Kisalföld, 2001. szeptember (56. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-11 / 212. szám
Kedd, 2001. szeptember 11. Gyors filmkarrier, napóleoni mércével Egyikük orosz vezérkari tisztként a sztárok mellett jöhet-mehet, a másikuk festőt játszva nézheti közelről Napóleont, vagyis Christian Clavier-t. Mindketten statisztának jelentkeztek a filmforgatásra, és mindkettőjüket kiemelték a tömegből, hogy nagyobb szerepet játszhassanak a tévéfilmben. Amíg a szerepük szól, különleges elbánásban részesülnek, aztán visszatérnek a statiszták közé megvívni harcukat a sárban. Kovács Miklós a Rekultív kft. munkatársaként épp a forgatáson felhalmozott hulladék leendő elszállításáról egyeztetett a filmkészítőkkel, amikor telefonon arról érdeklődtek a tárgyalópartnereinél, hogyan áll a statisztaválogatás. „Még vannak üres helyek” - hangzott a válasz. A mosonmagyaróvári férfinak ennyi elég volt: azonnal jelentkezett Napóleon katonájának. Abban bízott, hogy a császár egyik ajtónállója lesz, mert harcolni nem igazán akart. Arra nem gondolt, hogy „nagyobb ember” is lehet, mégis így történt. A válogatás után újabb telefont kapott, hogy kiválasztották az orosz vezérkar egyik tisztjének, úgyhogy mehet ruha- és mikrofonpróbára. - A vezérkari tisztek a főszereplők mellett szerepelnek a filmben, így — érthetően — velük is jobban foglalkoznak a stáb tagjai, mint a statisztákkal - mondta. - A kiválasztottaknak külön öltözőjük és sminkesük van, nekem is öltöztető segít. A tiszti egyenruha ugyanis jóval igényesebb, mint a katonazubbony, de nehezebb is felvenni, és abszolút kényelmetlen. Várhatóan három forgatási napon kell orosz katonát játszanom, az ígéretek szerint szöveget is mondok Kovács Miklós nem csak ezen a három napon szeretett volna szerepelni a filmben, ezért vállalta a statisztaszerepet is. Tegnap harcoló francia katona volt, azelőtt pedig „halott” társait kellett elhordania. Itt már nem volt saját sminkese. Koncz Lajos a buszról leszabva hallotta a nevét, majd rögtön azután azt is, hogy festőt fog játszani. Még fel sem ocsúdott, de már a katonazubbonyt civil ruhára cseréltették vele, és a főszereplők mellett térdelve a békekötést örökítette meg. Bevallja: szerencse, hogy a kamera csak az arcát mutatta, s a festményt nem, mert amit a felvétel alatt produkált, „azt a legjobb jóindulattal is csak pacának lehet nevezni”. S hogy mindezt megerősítse, az öklét mutatja, hogy ekkora lett a folt, amit egy katona (vagyis festő) készített Napóleon és Sándor parolázásáról. Sudár - 0137-10170-7-21. FOTÓ: SZABADOS ZOLTÁN Koncz Lajos A császár katonája: Képpé is formálta az élményt Festőművész a statiszta szerepében Alkonyodik. A hideg esős napokban a sereg a hosszú menetelés után megvívta a csatát. Most elesettek fekszenek a sárban, kimerült sebesültek vonszolják magukat. A katonák piszkosan, átázva, boltfáradtan várakoznak - hamarosan jön értük ugyanis a busz - a száz statisztáért, hogy hazaszállítsa őket. Porcza Árpád győri festő az egyik a kiválasztottak közül, akik néhány napra a kamera másik oldalára kerülhettek és bepillanthattak a filmes szakma titkaiba. Árpád esténként lelkesen számol be élményeiről. Mint mondja, a kiválasztáskor a külső megjelenés volt a döntő. A statiszták tömegjelenetek szereplői, s ezek intenzív hangulata mélyen magával ragadja az embert, és a beleélés magától megteremtődik. A Szigetközben főként katonai hadműveletek