Kisalföld, 2002. május (57. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-02 / 101. szám

4 Postabontás www.kisalfold.hu Somodi Géza főszerkesztő-helyettes állásPONT A szabad ég alatt Május elseje a munka ünnepe. Ez a közhasználatú megjelölése a jeles alkalomnak, hivatalos titulusa szerint pedig a munkavállalók szolidaritási napja. Az elmúlt évtizedekben sokat változtak május 1. külsőségei. A rendszerváltás előtt igazi nagy tömegdemonstrációkat szervezett az állampárt, ahol a dolgozók hosszú, tömött sorokban találkozhattak népünk vezetőivel. Mégpedig úgy, hogy a munkás kapaszkodott a zászlórúdba, cipelte a transzparenst vagy éppen valamelyik nagyember képmását, a vezetők pedig kitartóan integettek feléjük a tribünről. Aztán a melós megkapta cégétől a virsli- és sörjegyet, nyakába vette a családot, s irány a majális. A gyerek lufit kapott meg similabdát, az asszonynak lőtt egy Máté Péter-es tükröt, ő maga pedig elnótázgatott a színpadhoz legközelebbi söntésnél. Ez volt. Mára annyi maradt, hogy továbbra is munkaszüneti nappal üdvözölhetjük a munka ünnepét, sör és virsli is akad bőven, és lehet válogatni a könnyed szórakozást ígérő programok között. S persze egy kis szakszervezeti összetartás, egy kis politika, hál’ istennek szigorúan önkéntes alapon. Jómagam családommal és barátainkkal már évek óta arra használjuk fel ezt a szabad napot, hogy kimegyünk a napra. Pontosabban a Duna partjára, így volt ez tegnap is. Üzembe állítottuk a grillsütőket, a hűtőládákból sörök kerültek elő, a gyerekek kavicsot és kagylót gyűjtöttek a parton, néhány kitartó pecás az úszó billenését várta. Minden várakozásaink szerint alakult. A pácolt hús elfogyott, a sör úgyszintén, a levegő jót tett a gyerekeknek, arcukat kicsit megcsípte a nap. Nekünk nem hiányzott sem a múltbéli felvonulás május 1., sem a mostani önkéntes majálisok zajos hangulata. Jó volt csendesen, amúgy semmittevősen múlatni az időt. Még a szocialista jövő rémképe sem volt képes elrontani felhőtlen jókedvünket ott, a Duna partján. Gyakrabban kellene kimenni a szabadba. Jót tesz a friss levegő az agynak. Soproniak napja az Akadémián Szarka László az MTA doktora Bevallom, hogy kedd reggel Budapesten - felnézve a napsütötte Gellért-hegyre, s látva a nyíló orgonákat — még azon morfondíroztam, hogy milyen jó, hogy a politikai fordulatokról rendszeresen elfelejtik értesíteni a virágokat, így legalább üzembiztosan zavartalan a tavasz. Pesti kollégám - akivel barátságban, de időnként ellentétes véleményen vagyunk - erre megkérdezte, hogy véletlenül nincs-e jelképes jelentése annak, hogy április 23-án, azaz a választások után két nappal soproniak foglalták el a Magyar Tudományos Akadémia budapesti székházát, tudniillik a Roosevelt téri palotában e napon szinte mindenütt soproni kutatók szerepeltek. Elnevettük magunkat, s a politikát azzal zártuk le (a következő választásig persze), hogy mindketten kaján megjegyzéseket tettünk a franciákra. Az MTA épületében csakugyan sok, Sopronból ismerős arcot lehetett látni: az erdészeti bizottság a díszteremben ülésezett, a földtudományi osztály világraszóló soproni klímaváltozási kutatási eredményeknek tapsolt, délután pedig Verő József, az MTA új rendes tagja tartotta székfoglalóját. Ennek a napnak ő volt az első számú hőse. A soproni akadémiai kutatóintézet kutatóprofesszora, igazgatóhelyettese, a Nyugat-Magyarországi Egyetem fizikaprofesszora, számos tudományos, közéleti és polgári társaság megbecsült tagja ugyan kissé megkésve, de végül is elnyerte méltó jutalmát: a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává fogadta. Nagy ünnep volt levelező tagsági székfoglalója is, amit kényszerűségből Sopronban kellett megtartani, mert akkoriban - egy szerencsétlen baleset következtében - veszélyben forgott szeme világa. Deák téri otthonából való elindulásától egészen a hazatértéig ma is szerető kezek vigyázzák mindvégig az útját. Verő