Kisalföld, 2003. november (58. évfolyam, 255-278. szám)
2003-11-07 / 259. szám
4 Postabontás www.kisalfold.hu Örömóda Európa beköszönt. Üdvözletét küldi, s bár ő sincs valami jól, átfogóan azt elemezte bizottságilag, mit is kellene tenni Kelet-Európa-szerte, hogy a tízek és a közösség a hátralévő fél esztendő leteltével valóban felhőtlen, közös örömben sorakozhasson fel egymás mellé az aranycsillagos kék lobogó tövében, már ha persze a csatlakozás után nagyobb lökdösődés nélkül elférünk alatta ennyien. Olvasva a brüsszeli ejnye-bejnyét, akár boldogok is lehetnénk: négy piros jelzéssel - ennyi lenne a súlyosan elmaradó területek száma - megúsztuk az utolsó országjelentést. Igaz, kaptunk még narancssárgából is harmincegyet, de ez szinte szóra sem érdemes, májusig úgy ugrik át az ország az általuk jelzett akadályokon, mint az a bizonyos nyúl a bokron - legalábbis a legnagyobb kormányzópárt elnöke szerint. Az egyre alpáribb hazai közéleti adok-kapokhoz szokott fülünknek eközben szinte természetes, hogy az előző ciklusban országló legnagyobb párt integrációs kabinetjének vezetője ugyanezt a jelentést a jelen kormány gyalázatos végbizonyítványának, az utolsó brüsszeli figyelmeztetésnek értékeli, ami ugye egyenes következménye annak, hogy nem rájuk hallgattak, még csak nem is a köz véleményére, hanem mentek, fel sem nézve, a maguk hülye feje után. És most, tessék. De maradjunk a jelentésnél. Azt írják az euróokosok, hogy a legnagyobb gond a mezőgazdasággal van. Mégpedig: fel kell állítani az agrártámogatásokat kezelő kifizetőügynökségeket, az igazgatási és ellenőrzési rendszert, fel kell készülni a vidékfejlesztési intézkedések végrehajtására és teljesíteni kell bizonyos közegészségügyi követelményeket. Brüsszel szerint ma Magyarországon ez a négy terület ad komoly okot az aggodalomra a csatlakozás szempontjából, erre kaptuk azokat a bizonyos piros lapokat. Ők tudják. A magam részéről csak azt sajnálom, hogy nincs olyan uniós alap, aminek támogatásával ezt a hatvanoldalas jelentést ki lehetne postázni mind a tízmillió magyarnak az Örömóda CD-re írt változatával együtt. Ebben örömmel közölhetnék közülünk közel hárommillióval, hogy hamarost európai polgárként fog élni a létminimum alatt, e státusában lehet munkanélküli, vagy egy az ötvenezer hajléktalan közül, hogy négyszázezer gyerek európai módon lehet veszélyeztetett, s így éhezik majd tovább naponta százötvenezer. Az a gyanúm, hogy Európa nagyon messze van. Messzebb, mint az élhető Magyarország. Pedig az sincs túl közel. kla@kisapold.hu Pont, vesszőcske A Föld, ahogy az ember is, sarkponttól sarkpontig, azaz tetőtől talpig számtalan pontocskából összerakható. A két pólus közötti pontocskák között találhatóak neves pontok is. Van, amelyiket a hely adottságairól, van, amelyiket a felfedezőjéről neveztek el. Aztán van olyan, amelyiknek előre találták ki a nevét és van, amelyiknek utólag. Talán napjaink leghíresebb pontja az utóbbihoz sorolható. A New York-i Null, vagy Zéró Pontra, a Világkereskedelmi Központ egykori helyére gondolok. Az emberi ész, elme totális megcsúfolásának helyszínére. Idehaza nem sok kinevezett ponttal találkozunk, viszont szaporodnak, és még szaporodhatnak is. Már a megyeszékhely is dicsekedhet egyet. Az „i” ponttal. Olyan győri narancs jellegű helyi specialitás. Egy betoncső, ami - vitathatatlanul jó szándékkal, német ötlet alapján - a szennyvíztisztító építését akarja tudatni a nagyérdemű közönséggel. Bár a csőről az jut eszünkbe, hogy a város már réges-régen közművesített. Az évtizedeken át ígérgetett, s még ma is hiányzó tisztítóművet inkább egy vödör szagtalan szennyvízzel vagy szennyvíziszappal, esetleg egy vödör tiszta vízzel kellett volna hirdetni. Egyébként a csövet átadták, a szalagot átvágták, a sajtó írt, fényképezett, majd mindenki távozott. S máris jöttek a helyi „terroristák”, s még aznap éjjel le(ki)pucolták az „i” pontot. Valószínűleg nem tudták a sötétben elolvasni a csőbe tett tájékoztatót, vagy lehet, hogy még olvasni se tudtak. Inkább tönkretették. Egyhangú egyetértés van a város minden lakója között, hogy legyen Győrnek „k” pontja. Olyan pont, ahol a nemcsak sikeres, de a város életében fontos könyvszalont minden évben megrendezhessék. Vitát csak a helye adott. Valóban nem kéne, hogy