Kisalföld, 2003. szeptember (58. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-26 / 225. szám

4 Postabontás www.kisalfold.hu Szőlő és uborka írhatott bármit Darwin, vetíthet, amit csak akar a Spektrum meg a National Geographic, egyre kevésbé hiszek a közös ős­teóriákban, mármint hogy valami közünk is lenne - kiváltkép­pen nekünk, magyaroknak - bármiféle majomhoz. Történt ugyanis, hogy amerikai kutatók arra tanítottak mezei csuklyás majmokat, adják át nekik szépen játék kockájukat egy darabka uborkáért. Aztán, hogy próbára tegyék őket, egyiküknek uborka helyett váratlanul szőlőt adtak cserébe. Amikor a másik majom ezt meglátta, némileg dühbe gurult, és nem volt hajlandó becserélni a maga játék kockáját; amikor meg a kísérletvezető az egyik majomnak szőlőt adott anélkül, hogy annak bármit is tenni kellett volna érte, a hátrányos helyzetbe került jószág úgy vágta a maga kockáját a kutatóhoz, mint annak a rendje. A szőlőhasonlatot most hanyagolnám, mert ha felsorolnám a honi rendszerváltozás óta eltelt tizennégy kerek esztendő ingyen­­szőlő-zabálóit és -osztogatok, nem jutna papír széles e hazában még Kertész Imre legújabb regényére sem. Ezért maradnék az uborkánál, aminek szinonimájaként gond nélkül használható - hogy ne szaladjunk túl messzire - mondjuk a jóléti rendszerváltás ígérete, a játék­kocka pedig nyugodtan megjelenhet lelki szemeink előtt, mint az érte leadott szavazatok mókás megtestesülése. Na már most, hogy komolyra fordítsam a szót és csupán a leg­újabb példával éljek: az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) je­lentése szerint az ipari országokban évente 3500 gyerek hal meg, mert bántalmazták, elhanyagolták őket és a lista elején, ha jól szá­moltam, hatodikként, ott sunnyog Magyarország. Ahhoz meg ugye nem kell tudóskoponya, hogy az emberfia belássa, minél ne­hezebb körülmények között élnek a szülők, annál nagyobb a koc­kázata annak, hogy bántalmazzák a gyereket. A hír hallatán ubor­káról, pláne szőlőről szó sem esett. Jött ellenben Gyurcsány kísér­letvezető, aki a honi gyermek- és ifjúsági korosztály élethelyzetéről szóló jelentésre hivatkozva odanyilatkozta: a mai magyar fiatalok életében első helyen áll a család. Majd - gondolom e magvas meg­állapítás jegyében - gyorsan meg is egyezett Kökény kísérletveze­tővel egy olyan programról, mely biztosítja, hogy a 17—18 évesek megfelelő szexuális ismeretekre tehessenek szert, továbbá kedvez­ményesen juthassanak fogamzásgátló eszközökhöz. Hogy mit szólt volna ehhez Darwin, azt nem tudom. De hogy a majmok nagyon csodálkoznának, hogy a kocka még mindig a kezünkben van, annyi szent. kla@kisalfold.hu Keszei L. András szerkesztő Lattmann József SzöG Szögletes kerék Lehet egy kérdéssel több? Ki tudja, hogy hány lába van annak a jó magyar százlábúnak? Lehet telefonálni, felezni, vagy a közön­ség szavazatát kikérni. Az utóbbiból valószínűleg többen fogják tudni, hogy negyvenkettő. Viszont jön a következő, rázósabb kérdés. Hány kereke van az embernek? Vágó István a maga mód­ján segít is. Elmondja, hogy a kerék az emberiség egyik legna­gyobb találmánya, amelynek felfedezője ismeretlen. A válaszok közül az első, az ,A” válasz: egy sincs. A második, akinek egy ke­rékkel több van. (Ő valószínűleg az átlag feletti.) Harmadik vá­lasz: eggyel kevesebb. (Ő kicsit mínusz irányban furcsa.) A ne­gyedik négy kerékről szól, de azt kizárhatjuk, mert azt családhoz kötötték. Mit jelöljünk meg? Sokféle világnap, ünnepnap van