Kisalföld, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-19 / 244. szám

1999. október 19., kedd Interjú a rendőrszóvivővel (humoreszk) Pax megyei ügyek Országos félreértéseket tisz­tázó beszélgetésre ültünk le Szóvivő Vivien szóvivővel, a Pax Megyei Rendőr-főkapi­tányság munkatársával, aki mindjárt az elején leszögezte egyik lábamat, hogy ne kóbo­rolhassak illetéktelen helyekre az épületben. Elmondta, hogy valótlan a médiában elterjedt hír, miszerint öt rendőr lett ön­gyilkos egyetlen osztályukon.­­ Csak hárman öngyilkolták meg magukat. Negyedik mun­katársunk gombamérgezésben halt meg, az ötödik pedig nem volt hajlandó megenni a gom­bapörköltet és autóbaleset ál­dozatává vált. Egyébként is mit bizonyítana mindez? Semmit. Mi köze ennek az olajszőkítés­hez? Semmi. A sajtó akar szen­zációt kicsikarni a semmiből. -De hát Kucsma Károly al­ezredes halálába a leánya sem nyugszik bele... - Elég sajnálatos, de minden élet halállal végződik. Mi itt mindent alaposan és szakszerű­en megvizsgáltunk és semmifé­le törvénytelenséget nem lel­tünk. Nem titkoljuk, történtek hibák, például elsózták a tarho­nyát az étkezdénkben... -A helyszíni és halottszemle­jegyzőkönyvekből minden má­sodik oldal hiányzik. - Ez csak annak a következ­ménye, hogy jók a civil kap­csolataink s minden második oldalt az úttörőknek adtunk. A pajtások ugyanis bejöttek a főkapitányságra papírt gyűj­teni. - A pisztolyon, amelyikkel Kucsma Károly főbe lőtte ma­gát, nem találtak sem nyálmin­tát, sem ujjlenyomatot. - Hát kérem, nyálazott meg ön már valamit? Meddig marad a nyál? Percekig. Aztán meg­szárad. Ujjlenyomat. Köztu­dott, hogy Kucsma alezredes mindenkor kesztyűt viselt a maffiózók elleni harc során, ne­hogy a szervezett bűnözők meg­szerezzék ujjlenyomatát. S mi­előtt előhozakodik vele, éppen a kesztyű miatt nem találtak Kucsma kezén lövésanyag-ma­­radványokat. A kesztyűt pedig a házirendnek megfelelően le­selejteztük és egy iratmegsem­misítő szerkezettel vékony csí­kokká vágtuk széjjel. Nevetsé­ges és pitiáner okoskodások­kal próbálják a Pax megyei rendőrök munkáját megzavar­ni. Hát mit bizonyít az, hogy az orvosszakértő hajnali 4 és 6 óra közé tette Kucsma Károly ha­lálát s reggel negyed nyolckor még életben látták? Csak azt, hogy a folytonos óraigazítások miatt az orvosszakértő tévedett az időpontban. Az igazságügyi kórboncnok, Drács úr nem csil­lagász, hanem orvos. Bocsánat, dr. Ács nem csillagász, hanem orvos. - Egy nyugállományú rend­őr nyomozó szerint Kucsmát meggyilkolták. - Az, hogy a töltény hüvelyek az ellenkező oldalon voltak, mint a rekonstrukció szerint kellett volna, na és?! Kucsma Károly akkurátus rendőr volt, halála nagy veszteség, ezt már mondani akartam, csak a ke­resztkérdéseivel összezavart. Szóval Kucsma Károly erre az oldalra helyezte a hüvelyeket... Mert biztosra akart menni, hogy megtaláljuk és itt jobb fényviszonyok uralkodtak. Annyira biztosra akart menni szegény kolléga, hogy három­szor is fejbe lőtte magát.­­ Olyat is hallottunk, hogyha valaki szájába vett pisztollyal lesz öngyilkos, akkor a vére nem az előtte lévő íróasztalra, meg oldalra fröccsen, hanem a feje mögé és ott egy csepp vért sem találtak. - Nos, Kucsma Károly utol­só csepp vérével is a főkapi­tányságot szolgálta: úgy lett, hogy a csekély dologi kiadá­sok miatt nehéz anyagi hely­zetű cégnek ne kelljen újrafes­tetni a szobát. Ilyen egyszerű. - Ismert, hogy a Belügymi­nisztérium felügyeleti főnöke, Kropacsek Ármin korábban Pax megyei rendőrfőnök volt... -Ez is bizonyítja, hogy a tö­rekvők magasra juthatnak eb­ből a megyéből is. Legutóbb telefonon gratulált, hogy min­den kérdésre szakszerű