Kisalföld, 2002. március (57. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-01 / 51. szám

4 Postabontás www.kisalfold.hu KISALFÖLD Élvezni akarom! Egy férfi koldul az utcán. Odalép hozzá egy álarcos rabló: — Pénzt vagy életet! Mire a koldus:­­ Pénzt, pénzt! A történet ezeréves, és vélhetően még ezer évig aktuális lesz a világnak hol ezen, hol azon a részén. Ma Magyarországon is nyu­godt szívvel mondhatjuk el, nagyot nem tévedünk. Hiszen még olyan jól nem vagyunk elengedve. Ráadásul hajlamosak vagyunk arra, hogy ne gondolkozzunk széles perspektívákban, hogy ön­­zőek legyünk és részrehajlóak. Arról nem is beszélve, hogy annak ellenére, egy műtéttel lehetne segíteni rajta, mégis mindegyi­künknek maga felé hajlik a keze. Vagyis: pénzt! Pénzt! Idealista révén úgy gondolom, hogy nekem nem csak a jö­vőben kell majd boldogulnom. Én már most akarom élvezni az élet nyújtotta lehetőségeket. Mindent, amit csak meg lehet és meg tudok szerezni. Ezért örülök azoknak a kezdeménye­zéseknek, amelyek egyre több forintot tartanak meg a zsebem­ben, vagy lehetőséget nyújtanak arra, hogy a modern kor kö­­vetelményének megfelelően minél több hitelt vehessek fel. Hiszek abban, hogy nemcsak az államnak kell gazdagnak len­nie, hanem nekem is. Jó, jó, a gazdagság egy viszonylagos ka­tegória. Akarom-e a lottóötöst? Persze hogy akarom. De nyil­ván nélküle is megleszek. Azt azonban már nem igazán sze­retném, ha nem mehetnék nyaralni, meg felelni. És kará­csonykor nem tudnék a család fája alá tenni semmit. Szóval olyan átlagos európai középosztály, amit megcélozhatok. És célzok is. Ebben sokat segít, ha elhiszik nekem, dolgozom, adózok, és ha lehet, hitelt veszek fel, minél kedvezőbbet, mondjuk olyat, amelyet most már a használt lakásokra is lehet. Mert ilyenkor úgy érzem, nem csak güriző hangya vagyok a bolyban. Ilyen­kor az a furcsa érzésem támad, figyelnek rám. Az ilyen trük­­köknek szívesen dőlök be, még akkor is, ha a feleségem néha óva int a hitelkártya használatától. Választások lesznek. És mindenki ígér. Mindenki azt mondja, jut majd nekünk pénz, pénz. És az ígérete betartá­sához egy hatalomra jutó pártnak szerintem meg is lesz a le­hetősége, esélye. Bízom benne, hogy a voksok összeszámolása után is gondolnak majd a dolgozó hangyákra, akik már most élvezni szeretnék az életüket, hiszen ennek alapjait az elmúlt tíz évben megteremtették. Fábián György főszerkesztő-helyettes mbzon Büdös víz A hatvanas évek végén vagy a hetvenes évek elején vetíthették a televízióban a Büdös víz című magyar filmet. Emlékszem, hogy még gyermekként a takaró alól lestem a korhatáros filmben két másodpercre megvillanó női ciciket, no de azért még rémlik a film története is. Amely olyan mai jellegű. Szegény falu keresi a pénzszerzés lehetőségét, így találkozik össze a tanácsi vezetés az Országos Melegvíz Kutatókkal, amely lyukfúró cég arról híresült el, hogy ementáli sajtot csinált kis hazánkból. Akkoriban még szó sem volt Széchenyi-tervről, termálprogramról, élményfürdő­ről, így hát maradt az önerő, a lelkesedés. A faluszéli fúrkálás gej­zírt eredményezett, ami ugyan meleg víz volt, csak iszonyú bü­dös, így lett a forrongó örömből sajtszagú üröm. Mondhatnánk: magyar sors. A fekete-fehér tévében szürkének látott barna lé­ma sem színesebb. Csupán annyi különbséget tapasztalunk, hogy