manapság. Egyik nap ezé, a másik meg azé. Ünnepeljük az adott témát, és annak mondandójának igyekszünk is eleget tenni. Van a Földnek, a víznek, a madaraknak, a környezetnek világnapja. Na meg­van a rokonunknak, barátunknak, kedves ismerősünk­nek is évente egyszer névnapja. Utóbbiakat nemcsak egy nap árasztjuk el csokoládéval, virággal, hanem egész éven át szeretjük is őket, de az előzőeket. Szeptember 22-e az autómentes világnap. A televízió nyugati hírműsorai mind beszámoltak róla, hogy ez arrafelé így is van. Ott az emberek gyalog mentek, kerékpároztak, vagy felszálltak a helyi buszra. Ez egy ilyen nap másfelé. Én ide­haza, a városban baktatva mindezt észre nem vettem. Mindenhol a gyalogosok, bicajosok nyakára hágtak, dudáltak, tülekedtek az autóikat berregtetők. Nem volt nyugalom a szükségtelen roha­násban. Hiába a kampányok, rendezvények, újsághírek. Hiába hordtuk a pólónkon, hogy legalább ma „válts pedált!” — hisz két kerékkel kevesebbel sem leszel kevesebb. Hiába. Van kereke a babakocsinak, a rollernek, a triciklinek, bicikli­nek, a motorkerékpárnak, az autónak, a lovas kocsinak, a trak­tornak, a teherautónak, a kamionnak és a pajtásszekérnek is. És ha lehet egy kérdéssel több, akkor lehet egy válasszal is több: ta­pasztalataim alapján - hiába bármilyen keresztkérdés, bármilyen félrevezető mondat — sarkosan, és szögletesen ragaszkodom, hogy az elsőt, az „A”-t jelöljük meg, környezetvédő - Nem tudom, de nagyon bízom benne. Azért előbb-utóbb csak elkapják, bár olvastam, egyelőre nem ismerik az indítékot és arról sem tudnak, hogy zaklatta volna valaki ezt a szegény lányt. Biztos vagyok abban, hogy olyan ölte meg, aki ismerte, de sajnos az egyet­len, aki erről beszámolhat­na, már nem él. - Mohácson lakom, csak három napja tartózkodom Győrben, és olvastam a szörnyű gyilkosságról. Ilyen esetben rendkívül nehéz a rendőrség dolga, de a tár­sadalom nagyobb haté­konyságot, gyorsabb nyo­mozást vár. Főleg az, akinek gyerekei vagy - mint ne­kem - unokái is vannak.­­ Egészen biztos, hogy a lány ismerőse volt a gyilkos, de hogy miért tehette, arra nincs magyarázat. Őrült tettekre soha nincsen ma­gyarázat, őrültekre nem le­het felkészülni. Talán olyan valaki ölte meg szegényt, akit kikosarazott, hiszen biztos többeknek is tetszett. Nagyon szép kis hölgy volt. - Napok óta ez jár a fe­jemben: betuszkolni az autóba egy ilyen kis ár­tatlan, becsületes lányt - nem is hallottam hason­lóról. Láttam az arcát az újságban, biztosan nem olyan volt, aki szándékosan felhívja magára a figyelmet vagy kihívóan viselkedik. Nagyon bízom benne, hogy elfogják a gyilkosát. — Én biztosra veszem, hogy elkapják, elégedettek lehe­tünk a megyei nyomozók munkájával. Eddig szinte még mindenkit elfogtak, ha ilyen súlyos esetről volt szó. Lehet, hogy nem ismerik az indítékot, de olyan bűn­tény nincs, aminek ne len­ne oka és olyan sincs, ami­nek valamiféle nyoma ne maradna. Megkérdeztük olvasóinkat Elfogja a rendőrség a győri gyilkost? Kaposvári Tivadarné konyhai dolgozó Dr. Bangó László kereskedelmi igazgató Bő­sze Lászlóné gondnok Csumpila Demeterné adminisztrátor Dr. Novák Elek nyugdíjas pedagógus KISALFÖLD Ötvenéves találkozó Szeptember 20-án a szanyi általános iskola ötven évvel ezelőtt végzett diákjai találkoztak. A program az esti órákban kezdődött, ahol a hajdani osztálytárs, Ács Lajos szili kánonok celebrálta szent­misén vettek részt az egybegyűltek. A szentmise után elhunyt ta­náraikra és osztálytársaikra emlékezve