a forradalom emlékhelyén álljon a sátor, és nem illő, hogy a mártírok emlékműve - pár nappal az ünnep előtt - a sátorponyva hátsó tövébe szorulva legyen láthatatlanná. Biztos vagyok benne, hogy az írók, az olvasók, a lapozgató gyerekek, a kiadók, de talán maguk a könyvek se vennék zokon, ha máshol lenne a találkozójuk. Ráadásul Győr egyetlen elfogadható gyepterülete sem károsodna. A városnak lehetne „v” pontja is, egy emlékhely. Ott, ahol a parki fa tövében lévő táblán ez állna: „Itt volt a vagongyár”. Viszont a tervek szerint nemcsak vagongyár nem lesz, de nem lesz park se, meg fa se, csak pont, pont, vesszőcske... — Attól tartok, hogy nem. Egyrészt rosszak már a tapasztalataink a múltbéli lehetőségek kihasználását illetően, másrészt kétséges a költségvetési rész. — Lesz olyan pénz, amit nem vehetünk fel, itt van például a szeméttelep elhelyezésének vitatott ügye. Ha nem tudjuk eldönteni, hol épüljön, nem lesz rá pénz. Megkérdeztük olvasóinkat Felvehetők lesznek az uniós támogatások? — Igen. Gondolom, hogy a kormány megtesz mindent ezért. Nem tudom pontosan, hogy milyen feltételeknek kell eleget tennünk, csak reménykedem. — Ha a kormány így áll hozzá, biztos, hogy nem fogunk kapni. Elidőznek egy-egy problémánál, sokkal határozottabbaknak és rugalmasabbaknak kellene lenniük. — Én a szkeptikusok közé tartozom. Biztosan lesznek, akik igénybe tudják majd venni ezeket a támogatásokat, de nem a hétköznapi emberek között. Vass Gábor áruterítő Szarvas Ottó vagyonőr Visi Lajosné háztartásbeli Máté Attiláné munkanélküli Horváth Gábor eladó KISALFÖLD Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu Jó bornak is... A „jó bornak nem kell cégér” közmondás érvényes a megyében termett borokra, vagy csak megfelelő összefogás hiányzik a reklámozásukhoz? A bevásárlóközpontokban kapható és több ismerősömnél látott Kovács Antal Pár kérdés a borról című könyvében a tévéből ismert borszakértő említi az itt termett borokat. Az egyik nagy budapesti mezőgazdasági könyvesbolt egy teljes kirakata csak borászati könyveket mutat be, de se itt, se a boltban nem találtam a soproni vagy pannonhalmi borvidék borairól irodalmat. A régi Ilkovics híres/hírhedt vendéglő helyéhez közel a nyugati aluljáróban van bársonyosi borokat ajánló borkimérés, nagy forgalommal. Ezt a kérdést még jobban kiemeli a magyar médiában is gyakran látható Burgenlandot népszerűsítő hirdetés. Az EU-ba igyekvő országok termékeiket korábban és most is igyekeznek megismertetni és népszerűsíteni. Ebben az osztrákok is jó példát mutattak. Náluk a megjelent elemzés szerint alig csökkent a hazai áruk aránya az értékesítésben. A hátralévő rövid időben ezt fel kellene gyorsítani hazánkban is. A Szent Márton-naphoz közeli II. Bor és Sajtfesztivál szeretne ehhez hozzájárulni. A Parlamenthez közeli Alkotmány utcai főiskolai épületben, Csizmadia László korábbi főigazgatói helyén, tapasztalatot szereztem egy tanétterem működéséről. Az „Alma Mater” nevű, gyakorlati helyként szolgáló étterem és söröző kitűnő példa lehet egy hasonló győri indításához. Az ételek kiválasztása és kifizetése - ami gyorsan és udvariasan történt - után öt percen belül ott volt a gyermeketető szék unokám részére. Nyugati tisztaság és szolid árak. Hároméves unokám be is jelentette az ebéd végén, hogy óvoda után ide jön iskolába, mert olyan jó itt! A jövő pedagógusai is megismerhetnék és később terjeszthetnék a ma még nagyon hiányzó gasztronómiai kultúrát. Ez feltétele az ép testnek - közvetve az ép léleknek. Tegyünk többet, hogy ez a megye nyerje vissza régi hírét az élelmiszer- és borkereskedelemben és vendéglátásban! Szilágyi Ákos, Győr Miénk itt a tér Egyik szombat délelőtt három gyermekemmel a győri Széchenyi térre indultunk galambot etetni. Felkészültünk, otthon a nagypapa segített az unokáknak a madáreleséget kis zacskókba csomagolni. Nem fél kifli, pogácsa vagy szelet kenyér volt a kezükben, hanem kimondottan magkeverék! Egy darabig nem is volt gond, csipegettek a madarak, örültek a gyerekek. Sőt, más gyerekek is odajöttek, az enyémek szívesen megosztották a magot a többiekkel. Felnőttek is megálltak nézni a szárnyasokat és a nevető gyerekhadat. Egyszer csak nagy lett a riadalom, repkedés, verdesés, ijedezés mindkét oldalon. Egy férfi (direkt nem írom, hogy