Kisalföld, 2003. november (58. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-07 / 259. szám

4 Postabontás www.kisalfold.hu Örömóda Európa beköszönt. Üdvözletét küldi, s bár ő sincs valami jól, át­fogóan azt elemezte bizottságilag, mit is kellene tenni Kelet-Euró­­pa-szerte, hogy a tízek és a közösség a hátralévő fél esztendő letel­tével valóban felhőtlen, közös örömben sorakozhasson fel egymás mellé az aranycsillagos kék lobogó tövében, már ha persze a csat­lakozás után nagyobb lökdösődés nélkül elférünk alatta ennyien. Olvasva a brüsszeli ejnye-bejnyét, akár boldogok is lehetnénk: négy piros jelzéssel - ennyi lenne a súlyosan elmaradó területek száma - megúsztuk az utolsó országjelentést. Igaz, kaptunk még narancssárgából is harmincegyet, de ez szinte szóra sem érdemes, májusig úgy ugrik át az ország az általuk jelzett akadályokon, mint az a bizonyos nyúl a bokron - legalábbis a legnagyobb kor­mányzópárt elnöke szerint. Az egyre alpáribb hazai közéleti adok-kapokhoz szokott fülünknek eközben szinte természetes, hogy az előző ciklusban országló legnagyobb párt integrációs ka­binetjének vezetője ugyanezt a jelentést a jelen kormány gyalá­zatos végbizonyítványának, az utolsó brüsszeli figyelmeztetésnek értékeli, ami ugye egyenes következménye annak, hogy nem rá­juk hallgattak, még csak nem is a köz véleményére, hanem men­tek, fel sem nézve, a maguk hülye feje után. És most, tessék. De maradjunk a jelentésnél. Azt írják az euróokosok, hogy a leg­nagyobb gond a mezőgazdasággal van. Mégpedig: fel kell állítani az agrártámogatásokat kezelő kifizetőügynökségeket, az igazgatási és ellenőrzési rendszert, fel kell készülni a vidékfejlesztési intézkedések végrehajtására és teljesíteni kell bizonyos közegészségügyi követel­ményeket. Brüsszel szerint ma Magyarországon ez a négy terület ad komoly okot az aggodalomra a csatlakozás szempontjából, erre kaptuk azokat a bizonyos piros lapokat. Ők tudják. A magam részéről csak azt sajnálom, hogy nincs olyan uniós alap, aminek támogatásával ezt a hatvanoldalas jelentést ki lehetne postáz­ni mind a tízmillió magyarnak az Örömóda CD-re írt változatával együtt. Ebben örömmel közölhetnék közülünk közel hárommillió­val, hogy hamarost európai polgárként fog élni a létminimum alatt, e státusában lehet munkanélküli, vagy egy az ötvenezer hajléktalan kö­zül, hogy négyszázezer gyerek európai módon lehet veszélyeztetett, s így éhezik majd tovább naponta százötvenezer. Az a gyanúm, hogy Európa nagyon messze van. Messzebb, mint az élhető Magyarország. Pedig az sincs túl közel. kla@kisapold.hu Pont, vesszőcske A Föld, ahogy az ember is, sarkponttól sarkpontig, azaz tetőtől talpig számtalan pontocskából összerakható. A két pólus közötti pontocskák között találhatóak neves pontok is. Van, amelyiket a hely adottságairól, van, amelyiket a felfedezőjéről neveztek el. Az­tán van olyan, amelyiknek előre találták ki a nevét és van, ame­lyiknek utólag. Talán napjaink leghíresebb pontja az utóbbihoz sorolható. A New York-i Null, vagy Zéró Pontra, a Világkereske­delmi Központ egykori helyére gondolok. Az emberi ész, elme to­tális megcsúfolásának helyszínére. Idehaza nem sok kinevezett ponttal találkozunk, viszont szapo­rodnak, és még szaporodhatnak is. Már a