a templomban meggyújtot­tak egy-egy mécsest, majd az alsó tagozatos általános iskolába mentek, ahol Gőgös Katalin verssel köszöntötte a volt osztálytár­sakat, és a „Ballag már a vén diák” című dalt elénekelve felolvasták az osztály névsorát. Emlékül mindenki egy-egy emléklapot kapott, a háromtornyú szanyi templommal, és útravalóul egy perecet. Az iskolalátogatás után a Bokréta vendéglőbe indultak az osztálytár­sak, Lukácsi Béla és felesége, Irma néni, valamint Márkus Aladár kíséretében. A finom falatok elfogyasztását követően Rugli Béla muzsikájára ropták a táncot, nótáztak a hajdani osztálytársak és a velük érkező férjek, feleségek. A találkozón harminckilencen vet­tek részt mint osztálytársak, míg férjekkel és feleségekkel együtt hatvan volt a megjelentek létszáma. Az összejövetel olyan jól sike­rült, hogy a hajnali órákban ért véget! Gulyás Attila, Szany Több mint szédítés Tóásó Gyula szeptember 17-én, a Kisalföldben Szédítés címmel megjelent olvasói véleményének nagy része ferdítés, nem árt he­lyére tenni a dolgokat. A város nem azért adta el a Flexum Rt. rész­vényeit, mert a jóhiszemű képviselőket a megvásárolt megjutalma­­zottak csoportja félrevezette, hanem azért, mert a rendkívül rossz helyzetben lévő önkormányzatnak szüksége volt a részvényekért kapott 603 millió forintra. Azért, mert az elmúlt hat évben a rossz gazdálkodás következtében csaknem egymilliárd adósságot halmo­zott fel hitelben. Hat éve a gazdasági bizottságot Tóásó Gyula vezeti. A korábbi 8 évben az önkormányzat két iskolát, vízbázist, szennyvíztisztítót épít­tetett, biztosította a kórház gép-műszer beszerzéseit, új kórházrészle­get hozott létre. Amíg az önkormányzatban dolgoztam mint képvi­selő, majd mint külső tanácsadó, nem volt divat el nem végzett mun­káért jutalmat adni, döntést anyagi juttatással befolyásolni. Visszatérve a Flexum és a Movimnov összehasonlítására: 1990 után az önkormányzat annak a vagyonnak a kezelését bízta a Fle­xum Rt.-re, amit a Flexum Kommunális Vállalat működése során létrehozott. A Movinnov Kft. viszont a volt tanácsi vagyont kapta. Míg a Flexum-apportot vagyonfelmérés után 150 százalékra fel­értékelték, addig a piacképes vagyon része 1-2 százalékos értéken jutott a Movinnov Kft. tulajdonába. Amikor a lakáscélú ingatlan­gazdálkodásra helyeződött át a hangsúly, a tevékenység sikeresen indult. Azért is, mert a gazdasági bizottság és a kft. felügyelőbi­zottsága hagyta dolgozni az ügyvezetést. Első nagy ténykedésük az aranyosszigeti területkialakítás, a második a Gyöngyös-telepi te­lekkialakítás sikeres végrehajtása volt. Addig a projekt eredményes volt, míg csak a kft.-nek kellett teljesítenie. De fő baj az, hogy az önkormányzat itt is elvonta a projekt folytatásához szükséges anyagiakat, ezzel megölve a belvárosok rehabilitációjának végre­hajtását. Miről beszél ezek után Tóásó úr, amikor az önkormányzat által irányított cég négyszeres vagyongyarapodásáról beszél? Úgy ér­zem, mióta Tóásó úrnak befolyása van a kft.