Kisalföld, 2000. június (55. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-01 / 127. szám

4 Aktuális ­ Távlatok sínen, salakon Néhány nappal ezelőtt abban a meg­tiszteltetésben részesültem, hogy egy kö­zel százmillió schillinges beruházást, a tíz kilométer hosszú Sopron és Deutschkreutz közötti vasútvo­nalat avattam fel. Megkockáztatom: rendkívüli a jelentősége ennek. A GySEV ugyanis osztrák tulajdonú vasúti pályáját újí­totta fel és villamosította­­ az osztrák állam pénzéből. A szerel­vények most gyorsabbak, csendesebbek, komfortosabbak és nyilvánvaló, a tervezett vasútreform csak így lehet életképes. Ugyanakkor az is egyértelmű: ez állami pénz nélkül nem megy. Sem a MÁV-nak, sem a GySEV-nek, sem az ÖBB-nek nincs rá forrása, politikai szándék szükséges ahhoz, hogy a környezetkímélőbb vasutak teret nyerjenek. Szép példa volt erre a mostani beruházás, melynek avatóünnepségén megje­lent Michael Schmid osztrák közlekedési miniszter és Karl Stix burgenlandi tartományfőnök is, bizonyítva, hogy méltó partnernek tartanak bennünket. Pedig spórolnak Ausztriá­ban is, az évek óta tervezett Semmering-alagút építését - mely a túlzsúfolt észak-déli vasút-összeköttetés feloldását szolgál­ná - a legújabb hírek szerint 2010 előtt nem kezdik el. Ez egyébként a GySEV számára további lehetőségeket kínál, bi­zakodhatunk egy Soprontól Szombathely és Graz irányába tartó vasútpálya kialakításában. Sőt, szó van arról is, hogy Fertőszentmiklós és Nezsider között környezetkímélő villany­vasút váltaná fel a dízelmozdonyokat, és amennyiben ezt az osztrák állam finanszírozza, mi készen állunk a munkára. Egyre világosabb, ez a jövő útja: az államvasutak mono­póliuma saját vonalain is megszűnik, Európa-szerte meg­kezdődik az „átjárás” egymás pályáira. Az fuvaroz majd az áru- és személyszállításban, aki olcsóbb és magasabb szinten teszi. Mi mindenesetre készen állunk a versenyre. Apropó, verseny! Nem állom meg, hogy ismét szóba ne hoz­zam a teniszt. A szövetség elnökeként és szurkolóként hadd gratuláljak a Roland Garroson, a franciaországi salakpályás Grand Slam-tornán szereplő magyaroknak. Öten voltak a fő­táblán, és az is eldőlt, hogy a legjobb 32 között ott lesz vala­melyikük. Aki konyít valamit ehhez a sportághoz, az pontosan tudja, mindez mekkora sikernek számít. És még nincs vége... Berényi János elnök-vezérigazgató, Sopron „ Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember.” ­Álláspont-----­Popper Győrre figyel a fél ország. Kereskedelmi tévék operatőrei ke­resik a legjobb kameraállást, laptudósítók jegyzetelnek bőszen a tárgyalóteremben, ahol Kántor Antal kanonok személyében a római katolikus egyház lelkésze áll a vádlottak padján. Ez már nem az ötvenes-hatvanas évek pappere. Itt nem a politika avatkozott be alantas eszközökkel, nem a hivatását lelkiismeretesen teljesítő egyházi méltóság erkölcsi megsem­misítése és fizikai megfélemlítése a per tárgya. Nagyon is hét­köznapi ügyeket tárgyal a Kántor-perben a bíróság. Túl hét­köznapiakat, amelyek méltatlanok az egyházhoz, egy paphoz. Kántor Antal lelkész urat többrendbeli sikkasztással, számvi­teli fegyelem megsértésével, engedély nélküli lőszer- és lőfegy­vertartással vádolják. A jogerős bírói ítélet megszületéséig mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, Kántor Antal azonban több bűncselekmény elkövetését elismerte a bíróság előtt, s ezek után legfeljebb csak az a kérdés, hogy az ügyész által kért végrehajtandó szabadságvesztést szabja-e ki a bíró­ság vagy enyhébb ítéletet hoz. Az ügy pikantériáját nemcsak az adja, hogy egy megtévedt papnak kell felelnie a bűnökért, hanem az is, hogy Kántor An­tal gyakorló lelkészként kénytelen elviselni a rendőrségi őrizet­be vételt, az ügyészi vádemelést, a bírósági procedúrát. Kántor Antal Szőnyben hirdeti az igét, az evangélium szellemében be­szél a szószékről, felnövekvő ifjakat próbál a jó útra vezetni, tartást és kapaszkodót adni a hit segítségével. Gyóntat, áldoz­­­tat, feloldoz a bűnök alól. Teheti mindezt felettesei