Kisalföld, 2001. december (56. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-24 / 299. szám

8 Kisrégiók www.kisalfold.hu “BÁJBAKÖT „Hegyet hágék, sőtét lépek" Erdélyi Zsuzsanna - elmondása szerint - nem készült néprajzosnak. Előbb a Külügyminisztériumban dolgozott, 1945-ben ő volt az első kinevezett női diplomata, ám 1948-ban Rákosiék elbocsátották. Lajtha László hívta az akkoriban alakított népzenegyűjtő csoportjába. A Csornai Múzeumban a közelmúltban megjelent új könyvét mutatta be. A vallásos néprajzkutatás mestere, a népi imádság műfajának feltárója az ünnepekhez fűződő hagyományokkal is megismertette olvasóinkat. - Egy somogyi községben 1968 decemberében találkoztam egy a kilencvennyolc éves, tiszta emléke­zetű öregasszonnyal, aki egy „pén­teki imádságot” mondott el, ami­lyet még életemben nem hallot­tam. Ezzel indult el az archaikus népi imádsághagyomány föltárása. Az eredmény a „Hegyet hágék, ső­tét lépek” kötetek lettek (1974, 1976,1978-as kiadásokban). A ta­valyi könyvnapon jelent meg az úgynevezett „nagy-Hegyet há­gék...”, 1104 oldalon. — Mit lehet tudni az imádság­­hagyományról.­ — Röviden úgy tudnám össze­foglalni, hogy Magyarországon a szóbeliség őrizte meg a késő közép­kori nemzeti nyelvű szent költé­szetből azt, amit szerencsésebb or­szágokban az írásbeliség is meg­örökített. Az „Aki ezt az imádsá­got...” című új kötetem anyagából kiderül, hogy a magyar imádság­hagyomány egy összefüggő késő középkori vallási kultúra része. Ez az új könyv tehát a népi imádság gyakorlatát európai távlatokban vetíti ki, meghatározva az ima­mondás miértjét és mikéntjét, va­gyis az üdvözülés felé segít. S a kö­zépkor embere számára ez volt a legfontosabb. —A nagyhétrő­l és az ezzel kapcso­latos imádsághagyományról az imént hallottunk. De mi a szerepe a karácsonynak a néphagyományban? - A nagypéntek és a húsvét je­lentőségével aligha vetekszik, ám a néphagyományban gazdagabb je­lentéssel és jelképes tartalommal rendelkezik. Ennek oka a kará­csonyhoz kötődő képzetkörök gazdagsága. Mint ismeretes, az üd­vösség történetének négy nagy fe­jezete van: a teremtés, a bűnbeesés, megtestesülés és a megváltás. A megtestesülés az egy személyben valóságos, isteni és emberi termé­szetet hordozó Jézus földi születé­sének ünnepe. Bár a karácsonyt már az ókeresztények is megünne­pelték, hivatalosan a niceai zsinat (325) óta, Jézus születésének em­léknapján, december 25-én. Nem véletlenül esik a téli napforduló idejére. Az egyház okosan egyesí­tette a téli napfordulat szakrális po­gány hagyományait és a meghaló és újjászülető nap­fény ünneplésé­ből az istenember­ Krisztus keresz­tény kultuszkörébe is átmentett egyes mozzanatokat. Mindezzel a népi hagyományvilágot gazdagí­totta, különösképpen a téli napfor­dulóhoz, évkezdethez kötődő ter­mékenység, szaporaság, egészség­­védő rítusok sokféleségét. — Hogyan változtak meg ezek a hagyományok 2001-re? - Változtak is, meg nem is. At­tól függ, hogy egy-egy közösség­ben, faluban, családban milyen erős a régi szokások tisztelete, az elődök iránti megbecsülés. Jó len­ne, ha megmaradnának egyes múltidéző ünnepi mozzanatok, amelyek mögött az ősök gazdag élettapasztalata, tudása rejlik és amelyek egy-egy nép emberi voná­sait is őrzik, és az egybemosott tö­meg arc nélküli jellegtelenségétől is megóvnak. Ma az annyit hajtoga­tott globalizációs folyamatba, ha nem vigyázunk, beleolvadhatnak a még oly ősi jegyeket, tartalmakat hordozó népi kultúrák is gyertya­fényestül, életfájtul, ősi képzeteket idéző tűz-víz kozmikus jegyestül, l­ehet, hogy a csillogó keret meg­marad, de a lényeg, a Krisztus-fé­nyű szeretet elvész. Ivánkovics József KOPROM KÖRN­YÉKE A Fertő tó és a hozzá kapcsolódó csatornák