Kisalföld, 1997. július (52. évfolyam, 151-176. szám)

1997-07-24 / 171. szám

1997. július 24., csütörtök Feloszlott a kópházi képviselő-testület (Folytatás az 1. oldalról.) Kópházán lakossági fórumon még annyi ember nem volt jelen, mint amikor arról döntöttek, hogy mi legyen a gázbekötések­re befizetett összegekből meg­maradt hétmillió forint sorsa - emlékezik vissza a községi kép­viselő-testület feloszlását meg­előző időszakra a helybéli Krill László. Mi mindenképpen ragasz­kodtunk ahhoz, hogy a majd hétmillió forint csak és kizáró­lag a befizetők között kerüljön szétosztásra. Annál is inkább, mert tudtuk, sokan hitelt kény­szerültek felvenni, hogy kifizes­sék a gázprogram háztartáson­ként 1­80 ezer forintját. Voltak olyanok is, akik csak az adott határidő lejárta után voltak ké­pesek teljesíteni a befizetést, ám számukra a gázbekötés akkor már nem 80, hanem 130 ezer forintot kóstált... Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy a falu háztartásainak csak mintegy 65-70 százaléka élt a gázbekötés lehetőségével, tehát mindenképpen jogos lett volna ezt az összeget kizárólag az érintett családok között szét­osztani. Ehelyett a faluvezetés más közösségi célokra fordítot­ta a gázbefizetők pénzét... A szennyvíz-csatornázási beruhá­zás esetében is akadtak olyan pénzügyi szabálytalanságok, amelyek csak az utóbbi időkben kerültek napvilágra, s amelyek egyértelműen felvetették a pol­gármester asszony felelősségét. Minden jel arra mutatott, hogy ez így nem mehet tovább. A kópházi közéletben huza­mosabb idő óta fennálló feszült­ségek a héten tetőztek. Egy éj­szakába nyúló önkormányzati ülésen a képviselő-testület tag­jaiból alakult fegyelmi bizottság elmarasztaló határozatot ho­zott Pilsits Mária polgármester ellen, majd a tárgyalás befejezé­seként feloszlatta magát az kép­viselő-testületet. Mindez annyit jelent, hogy az 1870 lakosú köz­ségben hamarosan előrehozott választások kiírására lesz szük­ség. Vajon miért kellett minden­nek bekövetkeznie? Pagrits János (volt) képvise­lő, a fegyelmi bizottság tagja.­­ Legnagyobb döbbenetünk­­re világossá vált, hogy a pol­gármester, Pilsits Mária az el­múlt időszakban a község nagy­­beruházásaival kapcsolatban több olyan pénzügyi döntésről nem tájékoztatta a képviselő­­testületet, amelyek egyértelmű­en a mi hatáskörünkbe tartoz­tak volna, így történhetett meg az is, hogy nem tudtunk a pol­gármester által kötött külön­böző szerződésmódosításokról, sőt, szóbeli megállapodásban rögzített tranzakciókról sem. Erre csak akkor jöttünk rá, amikor bírósági határozat alap­ján a megyei önkormányzat jú­nius elején a számlánkról több mint négymillió forintot in­kasszált. Az összes felvetődő igény különben több mint hat­millió forint volt, de erről a tes­tület csak utólag szerzett tudo­mást. Megjegyzendő az is, hogy ennek a hatmillió forintnak csak 3,3 millió forint a tőkeré­sze, a többit a kamat és a kése­delmi kamat tette ki... Az ön­­kormányzat teljesen a padlóra került. Ekkor határoztuk el, hogy fegyelmi bizottságot ala­kítunk, s behatóbban is meg­vizsgáljuk az elmúlt időszak történéseit. Az is bizonyossá vált, hogy a pénzügyi manőverekben az egyik beruházó társközség is részes. A fegyelmi bizottság vizsgálata során megállapítot­tuk, hogy az inkasszálásra több­szöri felszólítás, ügyvédi és bí­rósági fizetési meghagyás ér­kezett, de ezekre semmiféle in­tézkedés nem történt a polgár­­mester részéről. A nyilvánvaló­vá vált félrevezetések után a polgármester iránt olyannyira megrendült a testület bizalma, hogy az önfeloszlatás mellett döntöttünk, de előtte fegyelmi határozatot hoztunk a polgár­­mester ellen. Az ügyről megkérdeztük vol­na a polgármester asszony vé­leményét is, vele azonban több­szöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült felvennünk a kap­csolatot. G. M. Elcsúszott segédmotoros A soproni Csengery utca és a Kőszegi út kereszteződésé­ben