Kisalföld, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-16 / 242. szám

2. oldal SOPRONI KILÁTÓ Drága a profi gyönyör SOPRONBAN NEM LESZ TÜRELMI ZÓNA? Sopronban nincsenek örömlányok, és a város polgárai nem is igénylik jelenlétüket - leg­alábbis ezt látszik igazolni, hogy az önkor­mányzati képviselő-testület legutóbbi ülésén érdeklődés hiányára hivatkozva nem jelölt ki türelmi zónát. Ugyanakkor Sopronban mégis hozzá lehet jutni a fizetett gyönyörhöz, igaz, drágábban, mint az ország más részein. És eh­hez nem is kell ellátogatni valamelyik éjszakai bárba, elég felütni a hirdetési újságot a társke­reső rovatnál. Az üzenetek szeptember eleje óta kódoltak, de csak annyira, hogy aki akarja, azért megértse. A türelmi zóna létrehozására törvény kötelezi az 50 ezres lélekszámnál nagyobb települése­ket, vagyis a megyei jogú városokat. A jogsza­bály előírásainak azonban sehol sem sietnek eleget tenni, ami nem is csoda, hiszen senki sem akarja magára haragítani a leendő „piros lámpás negyed" közvetlen közelében élő választókat, így az ország nagy részében azt már tudni, hol nem kínálhatják szolgáltatásaikat a prostituáltak, azt viszont még nem, hol szabad a vásár. Az időzített bombát a soproni városve­zetés - úgy tűnik - hatástalanította. A városháza jogi értelmezése szerint ugyanis a türelmi zóna létrehozásához két feltételnek kell teljesülnie: a már említett ötvenezres lakosságszám megléte, vala­mint a „fogadókészség" a prostitúcióra. Ez utóbbi viszont Sop­ronból hiányzik. A város vezetői mindenesetre semmit nem bíztak a véletlenre, a döntés előtt rendőrségi szakvéleményt kértek. - A soproni rendőrkapitány, Tellesz Endre arról tájékoztatott min­ket, hogy a prostituáltak jelenléte szórványos - mondta Tengerdi Antal humánpolitikai alpolgármester, aki ezekben a hetekben a műtét után lábadozó Gimesi Szabolcs polgármestert helyettesíti.­­ Ebből pedig az következik, hogy nincs kiknek létrehozni a türel­mi zónát. Az alpolgármester szerint végre egyszer előnyére vált a városnak, hogy sokak szerint távol esik mindentől. Ez is szerepet játszhat ugyanis abban, hogy Sopronban nem alakult ki az utcai prostitú­ció, a futtatók eddig már nem hozzák el a lányokat. Ráadásul iga­zi kamionos pihenőhely sincs a környéken, ami növelhetné az igé­nyeket. A városi rendőrkapitány, Tellesz Endre ugyanakkor a rend­őrség fellépésének tulajdonítja a kéjhölgyek visszaszorulását. Mint mondja, négy-öt évvel ezelőtt a Ro-La terminálnál felbukkantak a prostituáltak, de a soproni zsaruk ügyeltek arra, hogy állandó rendőri zaklatásnak legyenek kitéve, így egy idő után megunták és hazamentek. Maradt egyetlen győri hölgy, aki egyre kijjebb szorult, most már lassan közelebb van „szolgálati helye" Kóphá­­zához, mint a Sopron táblához. Tellesz alezredes cáfolja, hogy bármilyen javaslatot tettek volna az önkormányzatnak, bár a nyáron valóban megkeresték őket. - A levélre természetesen válaszoltunk - nyilatkozza a kapitány. - Nekünk azonban az a véleményünk, hogy a türelmi zóna létre­hozása önkormányzati feladat, így semmilyen állásfoglalást nem kell kialakítani. Tellesz Endrét meglepte a városháza jogi értelmezése, szerinte a zónát létre kell hozni. „Ha mégis a képviselőknek van igazuk, an­nak én csak örülök" - mondta a kapitány. Az utcán tehát nincsenek lányok, azt viszont önámítás lenne ál­lítani, hogy Sopronban nem lehet megvenni a gyönyört. Az egyik hirdetési újságot felütve három-négy ajánlatot mindig ta­lálni. Ne zavarjon meg senkit, hogy ezek egyre többször „part­nerközvetítésről" szólnak... A