választ tudtunk adni. - Egy civil vizsgálat kiderí­tette, hogy még a helybeli kon­zervgyár szardíniái alól is ki­lopták az olajat. A mai napig is szemmel látható nyomok pe­dig magas rangú személyek vil­láiig vezetnek. Most megfog­tam! Mi a válasz? - A válaszért fáradjon be öt­ven év múlva. Addig titkosí­­tották a vizsgálat megállapí­tásait. - Most érkezett a hír, hogy Kucsma alezredes éppen regge­lizett, amikor „állítólag” ön­gyilkos lett. Ehhez mit szól? - Mit kellene. Ha evett, evett. - De hát öngyilkosság köz­ben nem szoktak enni... - Szokások?! Kucsma Ká­roly így szokta. - És kesztyűben evett? - Természetesen. Gondoljon csak bele, ha leveszi kesztyűjét, rögvest a poharán marad az ujjlenyomata. Egyébként is ép­pen az elrontott, elfuserált reg­geli miatt lett öngyilkos. Oda­égette a kemendexet. Nyitray Péter A Kontúr Kereskedelmi Rt. SOPRON belvárosában, a Fenyő és Ikva Áruházának (Árpád u. 4.) emeletén, nov. 15 - december 31. közötti időszakra, KARÁCSONYI ÁRUSÍTÁS céljából, a profilok személyes egyeztetése mellett BÉRBE AD igény szerinti nagyságban eladóterületeket. Érdeklődni lehet: Gárdos Gyula áruházvezetőnél a 99/311-011 és a 06-30/9414-170-es telefonszámokon vagy személyesen az áruházban, valamint Ney Ferencné elnök-igazgatónál a 96/311-833/102 melléken és a 96/312-464-es telefonszámon. KISALFÖLD Aktuális 3 A vendéglátósoknál betelt a pohár 1. oldal - Bennünket ugyan még nem zsaroltak meg, igaz, in­zultus már ért mindkettőnket - kezdte a választ Pető István, a kamara alelnöke, akinek tár­saságában volt Oláh Ferenc, a turisztikai szakosztály veze­tője is. A szakmai képviselők el­mondták, hogy a közelmúlt at­rocitása már túlmegy a vállal­kozói tűréshatáron. Amikor már akkora összeget kérnek a behajtók, ami már megfizethe­tetlen, fellázadnak. A város­ban olyan körülményeket kell teremteni, hogy minden egyes polgárra ugyanaz a jogértel­mezés vonatkozzon, s a zsaro­lók ne érezzék jól magukat. A fellépés indokolt­ ­ A vállalkozók úgy érzik, hogy ha a hatóság ennek nem tud kellően érvényt szerezni, nekik kell fellépniük. Az ön­­törvényűség viszont nem lenne szerencsés. Az a belügyesek és az önkormányzat dolga. Az ál­talunk képviseltek érdekében a jelenség megszüntetése végett egy fórumot szervezünk, ahová az összes érdekeltet meghív­juk. Ott mindenki elmondhat­ja problémáját s javaslatot te­het a megoldásra is. Természe­tesen a rendőrség és a város ve­zetését is meghívjuk. Igaz, a Kisalföldben megjelent írást olvasva Balogh József polgár­­mester és az idegenforgalomért felelős alpolgármester, Jungi Csaba azonnal maguktól je­lentkeztek, s támogatásukról biztosítottak bennünket - foly­tatta Pető István. Egyébként a vállalkozók képviselői nem szakmailag akarnak beleszólni a rendteremtésbe. Csak az érin­tettek véleményét képviselik.­­ Ott leszek a fórumon, ahol az önkormányzat nevében tá­mogatni kívánom a vállalko­zókat és véleményt szeretnék nyilvánítani. Addig azonban alaposabban tájékozódnom kell. Egyelőre azt mondhatom, hogy ha igaz az, ami a háttér­ben van, elítélem a dolgot. Min­denképp szükség van az össze­fogásra, szolidaritásra. Nem engedhetjük meg a különböző bűnözői csoportok működését. Nem uralhatják a várost, sem annak egyes részeit bűnöző ele­mek - nyilvánította ki vélemé­nyét Balogh József. Jungi Csaba alpolgármester elmondta, hogy megdöbbenés­sel értesült a történtekről. Ő is részt kíván venni a probléma megoldására szervezett fóru­mon, különösen, hogy nemcsak a vendéglátósokat, hanem az egész vállalkozói kört érinti ez a dolog. A kamara fellépése tel­jesen indokolt. Jogkövető magatartást! A város polgárai felháboro­dottan