Kisalföld, 2001. október (56. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-01 / 229. szám

4 Postabontás www.kisalfold.hu főszerkesztő Nem spájzolunk! Lassan olyan lesz itt lenn az ember, mint az űrhajós a Föld körüli pályán, ahol a legkülönfélébb védőeszközök szükségesek az életben maradáshoz. Ha az asztronauta elhagyta az űrhajót, kellett ugye például egy köldökzsinór. Nekünk is mennyi „köldökzsinórunk” van mostanában. Azo­kon keresztül kapjuk a vizet, a gázt, az áramot, kábelen jön a té­véműsor, a telefon és a lakótelepeken ugyanígy köldökzsinóron keresztül érkezik a meleg víz, a fűtés. Rossz belegondolni, mi tör­ténne, ha valakik valamikor elvágnák, eltépnék ezeket a kapcso­kat. De még az élelmiszerrel is ugyanez a helyzet. Amennyiben nem lenne lehetőség az utántöltésre, pár nap alatt kirámolnánk az összes szupermarketet, és csak okafogyottá vált dolgok hen­teregnének a lecsupaszított polcokon. Mióta a New York-i terrortámadás megrázta a világot és min­den bizonytalan lett, elrohantunk mi is a fatelepre, és bespájzol­tunk tűzifából, hogy legalább fűteni tudjunk, ha ne adj’ isten, valami mégis megtörténik. Aztán már majdnem írtuk a listát, hogy mennyi mindennel kellene megtölteni az éléskamrát, de végül legyintettünk egyet: minek? Azért, hogy ha mégis jönne a nagy bumm, legfeljebb két héttel tovább éljünk? Egyébként is, pontosan akkor érnék el céljukat a terroristák, ha átitatódnának félelemmel az emberek. Levedlettük tehát a hörcsögszindrómát, és azt mondtuk nemes egyszerűséggel, hogy inkább ők féljenek. Hiszen nekik van igazán félnivalójuk. Nagyon úgy tűnik, hogy az egyedül üdvözítő meg­oldás, a világméretű összefogás egyre erőteljesebb ellenük. Ez pe­dig azt jelenti, hogy nem lesz a földkerekségen egyetlen kis lyuk sem, ahol meghúzhatnák magukat, nem marad egyetlen éjszaka sem, amikor nyugodtan álomra hajthatnák a fejüket. Tehát nem spájzolunk. Akad elég gond anélkül is ezen a boly­gón. Ha már az űrhajósokkal példálóztunk az elején, van már néhány földrész, ahol az ózonlyuk miatt elvileg csak védőruhá­ban lehetne napra menni. Van, ahol szmogriadót rendelnek el. Vagy nincs ivóvíz, sőt, élelem. Össze kellene fognunk emiatt is, mert mi történne, ha nap mint nap szkafanderbe kellene bújni? Fogalmam sincs, hová kötnénk akkor a köldökzsinórt. Nyerges Csaba m Ww? m w m Régiós úttalanság Regionális polgármesteri konferencián tárgyaltak a résztvevők a napokban az ausztriai Oberwartban a Pannon-térség közlekedési feladatairól, a következő 15 évben szükségesnek tartott közúti, vas­úti fejlesztésekről. Közhelyszerű, de kemény gazdasági feltétel min­den terület számára a gyors elérhetőség, amelyet ma már szükség­szerűen be kell építeni az egész Európát átfogó közlekedési rend­szerekbe. (Érdekes módon ebben az esetben teljesen természetes, hogy a globalizáció kiköveteli magának a legrövidebb és leggyor­sabb szállítási körülményeket, s ez ellen senki sem tiltakozik.) A jelenlévők tartalmas előadásokat hallgathattak meg a ke­let-ausztriai állami, tartományi és települési elképzelésekről, a ma­gyar résztvevők azt is tapasztalhatták, milyen kemény viták és ér­dekellentétek léteznek a szomszéd országban a kormányzati és az önkormányzati szervezetek között. (Nálunk talán már bíróságra is jutnának az érintettek jó hírnevük csorbítása miatt, az osztrák elő­adók csak a saját álláspontjuk és véleményük kifejtésének tekin­tették a kemény megfogalmazásokat.) Magyar részről megismer­hettük a kormány közlekedésfejlesztési koncepcióját és az egyes települések legégetőbb gondjait vagy a már megoldott feladatokat. Feltűnő volt azonban, hogy a hazai előadások közül hiányoztak a megyei, illetve a regionális elképzeléseket felvázoló ismertetések. Érdektelenség vagy felkészületlenség tartotta távol a hazai előadó­kat? Ennél talán többről van szó. Magyarországon ma kétféle út létezik: állami kezelésben lévő utak - autópályák, főforgalmi utak, hazai főutak - és települési utak, többségében a város vagy a falu belterületén lévő lakóut­cák, gyűjtőutak. Az önkormányzati feladatmegosztásban a me­gyék hatásköréből kiestek a településeket összekötő