Kisalföld, 2001. szeptember (56. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-11 / 212. szám

Kedd, 2001. szeptember 11. A mák gubájából állítják elő Az ópiátok közé sorolunk minden olyan drogot, amely a mák (Papaver somni­erum) gubójából származó tejszerű folyadékból állítható elő­, vagy ezekhez a vegyületekhez hasonló kémiai szerkezettel és hatással rendelkezik. Az első ópiát típusú kábítószer az ópium volt, melynek legfontosabb hatóanyagát, a morfint 1805-ben különítették el. Ezt követte a kodein, a papaverin, a félszintetikus heroin és a teljesen szintetikus methadon előállítása. Egy kis történelem Az ópiumot Ázsiában évezredek óta ismerik, a legkorábbi egyértel­mű utalás rá az i. e. III. évszázadból származik. Az ópium mint élvezeti szer nagy valószínűséggel arab köz­vetítéssel, az iszlám VIII. századi terjeszkedése során jelent meg In­diában. Széles körű elterjedését a mogul birodalom kezdetétől szá­mítják. Az egész világra eljutott az Indiában termelt ópium, de a fő fogyasztó Kína és Indokína, illetve malájföld, Ceylon, Indonézia, Makaó és Burma volt. Hazánkban az elsők között használatos szerek egyike volt a nyers ópium. Elsőként 1933-ban Aszódon termesztették, majd egy gyógyszerésznek sikerült először az éretlen zöld mákfejből közvet­lenül az ópium kicsapolásával technikai úton morfint előállíta­nia. Eljárását 1925-ben Ma­gyarországon és Németországban is szabadalmaztatták. A morfint az amerikai polgár­­háború során széles körben hasz­nálták fájdalomcsillapítóként. Ebben az időben számos gyógy­szer tartalmazott ópiumot, a szer használata orvosi körökben be­vett gyakorlat volt. Amikor a XX. század elején napvilágra került, hogy az ópiátok komoly függősé­get okoznak, betiltották az ópiát típusú kábítószerek nem gyó­gyászati célú használatát. Ópium A zöld mákgubó bemetszésével máktej folyik ki, amely levegőn megbámul és megkeményedik. Jellegzetes szagú, keserű ízű. A nyers ópiumhoz zsírt és egyéb anyagokat is adagolnak. Ezt meg­eszik, szerelmi serkentőszerként használják. Fogyasztják ételbe ke­verve, vízipipában elégetve a füst­jét szívják. A fu­stópiumot (csan­­du) bonyolult eljárásokkal alakít­ják ki a nyersópiumból, és pipá­ból szívják. Hatása: emelkedett hangulat. Kis mennyiségben szerelmi ser­kentőszer, nagyobb adagokban épp ellenkezőleg, potenciacsök­kentő, narkotikus hatású szer. Mivel szinte soha nem fogyaszt­ják tisztán, a hozzáadott szerek miatt sokféle hatást válthat ki. Szleng: OP, tej, mákony, opi. Morfium A morfium fehér kristály, tab­letta vagy injektálható folyadék. Az ópiumból vonják ki, ópi­umalkaloid. Különböző oldata­it az orvostudományban hasz­nálják fájdalomcsillapító, nyug­tató, érzéstelenítő célra, erős fáj­dalmak (rákos betegeknél) eny­hítésére. Mákszalmaeljárás: a meg­száradt mákgubókból speciális eljárással teát főznek. Ez a mák­tea, ami rendkívül káros a sok melléktermék miatt. Hatása: kellemes, jó közérze­tet, vidámságot, nyugalmat, ké­sőbb érzékletes, színes halluci­­nációkat nyújt, súlytalan lebe­géshez hasonló állapotot okoz. Tökéletes álomvilágot idéz elő, a tudatos világtól való elrugasz­kodás jellemző. Kellemes hatása pár óráig tart, utána a kijózano­dás lehangoltsággal jár. Szleng: MO, molyó, Miss