úr) beeresztette kis fehér kutyáját a térre. A kis eb pedig hajtani kezdte a sűrűben csipegető galambokat, azok meg nekirepültek egymásnak, a gyerekeknek, nem győzte mindenki kapkodni a fejét. Én ezt szóvá tettem, mondván, nem biztos, hogy ez a legalkalmasabb hely a kutyasétáltatásra. A férfi pökhendien és arrogánsan rám rivallt, hogy fogjam be a számat, hisz ennyi reggeli futkosás jár. Az eb pedig a gyerekektől másfél méterre megpecsételte igazunkat. Kértem a gazdit, takarítsa el. Szó szót követett, a férfi a közeli méteráruboltból hozott papírt, felszedte a kupacot, de közben folyamatosan szapult engem. Sőt, még jó idő múlva láttam, az említett boltban erőteljesen gesztikulál és rám mutogat. Az eleség közben elfogyott, indultunk haza, én magamban mérgelődtem. Nagylányom látta, hogy valami nincs rendben. Kérdezte: „Anya, miért vagy szomorú?” „Semmi baj, kicsim. Jó, hogy ti nem hallottatok semmit, legalább ti tudtatok örülni. Hisz ti vagytok a legfontosabbak. És tiétek itt a tér.” Kurdiné Major Szilvia, Győr Születés és halál új megvilágításban Olvasom, elemezgetem a Kisalföld október 28-i számában megjelent, a megye születési, halálozási kimutatását taglaló írást. Olvasom és gondolkodom a közölt adatokon, ezáltal egészen új megvilágításban (is) látom a magyar népesedés alakulását, valamint nemzetgazdasági hatását. A halálozások száma körülbelül 25 százalékkal haladja meg a születések számát. Ez a jövőre nézve katasztrofális, mert a nemzetet a kihalás veszélye fenyegeti. Ami a jelent illeti, viszont gazdaságilag „siker”. Miért? Mert a meghalt embereknek nem kell nyugdíjat fizetni, ugyanis a természet rendje szerint a nyugdíjasok vagy a nyugdíjhoz közel állók halnak meg legtöbben, ami a nemzetgazdaságnak a kifizetés szempontjából kimondottan nyereség. Akik aktív, munkaképes korukban hunynak el, azok pedig a befizetett nyugdíjjárulékot soha nem veszik igénybe. (Mégis kevés a nyugdíj!) Ám akik jogosultak lesznek, az átlagkort figyelembe véve is csak 11-14 évig élvezhetik járulékukat. A férfiak két és fél évig élvezhetik az „ingyenélést”, a nők tizenöt évig, 35—40 év munkája után. Minél kevesebb gyermek születik, annál kevesebb eltartásához kell hozzájárulni az államnak, tehát költséget takarít meg. A gyermekek felnevelésének költségét zömében a szülők viselik, ami nagy megterhelést jelent a pároknak. Ezért nem vállalnak gyermeket, mert kettőjük jövedelme együttesen sem elég arra, hogy kettőnél több gyermeket neveljenek. Hogyan élnének most hat-nyolc gyermekkel? Rosszabbul, mint 1930-ban egy férfi(!) fizetéséből. A felnőtt gyermekek családalapításához sem tudnak a szülők hozzájárulni, mert osztható vagyon (örökség) nincs, ezért van csak „egyke”, akit talán útnak tudnak bocsátani az életbe, így pedig a nemzet hatvan év alatt kiveszik. Valamit tenni kéne! Vass Károly Béla, Győr 2003. november 7. péntek ■ ■ Ünnepi összejövetel Az idei második véradásra 26 árpási lakos fogadta el a meghívást. Idősödő községünkben nem lakunk már háromszázan sem, de most is jó volt a részvételi arány. Véradóinkat szokás szerint köszöntővel, majd étellel- itallal várjuk, amit jó hangulatú beszélgetés, olykor vidám éneklés követ. Idén első véradóként Bognár Anitát, Borbély Szabinát és Maár Antit, dr. Olgyai Lászlónét a 10. alkalomból köszöntöttük. Az összejövetel e napon ünneppé változott. A most aktív véradóinkon kívül meghívtuk a korábbi évtizedek véradóit, szervezőit is, és a jövőre gondolva az egy-két év múlva számításba vehető fiatalokat is. Jó volt együtt látni a 80 évesek mellett a 17-18 éves fiatalokat! Köszönet az idősebbek mindenkor önzetlen segítségéért, ami szép példa az ifjúságnak. Köszönjük a vöröskeresztesek szervezőmukáját, Markovszky Béla úrnak a részvételt, és a Rába Régió Alapítvány segítő pályázati támogatását. Feller Sándor, Árpás Mit szól hozzá? Kedves olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Annak érdekében, hogy minél több vélemény nyilvánosságot kaphasson, az írásokat szerkesztett formában publikáljuk. Kérjük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kérjük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait, Írását levélben, faxon és e-mailen is elküldheti kiadónkba. new technologies for cooking-systems Győr, Kazinczy u. 6. Telefon: 96/325-776