Kisalföld, 1997. szeptember (52. évfolyam, 216-228. szám)
1997-09-20 / 220. szám
1997. szeptember 20., szombat Lehet még egy kérdéssel több? (Folytatás az 1. oldalról.) Leginkább saját kútfőből születnek a műsorok, nem külföldi licenc alapján veszik. Még azokat a műsorokat is, amiket kint látott, megpróbálja adaptálni a magyar viszonyok közé. Ilyen volt például az Elmebajnokság. A zakó színe változik, a mosolya marad. Ki merem mondani, hogy nem tudom Hogy bírja kérdésekkel, egyetemi hallgatókat kér fel segíteni.,Mindig irigyeltem azokat a műsorvezetőket, akiknek minden oda volt készítve, bementek a stúdióba és nagyon kedvesen levezették a műsort. Egy kis gúny persze van ebben, hiszen ez őrült veszéllyel jár és csapdákat rejt Ha magam állítom össze a játékot, nem esek kétségbe, katasztrofális meglepetések nem érhetnek. Idővel aztán a rutin is átsegíti az embert a nehéz helyzeteken. Ha zavarba ejtő helyzetbe kerülök, ki merem mondani, hogy nem tudom, lépjünk tovább. Miért kell többet mutatni, mint amennyi valójában az emberben van? Csak a nagyon buta emberek mondják azt hogy mindenhez értenek” Ahhoz, hogy valaki hosszan tartó karriert csinálhasson, nagyon sok tulajdonságra van szüksége. , A sportban a hosszú pályafutás egyik titka, hogy az ember ne legyen sérülékeny. Számos világnagyság fejezte be időnek előtte. A televízióban talán az az egyik legfontosabb, hogy az ember megőrizze a jókedvét belső kíváncsiságát nyitottságát. Mikor sorba vesszük a játékokat, mindegyikről van egy-két kedves szava. Vitathatatlan, hogy a hazai televíziós vetélkedők sorában történelmi jelentőséget vívott ki a Lehet egy kérdéssel több? Ebben kerültek elő a legendássá vált hangszórók. , A nyertes színes televíziót vihetett haza, aki tökéletesen lebőgött, az sem ment el üres kézzel, kapott egy hangszórót. Aki a nevén kívül mást nem is tudott mondani, az is a kezébe kapott egy dobozt, így nem kellett megsemmisülten a helyére kullognia. Utólag visszatekintve valóban legendás dolgot találtunk ki. Annak idején még a Ludas Matyi címlapjára is felkerült a fizetés helyett hangszórót kapott melós. Két ilyen hangszórót magam is megtartottam emlékbe.” // Ők csinálják, én meg nézem A jövőre nézvést Egri János is meglehetősen szkeptikus. ,Nincs igazán jövő. Ha megnézi, mi van a dobozban, hamar kiderül, hogy nincs igazán műsorstruktúra. Véleményem szerint október elsején nehezen fognak elindulni az új csatornák. De az is lehet, hogy ez mindössze buta jóslat. Mindenki rohan, hogy eladja a vacak bóvliját, én várok. Itt éltem ebben az országban több mint ötven évet, ha valakinek az az érzése, hogy hasznos lehetek, meg tud keresni. Ha nem, akkor marad egy másfajta munkamegosztás: ők csinálják a televíziót, én meg majd nézem.” WERNER KRISZTINA Egy este, mielőtt elváltunk, így szólt A. Laci: - Azt beszélik, hogy az oroszok Szibériába viszik a magyar fiatalokat. Mit gondolsz, igaz lehet? - Majd elbújunk a kazánban Majer Béla bácsinál, a szivattyútelepen. -Nem kéne inkább eltűnnünk? Mint Dodó tette. Tegnap még együtt pingpongoztunk a kisiskolában, s ő ma már Ausztriában vacsorázik. Nem szólt senkinek, kitolta a kamrából az anyja biciklijét és illa berek... Nem kéne nekünk is...? Holnap reggel fölülnénk a biciklire és estére már Ausztriában... Mint a Dodó, Rabboni! Ha behunyom a szemem, látom a menekülőket. Hosszú sorban tapossák a havat végig a falun vagy álmosan gubbasztanak a kocsma sarkában, ölükben gyerek, a pad alatt batyuk. Mondatfoszlányok, pohárcsörgés,,holnap már Bécsben, Jani bácsiéknál, utána Amerika, vagy Kanada...” Uram, a netanyai strand homokhullámain botladoznak a bakancsos, csizmás lábak, s az ígéret földjére induló Fukarusz tengerre száll. Uram, Rabboni, én szántam a menekülőket, s elborzasztott A. Laci