Emma, morfi, morfó, monyó, tea, máktea. Heroin A heroin fehértől sötétbarnáig terjedő színű por vagy kátránysze­rű anyag. Morfinszármazék, a morfium függőség kezelésére fej­lesztették ki pótszerként, de gyógyászati alkalmazása az erős hozzászokás miatt kudarcba ful­ladt. Leggyakrabban feloldva, vé­nás injekció formájában juttatják a szervezetbe, de szívják orron ke­resztül kokainnal keverve (speed-ball) vagy dohánnyal ke­verve cigaretta formájában. Hatása: a bevétel után má­sodperceken belül eufórikus ál­lapot, személytelen gyönyörér­zet, víziók és illúziók lépnek fel. Nyugodt, kellemes állapot ala­kul ki, megszűnik a szorongás, a félelem. A hatás 3-4 órán át tart, majd a kijózanodás és a de­pressziós hangulat következik, rossz közérzettel. Hosszú távon gyomor- és májkárosodást okoz. Túladagolás esetén a halál oka: az agyi légzőközpontok gátlása révén légzésbénulás, fulladás. Rendszerint egy kanálban cit­romsavval feloldják, az oldódást a kanál alá tartott öngyújtóval segí­tik elő. A felmelegített oldatot vat­tán keresztül szívják fel egy fecs­kendőbe, majd vénásan adják be. Szleng: Harry, HRN, hae­­ren, nyalóka, nyalesz, hó, her­­csi, hercsó, here, hernyó, barna cukor, fehér cukor, cukor. Ópiumoldat: egyrészt házi­lag készül, másrészt illegális ká­bítószerüzemben állítják elő. A zöld mákgubó megkarcolásából nyerik, majd szárítják, égetik és vízzel keverve intravénásan ad­ják be. Az így elkészített oldat zavaros sötétbarna színű. Hatá­sa a morfiuméhoz hasonló. Függőség: erős fizikai és lelki. Dr. Kovács Márta Blanka igazságügyi orvos szakértő Nyers ópium: a zöld mákfejből metszéssel lecsapolható. KISALFÖLD www.kisalfold.hu Gyógy­ír 11 Az epekövesség gyakori betegség A májban képződő epe az epeutakon, az epehólyagon keresztül jut a vékonybélbe. Az epekövesség az emésztőrendszeri betegségek között az egyik leggyakoribb, az esetek nagy részében panaszt nem okoz. A tünetek közül az egyik leg­fontosabb az epekólika, amikor az epehólyagban lévő kő vagy az epehólyag kivezető nyílásába vagy a közös epevezetékbe szorul, és az összehúzódó epehólyag megpró­bálja ezt kimozdítani. Legjellegze­tesebb tünetei a jobb bordaív alatti fájdalom, görcs, hányás, hányinger. Az említett panaszok mellett ala­kulhat ki az epehólyag-gyulla­dás, melynek megoldása általában sebészi. Eltávolítják a beteg epe­hólyagot a kövekkel együtt. A pa­naszokat okozó epekövességnek lehetnek egyéb szövődményei is, pl. gyulladt epehólyag perforációja (kilyukadása), ami sürgős sebészi beavatkozást tesz szükségessé. Másik gyakori szövődmény, hogy a közös epevezetékbe szorul be az epekő. Ilyenkor a hasi görcsöket követően akár 1 nappal is sárgaság alakulhat ki, mely mellett a vizelet sötétebbé, a széklet világosabbá válik. Ezen tünetek oka, hogy az epeelfolyás akadályoztatva van. Ennek megoldása általában az epeutak endoszkópos - tükrözé­­ses­­ kezelése. A beavatkozás so­rán mód és lehetőség nyílik a kö­zös epevezeték felkeresésére, kont­rasztanyaggal való feltöltésére és hasi műtét nélkül a kövek eltávo­lítására. Ezt követően az epehó­lyagot sebészi úton műtétileg eltávolítják. Az epeutakba szorult kő legsúlyosabb szövődménye az epeutak gennyes gyulladása, ami életet veszélyeztető is lehet. A hasnyálmirigy heveny gyulladása életveszélyes