ma már nem kell kutat fúrni. Büdös vizet majd mindenhol ta­lálunk. Győrben a Mosoni-Dunában, Sopronban az Ikvában, Óváron a Lajtában, Kapuváron a Kis-Rábában, Csornán a Ke­szeg-érben. Hal legyen a „talpán”, aki azt kibírja... Az európaivá, uniós állammá válás alappontjai közé sorolódott a szennyvíztisztítás megoldása. Viszont nincs az a magyar önkor­mányzat, amelyik képes lenne csak úgy pár milliárdot a helyi költ­ségvetésből ráfordítani a büdös végtermékre. (A legnagyobb hazai környezeti probléma megoldására könnyed kalkuláció szerint ezermilliárd forintot kellene fordítani.) A saját erő mellé termé­szetesen több forrás kell, ami között szerepel a nyugati támogatás és a minisztériumi keret, a környezetvédelmi alap is. Ma már van­nak olyan városaink, amelyek pályáztak, sőt, nyertek. Várják is tisztelettel s türelemmel — már a küszöbig jutva — a támogatást, vagy legalább annak előlegét. Aztán vannak, amelyek pályázatuk pozitív elbírálását várják. S vannak, akik terveket készíttetnek, ter­veket szőnek, álmodnak még csak a tisztítóról, no meg a pénzről. És olyan önkormányzatok is vannak — nem is kevesen —, akik ál­modnak csak arról, hogy álmodhassanak róla. Nem beszélve azokról a településekről, azokról a képviselőkről, köztisztviselők­ről, vagy éppen azokról a magánszemélyekről, akik jól elvannak vele. Nem gondolnak a gonddal. Folyhat a lé folyóba, patakba vagy csordogálhat az utca közepén. Erre az utóbbi „hozzáállásra” pedig már azt is mondhatnánk: magyar sors magyar virtussal. Lajtmann József környezetvédő — Én már nem cserélek, de a gyerekek igen. A fiam akar lakást venni. Ez az új ked­vezményes hitellehetőség szerintem mindenkinek tetszik. Nem emlékszem rá, hogy támogatták-e valaha is így a használt lakások vé­telét, bár lehet, hogy volt már ilyen. — A jelenlegi albérletemet biztosan elcserélném egy la­kásra, de a budapesti ott­honommal elégedett va­gyok. A lehetőség egyéb­ként tetszik, bizonyára sok fiatalnak segítenek vele. Nem tudok róla, hogy a használt vásárlását valaha is így támogatták volna. — Nincs szándékunkban, hogy lecseréljük a lakásun­kat. Igazából nem is nagyon követtem a használtla­­kás-piac híreit. Ha olcsóbb lesz a hitel, növekedhet a kereslet, és ezt követhetik az árak. A hirdetések egyelőre nem árulkodtak nagy ke­resletről. — Családi házunk van Ka­puváron, én tehát nem cse­rélek. A fiatalokat azonban mindenképpen segíti ez az új rendelkezés. Reméljük, nem az ügyeskedők húznak hasznot belőle, hiszen azt nem kell ecsetelni, hogy milyenek a magyarországi bérek. — Igen, szeretnénk cserélni. Szerintem nagyon jó ez a megoldás. Nemcsak a fia­taloknak, hanem nekünk, a középkorosztálynak is segít, bár igaz, az árak emelked­hetnek. Nem emlékszem rá, hogy használt lakásra ilyen olcsó hitel valaha is lett volna. Megkérdeztük olvasóinkat Lecseréli-e a lakását? Bodó Jenő zenetanár Schulek Tibor fő­iskolai hallgató Nagy Lajosné könyvesbolti eladó Vér József villamostervező Strobl Mariann bolti elszámoltató 2002. március 1., péntek Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu A nyelv törvénye Nagyobb nyilvánosságot! Messzemenően híve vagyok a nyelvtörvénynek. Sokáig Erdély­ben éltem, ott volt nyelvtörvény, persze a román nyelv védelmé­ben. Mondogattuk, hogy bárcsak a magyarok is... Nos, eljött az ideje. De kérdem én, nem kellene