jeleneteit forgatják. Csatáznak, menetelnek, ostrom alá vesznek stratégiai pontokat, lelkesen ünneplik a békekötést. A statiszták pusztán a film egyes jeleneteit ismerhetik meg. A teljes történetet hadititokként őrzik a forgatás során, a mozaikokból mégis kibontakozik egy eseménysorozat. A szigetközi helyszínre Győrből reggel hat órakor indul a busz. Álmos, borostás férfiak ülnek a padokon. Borotválkozni nem szerencsés, aki mégis megteszi, arra a helyszínen fekete festékkel szakállat, hosszú pajeszt festenek. Megérkezve gyors öltözés, reggeli, majd a rendezők felvezetik a jeleneteket. Elmagyarázzák a történéseket, és pontos utasításokat adnak, kinek mit kell tennie. Ennek alapján mozog a csapat a térben - hol harcra rohan, hol lassan hátrál, hol éljenzi a vezért. Választani is lehet, ki lesz francia harcos, ellenséges osztrák, sebesült vagy elesett katona. Ezért az utóbbi szerepért az esős napokon nincs nagy tolongás. „Egyszer fénydublőr lehettem - meséli Árpád -, velem helyettesítették a főszereplőt, Sándor cárt, a kamerabeállításhoz. Az olvasók láthattak is ebben a szerepben, a Kisalföld címlapján szeptember negyedikén. A rendező gratulációja kitüntetés volt számomra. Az egyik nap - éppen a nagy esőt követően - az ostromjelenetet elmosta a nevetésünk. A hidat kellett megostromolnunk, mikor az első csatársor egyszerűen beleragadt a híd lábánál kialakult méteres sárba. Mozdulni sem tudtunk, futásról szó sem lehetett.” Az együtt töltött idő, az élmények, viszontagságok összehozták az amúgy egymásra csak külsejükben hasonlító, különböző korú férfiakból álló társaságot. A szünetekben folyik a tréfálkozás. A társaság egyik középpontja a hatvan év körüli Lajos bácsi, aki már sokszor szerepelt statisztaként és fantasztikus történetekkel vidítja fel a várakozás óráit. A statiszta számára is érdekesen keveredik a játék és a valóság. Aki volt katona, az biztosan megélte a bajtársiasság érzését. Nekem élmény volt az, hogy az egyenruha egyformasága mennyire közel hozza az embereket: korra, foglalkozásra való tekintet nélkül egyenlőnek érezzük magunkat civilként is. Másrészről azonban a csatában ellenséges osztrák vagy francia katonák jó hangulatban ebédelnek együtt. Mindenki titkos vágya szemtől szembe kerülni a hírességekkel. A színészek gyakran mutatkoznak, de beszélgetésre velük nincs mód. Érdekes a kaszkadőrök munkáját látni: a híd felrobbantásakor be kellett zuhanniuk a vízbe — egy köves medrű, alig méteres folyócskába. Árpád a hosszú műszak ellenére lelkesen utazik naponta a forgatásra, még Tapolcára is követné a csapatot. A szigetközi táj, a fényeffektusok megihlették, talán következő képének témáját találta meg? 0137-10170-2-5. FOTÓ: SZŰK ÖDÖN A HADVEZÉR: A statiszta nem írt naplót, inkább lerajzolta Napóleont, akinek csatáit a napokban vívta meg a Szigetközben. Mivel forgatott, a képet társa mutatta meg. Császári fotóalbum jó áron Bennfentesnek tűnhettünk, valószínűleg azért nem állított meg senki. A forgatás helyszínén a kiemelt statisztákat kerestük és a film főszereplőibe botlottunk. Szemtől szemben álltunk Christian Clavier-vel, a Napóleont játszó francia színésszel. Ehhez át kellett vágnunk két hídon és jó néhány biztonsági őrön. A producer, André Szőts szólt először hozzánk, ő is csak akkor, amikor a sztároknak fenntartott, elkerített részbe tévedtünk. Mi legalább annyira meglepődtünk azon, hogy hová