közlekedési létesítmények, a régiók pedig, divatos szóval élve, ma inkább vir­tuális képződmények, semhogy komoly, helyi kezdeményezésű fejlesztéseket tudnának megvalósítani. Érdekelheti egyáltalán a közlekedőt, hogy kinek az útját hasz­nálja? Látszólag nem, azonban ezzel együtt elveszik az a lehetőség is, hogy a döntések ott szülessenek, ahol az érintettek élnek. És ezzel nemcsak a közlekedésfejlesztés válik idegenné egy térség számára, hiszen nélküle és helyette döntenek, de valahol a helyi demokrácia is sérül. Át kellene gondolni, vajon a többszereplős viták valóban csak akadályozzák a központi szándékok valóra váltását, vagy elfogadjuk az európai önkormányzati feladatmeg­osztás kialakult és jól működő rendjét, és biztosítjuk a térségek érdemi részvételét saját környezetük alakításában. ­ Remélem, hogy néhány fo­rinttal még tovább csökken a benzinár, mert a mostani ár nagyon drága. Különösen, hogy a fizetések messze elma­radnak a nyugati bérszínvo­naltól. Ezzel szemben itthon drágább az üzemanyag, mint külföldön.­­ Bízom benne, hogy tartós lesz, mivel gépjármű-érté­kesítéssel foglalkozom, s szeretném, ha ettől élén­külne a gépkocsi-vásárlási kedv. Másrészt a csökkenés ellenére — az adótartalom miatt — még mindig magas a benzinár hazánkban.­­ Szerintem nem lesz tartós, és valószínű, soha nem lesz olyan olcsó, hogy a nyugati fizetés-üzemanyagár arányt mutassa. Ott ugyanis egy tankolás nem viszi el a fél fi­zetést, s így nem korlátozza a mozgást, ami az élet min­den területén fontos és meghatározó. - Optimista vagyok, ezért úgy gondolom, hogy tartós lesz. Van egy kis Traban­tom, s bizony a kis fizetés mellett meg kell gondolni, hogy hányszor tankolok, így is két-három tankolásra van szükség egy hónapban, persze soha nem tele tölte­tem az üzemanyagtartályt.­­ Szerintem tartós lesz, mert ha körülnézek kül­földön, mindenhol olcsóbb a benzin ára, mint idehaza. Nem véletlenül jár át tan­kolni Szlovákiába fél Győr. De nemcsak a kinti árakhoz képest drága még mindig, hanem a hazai fizetésekhez mérten is. Megkérdeztük olvasóinkat Tartós lesz a benzinárcsökkenés? Besenyei Péter Papp Jenő Vörös Zoltán Polgár Jánosné Csépi Lajos kocsirendező VW-márkafelelős bohóc tanító étteremvezető KISALFÖLD Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu Reményt ébreszt bennünk Szeptember 22-én szüreti népzenei és néptáncgálára invitálták a falu lakosságát a Gyomoréi Ifjúsági Klub falragaszai és meghívói. Nagy kí­váncsisággal mentem el, hiszen mi, 70 év körüliek igazán megéltük haj­dan a szüreti bálok minden izgalmát és szépségét. Kíváncsi voltam, mi­vel töltik meg a fiatalok az estét. Jóleső érzés volt hallani Búza Krisztina köszöntőjének egyik igen fontos gondolatát: „Az élet hosszú útján a mai délután csak egy pillanat, de a közös ünneplés élménye megsokszoroz­hatja e pillanat időtartamát, hiszen a népzene és néptánc korokat és messze vidékeket, távoli emberek érzés- és gondolatvilágát köti össze.” Valóban ez történt ezen az estbe hajló délutánon, amikor hat zene- és táncegyüttes lépett színpadra (Csobolya, Pándzsa, Dunaszegi Citera­­együttes, Rába táncegyüttes, Retye-rutya zenekar és a Rezeda kamara­­együttes). Nagyon szép összeállításokat láttunk-hallottunk tőlük. Köszö­nöm a gyömöreiek nevében, hogy elfogadták az ifjúsági klub felkérését, s megajándékoztak bennünket gyönyörű táncukkal és zenéjükkel. A rendezvény nagyon várt eseménye volt a borverseny. A bíráló­­bizottság 2 arany-, 3 ezüst- és 2 bronzdíjat ítélt oda a helyi borter­melőknek. A legjobbnak ítélt bor termelője kapta meg Molnár Sán­dor téti kádár ez alkalomra készített gyönyörű asztali hordóját. Nagy meglepetés volt a téti Európa Ház igazgatójának tízezer forintos ala­pítványi hozzájárulása a rendezvényhez, illetve az ifjúsági klub nagy céljának, a szabadidőpark kialakításának megvalósításához. Az est tánccal folytatódott. Sajnos a táncház nem valósult meg az elképze­lések szerint, de a fiatalok azért birtokukba vették a színpadot, ahol aztán a falu apraja-nagyja a polgármesterrel együtt táncolt. A gálán részt vevők nevében köszönöm, hogy fiataljaink ilyen nemes szórakoztatással