Kisalföld, 1997. október (52. évfolyam, 229-241. szám)
1997-10-02 / 230. szám
8 MOSONMAGYARÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE KISALFÖLD 1997. október 2., csütörtök : Csónakkirándulás a Szigetközbe A hegyeshalmi polgármesteri hivatal munkatársai, kihasználva a jó időt, ellátogattak a dunakiliti duzzasztóműhöz és a Szigetközbe. Kertész József, a szigetközi szakaszmérnökség vezetője bemutatta számukra a létesítményt, építésének körülményeit, ecsetelve a mára kialakult természeti állapotokat. Ezután a kis csapat csónakba szállt és útnak indult a Szigetköz szövevényes ágrendszerének megtekintésére. Megnézték a vízpótlás legfontosabb műtárgyát, a fenékküszöböt is. Az újraéledő vízi világ, az újranépesedő madárfauna rengeteg látnivalót kínált. A Duna elterelése miatt kiszáradt medrekben ma már víz folyik, néhány műtárgy megépítésével, ha nem is teljes mértékben, de sikerült megállítani a tájegység élővilágának pusztulását. Mint azt az idelátogatók is láthatták, újra zöldellnek a fák, szürke gémek, vadkacsák csapata lepte el az ágrendszert, a kormoránok már egész telepeket alkottak egyes helyeken. Ha nem is eredeti szépségében, de a festőket, döntést követő egyeztetések zetésével estére fáradtan, de fotósokat megihlető táj meután is... élményekben gazdagodva mint fogadja az idelátogató A hegyeshalmi polgármest hagyták el a Csipkerózsikákat. A nagy kérdés csak az, téri hivatal munkatársai Vin- álmából feléledt vízi világot, hogy így lesz-e mindez a hágai cze Zoltán polgármesterre- T. B. A hegyeshalmi hivatali dolgozók a dunakiliti fenékküszöbnél. Galériamegnyitó A mosonmagyaróvári Kétérné Stadler Éva és Kéter Zsolt Marx Károly utca 39. alatt létrehozott Pince Galériáját Nagy Frigyes földművelésügyi miniszter nyitja meg október 3-án, pénteken este 6 órakor. Az ünnepi megnyitón fuvolán közreműködik Matusz Mirjam. Hangverseny A mosonmagyaróvári Mosonyi Mihály Zeneiskola az önkormányzat támogatásával holnap este 7 órakor ünnepi hangversenyt rendez a zenei világnap tiszteletére. A zeneiskola volt növendékei, Wiedemann Bernadett, Wiedemann Judit és Váray László Mozart-, Kodály-, Bizet, Rossini-, Obrados- és Váray-műveket szólaltatnak meg. • • Öt megyéből érkeztek küldöttek Konferencia a szociálpolitikáról Öt megyéből érkeztek résztvevők arra a regionális konferenciára, amelyet Mosonmagyaróvár Önkormányzata Egyesített Szociális Intézménye szervezett A város szociális rendszerének múltja, jelene és jövője címmel. A találkozó küldöttei átfogó képet kaphattak Mosonmagyaróvár szociálpolitikájáról és a munkához szükséges intézményi háttérről. A vendégeket dr. Báznai Bertold, a város szociális munkáját is felügyelő alpolgármester köszöntötte, majd elismerését kifejezve a következőket mondotta: „Hosszabb távon csak az tud ezen a pályán megmaradni, aki elhivatottságot érez az elesettek felkarolására.” Az előadások sorát Jakab Zoltán igazgatási osztályvezető nyitotta meg, aki általában beszélt a város szociálpolitikájáról. Őt követték az egyes intézményvezetők beszámolói, akik az általuk irányított intézmények munkáját mutatták be. Szeder Mihályné az átmeneti és tartós bentlakásos idősek helyzetéről szólt. A rendszerben három intézmény áll az idősek szolgálatára. Egyik a máriakálnoki idősek otthona, ahol 54 gondozott él szeretetteljes