A hasnyálmirigy a has felső részén, a gyomor mögött foglal helyet, részben emésztőnedve­ket, részben hormonokat (pl. inzulin) termel, illetve választ ki a hasnyálmirigy-vezetéken ke­resztül. Ez a vezeték gyakorlati­lag a közös epevezetéken keresz­tül szájadzik a vékonybélbe. Leggyakoribb betegsége az akut gyulladás, melynek tünetei a következőek: felhasi, heves, öv­szerű, hátba sugárzó kínzó fáj­dalom, melyet hányás, hányin­ger, elesettségérzet kísér. Görcs­oldók a fájdalmat csak részben enyhítik. A gyulladás leggyakrabban epekövesség vagy mértéktelen al­koholfogyasztás következménye. A közös epevezetékbe az epe­kő beszorulhat, ott elakadhat. Ha az elakadás szintje a bélbe való torkolat szintjéhez közel van, akkor nemcsak az epeelfo­­lyást, hanem a hasnyálmirigy­nedv elfolyását is akadályozza, így sárgaság is, hasnyálmi­­rigy-gyulladás is kialakulhat. Ennek megoldása lehet sebészi, de napjainkban leggyakrabban tükrözéses eljárással oldjuk meg az ilyen problémákat. A gyulladásnak lehet súlyos, életet veszélyeztető szövődmé­nye is, pl. a hasnyálmirigy állo­mányának gennyesedése, pusztu­lása. A mirigy környezetében vagy akár az állományában ki­alakulhat folyadékgyülem, mely befertőződhet. A kialakult fo­lyadéktartalmú ciszták akár más üreges szervbe is — leggyakrab­ban a gyomorba - betörhetnek, életet veszélyeztető vérzést is okozhatnak. A betegség kezelése sebészi, lényege a „0” diéta, infúziós ke­zelés, a beteg szerv „nyugalom­ba” tétele. Szövődmények kiala­kulása esetén többszöri élet­mentő műtétre is sor kerülhet. Visszatérő felhasi fájdalom A hasnyálmirigynek nemcsak akut, hanem krónikus gyulladá­sa is kialakulhat. Ennek oka leg­gyakrabban a tartós, nagyfokú alkoholfogyasztás. A mirigy állo­mánya pusztul, visszafordítha­tatlan szöveti átalakulás zajlik, jelentős funkciókárosodás mel­lett. A betegeknek csaknem ál­landósuló felhasi fájdalmai van­nak, sokat fogynak, emésztésük károsodik, hiánytünetek alakul­nak ki. A rosszul emésztett étel bélben való felszívódása károso­dik és cukorbetegség is kialakul­hat. Ezen állapot kezelése bo­nyolult feladat, a beteget végle­gesen meggyógyítani nem lehet, de diétával és gyógyszerekkel tar­tós panaszmentesség elérhető. Visszatérő felhasi, jobb borda­ív melletti fájdalom, sárgaság, láz esetén tanácsos mielőbb orvoshoz fordulni, sokszor életet veszélyez­tető állapot kialakulását előzhet­jük meg. Dr. Kárász Tibor belgyógyász szakorvos A heveny hasnyálmirigy-gyulladás erős hasi görcsökkel jár. Leg­gyakrabban epekövesség vagy mértéktelen alkoholfogyasztás kö­vetkezménye. Küzdelem a felesleges kilókkal Míg a világ egyik fele ma is éhezik, a ci­vilizált országokban népbetegséggé vált az el­hízás (obesitas). Magyarországon a felnőtt la­kosság több mint fele testsúlyfelesleggel ren­delkezik, kb. 10 százaléka a népességnek pe­dig súlyosan elhízott. Bizonyos betegségcso­portokban (cukorbetegség, magas vérnyo­más, zsíranyagcsere-zavarok, koszorúér-be­tegség stb.) a testsúlyfelesleggel rendelkezők aránya az előbbieknél is magasabb. Arról, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek a túl­súlyosokra, a múlt keddi Gyógy­ír melléklet­ben olvashattak, most lássuk az elhízás okait. Az „undok” takarékos gén Az öröklődés jelentős szerepet