Kisalföld, 2001. június (56. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-01 / 127. szám
4 Postabontás www.kisalfold.hu KISALFÖLD állás Nyitás Gázszerelő csengetett be a toronyház nyolcadik emeleti lakásába reggel korán, feltehetően a megbeszélt időben, így otthon találta a házigazdát. Mondhatta, ő az, aki a szolgáltató cégtől jött kicserélni a gázórát, de ez nyilvánvaló lehetett az őt betessékelő számára, hiszen a mester kezében ott volt az új gázóra, amelyet fel akart szerelni a régi helyére. Meg is ijesztette vele a házigazdát, aki történetesen nő volt. Szomorú arcú asszony, aki férje elvesztése után sok év alatt sem tudott megvigasztalódni. Te jó ég! — mondhatta az özvegy. Csak nem ezt a szerkezetet akarja felszerelni? - kérdezhette, a csöppnyi lakás kis előszobájában van a helye a szerkezetnek, a bejárati ajtó mögött. A hölgy látta előre, amit a mester még inkább láthatott volna. Ha oda kerül a gázszámláló és az a szerkezet kerül oda, amit a szerelő cserére hozott, nem fog kinyílni az ajtó, csak félig. Állandó balesetveszélyt rejt majd magában minden hazaérkezés, ajtónyitás. Az asszony ráadásul tudta, lenne kisebb óra is, hiszen napokkal korábban látta, milyen mérőt szereltek fel a szomszédjának. De az özvegy nem tud kiabálni, parancsolóan követelni. Az özvegy csak szépen, szomorúan kérni tud, sorsa nevelte rá, lassan, észrevétlenül. Az özvegyet keserűség fojtogatta, megszokta, hogy nincs, aki megvédje, kiálljon érdekei mellett. A gázszerelőnek igazán mindegy lett volna, milyen órát szerel fel a nyolcadik emeleti lakásba. Csupán egy lehetett volna fontos számára. Jól, pontosan mérje munkaadó cége számára az elhasznált energiát. Ráadásul, ha tényleg van megoldás arra, hogy kinyíljon az ajtó... Lehet-e kérdés a sokat tapasztalt olvasó számára, mi volt a mester válasza?! Amennyiben nem jó a hölgynek, amit fel akar szerelni - nos, találgassanak, mi lesz akkor? -, lezárja, elzárja a vezetéket. Punktum. Egy regionális szolgáltatótársaság alkalmazottja mondta ezt, akinek munkaadója éppen most készül még emberibb kapcsolatot teremteni a céget eltartó fogyasztókkal. Ferenczi József főmunkatárs Lattmann Józse környezetvédő Dől a fa! Az ember ma a legokosabb, a legmodernebb technológiákat használó, a legjobb életviszonyokat kialakítani képes lény. Persze csak addig, míg a gazdaság és a politika nem szól bele, csináljon még többet, még nagyobbat, még veszélyesebbet, sőt, még annál is. Bármi áron. Az utolsó ötven évben a természet sem állhatott ennek útjába. El lehetett tüntetni a bokrokat-fákat, ugyanúgy, ahogy a folyókat vagy a hegyeket. Bármit lehetett (kellett) csinálni a Hansággal, a Dunával, a Rábcával, vagy éppen a Marcal-völggyel. Apropó, szerintem a nyolcvanas évek — központilag kiadott — egyik legostobább ténykedése a Marcal-térségi melioráció volt. Ezrével tűntek el hetedhét határon át a fák, fasorok, árkok, dűlőutak. S persze velük együtt minden ott élő növény és állat. Maradtak a sok száz hektáros szántóföldek, ahol esős időben az odatévedt vadkacsák úszkáltak a búzavetésben, száraz időben meg a szél vitte világgá a termőföldet. Mai áron a két megyét érintő ténykedés költsége több milliárd forint. Visszaállíthatatlan pusztítása talán pénzben nem is mérhető. Hiszen csak egy darab százéves fa lombostól, fészkestől, fiókástól kidöntve - mennyit ér? (Egy helyi kereskedelmi lapban, helytelenül lett a számba adva, hogy ez a tarolás táj- és természetvédő volt. Ugyan már.) A zöldszervezetek által ez idáig egyetlenként megvédett környezetvédelmi miniszter, Ligetvári Ferenc ismerte el a