légkörben. A városban 1992 óta működik az idősek gondozóháza, valamint ez évtől az idősek rendelkezésére bocsátottak egy 7 lakásból álló, garzon jellegű idősek otthonát. Vargánné Bayer Andrea a területi idősgondozás tapasztalatait ismertette. A jelentős szakmai fejlődés következtében kétféleképpen végzik a szolgálatot. Egyrészt a Zichy utcában és Mosonban működő idősek klubja segítségével, másrészt házigondozás formájában. Ennek a gondozásnak a lényege, hogy úgy fordítanak figyelmet az idősekre, hogy közben megmaradhatnak saját környezetükben. Liszkai Ferenc a hajléktalanproblémáról szólt. Az intézményi fejlődés évente adott - hangsúlyozta -, de a probléma mégsem megoldható, mert mindig vannak olyanok, akik nem hajlandók igénybe venni ezt a segítséget sem. Csiba Erzsébet és Szeitz Lajosné az egy épületben működő értelmi fogyatékosok napközi otthonáról, illetve a gyermekek átmeneti otthonának működéséről szólt, az utolsó előadásban pedig Takáts Gyula beszélt az éppen 10 éve működő családsegítő szolgálatról, melynek munkatársi gárdájához szinte ugyanazok tartoznak, akik akkor elkezdték e tevékenységet. A tanácskozás második részében a Magyar Családsegítők Egyesületének küldöttválasztó közgyűlésére került sor. Kiss Miklós SZÁZEZER OKOT ADUNK RÁ, hogy miért rendelje meg most a Shell Gas tartályos gázszolgáltatását Már 100.000 Ft-ot megtakaríthat, ha október 15-ig megrendeli a Shell Gas tartályos gázszolgáltatását Ön helyett ugyanis mi fizetjük • a tervezés díját • a THBF hatósági engedély díját • a tartály betonalap díját. Ismerje meg Ön is a Shell Gas által nyújtott minőséget, megbízhatóságot valamint udvarias, gyors szolgáltatásainkat Shell Gas Hungary Rt . 2052 Budakeszi, Szálaskert u 0 PJ ISI Tel 06-23/456-803 Dán delegáció Mosonmagyaróváron Az Éltes Mátyás iskola vendégei Dán gyógypedagógusokból és fogyatékos gyermekek szüleiből álló delegációt fogadott nemrégiben az Éltes Mátyás Általános Iskola. Két évvel ezelőtt kezdődött egy dán-magyar szakmai program, amelynek keretében tavasszal magyar szakemberek jártak Aarhus megyében. Mosonmagyaróvár gyógypedagógiai iskoláját, az Éltes-iskolát Imréné Bertalan Gabriella intézményvezető, Neubergerné Ratkai Katalin és Paálné Takács Mariann gyógypedagógusok képviselték. A közös program most Magyarországon folytatódott, ezúttal a megye gyógypedagógiai intézményei látták vendégül dán kollégáikat. A konferencia egyik napján az Éltes-iskolában folyó munkával ismerkedtek a vendégek. A csoport magyar kísérője, Maász István kérésünkre elmondta, hogyan is kezdődött a projekt... - Hat évvel ezelőtt kerestek meg bennünket a dán kollégák a szakmai tapasztalatcsere ötletével. 1995-ben végül elkészült a kétéves program terve, amely most érkezik záró szakaszába. A dániai Aarhus megyével vettük fel a kapcsolatot abból a célból, hogy megismerkedjünk a másik országban folyó munkával. A program témája, „A súlyos fogyatékosok helyzete Dániában és Magyarországon” címet viseli. Három szinten szerveztünk tájékozódási lehetőségeket: a gyógypedagógiai intézmények vezetőinek, a gyógypedagógiai tanároknak és a szülőknek. Célunk a szakmán belüli demokratizálódási folyamat elindítása és a támogatási rendszer kiépítése. A dán delegáció vezetője, Ole Bjerre Jakobsen is szívesen válaszolt lapunk kérdéseire. Elsőként