Kisalföld, 2004. március (59. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-01 / 51. szám
4 Postabontás www.kisalfold.hu újságíró Erkölcs, (i)gazság A klasszikus irodalomban a legádázabb intrikusok kivétel nélkül arisztokraták, de a hétköznapi valóság megcáfolja ezt a tévhitet. A mi „Liaisons-hősünk” ugyanis nem más, mint az egyik győri nagyvállalat portása. Az egyik őr az otthonról hozott televíziót tartotta szekrényében, s megbízva a munkatársakban, kulcsát beadta a közösbe. Ez a kis zug azonban mást is rejtett: itt tartotta a férfi a titkos viszonyából származó szerelmes leveleket. Amikor heteket töltött otthon betegsége miatt, idősebb kollégája úgy zongorázta végig a kis srácot, mintha csak ő volna az ifjabb kolléga megszólított szépe, vagy viselnie kellene a szarvakat galambősz fején. Kiábrándulva az emberi tisztesség illúziójából, érzelmek helyett a józan észt hívta segítségül. A csomag egy részét, kommentárral együtt, elküldte az érintett feleség munkahelyére, néhányat pedig a vállalat vezérigazgatójának címzett, hiszen hasznos a főnök tudomására hozni, hogy a szédelgő ifjonc nemegyszer invitálta be barátnőjét munkaidő alatt. „A dolgozók magánélete nem közömbös a pártnak” — súgta közben fülébe egy régi, simogató hang. Még Choderlos de Laclos se tudta volna ékesebben papírra vetni, ami ezután történt. Az első címzett összepakolta férje holmiját, a második pedig raportra hívta a leleplezett portást. Nincs második esély, nincs építő tanulság. Felesége elvált a gyermekei apjától, akit munkahelyéről közös megegyezéssel menesztettek. Az igazság ökle köszöni, jól van, legalábbis jobban, mint tönkretett munkatársa, aki levéltitok megsértéséért jelentette fel őt. A bíróság el is ítélte, s hogy ezután mikorra fogja fizetéséből kigazdálkodni a kétszázezret meghaladó pénzbüntetést és bűnügyi költséget, azt nem tudhatjuk, de előbb-utóbb ki fogja, mivel ő még élvezi a munkáltató bizalmát. Az írásszakértő által bizonyított vádakat - mármint hogy ő adta postára a leveleket - következetesen tagadja, hiszen romlott világunk úgysem értené meg őt. Mégis reméljük, hogy nyugodtan hajtja le éjszaka a fejét, s éber álmait végül megédesíti a tiszta erkölcsbe és egy szebb, jobb, igazabb jövőbe vetett hit. Laczó Balázs publicista Szöé Szív a hóban Sok jó ember kis helyen is elfér — jut eszembe panelos erkélyemen, ahol költők társaságában lesem a tájat: távolban sisaktetős hajlékok ereszein csordogál a hólé, itt-ott a kémény még füstöt ereget, torony iránt torony látható, csúcsán kereszt. Vendégeimet korlátig engedem, legyen övék a kilátás! Az imént toppantak be hozzám, hogy velem köszöntsék márciust, amely szökőév lévén kapott némi haladékot, mégis mintha el akarná kerülni a világ eme fertályát. Szabó Lőrinc biztatón vereget vállon: „Dárdáit már rázza valahol a nap. / Hallod az arany fanfárokat?” Kosztolányira nézek, s vele kérem: „Legyezzétek ti könnyűszárnyú szellők / a téli bútól bágyadt arcomat, / az ébredő tavasz örömdalában / ernyedjen el a fáradt gondolat.” Szabó Lőrinc türelemre int: „Itt az ünnepe a ragyogásnak, / a fényben szinte kigyúlnak a házak: / kigyúlok én is a fény előtt / s ahogy a zöldülő mezők / visszaverik és üldözik / a tél fehér seregeit, / úgy ébredek a magam erejére, / úgy tölt be a március melege, vére...” Tévéből az erkélyre hirtelen hang szűrődik: havat jósol a meteorológus. Mondom József Attilának: lesz, ki a márciusi hónak is örül, nézd csak, odalent a ház előtti liget hófedte pázsitján hatalmas szívet lépdelt valaki. Találgatom: házsorunk mely hölgyének szólhat e szívbéli üzenet, s nem hezitálok azon, hogy az emberi szív nem is ilyen alakú; a krokodilé ilyen. Együtt érzőn kívánom, ha a címzett mégis másnak adná kegyeit, a szívléptű ne ejtsen krokodilkönnyeket, hallgasson inkább Attilára: „Havas telekre zsenge fű, / A szellő nádi hegedű, / Rügyeznek ifjú lányszivek / Az arcokon derű!” Közben Kosztolányi lök oldalba, érzem-e, látom-e már: „A jég oly enyhe, oly fugalmas, / a nap vígan bukik elő, / tavaszruhában andalog már / az álmodó járókelő.” S a hóba lépdelt szívre pillantva így folytatja: „Száz édes emlék ébred újra: / a drága