fogadták a hírt. Vélemé­nyük szerint minden győri ál­lampolgárnak joga van a nyu­godt élethez. Márpedig érez­hető, hogy a jelenlegi törvé­nyek nem védik őket eléggé. Egyes vélemények szerint a ha­tóság sem egyforma jogkövető magatartást követel meg bizo­nyos embercsoportoktól. Min­den megkérdezett szigorú összefogást sürget a renitens, a városon uralkodni akaró cso­port ellen. Nyilvánosságra kerül A mexikói kávéházként is­mert győri vendéglátóhely a kora délutáni órákban még csendes. A vendégek inkább az esti órákban és hétvégén jön­nek. Az alkalmazottak jó ide­je félnek. Nehezen oldódik nyelvük, még mindig nyomasz­tólag hatnak rájuk a történtek. Napra­készen tudják, mikor jár le a két hete előzetesbe vet gyanúsítottak fogva tartása, ezzel kapcsolatban pedig leg­feljebb találgatnak. Szerintük itt a szép szónak nincs foga­natja, a vendégeket pedig ri­asztja a durva viselkedés. - Májusig szond helynek szá­mított a mienk - sorolják. - Az­zal, hogy bejártak, trágár sza­vakkal illettek bennünket és másokat, csak lejáratták az egységet. A főnökünk csende­sebb viselkedésre intette őket, s lám, a testi épsége bánta. Reichl György családi kap­csolatai­ révén ismerte meg az alviláginak mondott életnek ezt a szeletét. - Bennünket, a baráti társa­ságunkat szórakozóhelyen is megfélemlítették, egyikünk nyakát törött üveggel akarták megvágni. Jó lenne, ha kedve­zően zárulna ez az ügy és töb­bé nem kellene félnünk. A nyomozás szempontjából a rendőrség semmi újjal nem szolgált, de ígérték, az ügy fej­leményeiről a közvéleményt időben tájékoztatják.­­ Ezek az emberek minden határt túlléptek, ezért is tartot­ta indokoltnak a bíróság az őrizetbe vételüket követően előzetes fogva tartásukat - mondta el érdeklődésünkre dr. Kőhegyi György alezredes, Győr rendőrkapitánya. - Ha a vállalkozók fórumot hívnak össze, azon természetesen a rendőrség is képviselteti magát. Három gyanúsított Hécz Miklós őrnagy, a Győ­ri Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője a nyomozás eredményességének érdekében a türelmet tartja az egyik leg­fontosabbnak. Jelen pillanat­ban is tart a sértettek kihallga­tása, szélesítik a nyomozói kört. Az ügy jelenlegi állása szerint a három gyanúsított csoportos garázdaságért és két­rendbeli súlyos testi sértésért felel, de a rendőrség újabb sér­tettek jelentkezését sem tartja kizártnak. Telefonon értük utol Vápár Józsefet, a megyei kereskedel­mi és iparkamara igazgatóját, aki a kamara állásfoglalása­ként a rendőrség hatáskörének érvényesítését hangsúlyozta. - A győri és Győr környéki vendéglősök és kereskedők biz­tonságának helyzetéről a lehe­tő legrövidebb időn belül fó­rumot hívunk össze, ebben ma­ximális segítséget nyújtunk - tájékoztatott az igazgató. - Ez már szerveződik, szándékaink szerint már a jövő héten talál­kozhatunk. T. Gy. - Harcsás Szabadulás a köztemetőből Egy hetvenen túli győri hölgy a napok­ban a győr-nádorvárosi köztemető foglya lett. K. Sándorné a sírkert zárása után másfél órát töltött a kerítésen belül, s a vé­gén már kezdte reményét veszíteni, hogy élve kikerülhet onnan. Az idős hölgy há­lás megmentőjének, s ugyanakkor végte­lenül szomorú is, mert tapasztalnia kellett, mekkora a közömbösség az emberekben. - Uram, harmincöt évet töltöttem köz­­szolgálatban és tíz évnél is többet ráadás­ként, igaz, azt már félállásban. Rémál­momban sem gondoltam volna, hogy ez ve­lem megtörténhet... Szeretteim sírját láto­gattam meg. Elmúlt öt óra, amikor kiér­tem a temetőbe. Elhelyeztem a virágot a síron, utána vízért mentem, később átbal­lagtam a másik sírhoz. Az én koromban az időnek már kevés szerepe van, elmélázhat­tam, mire a temetőkapuhoz értem, tíz perc­cel múlt hat óra és zárva volt. Ezután ke­rékpárral átsiettem a köztemető új bejá­ratához. A Szentlélek-templomból kihal­latszott az orgona hangja, de be nem ju­tottam és a kapu ott is zárva volt.