megyeszékhely is dicse­kedhet egyet. Az „i” ponttal. Olyan győri narancs jellegű helyi spe­cialitás. Egy betoncső, ami - vitathatatlanul jó szándékkal, német ötlet alapján - a szennyvíztisztító építését akarja tudatni a nagyér­demű közönséggel. Bár a csőről az jut eszünkbe, hogy a város már réges-régen közművesített. Az évtizedeken át ígérgetett, s még ma is hiányzó tisztítóművet inkább egy vödör szagtalan szennyvízzel vagy szennyvíziszappal, esetleg egy vödör tiszta vízzel kellett volna hir­detni. Egyébként a csövet átadták, a szalagot átvágták, a sajtó írt, fényképezett, majd mindenki távozott. S máris jöttek a helyi „ter­roristák”, s még aznap éjjel le(ki)pucolták az „i” pontot. Valószínű­leg nem tudták a sötétben elolvasni a csőbe tett tájékoztatót, vagy lehet, hogy még olvasni se tudtak. Inkább tönkretették. Egyhangú egyetértés van a város minden lakója között, hogy legyen Győrnek „k” pontja. Olyan pont, ahol a nemcsak sikeres, de a város életében fontos könyvszalont minden évben megren­dezhessék. Vitát csak a helye adott. Valóban nem kéne, hogy a for­radalom emlékhelyén álljon a sátor, és nem illő, hogy a mártírok emlékműve - pár nappal az ünnep előtt - a sátorponyva hátsó tö­vébe szorulva legyen láthatatlanná. Biztos vagyok benne, hogy az írók, az olvasók, a lapozgató gyerekek, a kiadók, de talán maguk a könyvek se vennék zokon, ha máshol lenne a találkozójuk. Ráadá­sul Győr egyetlen elfogadható gyepterülete sem károsodna. A városnak lehetne „v” pontja is, egy emlékhely. Ott, ahol a parki fa tövében lévő táblán ez állna: „Itt volt a vagongyár”. Vi­szont a tervek szerint nemcsak vagongyár nem lesz, de nem lesz park se, meg fa se, csak pont, pont, vesszőcske... — Attól tartok, hogy nem. Egyrészt rosszak már a ta­pasztalataink a múltbéli le­hetőségek kihasználását il­letően, másrészt kétséges a költségvetési rész. — Lesz olyan pénz, amit nem vehetünk fel, itt van például a szeméttelep elhe­lyezésének vitatott ügye. Ha nem tudjuk eldönteni, hol épüljön, nem lesz rá pénz. Megkérdeztük olvasóinkat Felvehetők lesznek az uniós támogatások? — Igen. Gondolom, hogy a kormány megtesz mindent ezért. Nem tudom ponto­san, hogy milyen feltételek­nek kell eleget tennünk, csak reménykedem. — Ha a kormány így áll hoz­zá, biztos, hogy nem fogunk kapni. Elidőznek egy-egy problémánál, sokkal határo­­zottabbaknak és rugalma­­sabbaknak kellene lenniük. — Én a szkeptikusok közé tartozom. Biztosan lesznek, akik igénybe tudják majd venni ezeket a támogatáso­kat, de nem a hétköznapi emberek között. Vass Gábor áruterítő Szarvas Ottó vagyonőr Visi Lajosné háztartásbeli Máté Attiláné munkanélküli Horváth Gábor eladó KISALFÖLD Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu Jó bornak is... A „jó bornak nem kell cégér” közmondás érvényes a megyében termett borokra, vagy csak megfelelő összefogás hiányzik a reklá­mozásukhoz? A bevásárlóközpontokban kapható és több ismerő­sömnél látott Kovács Antal Pár kérdés a borról című könyvében a tévéből ismert borszakértő említi az itt termett borokat. Az egyik nagy budapesti mezőgazdasági könyvesbolt egy teljes kirakata csak borászati könyveket mutat be, de se itt, se a boltban nem találtam a soproni vagy pannonhalmi borvidék borairól irodalmat. A régi