József akadémikus jelenséggé vált Sopronban: ő az utolsó igazi polihisztor. Egy kis történet hozzásegíti az újságolvasót, hogy felismerje az utcán, kiről is van szó. Verő József édesapja is soproni professzor volt, s számomra örökké emlékezetes, hogy amikor az apa Állami Díjat kapott, a tv-híradó kérdésére („Mire a legbüszkébb életében?”) a következőt válaszolta: „Hat méter fiamra.” Semmi kétség nem férhet tehát ahhoz, hogy a most ünnepelt Verő József - a három fiúgyermek egyike - a legkiemelkedőbb soproni tudós. Az orgona illatozik, a fiúk megnőnek, az élet megy tovább. Férjemmel délután sétáltunk be a városba, és a Premontrei parkban töltöttük a délutánt. Nagyon tetszettek az általános iskolások és a néptáncosok sem hazudtolták meg önmagukat. Persze igazából az örökzöld dallamok miatt mentünk be, hiszen manapság csak nagyon ritkán lehet fiatalkorunk zenéjét élőben hallgatni. - A barátaimmal néztünk körül a városban és őszintén szólva meglepődtem volna, ha valamilyen szokatlan vagy változatos programmal lepik meg az érdeklődőket. Éppen ezért a szomszédos kisvárosban töltöttünk el több időt, ahol tényleg színvonalas volt a majális és úgy vettem észre, hogy ott sokkal többen vettek részt a rendezvényeken. - Régebben a szüleimmel és a testvéremmel közösen sétáltunk május elsején a városban, de idén a barátnőimmel majálisoztam. Tetszettek a modern táncot bemutató csoportok, de szeretem a néptáncot is. Az én iskolámból is sokan felléptek a rendezvényen és nagyon tetszett a műsoruk. Nem bántam meg, hogy kimentem a parkba. - Sajnos idén nem tudtam megünnepelni a május elsejét, mert munkával múlt el a majális. Pedig ezelőtt minden évben részt vettem a programokon, elsősorban a baráti társasággal szórakoztunk és szinte mindig a parkban voltunk. Jövőre majd szeretném bepótolni a mostani hiányt, mert hallottam, hogy voltak jó műsorok. - Szerdán délelőtt Kapuváron voltunk a barátnőmmel, mert ott igazán volt majális. Már a reggeli órákban nagyon sokan voltak az utcán, és mindenki megtalálta a kedvére való műsort. Ezzel szemben Csornán csalódás volt a május elseje, mert a parkban inkább a gyerekeknek szólt a program, az én korosztályomat idén sem szólították meg a szervezők. Megkérdeztük csornai olvasóinkat Hogyan mulatott a majálison? Nagy Jánosné takarítónő Tengelics Szilárd BM-alkalmazott Dombos Henriett tanuló Kozma Terézia környezetmérnök Abdái Krisztián tanuló KISALFÖLD Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu A takarékszövetkezetből telefonált az ügyintéző Győrbe az ÉDÁSZ-hoz, azt a választ kapta, hogy hívjuk fel Mosonmagyaróváron egyik kolléganőjüket, ő foglalkozik az üggyel. Felkerestük, s azt a választ kaptuk, hogy írjam fel az óraállást (nappalit, éjszakait). Az éjszakai nem is ment, mivel 2001. február óta gázmelegítőnk van. Azt a választ kaptam, miután az óraállást bemondom, ami január 28-án 81.235 kW, hogy még tartozom 30.000 forinttal. 2000. augusztus 12., óraállás 78.741 kW 2002. január 28-i óraállás 81.235 kW Azt mondta, hogy én írjam az óraállást, most 2002. április 18-án 81.540 kW Az ügyintéző azt kérdezte, levonja-e egybe a 30.000 forintot. Mondtam, hogy ennyi az én havi nyugdíjam (32.170 forint). Azt mondta, akkor elosztja 12 hónapra, így most az I. és II. hónap 3400 forint helyett fizetek 6653 forintot. Józsa József, Kunsziget A hír igaz, de... A Rába-part különös tavaszi hangulatának jóleső kíséretében róttam minap Győrben, a Virágpiac közelében a métereket. Miért is sietek? - kérdeztem magamtól, majd megálltam gyönyörködni a vízparti tájban. Elmerengtem közben, hogy ez a rohanó város még 10—20 éve is milyen nyugodt iramú volt. Mellettem a védtöltésen egy hírekre éhes hölgy állt meg és sietősen nyitotta ki újságját. Önkéntelenül is az újságra pillantottam. Benne: „Elveszik anyjától Ferikét”, ,A rablásért 4 évre ítélt Anita” stb. Elgondolkodtam egy számomra fontosabb hírértékű, emberközelibb napilap fantáziám által megalkotott képzeletbeli példányán. Ez az újság olyan „híreket” tudatna a „felégették, lelőtték, meglopták, elütötték” hírek helyett, mint: „Boldogságra talált X. Y. - A családok közötti viszály békességbe torkollott - Az elhagyatott szülőt gyermekei újra látogatják - X. Y.