-re, azóta a nagy célok a pénzelvonás miatt elhalnak. Ezt a befolyást dr. Tóásó Gyula a Flexumnál nem tudta elérni, ezért nem tud megbékélni a mai na­pig. Miért baj, ha a város Mosonban lakást vásárol orvoslakás cél­jára, ezzel elősegítve az üzletház benépesülését? Tóásó úr: ha va­lakit a bíróság nem tilt el a közügyek gyakorlásától, az választó és választható. Fenyegetően hangzik a „remélem, elkerüli a politikai életet”. És ha nem? Hol jelenti fel őket? Czinnel Imre, a mosonmagyaróvári önkormányzat gazdasági bizottságának elnöke 1990-1998 között 2003. szeptember 26., péntek Tízéves az óvodánk Ezzel címmel hívta egész napos jubileumi programjára a falu la­kosságát az agyagosszergényi óvoda vezetése szeptember 19-re. Mit is tehet az ember ilyenkor? Visszatekint, végiggondolja az el­múlt időszakot. Igaz, gyermekeim már nem jártak e szép, új óvo­dába, de mint e faluban élő, dolgozó ember, figyelemmel kísérhe­tem az ott folyó munkát. Sokszor megfordult a fejemben, hogy be kellene mutatni, hadd lássák mások is, hogy milyen szép helyen kezdhetik az „élet iskoláját” kicsi falunk gyermekei. Mint egykori művelődésiház-vezető, napi kapcsolatban voltunk. Öröm látni az óvó nénik munkáját, ahogy naprakészek az óvodai dekorációkkal, a programokkal, a környezet alakításával. Lehetetlent nem lehet tőlük kérni. Minden, a falut érintő eseményben maximálisan ki­veszik részüket. Segítőkészek, példamutatásuk jó irányba tereli a picik mindennapjait. Egy kiváló embertől hallottam a napokban: „A szavakkal tanítani, a tettekkel példát mutatni lehet.” Ha valaki figyelemmel kíséri egy napjukat, azt hiszem, méltán elmondhatja, hogy ők mindegyiknek megfelelnek. Az elmúlt tíz év sikereihez hasonlókat kívánok minden volt és jelenlegi dolgozónak. Szalai Istvánná, Agyagosszergény Hitet és erőt adott Hálásan köszönöm Szarka Lászlónak, hogy felháborodott és ki­ábrándult lelkem megnyugtatásához hozzájárult szeptember 19-én megjelent írásával a Kisalföld hasábjain (HatSzög), amelyben Tel­ler Ede emberi méltóságáról, tisztaságáról, becsületességéről és alá­zatosságáról szól. „Empirikusan, a tények tiszteletben tartásával és objektíven, előítéletek nélkül.” Köszönöm, hogy cikkével ezen a helyen is egyértelművé tette a hazugságot, amellyel képesek voltak elkövetni (ember és hatalom) egy jóvátehetetlen kegyeletsértést a nagy tudóssal szemben. A lelepleződés nem feledteti a tettet és az indítóokot, így az újságíró etikátlansága, szándékossága megma­rad egy időre az olvasóban és kétsége is megmarad az írott szó tisz­tasága iránt. Mert ha valaki így használja fel kontroll nélkül, és ki­használja az ismeretséget, a „barátságot” — az csalás és morális, publicisztikai bűntény. Nagyon köszönöm Szarka Lászlónak, hogy közreadta Teller Ede versét, hogy megosztotta velünk a valóban szellemi kincset érő utolsó üzenetet. Olvasom, olvasom és csak te­lítődik lelkem érzelmekkel, csodálattal, tisztelettel az életet nagyon ismerő ember bölcsességével és szavainak tartalmával. Kevés va­gyok ahhoz, hogy valóban visszaadhassam azt, amit lelkileg e vers számomra ad, és amit öntől kaphattunk meg olvasók azzal, hogy talán nem is teljes önzetlenségből, de közreadta. Hálásan köszö­nöm, hogy öregedő fejjel fohászaim közé emelhetem ezen sorokat, hogy unokáimmal elbeszélgethetek róla, és útravalóul átadhatom életükhöz. Hogy ezen gondolatokban is fennmaradhat e nagyszerű ember hite, az életről való felfogása, amit hozományul visszajut­tatott elhagyott, de el nem feledett hazájába, nekünk, rongyolódó lelkű magyaroknak. Ivánná Sélley Erzsébet, Győr Mit szól hozzá? Kedves olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Annak érdekében, hogy minél több vélemény nyilvánosságot kaphasson, az írásokat szerkesztett formában publikáljuk. Kér­jük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kér­jük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait, Írá­sát levélben, faxon és e-mailen is elküldheti kiadónkba.

Next