helyenként 16 centiméter vastagon befagytak, ennek ellenére a nádarató kombájnok nem tudnak a jégen dolgozni. Hiányzik az egysége­sen tükörsima jégfelület ahhoz, hogy a járműveket biztonságosan meg­tartsa. A Fertő Tavi Nádgazdasági Rt. tizenöt kombájnnal naponta ötvenezer kéve nádat így is betakarít a világörökség részévé nyilvánított pannon tájon. A fertői nád keresett a holland és német piacon, az idén különösen szilárd, erős szálú, kiváló színű nád növekedett a legnyugatibb szikes tóban. A nádaratóknak húsz éve nem volt arra lehetőségük, hogy vastag tükörjégen vágják le a nádat, pedig ez a módszer a leggyorsabb és leg­gazdaságosabb, így már november közepétől arra kényszerültek, hogy a kombájnok a néhány centiméte­res vízben vágjanak. — A szokásos gonddal küszködünk - magyaráz­za Pirger Zoltán vezérigazgató. - Amikor a jég hízni kezdett, leesett a hó és így kásás, zúzalékos jégfe­lület képződött, amely nem bírja el a hatkerekű aratókombájnokat. " Jég nélkül aratják a nádat a kombájnok - A folyamatos, évek óta tar­tó jéghiány következményeit valamelyest enyhíti az alacsony vízállás. Bokáig érő vízben a kombájnok még képesek halad­ni. Naponta ötvenezer kévét aratunk. A betakarított nád mennyisége évente meghaladja a tízezer tonnás nagyságrendet. A tervek szerint egészen már­ciusig folytatjuk a munkát. A még az ötvenes évek végén ki­alakított piaci kapcsolataink ma is működnek, fő vásárlóink kö­zé tartozik továbbra is Német­ország és Hollandia, itthon ke­vés nádat értékesítünk - mond­ta el az igazgató. Amióta a Fertő tó a világörök­ség részévé vált, a nádtermelők gyakran mérlegelik azt, hogy a szigorodó feltételek közepette miként tudják a termelés szintjét fenntartani. Már eddig is ko­moly természetvédelmi előírá­sok adtak keretet tevékenysé­gükhöz. Annyi bizonyos, hogy a Fertő természetes öntisztulásá­hoz a nád is hozzájárul. A nád­rengetegben keletkező szerves anyagok kitermelése ugyancsak tisztító hatású. K. Z. SZOKÁSOS GONDOK: A kombájnok a néhány centiméteres vízben vagy a szárazulatokon vágnak. Karácsonyi tűnődések „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek.” (Lk. 2/14.) Késő délutánra járt az idő. A juhok egyked­vűen csámborogtak a szikes puszta száraz kórói közt, amikor a hegyoldalon­­ a Betlehem felé ve­zető úton­­, a kopár sziklák között vándorok tűntek fel Később már egészen közelről láthatták a pásztorok, amint egy férfi botjára támaszkod­va, kötőféken vezette szamarát, az állat hátán ült a hosszú út során megviselt, fáradt asszonya, aki áldott állapotban volt. Mivel a városban már nem találtak szállást, később a pásztoroknál kerestek menedéket, akik istállójukat engedték át éjszakára. Itt született Jézus, a Megváltó. A pász­toroknak angyali szó adta tudtára az örvendetes eseményt. Ők odasiettek az istállóhoz és megta­lálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kis­dedet. Zengték a mennyei seregek: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jó­akaratú embereknek. ” Aztán múltak a századok, sőt, ezredévek. Mára mintha a dicsőítés halkabb és megko­­pottabb volna, túl sok a felszínes csillogás, a békesség pedig itt a földön igencsak megfo­gyatkozott. Úgy gondolom, van miért elza­rándokolnunk a jászolhoz, s odatérdelni a subás pásztorok közé. Nem egynek lenni a sok közül, hanem eggyé válni a dicsőítésben és a békességszerzésben. Az egyszerűség megóv az álszenteskedés­től. Merjünk legalább lélekben pásztorokká válni, akik nem kifogást gyártanak, ha in­dulni kell, hanem mennek első szóra őszinte örömmel... Néhány óra múlva ránk köszönt az ün­nep. Ha valóban hétről hétre törekedtünk jó­akarattal „ösvényt egyengetni”, akkor nem is lesz tőlünk olyan messze az a Betlehem és az a