keveredtünk, mint ő, hogy itt újságírókat láthat. Közölte ugyanis: azóta, hogy Clavier-t valamelyik újság munkatársa engedély nélkül lefotózta, nincs több „sajtónap”. Egyelőre legalábbis. A statisztákat azért kereshetjük, de a sztárokat és a filmforgatást megörökítő fotókat egyelőre felejtsük el. Clavier valószínűleg nem is sejti, micsoda üzletet csinált ezzel a szemfüles magyar statisztáknak, akik a hobbigépeikkel megörökített Napóleon-képeiket kínálják a zárt fotóstáskával távozó újságíróknak. KISALFÖLD # hatékony hőszigetelés # megbízható minőség # gazdag szín- és struktúra választék # egyedülálló referenciák * gyártói rendszergarancia -a nikecelP Hőszigetelőanyag-gyártó és Forgalmazó Kft. 8184 FÜZföQydít&lGp; Pf..60 Tgr. : 88/596-210 www.kisalfold.hu Aktuális 13 Napóleon-film: Clavier felborította az ágyút A harcosok kiképzője Huszonhárom éven át hivatásos katona volt, bölcsészdoktori diplomát szerzett, s foglalkozott kommunikációval is. Jelenleg egy kulturális és reklámirodát vezet és menedzsmentet tanít az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ezen túl bekapcsolódott a filmiparba, így foglalhatjuk össze dr. Varga István eddigi munkáit, melyeket kiválóan tud kamatoztatni a Szigetközben készülő Napóleon-film forgatásán katonai szakértőként. Dr. Varga István a filmezéssel a honvédség művészeti főigazgatójaként ismerkedett meg. Később őt kérték fel az Angyalbőrben című, egykoron nagy sikerű sorozat társproducerének. Szinte az összes híres magyar rendezővel dolgozott már, többek között Jancsó Miklóssal, Gothár Péterrel, Makk Károllyal, de sok külföldi filmben is közreműködött. A mostani szuperprodukcióba André Szőts révén került, akivel korábban már dolgozott egy filmben. Dr. Varga István javasolta Dunaszigetet mint lehetséges helyszínt a francia filmeseknek. Konkrét elképzelései a csaták forgatási helyszíneit illetően, valamint a környezet szépsége megragadta a gallokat, s így kezdődhettek el egy éve az előkészítő munkálatok. Az ő feladata lett a különböző engedélyek beszerzése, a statiszták kiképzése. Ez rengeteg előzetes tanulmányt igényelt. A betanítást egyébként a másik helyszínen, Tapolcán, az új statisztákkal újra kell kezdeni. Bár jó néhány csatát Dunaszigeten vesznek fel, a történelem során komolyabb ütközet itt nem volt, csak a Bécset elfoglaló császári sereg vonult át a térségen. A kiképzéssel kapcsolatban megtudtuk: nehézséget okozott az idő rövidsége, a különböző csapatok más-más alaki szabályzata és harcászati elemei. Szokatlanok voltak a statisztáknak a fegyverek is, amiket menetelés során másképp is kell tartaniuk. Egyébként a katonának jelentkezők között csak az első nap volt lemorzsolódás. Aki itt maradt, az lelkesen végzi feladatát. A sok eső hatalmas sarat okozott a forgatás helyszínén, de ez a jó hangulaton mit sem változtatott. Ezt példázza, hogy az egyik jelenet felvételekor, melyben a Napóleont alakító Christian Clavier szerepe szerint ellenőrzi a sereget és a fegyvereket, a főszereplő az egyik ágyúra támaszkodott, ami — mivel súlya nem egyezik egy igaziéval — felbillent, a stáb nagy derültségére. A katonai szakértő úgy érzi: a szereplőkkel való jó munkakapcsolat sokat segít a film elkészítésében, s mindenki igyekszik maximálisat nyújtani. Őt a Tapolcai-medencében várja még feladat, mely utolsó állomása lesz több mint egy éve tartó munkájának. Cséfalvay Attila DR. VARGA ISTVÁN: A kiképző.