nyilvánosság előtt, meliorációs mérnökként sokáig abban a hitben élt, hogy a minél több termőföld, a minél nagyobb mennyiség a fontos. Csak búzatáblában tudta elképzelni az addig érintetlen legelőt, rétet, tocsogós árokpartot. Hamarosan belátta, hogy hibázott, és bocsánatot kért. A napi sajtó sokat foglalkozik a Tétényi-fennsíkkal, ahol lakópark épül a több mint 700 millió forint eszmei értékű vadvirágokkal teli réten. Tudott, hogy körülötte minden terület természetvédelmi oltalom alatt van, csak ez a beékelődött törökbálinti tizenhat hektár nem. Vajon miért nem? Ez a legjobb fekvésű rész, kis protekcióval átminősítették, olcsón megszerezték (politikai körökben támogatott kft.), egy nap alatt ledózerolták, másnaptól kutyás őrző-védők védték. A telekspekulátorok holnap nagy pénzekért házakat adnak el... Ismerjük ezt a módit a helyi általános rendezési és szabályozási tervekből is, halljuk a szomszédunktól. Valószínű, hogy akik „alkotó” részesei mindennek, azok is ismerik a növényeket, a fákat. Bár ők valójában csak azt ismerik, amikor dől a pénz, azt nem, ha dől a fa. H [ □ — Sajnálom mint embert, de nem ez az elintézési módja a történteknek. Az emberi élet szent és sérthetetlen. Ám a büntetés mértékét nézve, a rendőr halálát okozó Császár Elődhöz képest túlságosan szigorúnak tartom ezt a büntetést. — Más büntetéshez mérten a bíróság keményen megmérte ezt az ítéletet. Ám emberileg úgy gondolom, a családon belüli konfliktusok lerendezésére jobb a béke. Ha nem tudtak egymással együtt élni, miért nem szakítottak végleg..? — A tanárnő megérdemelte ezt a büntetést, hiszen az emberi élet szent és sérthetetlen. Úgy vélem, erőszakkal nem sokra megyünk. A párkapcsolatokban felmerülő konfliktusokat békésen kell tisztázni, ha minden kötél szakad, akkor el kell válni. — A dolgok durva elintézése semmiképpen nem jelent jó megoldást. Én a béke és a nyugalom híve vagyok. Emberileg nagyon sajnálom ezt az asszonyt, hiszen hosszasan gyötrődve, szinte önkívületben tette, amit tett, s most neki kell vállalnia a felelősséget. — Soknak tartom ezt a büntetést, véleményem szerint a családi hátteret és a körülményeket jobban mérlegelni kellett volna. Soha nem az embert, inkább a tettet ítélem el. A kompromisszumok híve vagyok, a problémákat békésen kell megoldani. Megkérdeztük győri olvasóinkat Felmentené a gyilkossággal vádolt tanárnőt? Kiss Miklósné könyvelésvezető Balogh Imre MÁV-tisztviselő Platzer Mónika édesanya Gál Domokosné könyvelő Molnár Gábor kertész Kényszervásárlás Miután lefújták a bombariadót, fellélegezve és megnyugodva léptem be az egyik soproni nagyáruház bejáratán, nem is sejtve: számomra csak most kezdődik „az igazi”. Nagy alkalom ez: „újonnan nyílt”, „modern és szép” - igazi élmény a helybélieknek. Ráadásul a színes kínálat mellett mennyi „meglepetést” is tartogathat számunkra! Szóval lárogatom gyanútlanul a részlegeket, amikor - fogorvos lévén - figyelmemet (miért is gondoljak rosszra!) azonnal felkeltik az elektromos fogkefék. Venni ugyan nem akarok, csak egyszerűen érdekel. Ha meg véletlenül szükségem lenne rá, amúgy is kedvezményesen rendelhetek. Egyet hát kíváncsiságom levetetett velem a polcról. Bátran teszem, hiszen a csomagolás bontott, a termék agyon tapogatott és koszos is már. „Próbadarab” - gondolom, korszerű, igényes áruházakban ez így szokás. Hamar fel is tűnök a biztonsági őrnek, aki feladatát oly kimerítően és precízen végzi, hogy a gyanútlan vendégben is rongálót lát. Közli velem ugyanis, hogy feltörtem a termék csomagolását, ami eljárást von maga után, mivel így ők azt már csak csökkentett