jóváhagyá­sával. Kántor Antalt nem függesztették fel, a templom meghitt csendje után sietett a kihallgatószobák riasztó világába, a mise meghittsége után pedig a tárgyalóterembe. Zajos világunkban a pénz uralma maga alá gyűrt mindent, nem igazán számít az erkölcs, nincs etika, lelkiismeretesség. Ebben a helyzetben igencsak felértékelődött azoknak az intéz­ményeknek, így az egyházaknak a felelőssége, amelyek nem a profittermelésben érdekeltek, hanem abban, hogy az ember ka­paszkodókat találjon a bizonytalanságban. E nem mindennapi feladathoz hiteles emberek kellenek, elvek és cselekedetek összhangja nélkül az igehirdetés frázissá fajul, az erkölcs vál­ságba torkollik, a példamutatás törlendő fogalommá válik. A Kántor-ügy a győri egyházmegye rendszerváltás utáni tör­ténetének első nagy próbatétele, s ma még csak annyit tudha­tunk, hogy a bűnösségét elismerő Kántor Antal Szőnyben igét hirdet. Pere több mint ítélethirdetésbe torkolló igazságszolgál­tatás. Arra is választ ad majd, hogy az egyház képes lesz-e fe­lülemelkedni a civil szférán, képes lesz-e példát mutatni az or­szágnak, hogy aki itt hibázik, annak föl kell állni, s az európai normák szerint távoznia kell. Koloszár Tamás KISALFÖLD Postabontás Várjuk leveleiket a következő címre: Kisalföld Kiadó Kft., 9002 Győr, Pf. 28. Fax: 96/504-414 Olvasói levelek Aranylakodalom. Pusztay József és felesége, Lőrincz Anna a napokban Győrben ünnepelte házasságkötésük 50. évfordulóját. Szeretettel köszöntötte őket fiuk, lányuk, menyük és három unokájuk. Búcsúzunk... Május 20-án délután fél egykor a szerecsenyi temetőben vettek végső búcsút özv. Sass Józsefné nyugalmazott tanárnőtől. Családtagjai, rokonai, volt diákjai és tisztelői állták körül a ravatalt. A Szerecsenyi Általános Iskolában tizenöt éven át ta­nította a magyar nyelvet és irodalmat, történelmet. A tanárnő ismertette, szerettette meg velünk Petőfi Sándort, Arany Jánost, Gárdonyi Gézát, a magyar és világirodalom nagyjait. Osztályfőnökként próbált bennünket felkészíteni a nagybetűs életre, s tudtuk, hogy bármikor bizalommal fordulhatunk hozzá. Az utolsó évben már nem állhatott mellettünk, de balla­gási énekünkben mi Tőle is búcsúztunk, s tarisznyánkban az Ő szelíd, csendes mosolyát is magunkkal vittük. Nem fe­ledtük soha, jelenléte az ötévenként rendszeresen megtar­tott osztálytalálkozóink fénypontja volt. Szeretettel hall­gattuk, bíztunk benne, hogy sokáig velünk marad még. Most már csak a sírjánál tudunk megállni egy-egy szál vi­rággal, szívünkben, emlékeinkben őrizzük és szeretjük. Az 1968-ban végzett diákjai nevében: Oláh Istvánná Kiss Mária Márta Szerecseny Mit szól hozzá? Kedves Olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani má­sokkal, írjon a Kisalföldnek. Kérjük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére ga­rantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kérjük, hogy a közösség ér­dekében vesse papírra gondolatait. Szerkesztőségünk cí­mét, ahová levelét várjuk, megtalálja a lap tetején, írását faxon is elküldheti kiadónkba. A BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kara ismét indítja kihelyezett formában, szeptembertől az alábbi másoddiplomás képzéseket főiskolai, egyetemi végzettségűek részére, és mérnök (üzemmérnök) végzettségűek részére: I____BGF Kereskedelmi Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kara:____I­­ A logisztikai társasággal közösen végzett OKJ képzés, amelyhez nem szükséges főiskolai, egyetemi végzettség:________J Jelentkezési határidő: 2000. június 15. Jelentkezés és felvilágosítás:­­ 8000 Székesfehérvár, Móri út 16. ■M**­^***­ Kft. Tel . 