közlekedett tegnap 9 óra 45 perckor segédmotor-kerék­párjával L. N., a Csengery ut­ca felől a Kőszegi út irányába hajtva. A 18 éves lány a jelző­lámpához érve nem tudott megállni, felhajtott a járdára, ahol a kavicson megcsúszott, majd elesett. L. N. a baleset következtében nyolc napon be­lül gyógyuló sérüléseket szen­vedett - tudtuk meg a Sopro­ni Rendőrkapitányság ügyele­tén. Nevezetességek kötete A soproni Tourinf­orm-iroda munkatársai egy kéréssel for­dulnak a soproniakhoz. Az Al­pokalja Idegenforgalmi Ala­pítvány keretein belül műkö­dő irodában várják azon ma­gánszemélyek és intézmények jelentkezését, akiknek szaba­don látogatható, különleges gyűjtemény, kiállítás van a bir­tokukban, vagy tudnak olyan egyedi épületről, régiségről, múzeumi gyűjteményről vagy ritka természeti képződmény­ről, amely bekerülhet a Kü­lönleges nevezetességek Guin­­ness-könyvébe. A kötet segít­het, hogy minél több turista látogasson Sopronba és kör­nyékére. A jelentkezéseket, öt­leteket - a különlegesség le­írásával - az iroda címére (Sop­ron, Liszt Ferenc u. 1.) kell el­küldeni. PAN­RAM­A­­#­­ 9400 Sopron, Panoráma út 22. Tel.: (99) 33 66 77 Reklámügynökség és Ügyfélszolgálat: 9400 Sopron, Új u. 18. Tel.: (99) 33 33 00 KISALFÖLD SOPRONVÁRMEGYE 7 Nyári úszótábor, nem csak profiknak Mozgás, játék, jó levegő Idén ötödik alkalommal szervez nyári tábort a Lövér uszodában a Soproni Sportis­kola úszószakosztálya. A tábor a tanév befejezését követően kezdődik és egyhetes turnusok­ban augusztus elejéig tart. A csoport egyik edzője - egyben a tábor főszervezője -, Farkas­­né Tamás Anikó elmondta, el­sősorban az úszóknak kíván­tak nyári edzési lehetőséget biz­tosítani, de nem csak ők jelent­kezhetnek, bárki jöhet a 6-16 éves úszni tudó gyerekek közül. Az úszónapközi a korábbi évekhez hasonlóan idén is rendkívül népszerű. A szülők nyugodtak lehetnek, felügye­let mellett, jó helyen tudhat­ják csemetéiket, és a gyerekek is élvezik a társaságot, a sok mozgást, játékot, a jó levegőt és az egymás közötti versenyeket. A szakmai programról négy edző gondoskodik: László Fri­gyes, Varga Imre, Deákné Gyu­­rátz Edit és Farkasné Tamás Anikó. Kóczán Orsi felügyelő­ként segédkezik az apróságok közül. A program összetett, reg­gel nyolckor egy óra úszással kezdődik, utána jön a gimnasz­tika, majd a futás. A délelőtt to­vábbi része játékkal telik, dél­től egyig pedig ismét úszás kö­vetkezik. Rossz időben „uszo­dakört” futnak, jó idő esetén azonban egészen a sípályánál van a cél. - Az úszás és futás jól kiegé­szíti egymást, persze csak ak­kor, ha nem sumákolják el a köröket - jegyzi meg Ancsa né­ni, sejtetve, hogy bizony időn­ként igen is előfordul. - Na, de annyi baj legyen, hiszen a nyár elsősorban a pihenésé, a szóra­kozásé, az a fontos, hogy jól érezzék magukat a gyerekek. Csupa haszon, ha mindez egy kis munkával is párosul. A gyerekek kivétel nélkül lelkesen számoltak be arról, ki, miért szeret itt lenni. Farkas Villő (9 éves): - Har­madik éve veszek részt a nyá­ri napköziben. Nagyon szeretek úszni, két éve rendszeresen já­rok edzésre. Szívesen vagyok itt, mert jó kikapcsolódás. A szüleim is örülnek neki, mert ők délelőtt dolgoznak, a nagyszü­lők pedig Budapesten élnek. Kóczán Donát (11 éves): - Év közben ritkábban járok el úsziba, de ilyenkor nagyon sze­retem. Tavaly csak másfél he­tet voltam, de idén az elejétől a végéig maradok. Sok bará­tom van itt, úszni is szeretek és a futás is igen hangulatos. Jó, hogy van a tábor, otthon bizto­san csak unatkoznék vagy tévét néznék. Délután focizni, bicik­lizni szoktam. Szepesi Csenge (8 éves): - Ötödször vagyok ebben a tá­borban. A legjobban az úszást szeretem, a pihenést és azt, hogy sok a barátnőm. Eredmé­nyeim is vannak az úszásban, én lettem az első a decemberi Csokiversenyen. (Ez nem más, mint a mi házibajnokságunk - teszi hozzá magyarázatként Ancsa néni.) Fux Krisztián (7 éves): - Má­sodszor