Ilkovics híres/hírhedt vendéglő helyéhez közel a nyugati aluljáró­ban van bársonyosi borokat ajánló borkimérés, nagy forgalommal. Ezt a kérdést még jobban kiemeli a magyar médiában is gyakran látható Burgenlandot népszerűsítő hirdetés. Az EU-ba igyekvő or­szágok termékeiket korábban és most is igyekeznek megismertetni és népszerűsíteni. Ebben az osztrákok is jó példát mutattak. Náluk a megjelent elemzés szerint alig csökkent a hazai áruk aránya az értékesítésben. A hátralévő rövid időben ezt fel kellene gyorsítani hazánkban is. A Szent Márton-naphoz közeli II. Bor és Sajtfesz­tivál szeretne ehhez hozzájárulni. A Parlamenthez közeli Alkotmány utcai főiskolai épületben, Csizmadia László korábbi főigazgatói helyén, tapasztalatot szerez­tem egy tanétterem működéséről. Az „Alma Mater” nevű, gyakor­lati helyként szolgáló étterem és söröző kitűnő példa lehet egy ha­sonló győri indításához. Az ételek kiválasztása és kifizetése - ami gyorsan és udvariasan történt - után öt percen belül ott volt a gyermeketető szék unokám részére. Nyugati tisztaság és szolid árak. Hároméves unokám be is jelentette az ebéd végén, hogy óvo­da után ide jön iskolába, mert olyan jó itt! A jövő pedagógusai is megismerhetnék és később terjeszthetnék a ma még nagyon hi­ányzó gasztronómiai kultúrát. Ez feltétele az ép testnek - közvetve az ép léleknek. Tegyünk többet, hogy ez a megye nyerje vissza régi hírét az élelmiszer- és borkereskedelemben és vendéglátásban! Szilágyi Ákos, Győr Miénk itt a tér Egyik szombat délelőtt három gyermekemmel a győri Széchenyi térre indultunk galambot etetni. Felkészültünk, otthon a nagypapa segített az unokáknak a madáreleséget kis zacskókba csomagolni. Nem fél kifli, pogácsa vagy szelet kenyér volt a kezükben, hanem kimondottan mag­keverék! Egy darabig nem is volt gond, csipegettek a madarak, örültek a gyerekek. Sőt, más gyerekek is odajöttek, az enyémek szívesen megosz­tották a magot a többiekkel. Felnőttek is megálltak nézni a szárnyasokat és a nevető gyerekhadat. Egyszer csak nagy lett a riadalom, repkedés, verdesés, ijedezés mindkét oldalon. Egy férfi (direkt nem írom, hogy úr) beeresztette kis fehér kutyáját a térre. A kis eb pedig hajtani kezdte a sű­rűben csipegető galambokat, azok meg nekirepültek egymásnak, a gye­rekeknek, nem győzte mindenki kapkodni a fejét. Én ezt szóvá tettem, mondván, nem biztos, hogy ez a legalkalmasabb hely a kutyasétáltatásra. A férfi pökhendien és arrogánsan rám rivallt, hogy fogjam be a számat, hisz ennyi reggeli futkosás jár. Az eb pedig a gyerekektől másfél méterre megpecsételte igazunkat. Kértem a gazdit, takarítsa el. Szó szót követett, a férfi a közeli méteráruboltból hozott papírt, felszedte a kupacot, de közben folyamatosan szapult engem. Sőt, még jó idő múlva láttam, az említett boltban erőteljesen gesztikulál és rám mutogat. Az eleség köz­ben elfogyott, indultunk haza, én magamban mérgelődtem. Nagylá­nyom látta, hogy valami nincs rendben. Kérdezte: „Anya, miért vagy szomorú?” „Semmi baj, kicsim. Jó, hogy ti nem hallottatok semmit, legalább ti tudtatok örülni. Hisz ti vagytok a legfontosabbak. És tiétek itt a tér.” Kurdiné Major Szilvia, Győr Születés és halál új megvilágításban Olvasom, elemezgetem a Kisalföld október 28-i számában