leghűségesebb város örömlányai drágák és minőségi szolgál­tatást nyújtanak - legalábbis ezt állítják az általunk felhívottak. Egy óra gyönyör ára általában 10 ezer forint (néhány, közelben lévő nagyvárosban ennek feléért is kaphatók ajánlatok), igaz, az időbe beleszámít az aktus előtti tisztálkodás is. Sopronban kötelező az óvszer használata, egyik hölgy sem vállalkozott ar­ra, hogy ettől eltekintsen, még dupla áron sem. - Ügyelünk arra, hogy a vendég jól érezze magát - mondja Zsanett (őt persze csak e cikkben hívják így), aki két éve űzi az ipart. - Mi tisztességesek vagyunk, nem hiszem, hogy lenne bárki, akit soproni lány kirabolt vagy becsapott volna. A „munkaerő" összetétele rendkívül vegyes. A profiktól a fél­amatőrökig sok mindenkit magában foglal. Dóra (szintén mű­vésznév) például utóbbi kategóriába sorolja magát. A lány még nincs 18 éves(!) és középiskolás. Majdhogynem hobbiból csi­nálja - ő ezt állítja -, és azt is tagadja, hogy lenne futtatója. Szerinte a munka nem megy a tanulás kárára. - Egyszer sem hiányoztam az iskolából. És rendesen befeje­zem, aztán pedig abbahagyom ezt a munkát. Hogy miért csi­nálom? Kell a pénz a szórakozásra, és végül is nem olyan szörnyű dolog. Már állandó kuncsaftjaim vannak, így nem is hirdetem magam. Dóra azt mondja, egy népszerű diszkóban kezdte a munkát - aztán minden jött magától. Ha igazat mond nekünk, szeren­cséje van. A többségnek van „munkaadója", és ebből az üzlet­ből nem olyan egyszerű kiszállni. Hivatalosan egyébként ez az ipar sem létezik Sopronban. Tel­lesz alezredes kérdésünkre azt mondta, figyelik az apróhirdeté­seket, de ennek alapján még nem kezdeményeztek eljárást. Mint ahogy az éjszakai bárokkal sincs gond. Az ott dolgozó lá­nyok mindegyikének van munkavállalási engedélye - és persze az nem prostitúcióra szól. Ezt az általunk megkérdezett vállal­kozók készségesen megerősítették... I VÉLEMÉNYSAROK ■ Iiiiimmjmgpi-X*ni ii mniiii 111 ppm >$■ §ü pup mm §1 gnppib$nppsphíü 1 A „szabadságos gyilkosról" Az ország közvéleményét mélységesen felháborító eset történt a minap: egy olyan elítélt, aki éppenség­gel gyilkosság miatt került börtönbe, jó magaviselete miatt eltávozásra kapott engedélyt, ám a börtön fala­in kívül ismét embert ölt az illető. A tévében milliók láthatták-hallhatták: ha lehetséges lenne, a bűnös sa­ját magára a halálbüntetés kiszabását sem tartaná igazságtalannak. Mi erről a soproniak véleménye? Gaál András konyhafőnök: „Azzal kez­dem, hogy az elítéltet ki sem engedném a börtönből addig, amíg le nem tölti teljes büntetését. Ez az eset azt példázza, hogy egy gyilkosnak valamiféle kedvezményt nyújtani a börtönben, pláne időnek előtte eltávozást adni olyan luxus, amit az egész társadalom fizet meg. Az illetőnek abban tökéletesen igaza van, hogy az egyedüli végső megoldás esetében a halálbüntetés kiszabása lehetne. Szeretem az embereket, de az a véleményem, hogy aki ilyen súlyosan vét, ráadásul nem is egyszer, a közösség ellen, az lakoljon meg érte. Nem véletlen, hogy az USA néhány tagállamában eszük ágában sincs eltörölni a halálbüntetést." Csuka Balázs villanyszerelő: „Ha az az em­ber azt akarja, hogy ítéljék halálra, hát ak­kor legyen meg az akarata. Mondhatni, teljesüljön az utolsó kívánsága. Több jel is arra mutat, hogy az elmúlt évek napvilág­ra került szörnyűségei miatt egyre inkább erősödik a halálbüntetés visszaállítását célzó társadalmi elvárás. Ami azt illeti, magam is hajlok arra a meglátásra, hogy aki már nem is először gyilkolt, feleljen tettéért, mégpedig annak mértéke szerint." Finta Zsuzsa