felvetése: „Nem kéne nekünk is... Holnap reggel felülnénk a biciklire, és... Mi nem szoktunk elmenni innen. Pedig elég okunk és alkalmunk volt rá Mohács óta, felelném most, de akkor csak ennyit mondtam: - Én nem megyek. És Laci se ment. Megbánta később? Nem tudom. Michaeltől kapott traktoroskabátban utazom vissza Sopronba és hamarosan megtartjuk a szalagavatót. Az osztályból hárman, a tanári karból ketten hagyták el az országot. J. tanár úr Bécsből int bennünket a jóra, mindenekelőtt a hazafiúi erények ápolására. Nem kötelező, mégis leérettségiztünk oroszból, bár gyönyörű tanárnőnk egy ideig - októberi fogadalmához hűen - nem tanítja a hódítók nyelvét. Első szerelmem Svájcba távozott bátyjának sötétkék öltönyében érettségiztem, s a zakó belső zsebében - a kidolgozott matematikatételek mellett - lapulnak azok a versek is, amelyeket a megyei lap redakciójában K. G. György, a későbbi híres író közlésre elfogad, s egy pályázat alkalmával első díjra javasol. K. G. György — akkor még G. nélkül — vakítóan fehér inget viselt, kissé raccsolva beszélt a két csésze feketekávé között, feltehetően egy Avraham Bogatir nevű zsidó paraszt szavaira, mozdulataira figyelt, akit ezen a tájon ismert meg néhány évvel azelőtt. És - mit mondjak még? - jöttek, mentek a József Attilaarcú hatvanas évek, s az ifjúvá serdült kamasz egy ideig látni vélte az emberiség ősi álmának beteljesülését; hitte, ami írva van, beteljesedik, az Ige testté lesz megint. Péter alszik. Kissé távolabb tőle a többi tanítvány. Köntösükbe burkolózva hevernek a gyér füvön, egyikmásik horkol is. Különben csend van, szellő sem mozdul a getsemáni kertben. A hold, mint egy szolgálattevő őrangyal, egyszerre vigyázza az alvó tanítványokat, és a tetemszerű árnyak közt tébláboló hősünket egy távoli plébánia udvarán. Péter álmában hallotta a kakasszót s látta önmagát sírni. Lám, igaz, amit mondott, futott át rajta, s a következő pillanatban meglátta őt a kereszten, két lator közt a Koponyák hegyén. Nem aludt sokáig, de álmában évszázadokat élt át egyesi perc alatt, s amikor fölébredt, aggastyánnak érezte magát. Fölült, megdörzsölte a szemét, majd talpra ugrott, mert meglátta a főpap fegyvereseit. A Mester arcán minden vonás élesen kirajzolódott a fáklyák fényében. -Engem kerestek? (Péter tudta, a halála pillanatában is hallani fogja ezt a hangot.) Itt vagyok. Ekkor előreugrott a homályból és elordította magát: - Uram, ne... nem érdemes! - kardot rántott és levágta a főpap egyik szolgájának fülét. (Hogy lehet ez, futott át rajta, hiszen sohasem volt kardom?!) - Romlottak vagyunk az Úr előtt - mondta Péter, a tv-s szerkesztő veretes hangon és farkasszemet nézett a poharával. A pálinka fénye megvilágította Jeruzsálem köveit a szemerkélő alkonyatban. Valahol becsapódott egy tölgyfa ajtó, valaki átlépett egy küszöböt, gondolta hősünk. Már elindultak az angyalok Szodoma felé — mondta. A szállodához közel, egy békés dombon Ábrahám, Mózes, Jézus és Mohamed imádkozott értük. Szapudi András * Részlet a szerző Messze Betlehemtől című, közelmúltban megjelent kötetéből. SZOMBATI TÁRCA Kamaszkor Krisztussal RIPORT „Állítsák meg a vonatot!” Győri találkozás és képzeletbeli utazás a Retúr alkotóival Vonatok mennek, vonatok jönnek, és a zakatoló kerekek alatt vég nélkül rohannak a kilométerek. Végállomástól végállomásig retúr - számláltatnak az órák abban a fülkében, ahol nap nap után ugyanaz a fél tucat idős ember utazik együtt. Útközben hol bölcs derűvel, hol pedig keserű könnyekkel gyürkőzve leltározzák végig a maguk mögött hagyott esztendőket, a múlt emlékekkel teli peronjait A vonat kíméletlenül halad velük, miközben rádöbbennek: számukra egyre kevesebb az állomás. Ezért aztán olthatatlanul szomjazzák a szeretetet és szüntelen koldulják a meleg szavakat Róluk, a megaláztatás jégtábláira kitett öregekről, a társadalom „gyengéiről” szól az a közelmúltban Győrött bemutatott magyar filmalkotás, a Retúr, amely a hangulatok finom hullámzásba rejtett üzeneteivel állít tükröt az egy „vonaton” utazók elé. A filmet egy különös kiáltás zárja: .