meg­jelent, a megye születési, halálozási kimutatását taglaló írást. Ol­vasom és gondolkodom a közölt adatokon, ezáltal egészen új meg­világításban (is) látom a magyar népesedés alakulását, valamint nemzetgazdasági hatását. A halálozások száma körülbelül 25 szá­zalékkal haladja meg a születések számát. Ez a jövőre nézve ka­tasztrofális, mert a nemzetet a kihalás veszélye fenyegeti. Ami a je­lent illeti, viszont gazdaságilag „siker”. Miért? Mert a meghalt em­bereknek nem kell nyugdíjat fizetni, ugyanis a természet rendje szerint a nyugdíjasok vagy a nyugdíjhoz közel állók halnak meg legtöbben, ami a nemzetgazdaságnak a kifizetés szempontjából ki­mondottan nyereség. Akik aktív, munkaképes korukban hunynak el, azok pedig a befizetett nyugdíjjárulékot soha nem veszik igény­be. (Mégis kevés a nyugdíj!) Ám akik jogosultak lesznek, az átlag­kort figyelembe véve is csak 11-14 évig élvezhetik járulékukat. A férfiak két és fél évig élvezhetik az „ingyenélést”, a nők tizenöt évig, 35—40 év munkája után. Minél kevesebb gyermek születik, annál kevesebb eltartásához kell hozzájárulni az államnak, tehát költséget takarít meg. A gyermekek felnevelésének költségét zömé­ben a szülők viselik, ami nagy megterhelést jelent a pároknak. Ezért nem vállalnak gyermeket, mert kettőjük jövedelme együtte­sen sem elég arra, hogy kettőnél több gyermeket neveljenek. Ho­gyan élnének most hat-nyolc gyermekkel? Rosszabbul, mint 1930-ban egy férfi(!) fizetéséből. A felnőtt gyermekek családalapí­tásához sem tudnak a szülők hozzájárulni, mert osztható vagyon (örökség) nincs, ezért van csak „egyke”, akit talán útnak tudnak bocsátani az életbe, így pedig a nemzet hatvan év alatt kiveszik. Valamit tenni kéne! Vass Károly Béla, Győr 2003. november 7. péntek ■ ■ Ünnepi összejövetel Az idei második véradásra 26 árpási lakos fogadta el a meghívást. Idő­södő községünkben nem lakunk már háromszázan sem, de most is jó volt a részvételi arány. Véradóinkat szokás szerint köszöntővel, majd étellel- itallal várjuk, amit jó hangulatú beszélgetés, olykor vidám éneklés követ. Idén első véradóként Bognár Anitát, Borbély Szabinát és Maár Antit, dr. Olgyai Lászlónét a 10. alkalomból köszöntöttük. Az összejö­vetel e napon ünneppé változott. A most aktív véradóinkon kívül meg­hívtuk a korábbi évtizedek véradóit, szervezőit is, és a jövőre gondolva az egy-két év múlva számításba vehető fiatalokat is. Jó volt együtt látni a 80 évesek mellett a 17-18 éves fiatalokat! Köszönet az idősebbek minden­kor önzetlen segítségéért, ami szép példa az ifjúságnak. Köszönjük a vö­röskeresztesek szervezőmukáját, Markovszky Béla úrnak a részvételt, és a Rába Régió Alapítvány segítő pályázati támogatását. Feller Sándor, Árpás Mit szól hozzá? Kedves olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az he­lyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Annak érdekében, hogy minél több vélemény nyil­vánosságot kaphasson, az írásokat szerkesztett formában publi­káljuk. Kérjük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tud­ja, és kérjük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondola­tait, Írását levélben, faxon és e-mailen is elküldheti kiadónkba. new technologies for cooking-systems Győr, Kazinczy u. 6. Telefon: 96/325-776

Next