­­ Indultam vissza a másik kijárathoz. Hiába. A temető kapujától talán ötven méterre lehet az autóbusz-megálló. Embe­rek szálltak le és fel, ahogy tudtam, kia­báltam: „Segítség! Bent rekedtem.” Ered­ménytelenül. Ekkor eszembe jutott, hogy a köztemető egyik oldalán korábban hiá­nyos volt a kerítés. Ott próbálkoztam, majd a kertészet felé, egyik helyen sem sikerült kijutni. Egy férfi ebben a helyzet­ben talán kevésbé vette volna fel, én azon­ban egyre kétségbeejtőbbnek éreztem hely­zetem. Eközben ugyanis szinte bealko­­nyodott. Mentem vissza a régi kapuhoz, gondoltam, talán sikerül kimászni a kerí­tésen. De hát az én koromban... Félig kint voltam, félig bent, valósággal fennakad­va a kerítésen. Közben folyamatosan ki­áltoztam segítségért. Először egy fiatal­ember állt meg autójával a kapu közelé­ben, el is indult felém, aztán ránézett az órájára, azt mondta, dolga van és ottha­gyott. A második megálló gépkocsi fér­fivezetője lehúzta ugyan az ablakot, de aztán továbbhajtott... A negyedik autó­ból kiszálló hölgy jött végül oda a kapu­hoz. Akkor már reszkettem és nem csak a hidegtől. A hölgy nyugtatott, mondta, menjek a Szentlélek-templom melletti ka­puhoz, hív segítséget, így történt, a sekres­tyés végül is kiengedett. A magam figyel­metlensége miatt kerültem bajba. Csak azt fájlalom, amire ez a szörnyű kaland rá­ébresztett, hogy az ember alig számíthat valakire. Ferenczi József Német VENDÉGEK. A Kisalföld-sajtóházat is felkereste tegnap az a német csoport, amelynek tagjai pedagógusok és városi tisztviselők, és a Móra-gimnázium vendégei­ként tartózkodnak a vendéglátó városban. A Bréma melletti kisvárosból, Stuhr-Brin­­kumból érkeztek. Nyerges Csaba, lapunk főszerkesztője adott rövid tájékoztatást a legnagyobb példányszámú hazai regionális napilapról, amely iránt a vendégek élénk érdeklődést tanúsítottak. A távoli város legnagyobb iskolájának kapcsolatai a kilenc­venes években mélyültek el a győri tanintézménnyel, amely, mint ismeretes, a közép­fokú újságíróképzésnek is otthont ad a Kisalföld támogatásával. A vendégek múlt heti itt-tartózkodásuk óta ismerkedtek az ország nevezetességeivel és tegnap fogadta őket Balogh József, Győr polgármestere (felvételünkön). Herman Rendigs, Stuhr városigazgatója az Európa elrablása című térplasztikát nyújtotta át Balogh Józsefnek, a polgármester Győr kis városkalauzát adta a vendégeknek, amely német nyelven íródott. A fogadás, amelynek során a régmúlt, a közelmúlt és napja­ink számos eseménye szóba került, barátságos hangulatban ért véget. Vita Győr kultúrájáról „Miért kell a kultúra?” - tet­ték fel a kérdést tegnap délután a győri Petőfi Sándor Városi Művelődési Központ vitafóru­mán részt vevők. A kérdésre a választ Balogh József polgár­­mester, dr. Dézsi Csaba And­rás alpolgármester, Weinerné Csordás Éva, az oktatási, kul­turális és sportbizottság elnöke, Szíj­jártó Péter alelnök, Bán Ol­ga, a kulturális albizottság és Tóth Nándorné, a kulturális iro­da vezetője adta. Ők hangsú­lyozták: Győr kulturális arcu­lata színes, a tömegrendezvé­nyek valóban tízezreket von­zanak, azt azonban elismerték, hogy az intézmények finanszí­rozása, a lakosság igényének felmérése, a programok pályáz­tatása továbbra is megoldásra vár. A fórumon - mely lapzár­tánk ideje alatt is tartott - az in­tézmények vezetői és a kultúrá­ban dolgozók vettek részt. Vitá­jukról holnapi számunkban bő­vebben olvashatnak.

Next