játszhat az elhízás kialakulásában, de pontos szerepe és az öröklésmenet máig sem tisztázott. Az egyik népszerű elmélet szerint a testsúlyfeles­leg az ősidőkben előnyt jelentett. Segített túl­élni az éhínséggel járó időszakokat. A primi­tív, gyűjtögető, vadászó életmódot folytató társadalmakban az „éhezés-lakoma” ciklus szerint éltek. E szabályosan ismétlődő éhín­­ségi és jóllakottsági szakaszok egyfajta „taka­rékos gént” alakítottak ki. Ez a gén a zsírrak­tározást, tehát az egyén, illetve a fajta meg­maradását tette lehetővé. Túlesszük magunkat A helytelen táplálkozás egyértelműen felelős a testsúlyfelesleg kialakulásáért. Az átmeneti vagy tartós túl­táplálkozás, fokozott kalóriabevi­tel a test zsírszövetének felszaporodásához, elhí­záshoz vezet. Általában rostszegényen táplál­kozunk, több szénhidrátot és zsírt fogyasztunk a kelleténél, ezek pedig nem okoznak jóllakott­ságot, teltségérzést, emiatt gyakran „túlesszük” magunkat. Jellemző az is, hogy alábecsüljük az elfogyasztott ételek energiatartalmát. Nem vesszük figyelembe a főétkezés közötti nassolá­sokat és az alkoholos italok igen magas kalória-Ha tetszik, ha nem, túlesszük magunkat, értékét sem. Magyarországon általában helyte­len a bevitt táplálék napszaki elosztása is. Mozgásszegény életmód A mozgásszegény életmód is komoly oka annak, hogy a bevitt tápanyagot nem éget­jük el, hanem zsír formájában raktározzuk. Mikor beszélünk testsúlyfeleslegről, elhízásról? Nagyon egyszerű a derékbőség megmérése, ha ez a nőknél meghaladja a 88 cm-t, férfiak­nál pedig a 102 cm-t, már jelentős testsúlyfe­lesleg áll fenn. Az ideális derékbőség nőknél 80, férfiaknál 94 centiméter alatti. Ha a de­­rékkörfogat nagyobb a csípő körfogatánál, ak­kor „alma” típusú elhízás áll fenn, mely sok­kal inkább hajlamosít bizonyos betegségekre, mint a „körte” típusú elhízás. Az „alma” tí­pus a pocakos férfiakra jellemző. A „körte” tí­pus pedig tartási zsírlerakódást jelent. Az optimális testsúly vagy az elhízás mérté­kének meghatározásához figyelembe kell venni a testsúly mellett a testmagasságot is. Hisz egy 90 kilogrammos, 150 centiméteres ember je­lentősen elhízott, míg ugyanilyen súlyú 200 centiméteres kosárlabdázó soványnak tekinthe­tő. A testsúly a testmagasságból számított ideá­lis testsúly (az ún. Broca-index) a testmagasság (cm-ben) mínusz száz és mínusz a maradék 10 százaléka. Tehát egy­ 170 centiméteres ember ideális súlya 170-100-7­63 kg. Ha a testsúly ezt 20 százalékkal meghaladja, már mérsékelt elhízásról beszélünk. A tápláltsági fok legpontosabban a testtö­megindexszel határozható meg. Ezt szokták BMI-nek is nevezni, az angol Body Mass Index rövidítéséből. A BMI-t úgy kapjuk meg, ha a testsúlyt kilogrammban kifejezve elosztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. Azt, hogy saját BMI-jük alapján melyik kate­góriába tartoznak, leolvashatják a mellékelt táblázatból. Hogy milyen veszélyek leselked­hetnek a túlsúlyosokra, arról egy következő al­kalommal lesz szó. Dr. Strényer Ferenc belgyógyász, kardiológus főorvos Testtömegindex (BMI) kiszámítása BMI­ testsúly (kg)/testmagasság (m)2 A BMI értékelése 18,5 alatt soványság, alultápláltság 18,5-25 normális testsúly 25-30 túlsúly 30-40 elhízás 40 felett súlyos elhízás

Next