áron értékesíthetik. Továbbá - bogozom ki szavaiból — két lehetőségem van: vagy megveszem a terméket, vagy „szabálysértési eljárást” indítanak ellenem. Ráadásul „kezükben van a bizonyíték”, egy videofelvétel is, ami az „akcióról készült”. Rejtély még máig is, hogy a kazetta megtekintését - ha már egyszer bizonyítékként említik - miért tagadták meg legfinomabb kérésem ellenére. Noha érveltek ilyennel, hogy ez „csak bírósági eljárás” esetén lehetséges, illetve mivel a felvétel „az áruház magánterületén készült”, ehhez nincs is jogom, mint ahogy én sem mutogatom otthon videofelvételeimet „csak úgy” másnak. De nem is vetetek meg kényszerrel egy könyvet vendégeimmel, csak azért, mert kíváncsiságból leemelnek egyet a polcról. Hiába érveltem én ezután már a jogrendszerrel, apelláltam az emberségre s hivatkoztam a dátumra (elvégre a huszonegyedik században élünk), kellemetlen eljárás vette kezdetét: jegyzőkönyv, adatfelvétel, a végén a fenyegetés: ha hajlandó vagyok megvenni a terméket, eltekintenek az eljárástól és „annak minden következményétől”. „Megér ennyit az egész?” — gondoltam, s hallgatva a belső józanság hangjára, kifizettem a fogkefe árát (4969 Ft), bízva titkon, ha veszek hozzá (nem itt) egy pótkefét (egy tisztát), még használni is tudom. Talán az idő feledtette volna velem az egészet, ha az áruház nem gondoskodik még egy emlékezetes befejezésről. Pár napja ugyanis idézést kaptam a polgármesteri hivataltól, s mint megtudtam, „szabálysértési eljárás” indult ellenem, és újból nyilatkoznom kell a történtekről egy újabb(!) jegyzőkönyvbe. Értetlenül teszem fel magamnak a kérdést: mire volt jó ez az egész? Kinek jó ez? A biztonsági őröknek vagy az unatkozó kamerafigyelőknek a feladata „elsózni” a nagyáruházban a kibontott (netán lejárt szavatosságú) termékeket? Név és cím a szerkesztőségben Csodakert Kincset találtam! Ha valaki Győrben a raktárvárosba igyekszik, szakítsa meg egy rövid időre az útját. A Pándzsa-patak hídja előtt szinte hívogatja egy cég csodálatos virágoskertje. A területet nem őrzi marcona biztonsági, sem ugató fenevad, nyugodtan be lehet sétálni. Már ez a bizalom is különleges a belépővel szemben. Az elénk táruló látvány lenyűgöző, mintha egy miniarborétumba tévedtünk volna a városnak nem éppen a legvonzóbb szegletében. Műkővel esztétikusan kirakott, széles sétálóút vezet a cég kert végében álló épületéhez. Az úttól balra elterülő hatalmas füvesített terület szépségét mesterségesen létrehozott, a kert egészén végigszaladó kis patak fokozza, melyen több szakaszon apró vízeséseket alakítottak ki. A kert két szélén középmagas tuják sorakoznak. A gyepen mindenütt ötletes virágszigetek díszlenek begóniák, rózsák, árvácskák, büdöskék szemet gyönyörködtető csokraival. Az irodaház előtt kis halastó bújik meg, melyben halak ficánkolnak. Az éhes madarakat facölöpön álló romantikus madáretető várja. Ahogy végignézünk a parkon, csodálhatjuk a természet színeit és a meghitt csendben hallhatjuk a patak csobogását. Mindenütt tisztaság, sehol nincs szemét! Az épület ablakaiban muskátlik pompáznak. A cég, amely itt működik, ezzel a gyönyörű kerttel - mintegy névkártyával - előkínálja az érdeklődőknek önmagát. Milyen jó, hogy ilyen is van! A csodakert kapui munka végeztével bezáródnak, de napközben nyitva állnak, belépést engedve a szépségre és nyugalomra vágyó embereknek. Galambos Ferencné, Győr Továbbra is rendőrpárti vagyok Az utóbbi időben a média egyre többet foglalkozik vélt vagy valós rendőri esetekkel (beledi „ügy”, Amnesty International-hirdetések, csornai „ügy”, egyik kereskedelmi