másutt is alkalmazni, mint az üzletek cégéreinél? Például az újság hasábjain. Olvasom a dieteti­kus véleményét a „light” termékekről. Ezt lehet könnyűnek mon­dani, hiszen az egyik cég már régóta sikeresen használja a „könnyű és finom” jelzőt a light típusú termékeinél. Más: a pub nem sö­röző. Italbolt, kocsma. Az Oxford-szótár szerint a pub rövidítése a „public house”-nak. Tehát magyarul mondhatnánk nyilvános ház­nak, persze olyanra gondolva, amely a közös ivászatot szolgálja és nem egyebet. Egyébként, aki járt angol pubba, tanúsíthatja, hogy ott mindenféle italozásnak lehet hódolni, nem csak sört osztanak. Csáp Péter, Győr A Kisalföld február 7-i számában megjelent „Temetés: árak az egekben” című cikkhez, amelyben többek között személy szerint én is megszólíttattam, szeretnék észrevételt tenni. A cikk második bekezdésében írják: „Információink szerint a nehezen megfizethe­tő árak késztették a fővárosi temetkezési részvénytársaságot, hogy új fizetési módot vezessenek be: hosszabb lejáratú hitelt vehetnek fel azok, akiknek gondot okoz szeretteik temetési költségeinek ki­fizetése.” Ezzel kapcsolatos megjegyzéseim, információim szerint ez a hitel egyáltalán nem hosszú lejáratú (6 hónapos futamidejű). Ezt a hitelt a bankok a rövid lejáratú hitelekre jellemző kamatra adják, ami tovább növeli a temetés költségeit. Az olyan rászorulóknak, akiknek fizetési gondjaik vannak, ed­dig is adtunk és a jövőben is adunk kamatmentesen, banki köz­reműködés nélkül részletfizetési kedvezményt. A velem készült telefoninterjú során a cikk ezen részének szer­zője megkérdezte, hogy Győrben vagy a megyében ismerek-e a fő­városihoz hasonló konstrukciót, vagy tervezzük-e ilyen hitel beve­zetését. Elmondtam a hitellel kapcsolatos fenntartásaimat, és azt is, hogy Győr-Moson-Sopron megyében az országban egyedülál­lóan 1995 óta működik a „Jószív” Temetkezési Segélyt Biztosító Önsegélyező Pénztár, hangsúlyozva, hogy nem azonos a „Jószív” Temetkezési Kft.-vel. Ez a pénztár ténylegesen arra hivatott, hogy lehetőséget biztosítson a temetési költségek elviselhetőbbé tételére. Működésének főbb jellemzői a következők: kis szervezete miatt ol­csóbban üzemel más biztosítási és pénzintézetnél. Lényegében „nonprofit” elv alapján gazdálkodik. A tagok befizetéseit kizárólag a törvény által garantált befektetésekkel (állampapírokkal) kama­toztatja. A pénztár működésével kapcsolatos biztonsági garanciá­kat és főleg pénzügyi előnyöket természetesen még lehetne sorol­ni. Egy tény, hogy a pénztárba történt megfelelő összegű tagdíj be­fizetése esetén a temetés költsége közel felére csökkenthető. Dr. Ladocsy Géza IT-elnök­ A bili is márkanevet kap Azt írják az újságok, hogy kivételt képeznek a törvény alól a cég- és árunevek. A cégnevek még csak hagyján, hiszen elemi érdeke a kül- vagy belföldinek, hogy potenciális ügyfél, partner, megrende­lő, vásárló minél több legyen. Vagyis az ő baja, ha csak kevesen értik meg, mivel foglalkozik, mit szolgáltat vagy forgalmaz, s így szűkebb körből merít. Az az érdeke, hogy minél többen megismer­jék és ne felejtsék el a nevét. Idegen elnevezés esetén hatványozot­tan nagyobb az esély a felejtésre is. Más a helyzet az árunevekkel. (Nem keverendő össze a márkanevekkel.) Az már fogyasztói érdek is, hogy tudjuk, mi van a zacskóban, dobozban, üvegben. Milyen