jászol. Mikor bealkonyodik, gyertyák lobban­nak, szárnysuhogás hallik - szívünk betlehe­mi csöndjében felhangzik az angyali glória és megszületik a Béke. Hogy megtarthassuk, adjon erőt a karácsonyi Kisded! Legyen ál­dott, szent az ünnep... Kovács András 2001. december 24., hétfő Beszélő esték: Grosics Gyula és Buzánszky Jenő volt a vendég A dupla prémiumról meg a kémkedésről Áder János házelnök, helyi országgyűlési képviselő folytatta Csornán a „Beszédes esték" névre keresztelt talkshow-ját. Ezúttal Buzánszky Jenő és Grosics Gyula, a legendás aranycsapat futballistái voltak a premontrei rendház vendégei. Grosics Gyula az emlékezetes es­ten elmondta: édesanyja minden vágya az volt, hogy a fiából pap le­gyen. Ezért rendszeresen minist­­rált. Alig múlt tizennégy éves, ami­kor bemutatkozhatott a Dorog együttesében, egy Komárom elleni győztes mérkőzésen. Szülei nem tudták, hogy a fiú a felnőttcsapat­ban debütál, így aztán az este 11 órai hazaérkezéskor nem maradt el a felelősségre vonás a késés miatt. Buzánszky Jenő Dombóvárról in­dult. Már 17 évesen szerepelt az NB III-as gárdában. Vasutas gye­rek lévén a Pécsi VSK és a vasút­­tiszti iskola következett, majd Do­rog lett az újabb állomás. S mivel 1948-ban Dorogon kiöregedtek a védők, edzője őt állította a véde­lembe. Áder János emlékeztetett arra, hogy 1949-ben koncepciós eljárás nyomán kivégezték Szűcs Sándor válogatott labdarúgót. Kifejtette, hogy akkoriban politikai nyomás­ra születtek az eredmények, sőt, az átigazolások is. Grosics Gyula eh­hez hozzátette: 1949-ben tizen­nyolc futballista Nyugatra akart távozni és Szűcs Sándor kivégzésé­nek éppen az elrettentés volt a cél­ja. Grosics megjegyezte, Szűcs Sándor még nem is tudta, hogy disszidálni akar, s már kész volt az ítélete is. Az 1952-es helsinki olimpia emlékezetes pillanatait felidézve a jelenlévők egy képernyőn követ­hették nyomon a jugoszlávok elle­ni, 2-0-ás győzelemmel végződött döntő eseményeit. Buzánszky - akinek olimpiai aranyérme kézről kézre járt a teremben - elmesélte, hogy a döntő szünetében Rákosi Mátyás telefonált Sebes Gusztáv­nak, hogy meg kell verni a jugo­szlávokat és dupla prémiumot kapnak. Az eredeti prémium tíz­ezer forint volt. Természetesen szóba került a vi­lágsikernek számító 6-3-as londo­ni győzelem - szintén filmbejátszás kíséretében - és a 7-1 -es budapesti diadal az angolok ellen. De nem maradt ki a sorból az 1954. évi svájci világbajnokság seny Bu­zánszky Jenő úgy fogalmazott, hogy a döntőbeli vereség az egész magyar sporttársadalom tragédiája volt. A csapat egy hétig nem mert hazajönni, mivel azzal vádolták őket, hogy eladták a meccset. „Olyan sportember nincs, aki el­adna egy világbajnoki címet” - je­gyezte meg az egykori jobbhátvéd. Mindketten úgy vélekedtek, hogy egy viszonylag fáradt magyar csa­­pat lépett pályára - előtte hosszab­bításban győzték le Uruguayt -, és sérülések is sújtották az együttest. Azt meg már soha sem tudjuk meg, mi történt volna, ha az angol játékvezető nem adja meg a néme­tek szabálytalan gólját, vagy a mi szabályosunkat nem veszi el. Gro­sics Gyula hozzátette: Budapesten százezrek tüntettek, de a tüntetők a vereség ürügy­én a rendszer ellen lázadtak. A legendás kapus meg­hatódva idézte fel, hogy 1954 no­vemberében leparancsolták a pá­lyáról és kémkedéssel gyanúsítot­ták. Kihallgatás kihallgatást köve­tett, teljesen megalázták. A kilátás­­talanságból úgy tudott szabadulni, hogy 1955-ben tatabányai bá­nyászvezetők jártak Rákosinál és kérték, hogy Grosicsot igazolják át Tatabányára. A nagy hatalmú ve­zér eleget tett a kérésnek. Haszonits József SPORT ÉS POLITIKA: „A csapat egy hétig nem mert hazajönni, mivel azzal vádolták, hogy eladták a meccset.”

Next