos szerint eltörött az arccsontom. Sajnos nem tudom elzárni a holmimat, ezért rendszeresen meglopnak. A múltkor tíz pár zoknimat és egy pár bakancsomat vitték el. A csatornából idejárnak a patkányok meg az egerek és összerágnak mindent. Az az igazság, hogy senki sem törődik velünk, már az is megfordult a fejemben, hogy betörök valahová. A börtönben is jobb körülmények között lennék... Az épület emeletén egy házaspár „fogadott” minket. Az asszony készségesen kinyitotta a harisnyanadrággal bekötözött ajtót. Mielőtt a belső helyiségbe léptünk, egy beugrásban látható és érezhető nyomokkal találkoztunk, amely arra utalt, hogy az a rész a „toalett”... Beljebb két ágy, huzat nélküli paplannal. A falak mellett régi rongyok, az ablak helye félig bedeszkázva, az asztalon tej, a sarokban játékmaci, a levegőben tömény ammóniaszag... - A Mátyás király utcában laktunk albérletben, de eladták a lakást és kilakoltattak minket - mutatott körbe Farkas Jánosné. - Voltunk a családsegítő intézetben, ott azt mondták: házaspárnak nem tudnak szállást adni. 13 éves a fiunk, de ő sajnos már régebben intézetbe került. Én rokkantnyugdíjas vagyok, a férjem alkalmi munkából él. Az Ikva patakban szoktunk mosakodni és mosni, ivóvizet pedig az Ógabona téri szökőkútból hordunk. Főtt ételt nem tudom, mikor ettünk utoljára. Áprilisban múlt egy éve, hogy itt lakunk, a hidegben több kabátot vettünk fel, különben nem éltük volna túl a telet. Az önkormányzatnál bejelentettük, hogy romos épületben lakunk, valamint kértem segélyt is, de azt mondták, küldjem el a férjemet dolgozni. Az utcáról idegen csavargók járnak be és elviszik a kenyerünket, vajunkat és a ruhánkat is. Az egyik üzletben van hitelünk, ahonnan egész hónapban kapunk tejet és kenyeret. Szeretnénk a fiunkat kihozni az intézetből, de ilyen körülmények között nem tudjuk nevelni. Viszont ha lebontják ezt a házat, végleg az utcára kerülünk... Imre Andrea Fotó: Németh Péter Farkas Jánosné: „Rendszeresen meglopnak Mihalik Sándor: „Legutóbb megvertek, eltörött minket.” az arccsontom.”