alkotókat tartalmaz és mennyit. Manapság teljes a zűrzavar, hiszen egyrészt sok áruféleségnek több speciális alfaj­tája van, másrészt adott árucikket több országból is behoznak. Ráadásul az áru meg­nevezését igen apró betűkkel írják rá és jól elrejtik, alig lehet meg­találni. Nyilvánvalóan mindenki számára fontos, hogy azt kapja, amit venni szándékozott, s azt sem lehet elvárni, hogy mindenki több nyelvet is megértsen. A magyar megnevezés és leírás érdekük a kereskedőknek is. Sok vásárló inkább lemond a vásárlásról, ha se közel, se távol nincs egy eladó, akitől megkérdezhetné. Különösen a nagy árudákban, ahol kilométereket lehet gyalogolni anélkül, hogy egy árva eladóval is találkoznánk. Gyakran előfordul, hogy még az eladók sem tudják megmondani, hogy pontosan mi van a dobozban, csak találgat­nak. Tehát az árucikk megnevezésének és leírásának (specifikáció­jának) magyarul kell rajta lenni, hiszen az árucikket a magyar pi­acra hozták. A lengyel piacra vitt termékeken meg nyilván lengye­lül. Korábban, sőt, minden korban ez természetes dolog (követel­mény és érdek!) volt, nem kellett hozzá nyelvtörvény. Tehát az áru­neveket a nyelvtörvény hatálya alá kell vonni, mivel az fogyasztói érdek, közérdek. Mellesleg, élelmiszerek esetén kötelezni kellene a cégeket, hogy a kódolt összetevők valódi megnevezését írják az áru címkéjére. S ne füzetkékből kelljen azt böngészni. Teljesen abnor­mális a mai gyakorlat. A márkanevekkel ugyanaz a helyzet, mint a cégnevekkel. Ter­melői, kereskedői érdek, hogy közérthető legyen. Mellesleg ma már olyan sok a márkanév, hogy lassan a partvisnyélnek és a bi­linek is márkanevet adnak. A márkanevek száma több tízezerre te­hető. Még ha minden márkanév magyar volna — tehát könnyen megjegyezhető -, akkor is egy Arany Jánosnak kéne lenni ahhoz, hogy ne felejtsük el azokat. A legtöbb márkanév teljesen felesleges, céltalan és hatástalan. Sok esetben inkább elriasztó a túlzó hival­kodás vagy a ködösítés. Dr. A. I., Budapest Erdőtakarítás lesz Pár hete barátaimmal a Püspökerdőben töltöttük délutánunkat. Úgy gondoljuk, ez olyan hely Győr szívében, ahová a napsütéses idő - főleg ilyenkor, a tavasz kezdetén - a városi lakókat százszámra csalo­gatja ki. Elszomorító, hogy az emberek felelőtlenül otthagyják maguk után a szemetet és senkinek nem jut eszébe eltüntetni azt. Szóval mi szívesen megtesszük ezt, esetleg a lelkesebb vagy lelkiismeretesebb vá­roslakókkal együtt. Mi gondoskodunk a jó hangulatról, a hatékony munkáról, de pár dologban még segítségre szorulunk. Mi ezen a délutánon sok-sok városlakót szeretnénk kimozdítani a friss, üde tavaszi levegőre, hogy mindenki magáénak érezhesse a kör­nyezete tisztaságát és büszke is legyen arra. Az erdőtakarítás március 2-án, szombaton délelőtt 10 órától lesz a Püspökerdőben. Aki segíteni tud, kérem, jelezzen vissza minél hamarabb a (96) 331-049-es telefon­számon (naponta délután 4 óráig). Linczmayer Eszter, Győr Mit szól hozzá? Kedves olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Annak érdekében, hogy minél több vélemény nyilvánosságot kaphasson, az írásokat szerkesztett formában publikáljuk. Kér­jük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kér­jük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait, Írá­sát levélben, faxon és e-mailen is elküldheti kiadónkba.

Next