-hoz tisztelettel, megbecsüléssel szólt főnöke - A járművek torlódtak az utakon, mert mindenki a másiknak akart elsőbbséget adni — 10 éve a férjnek először eszébe jutott a felesége szülinapja - A tévés vetélkedőben 6. hete sem tudják a versenyzők körülírni a kapzsiság fogalmát, így a nyereményalap rekordösszegűre rúg.” Merengésemből egy tűzoltókocsi szirénája ébreszt a valóságra. Már látom is a holnapi újság címlapját a szemem előtt: „Tegnap tűzvész pusztított...” Mezőfi László, Enese Ezt megtanulta Ülünk a reggel 8 óra 5 perckor induló, Budapestre menő gyorsvonaton egy fülkében hárman. Menetiránnyal szemben az ablaknál egy fiatal hölgy, a folyosó felőli sarokban egy középkorú férfi, szemben jómagam. A fiatal hölgy elkezd olvasni, két térdén a könyv kissé lehajol. Két keze szabad, olvasás közben egy zacskóból csomagolt cukrot vesz elő. Kibontja, az ablak alatt levő szeméttároló lehajtva van. A csomagolópapírt a padlóra dobja, olvas tovább. A papírt felveszem, a szeméttárolót felhajtom, a szemetet beledobom. Ez még két alkalommal ismétlődik. Olvasás, kicsomagolás, papírledobás, részemről a szemételhárítás. A hölgy úgy látszik, észreveszi tevékenységemet, Bicske után ismét olvasás, csomagolás kibontása, a papírt a szeméttárolóba dobja. Kelenföld előtt az olvasás megszűnik, a hölgy leszállni készül. Leszállás előtt rám néz, rám mosolyog és csak annyit mond: „Köszönöm a leckét és némaságát.” Az eddig szótlanul szemlélődő férfi csak annyit mondott: „Ezt megtanulta.” Csanaki József, Győrszentiván Kihez forduljak? Az elmúlt év január 11-én kaptam az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt.-től két számlát. Az egyiket meg sem igen néztem, mivel soha nem volt tartozásom az ÉDÁSZ felé. A számláimat átutalással folyósítják. 2000-ben kaptam visszatérítést, mivel 1999-ben 5400 forint havi áramdíjat fizettem, 22.100 forint visszatérítést kaptam. 2001-ben is vártam a végelszámolást, mivel mindenki megkapta augusztus hónapban. (2000-ben 3225 forintot fizettem havonta.) 2002. január 11-én kaptam két számlát. Az egyiken az volt feltüntetve: „visszatérítés”, 19.000 forint. Gondoltam, megjött az én végszámlám is. 2002. február 14-én bementem a helyi takarékszövetkezetbe megkérdezni, hogy átutalták-e a számlámra. A legnagyobb megdöbbenésemre a számlámon kétszeri villanydíjkiszabás szerepel. Egyszer a rendes havi 3400 forint, másodszor 9000 forint, azaz lefogták azt amit úgy tüntettek fel, hogy visszatérítés, azaz 19.000 forint, tehát 28.000 forintot. Ugyanis a másik számlán, amit nem vettem figyelembe, nem néztem meg, hogy fizetendő 28.744 forint. 2002. május 2., csütörtök Mit szól hozzá? Kedves olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Annak érdekében, hogy minél több vélemény nyilvánosságot kaphasson, az írásokat szerkesztett formában publikáljuk. Kérjük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kérjük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait, Írását levélben, faxon és e-mailen is elküldheti kiadónkba. Hungaria-Flower-Leeds Kft. 9353 Szárföld, Főutca 76. Telefon: (00-36) 30/267-5996 Fax: (00-36) 96/691-008 Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a 2002. május 4-én megrendezendő, virágvásárral egybekötött nyitott kapuk napjára, mely a szárföldi fóliaházaknál kerül megrendezésre 7 órától 18 óráig. s fóliaházak --__________ mTM kábatamási Autó-márkakereskedés gyakorlott gépjárműértékesítőt keres felvételre. Feltételek: • szakirányú, minimum középfokú végzettség • számítógépes ismeretek. A fényképes önéletrajzot „Rátermettség 2634” jeligére a hirdetőbe, 9021 Győr, Újlak u. 4/A-ba kérjük.