22/317-977 mn.: 9-15 óráig Huber Béla 9024 Győ­r, Eszperantó u. 6/a. Tel.: 96/323-697 mn. 8-12-ig, 20/9232-915 JittjDj^wAWTiatavhu/uzlet/mine^^ 2000. június 1., csütörtök Barázdaegyenesítés és Narancs Most ne az ízletes gyümölcsre gondoljunk, Narancs volt a ne­ve egyetlen, de jól tejelő tehe­nünknek, a másikat Cukrosnak hívtuk, ez még nem adott tejet, vemhes volt. Az elsötétítés ér­vényben volt, de a távoli ágyú­dörgést lehetett hallani estén­ként, villanások is világítottak, mintha égiháború közeledne. Az ágyúdörej nagyon idegesí­tette az ország kifosztóit, a hó­dítókat, mint az időjárás válto­zása a rovarokat, az emberi élet nagyon olcsó. A front elől me­nekülők talpa alatt forró lett a talaj, szorult a hurok. A hata­lom még az övék volt, éltek is vele, mindent elvittek, amit csak lehetséges volt. A falunk­ból lovakat, ökröket, szekere­ket, megrakva a sok lopott szaj­­réval, indult a karaván nyugat felé. Édesapámnak is mennie kellett fogatot hajtani, az oszt­rák határhoz érve sikerült meg­szöknie fogva tartói karmai kö­zül. Hamarosan megtörtént az összeomlás, a háborúnak vége lett. Új korszak kezdődött, tele reménnyel, hittel, bizakodással. Földet osztottak, a föld azé, aki megműveli. De hogyan, mivel? A háború után bóklásztak, kó­száltak lovak a határban, néhá­nyat haza is vittem, volt egy gyűjteményre való. Ezek olyan gyengék, soványak voltak, tele sebesüléssel, szilánkokkal, hogy saját magukat is alig tudták vonszolni. Némelyiket sikerült egy kicsit fölerősíteni, de jöttek az oroszok, a rosszat rosszakra cserélték, vagy egyszerűen elza­varták. A földet pedig művelni kellett, meg is műveltük, fele­más két tehénnel és a dolgos két kezünkkel. Nem volt más le­hetőség, a mi Narancsunkat já­romba fogtuk a Cukorral együtt, ment az anyaállat kicsi­nyével. Egyre kevesebb tejet adott szegény, mert még szán­tottunk is vele. Szaporodott a barázda, mezítláb mentem a Narancs előtt, vezettem a lán­cánál fogva, hogy a barázda ne csak szaporodjon, hanem egye­nes is legyen. Sok társammal együtt, délelőtt tanulás, délután munka, hétéves voltam, mi is el­kerültük a páncélos roncsát, ezt a képet ma is őrzöm. Az ország ezer sebből vérzett, romokban, megalázva, vasutak, hidak föl­robbantva, a gyárak lebombáz­va. A lakosság kifosztva, az élet mégis megindult a romhalma­zon, a gránátokkal szaggatott mezőn, ahol a halál helyett megint a tücsök hegedült. Meg­mutattuk a világnak, hogy a mi népünk csodákra képes. Három év elteltével az ország talpra állt. Nem kellett a Narancsot já­romba fogni. Ontotta a finom tejet a Cukorral együtt, a csar­nokba is jutott belőle bőven, amit becsülettel mindig ki is fi­zettek. Az édes álom véget ért, a termény szertefoszlott, mert föntről belepiszkáltak, sőt, beletúrtak. A folytatást min­denki ismeri. A barázda nem­hogy szaporodott volna, de el is, ferdült, görbült, tele ka­nyarokkal. Van remény, csak lehetőséget kell adni a magyar népnek, és az a bizonyos barázda kiegyenese­dik. A huszonegyedik század küszöbén, végre békében, nem kisemmizett emberként aka­runk élni saját hazánkban. Medgyessy Imre Jánossomorja -A NAP MONDÁSA -Agytorna Igen, hiszem, hogy az emberen hatalma van a szelíd értelemnek. A gondolkodás az emberi faj legnagyobb öröme. Bertolt Brecht (1898—1956) német drámaíró, költő Kanada közel 10 millió négy­zetkilométernyi területével há­nyadik az országok területi rangsorában? a) második b) harmadik c) ötödik ______n­­v tzsvjpa­ssejafj Dinamikusan fejlődő, budapesti székhelyű, magyar tulajdonú építőipari kereskedelmi cég nyílászáró-gyártó leányvállalata keres Győr-Moson-Sopron megyébe ambiciózus, rátermett területi képviselőt minimum középfokú végzettséggel, jogosítvánnyal, saját gépkocsival. „ Amit kínálunk: versenyképes fizetés, mobiltelefon, útiköltség-térítés, színvonalas munkahelyi környezet. Amennyiben hirdetésünk felkeltette érdeklődését, szakmai önéletrajzát fizetési igényének megjelölésével az alábbi címre várjuk: Szabó Bea Kamaraerdei Tüzép Kft. v 2040 Budaörs, Kamaraerdei út 11. E-mail: szabo.beatmail.baumag.hu / FH 103,1 MHz BMC Rádió 9023 Győr, Magyar u. 9. Telefon/fax: 96/444-222. Hirdetés: 96/444-222, 412-543, 96/417-837. E-mail: bmc@bmc.gyor.hu, http://www.bmcradio.gyor.hu T 5.30-9.00 Ihász Anna ▼ 9.00-14.00 Molnár Zsuzsanna ▼ 14.00-18.00 Bán Tímea ▼ 18.00-20.00 Élő kívánságműsor Molnár Zsuzsannával Hívható: 96/444-222. SMS: 06-20/950-9­73. E-mail: kivansag@bmcradio.hu

Next