tv-csatorna rejtett kamerás felvételei). A konkrét eseteket nem ismerem, a független magyar bíróság majd dönteni fog. Egy kicsit nekem az az érzésem, hogy szervezett „támadás” célpontja lett a magyar rendőrség. Lassan már az is probléma lesz, ha az intézkedő rendőr nem köszön előre a bűnözőnek, ne adja isten! összevonja a szemöldökét, amikor tetten éri a betörőt. Fegyvert csak akkor használhat, ha már több sebből vérzik, akkor is, ha túlélte a támadást, hosszasan magyarázkodnia kell. Annyi szennyet átvettünk a Nyugattól, miért nem próbáljuk a jót is honosítani? Bemutathatná a magyar média mondjuk a kanadai rendőrök életét, intézkedéseit, ahol, ha a rendőrposztnál a rendőr jelzése ellenére meg nem álló autóra a rendőr nem ad le lövéseket, az állásával játszik, ahol az autó bérlésekor a turistának külön felhívják a figyelmét, hogy mi a teendő, ha megállítja egy rendőr: nem kiszállni, nem kapkodni, mindkét kezet a kormányra és majd kapja az utasításokat a rendőrtől, hogy mit kell tennie. Senki nem megy panaszra az Amnesty Internationalhez! A rendőrség tekintélyéhez határozottság is kell, ami természetesen párosuljon a jogszerűséggel. Biztos vagyok benne, hogy a társadalom többségének a véleményét mondom akkor, amikor azt üzenem a rendőröknek, hogy ne vegye el a kedvüket a jogszerű, határozott intézkedéstől az, ha egyes médiában a rendőrség kapcsán a bolhából néha elefánt lesz. A bűnözőknek pedig az a dolguk, hogy féljenek! Dr. Lakatos Tibor, Rábcakapi polgármestere Ősi gyökerek Öreg fát is át lehet ültetni, ha nem sértik meg a főgyökereket. A kisgazdák sorsa minden időben érdekel, falun születtem. A földtsztelő ésszerető, dolgos kezű növény- és állatgondozás mellett ők azok, akik az anyanyelvet és az ősi szokásokat is híven ápolják. Nekik nincs szükségük megtisztításra, mindig is tiszták voltak. Bármilyen korszakban lévő vezetőik között, ha van, aki „bársonyszékbetegséget” kap, ekkor a gyökerek sérülnek az önző úrhatnámságtól. Ez a betegség rendkívül ragályos és mindenkor a jövő nemzedéket gyengíti. A termőfölddel való üzérkedés — nemzeten kívüli és belüli —, anyanyelvünk és a hagyományok elhanyagolása önpusztítást jelent. Úgy érzem, a jelenlegi kisgazdák már vannak olyan erősek - megmaradt a „józan paraszti eszük” -, hogy nagyon is bíznak a családot, nemzetet fenntartó erejükben. S erősek ahhoz is, hogy szabadságukat segítő, hozzájuk méltó, szavahihető, nyitottan bölcs, őszinte vezetőt válasszanak! A beteges, képmutató, öntelt vezetés rongálja, szétszakítja az ősi gyökereket! N. E., Sopron 2001. június 1., péntek Közös kincsünk Ahogy Szentivánon megyünk az Ősi utcán, szemünkbe ötlik egy tulipános kerítés. Itt található a Kincsesház. A kapun belépve elénk tárul az udvaron és a szín alatt elhelyezett falusi használati eszközök, szerszámok sokasága. A kemence hívogatóan ásít az udvar közepén. A tornác alatt a falon emléktábla hirdeti István király országalapító emlékét. Mellette Győrszentiván címere látható. Már az udvaron meglegyinti az embert a régmúlt idők szele. Belépünk a házba, akaratlanul halkabban beszélgetünk. Mintha szentélyben lennénk. A falakon a régmúlt idők képei - a falusi világ eszközei, a régi mesterek, parasztok, kézművesek tudása, leleménye örvendezteti meg szemünket. Megtelik a lélek megmagyarázhatatlan örömmel. Hálásan gondol azokra, akik létrehozták, ápolják ezeket a tárgyakat, eszközöket. Addig, amíg ilyen emberek vannak ebben a faluban, van remény, hogy az emberek felfedezik s megőrzik a múlt emlékeit, s ezek talán közelebb hoznak bennünket egymáshoz. Vollai István, Győrszentiván