vagyok a táborban. Mi Ausztriában élünk, de az édes­anyám magyar és ezért min­den évben Sopronban nyara­lok a nagyinál. Itt tanultam meg úszni, sok-sok barátot sze­reztem és közben a magyar nyelvet is gyakorolom. Biztosan eljövök jövőre is. Kép és szöveg: BÓDVANI. A napközis gyerekek Varga Imre edzővel és Kóczán Orsival. Farkas Villő Kóczán Donát Szepesi Csenge Fux Krisztián Nyomor a Nyugat kapujában Egerekkel és patkányokkal élnek együtt Sopronban a Várkerület megannyi turistát és bevásár­lót vonz megszámlálhatatlan műemlékével, programjaival, de butikjaival és üzleteivel is. De vajon a belvárosban sétáló külföldi vagy helybeli lakosok gondolják-e, hogy Sopron szí­vében, egy romos épületben hajléktalanok tengetik keserves életüket? Érkezésünkkor a kitaposott ösvényen keresztül közelítet­tük meg az omladozó épületet, ahol régebben már elkezdték a bontási munkálatokat. A va­lamikori lépcsőház tele üveg­cserepekkel, szeméttel és embe­ri ürülékkel. Orrfacsaró bűz uralja az épületet. Az alsó szin­ten több helyiségben karton­papírok, rongyok, cigarettavé­gek és két matrac. Az egyiken éppen ruhástól feküdt egy idő­sebb férfi, arcán kék foltok, szeme véres.­­ Korábban a Gazda utcában és az Ógabona téren laktam, de eladták a lakásokat - kezd­te történetét Mihalik Sándor 51 éves hajléktalan. - Itt csak egy hónapja lakom, de több mint egy éve nincs la­kásom. Utolsó munkahelyem­ről létszámleépítés miatt küld­tek el, de nem voltam jogosult munkanélküli-segélyre, így je­lenleg semmilyen jövedelmem nincs. Kukázni járok naponta, főleg az üvegeket szedem össze. A vendéglőkben a mellékhelyi­ségekben szoktam megmosa­kodni vagy a patakban. Szí­vem szerint elmennék egy ott­honba, hiszen teljesen egyedül vagyok, asztmásan, nehezebb munkát nem tudok végezni. Legutóbb leütöttek, az orvos szerint eltörött az arccsontom. Sajnos nem tudom elzárni a holmimat, ezért rendszeresen meglopnak. A múltkor tíz pár zoknimat és egy pár bakan­csomat vitték el. A csatornából idejárnak a patkányok meg az egerek és összerágnak min­dent. Az az igazság, hogy sen­ki sem törődik velünk, már az is megfordult a fejemben, hogy betörök valahová. A börtön­ben is jobb körülmények kö­zött lennék... Az épület emeletén egy há­zaspár „fogadott” minket. Az asszony készségesen kinyitot­ta a harisnyanadrággal bekö­tözött ajtót. Mielőtt a belső helyiségbe léptünk, egy beug­rásban látható és érezhető nyo­mokkal találkoztunk, amely arra utalt, hogy az a rész a „toalett”... Beljebb két ágy, huzat nélküli paplannal. A fa­lak mellett régi rongyok, az ablak helye félig bedeszkáz­­va, az asztalon tej, a sarokban játékmaci, a levegőben tömény ammóniaszag... - A Mátyás király utcában laktunk albérletben, de elad­ták a lakást és kilakoltattak minket - mutatott körbe Far­kas Jánosné. - Voltunk a csa­ládsegítő intézetben, ott azt mondták: házaspárnak nem tudnak szállást adni. 13 éves a fiunk, de ő sajnos már régeb­ben intézetbe került. Én rok­kantnyugdíjas vagyok, a fér­jem alkalmi munkából él. Az Ikva patakban szoktunk mosa­kodni és mosni, ivóvizet pedig az Ógabona téri szökőkútból hordunk. Főtt ételt nem tu­dom, mikor ettünk utoljára. Áprilisban múlt egy éve, hogy itt lakunk, a hidegben több kabátot vettünk fel, különben nem éltük volna túl a telet. Az önkormányzatnál bejelentet­tük, hogy romos épületben la­kunk, valamint kértem segélyt is, de azt mondták, küldjem el a férjemet dolgozni. Az utcá­ról idegen csavargók járnak be és elviszik a kenyerünket, vajunkat és a ruhánkat is. Az egyik üzletben van hitelünk, ahonnan egész hónapban ka­punk tejet és kenyeret. Szeret­nénk a fiunkat kihozni az in­tézetből, de ilyen körülmények között nem tudjuk nevelni. Vi­szont ha lebontják ezt a há­zat, végleg az utcára kerü­lünk... Imre Andrea Fotó: Németh Péter Farkas Jánosné: „Rendszeresen meglopnak Mihalik Sándor: „Legutóbb megvertek, eltörött minket.” az arccsontom.”

Next