szolgálják azt a közösséget, amelybe ők is beleszülettek. Jó látni azt is, hogy felkarolják őket a falu vállalkozói és dr. Nagy Er­zsébet tanár. Valamennyiünk nevében elmondhatom, jól éreztük ma­gunkat, s az est azt a reményt ébresztette bennünk, hogy ébred a falu mély álmából, és fiatalsága keresi az értelmes cselekvés lehetőségét. Bognár Ferenc: Gyomoro­ tunk kezünkbe venni. Szerencsénkre az egyik gyámügyi előadó szü­lői aggódásunkat megértve maximálisan jóindulatú. Igaz, kapcso­latunk „plátói”: levelezéssel és telefonon tartjuk a kapcsolatot. Első levelében megnyugtatott, hogy unokánk, gyermekünk nincs „élet­veszélyben”. Mit mondjunk, megdöbbentünk, mert kérésünk nem ilyen irányú volt, de megköszöntük az odafigyelést. Belenyugodni a jelenlegi helyzetbe nem tudunk, hogy a bíróság miért így döntött, felfoghatatlan. Hogy miért? Unokánk, gyermekem, az ő elmondása szerint, a húst már nem szereti, a csokoládéról pedig már leszokott. Ágya egy deszkából ácsolt fekhely, mert az apának nincs pénze, és mind­erre rajtunk kívül senki nem figyel oda. Hát ennyit a gyámhatóság munkájáról. Aggódó szülők, Győ­r Sérülékeny gyermeki „jogok” Hivatkozva a szeptember 20-i reprezentatív megyei felmérésre, mérhetetlen fájdalmamban, könnyeimmel küszködve olvastam a konferenciáról írott cikket a Kisalföldben. Frázisok és nagy szavak, de sajnos a tények nem kerekasztal-konferenciákon dőlnek el. A gyer­mekek ma Magyarországon még ki vannak szolgáltatva a hivatalnak, a bíróságnak, a rossz családi körülményeknek. Egy jó sztárügyvéddel kis hazánkban még minden elérhető. Tisztelettel kérdezném: egy gyámhatóság hatásköre, fellépése, beavatkozása, intézkedése ma ná­lunk hol kezdődik és egy tollvonással hol ér véget? Saját tehetetlen­ségemben vergődve tapasztaltam, hogy a megyehatárig tart. Unokánk, gyermekünk sorsát a megyei gyámhatóság lassan két éve követi nyomon, kisebb-nagyobb túlkapásokkal, de odafigyelés­sel. Ötéves unokánkat még nem jogerős bírósági ítélettel apja elvitte a gyámhatóság látóköréből, így már senkit nem érdekel az ügy. Sze­rintük nem az „édesapa” vitte el a negyvenéves édesanyától a gye­reket, aki — igazságügyi orvos szakértő által megállapítottan — nem alkalmas személyiségi jegyeinél fogva a gyermeke nevelésére. Lefor­dítom, érthetően: az anya háborodott, nem normális. Erre élettársa bejelentésére most jöttek rá, és ezt a tényt a bíróság elfogadta, ma­radéktalanul, kellő körültekintés nélkül, a tanúk semmibevételével, meghazudtolásával. A gyermek további sorsát­­ érte aggódva, mi­után a hivatal angolosan kilépett a felelősség alól - kénytelenek vol­ Őszikék A Kapuvári Családsegítő Intézet szervezésében kiránduláson vet­tünk részt. A városban működő két idősek klubjának tagjaival és több nyugdíjastársammal együtt szeptember 13-án busszal indultunk Kő­szegre. Megtekintettük a város nevezetességeit, visszafelé jövet pedig a Kócsagvárat. Fertődön finom ebéddel vártak bennünket. Élmények­ben gazdagon és kellemesen elfáradva tértünk haza estefelé. Köszö­netet mondunk mindazoknak, akik számunkra ezt a lehetőséget biz­tosították és támogatták. A kirándulás résztvevői Mit szól hozzá? Kedves olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Annak érdekében, hogy minél több vélemény nyilvánosságot kaphasson, az írásokat szerkesztett formában publikáljuk. Kér­jük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kér­jük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait, Írá­sát levélben, faxon és e-mailen is elküldheti kiadónkba. 2001. október 1., hétfő Ha a fül segítségre szorul... ...már Győrben is állunk rendelkezésére! Új hallókészülék szalonuak várja Önt a belvárosi OPTIRIS üzletben, ahol egy helyen segítünk hallás- és látásproblémáján. 9 Hallókészülékek TB támogatással 9 Osztrák VIENNATONE készülékek: ♦ szemüvegszárba épített ♦ fül mögötti ♦ hallójárati ^ ♦ dobozos kivitelben. 9 Egy doboz elemet adunk ajándékba minden új hallókészülékhez Nyitvatartás: hétfőtől péntekig 9-17 óráig 9024 Győr, dr. Kovács Pál u. 1. * Telefon: (96) 327-755 P^VK­OIl 1062 Bp.,Andrássy út 76. L. J. halásgondozás (1) 311-5058, 311-5071 al.ph«i»?2.6.»

Next