Állítsák meg a vonatot!” Ki?! Erről beszélgettünk először a film alkotóival. - Sajnálattal kell megállapítanunk: erre senki sem képes - vélekedett Palásthy György rendező. - A vonat megy, megy, és úgy érezzük, egyre gyorsabban vágtat velünk. Nem lehet megállítani, de nem is ez a feladatunk, hanem, hogy amíg ezen a vonaton - ami maga az élet - utazunk, jól érezzük, jól érezhessük magunkat. Sajnos a társadalom egy jelentős része - több nemzedék szívesen elfeledkezik arról, hogy volt gyerek és lesz öreg. Úgy viselkednek, mintha csak az a pillanat létezne az életükben, ami éppen körülöttük zajlik. Pedig nem kellene mást tenniük, mint okosan előkészíteni azt az időszakot, amikor ők is felkerülnek erre a vonatra. Előkészíteni, hogy biztosan jól érezhessék magukat. Méltósággal megöregedni. Ez volt az egyik „utas” jelmondata. A kérdés: lehet-e? Csak akkor, ha hagyják az illetékesek - válaszolta meg Bárdy György, a film egyik főszereplője. Ez az alkotás többek között arra is felhívja a figyelmet, hogy mindenki, akit illet, legyen kedves, kövessen el mindent a méltóságteljes öregkor érdekében. - Világunk ezernyi ok miatt elgépiesedik. Filmek tömege zúdult ránk, amelyek mást és mást sugallnak idősnek, középkorúnak, fiatalnak - tette hozzá Illés György, a Retúr operatőre. — Azért örültem, amikor ebben a munkában részt vehettem, mert — bármennyire furcsán hangzik - a humánummal, az emberséggel találkozhattam, ami talán korunk egyik legnagyobb hiánycikke. Nekünk nem az a feladatunk, hogy konkrét cselekvésekkel próbáljunk a társadalomban munkálkodni, hanem hogy bizonyos jelenségekre, vakvágányokra felhívjuk embertársaink figyelmét. Felrázni, ráeszméltetni őket: „állj meg egy pillanatra és próbálj az ügy érdekében a magad területén tenni valamit!” Ez a törekvés nagyon fontos, tiszta és nemes dolog. — A film nagy erénye, hogy egyszer sírunk, másszor nevetünk. Persze ezt már Shakespeare is kitalálta. Nem véletlen, hogy például a Hamlet című tragédiában végrehajtott hetvenhét gyilkosság között mindig behoz a színre két sírásót, akiken nevetni kell. Azt hiszem, a film rendezője is ezt a derűs-keserű tanítást tartotta szem előtt - mondta Bárdy György. A Retúr vonatán egy unoka is utazik, akit nagyapja a szüleitől lopott el. A film egyik megdöbbentő jelenetében az öregúr ezt így magyarázta: „közös az ellenség”. Palásthy György „bevallotta”, hogy ezt a mondatot Ranschburg Jenő pszichológustól kölcsönözte, aki a Családi kör című tévésorozatának egyik adása előtt beszélt erről. A pszichológusok azt vallják: a gyerekek még, a nagyszülők már „hatalmon kívül” vannak. Az ő sorsukat közvetve és közvetlenül a szülők határozzák meg, hiszen ők gyakorolják a hatalmat. Ezért néha a két, egymástól távoli nemzedék a szülők feje fölött átkacsint és összefog. Fontos megemlíteni: a film forgatókönyve már hat-hét évvel ezelőtt elkészült. Egyik ismerősöm azon sajnálkozott, milyen kár, hogy akkor nem sikerült megvalósítanunk az ötletet, mondván: elveszíti időszerűségét. Erre azt feleltem: nem hiszem. Őszintén sajnálom, hogy igazam lett. - Adja a jó Isten, hogy ez a film ne hathét év múlva, hanem megfogalmazható időn belül teljesen veszítse el időszerűségét! - kívánta végezetül Bárdy György. GÜLCH CSABAFotó: BERTLEFF ANDRÁS Az alkotók - Illés György, Bárdy György, Palásthy György - és a közönség az egykori győri zsinagógában rendezett találkozón bizakodva mondták: Adja Isten, hogy a Retúr ne veszítsen időszerűségéből. ” in.