elmondta, hogy aki Dániában a pedagógusi hivatást választja, egy alapképesítést szerez, majd választott területe szerint szakosodik. Jakobsen úr szabadidő-pedagógusként kezdte pályáját, majd életcélját a fogyatékosokért folytatott munkában találta meg. -Mi a legszembetűnőbb hasonlóság és különbség a dán, illetve a magyar intézmények között? - A hasonlóság mindenképpen az az elhivatottság és szeretet, amely a gyógypedagógusokat jellemzi. A különbség pedig az anyagi háttérben figyelhető meg. Dániában gazdagabbak a lehetőségek, ami nyilván befolyásolja munkánkat. A magyar kollégák óriási találékonysággal igyekeznek pótolni a pénzbeli hiányosságokat. -Dániában milyen a fogyatékosság társadalmi megítélése? - Most már egyenrangú tagjai társadalmunknak a fogyatékos emberek, de ez nem volt mindig így. Valamikor szégyenfoltjai voltak egy-egy városnak, közösségnek a sérült emberek. Elrejtették őket és nem akartak tudomást venni a problémáról. Hála a szakmai háttér megerősödésének, ma már mindenki kötelességének érzi a segítségadást. Befogadják azt, aki korlátokkal él közöttünk. - Milyen a dán intézmények kapcsolata a szülőkkel? - Nagyon jó. Sok-sok segítséget, támaszt, tanácsot kap a szülő. Segítünk elfogadtatni és elfogadni a sérült gyerekeket, támpontokat adunk lelkiekben és a gyakorlatban egyaránt. A lehetőségeink is nagyon jók ezen a téren, jobbak, mint önöknél. A magyar szülők úgy látom, kicsit magányosabbak, annak ellenére is, hogy az egyes iskolák igyekeznek megtenni minden tőlük telhetőt. - Az Éltes-iskolában milyen benyomásokat szerzett? - Nagyon megfogott az iskola atmoszférája, ami körülveszi a gyerekeket. A barátságos, szép környezet és a segítőkész kollégák erős támaszai a gyerekeknek. Ez leszűrhető abból a rövid időből is, amit az iskolában tölthettem. Zimmerer Anita Ole Bjerre Jakobsen A vasút nem játék • Az elmúlt években többször is felhorgadtak az indulatok a tragikus kimenetelű vonatdobálások kapcsán. Az akkor is csak gyerekcsínynek induló „balhé” végül emberáldozatot is követelt. A vasút dolgozói Mosonmagyaróváron is nap mint nap szembesülnek jópofa csínynek tűnő, ám valójában potenciális balesetveszélyt jelentő kisebb-nagyobb „játékokkal”, így például azzal is, hogy valakik - nyilván jó heccnek gondolván a dolgot - rendszeresen köveket raknak a váltók közé. A vonalbejárók, illetve az állomás dolgozóinak naponta kell eltávolítaniuk e forgalmi berendezésekből ilyen-olyan, oda nem illő működési akadályokat. A vasúti pálya egy része nyitott, így az illetéktelenek könnyedén bejuthatnak oda, hogy aztán odakerüljenek a síínekre is a kisebb-nagyobb kavicsok. A 120 tonnás mozdony persze könnyedén szétroppantja, vagy elemi erővel kilövi ezeket a kövecskéket. Ha ez netán valakit eltalál, maradandó sérülést okoz erejénél, sebességénél fogva, vagy ha a mozdony alá repül, megrongálja az aljára felerősített jelfogó berendezéseket. Szalai Ferenc állomásfőnöktől azt is megtudtuk, hogy legutóbb egy papírsárkányt kellett leszedniük a 25 ezer voltos magasfeszültségű vezetékről, ami finoman szólva is életveszélyes baleseti forrás volt. Arra kellene intenünk gyermekeinket is, hogy a játék nem jelenthet felelőtlen játszadozást, hiszen senkinek sincs joga sunyi módon saját, de legkevésbé mások testi épségét kockáztatnia. V. I. A