pénztáros: „Nagyon fel va­gyok háborodva, hogy ezt az embert bün­tetése előtt kiengedték a börtönből, akár csak egy napra is. Elvégre a büntetés-vég­rehajtó intézet nem katonaság vagy sza­natórium, ahonnan csak úgy eljárkálhat­nak az emberek. Ezek után ismét és ismét felvetődik a kérdés: nem lenne jobb, ha halálbüntetést? Hiszen az elmúlt években rengeteg olyan brutális gyilkosságról hallhattunk, amely azt sugallja: az elkövetők tudják, hazánkban ma nincs halálbün­tetés, tehát nincs olyan sok vesztenivalójuk. Pláne, ha a bör­tönben majd egy kicsit jól viselkednek... Szerintem nagy­mértékben kellene szigorítani a büntetési tételeken, a gyil­kosok esetében pedig kiváltképp." Grubitsné Kiss Andrea üzletkötő: „Sohasem foglalkoztatott a gondolat, milyen ítélet lenne igazságos egy gyilkossal szemben. Az adott szituációban viszont akaratlanul is arra gondolok, vajon mitől vált ez az ember ilyen szörnyeteggé? Mivel egyértelmű, hogy ölt, úgy érzem, jogos lenne a halálbüntetése, mert senkinek sincs joga elvenni más ember­­ életét. Szerintem ő a büntetését már egyébként is magában­­ hordozza, különben hogyan mondhatott volna halálos­­ ítéletet saját fejére?" * G.M. visszaállítanák a ■ Túri Zoltán 1999. október 16. LEBUKTAK A „BANKHAMISKÁRTYÁSOK” Két soproni fiatalember előzetes letartóztatásban várja a befe­jezését a nyomozásnak, amelyet üzletszerűen elkövetett csalás miatt indított ellenük a rendőrség. Egyikük Ausztriában ül a fogdában, másikuk Sopronban várja a tárgyalást. A két férfi bankkártyát hamisított, ügyesen, de mégsem eléggé. Birto­kukban volt ugyanis egy szerkezet, ami a bankkártyák adatait tárolta. Ezt használta az ausztriai fogda lakója, akinek könnyű dolga volt, hiszen munkahelyén - egy osztrák benzinkútnál - számtalan alkalma nyílt, hogy a bankkártyával fizetők adatait levegye. Egyetlen mozdulat volt csupán, hogy az okos szer­kentyű agyába vésse az információkat, amelyek segítségével hamis bankkártyákat készítettek, s gond nélkül hozzáfértek a sértettek bankszámlájához. A két fiatalember pontos szerepe még tisztázatlan, vallomásaik ugyanis rendkívül ellentmondá­sosak. A nyomozás folyamatban van. KETTŐS HALÁL A GOLFBAN Két fiatal vesztette életét a piros Golfban. A tragédia az elmúlt hét végén történt Fertőszentmiklós térségében. Hogy pontosan mi okozta a balesetet, azt igazságügyi szakértő bevonásával vizsgálja a Soproni Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztálya. Az előzetes helyszínelői jelentés szerint a Volkswagen Golf az útpadkára sodródott, és ezt a sofőr hirtelen kormánymozdulattal igyekezett korrigálni. Ennek következtében azonban a kocsi a bal oldali sávba pördült, ahol egy szabályosan közlekedő, osztrák rendszámú Citroennel ütközött. EMBERKERESKEDELEM VÁROSUNKBAN Az 1959-es születésű S. G. budapesti lakos a fővárosban két­százezer forintért vásárolta az ország keleti részéből elcsábí­tott tizennyolc esztendős lányt, akit Sopronba hozott, s itt prostitúcióra kényszerített. Schárfy Ernőtől, a Soproni Rendőr­­kapitányság bűnügyi osztályának vezetőjétől tudjuk: elsősor­ban a fővárosban zajlik az adok-veszek, melynek során a nagy munkanélküliséggel és szegénységgel küzdő keleti megyékből származó leányok cserélnek „gazdát". Az ilyen esetekben gya­kori a fogva tartás, a kényszerítés, az áruba bocsátás. A Btk. egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti az ember­kereskedelmet, de ha kiderül, hogy bűnszervezet követi el, an­nak tagjai nyolc évet is kaphatnak... "Megváltozott az életem, miután nem sze m iiveget hordanom"

Next