múlt, az ifjúság, / gyermekszerelmünk, szűzi álmunk, / a lázas és dicső tusák.” Ekkor csönget a szomszédom, a Zsiga. Helyet szorítunk neki is az erkélyen, kérdi, mit keresünk itt ennyien. Ady mondja: a Márciust várjuk, „melynek szellős, napsugaras, életet kedveltető levegője felfrissít bennünket, s belovagol egy kis heves lelkesedésbe, sőt, némi ünneplő vágyba is”. Kosztolányi folytatja: „A szél fú s érzi méla lelkünk, / a kikelet fugalma az... / És nézzük összetett kezekkel, / hogy érkezik meg a tavasz.” Végül az addig némán nézelődő Szilágyi Domokos a közeli erdőbe csal mindnyájunkat, hogy láthassuk: „Zörögni is elfelejt / erdő alján a haraszt, / némán figyel: a világ / most tanulja a tavaszt.” Hámor Vilmos - Nem. Az nem zavar, hogy együtt élnek, de az esküvőt túlzásnak tartanám. Egyébként is az a véleményem, hogy a homoszexuálisok nagy része valójában nem „más”, csupán divathóbortból mondja magát annak, nem pedig valós genetikai indíttatásból. Engem nem zavarna. Az már más kérdés, hogy egy ilyen családban lehessen-e gyermekeket nevelni. Ezt már alaposan meg kellene fontolni. Könnyen lehet, hogy az ilyen közösségekben felnövők nyitottabb, empatikusabb emberekké válnának... - Nekem teljesen mindegy, de feleslegesnek gondolom. A házasság szerintem egy igazi családdal egyenlő, ahol van egy nő és egy férfi. A gyermeknevelést viszont nem engedélyezném számukra, úgy vélem, nem lenne ideális egy ilyen környezet a kicsik számára. - Engedélyezném. Mindenkinek csak egyetlen élete van, ha valaki úgy lenne boldog, hogy házasságot szeretne kötni az azonos nemű partnerével, akkor ne fosszuk meg őt ettől a lehetőségtől az előítéleteink miatt. Ez is alapvető emberi jog kellene hogy legyen. Szerintem hamarosan eljön az az idő, amikor minden országban engedélyezni fogják. Nekem teljesen mindegy, hogy nálunk rábólintanak-e vagy sem. Azt azonban nagyon alapos vizsgálatoknak kellene megelőzni, hogy az ilyen párok fogadhatnak-e majd örökbe gyerekeket. Megkérdeztük olvasóinkat Engedélyezné-e egyneműek házasságát? Bereczki Ernő nyugdíjas Kajtár Szilvia tanuló Nagyné Budai Veronika gyártásvezető Deák Ottó targoncavezető Demeter Tibor technikus KISALFÖLD Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu A közalkalmazotti létszámokról Évek óta folyik a vita arról, hogy mekkora legyen a közalkalmazotti létszám az országban. Jelenleg is elbocsátásokról, leépítésről vitatkoznak. Amikor 1952-ben a Győr-Sopron Megyei Tanács VB művelődési osztályára kerültem, a létszám 43 fő volt, viszont 1956-ban a megyei tanács létszáma 284 fő. Hát ennyi ember „szolgálta a közt” és üldögélt az irodákban naphosszat. Többen unták is az üldögélést, és elmentek néha-néha valamelyik „gyógygödörbe”, hogy a szomjukat oltsák. Az év „meleg időszakában” erre szükség is volt! Ötvenhat után azután sor került a „létszámleépítésre”. A művelődési osztályon 13(!) fő lett a létszám. Csodák csodája, nem romlott a munka színvonala, inkább emelkedett. A leírtak alapján, megszerzett „élettapasztalatom” alapján én nagyon egyetértek a közalkalmazotti létszám alapos felülvizsgálatával, és „indokolt helyeken”(!) a létszám csökkentésével. Ehhez persze az is kell, hogy megfelelő képzettségű és hozzáértésű személyeket alkalmazzunk az egyes beosztások betöltésénél. Dolgoztak ott ugyanis 6 elemi végzettségű, és 4 polgári végzettségű személyek, akik az egyetemi végzettségű szakterület szakembereinek a főnökei voltak, és mondogatták az utasításaikat. Ma már ez a helyzet kiment a divatból és elkoptak az „alulképzett” személyek a hivatalokból. Végezetül: igenis vizsgáljuk meg, hogy nem lehetne-e kevesebb létszámmal is elvégezni a feladatokat egyes területeken és helyeken! Az adózó állampolgárok pénzét pedig hasznos területre átcsoportosítani. Amennyi állás megszűnik az egyik területen, a másikon (talán) több is létrejöhet ezzel az intézkedéssel. Meg kell szabadulni végre a „megszállás évtizedei” alatt kialakított közigazgatási hibáktól, amelyek a polgári demokráciában már nem alkalmasak, az állam szervezését, irányítását nehezítik, akadályozzák sok esetben. N. Gy. T. nyugdíjas közalkalmazott, Győr kozta az Országos Fogyatékosügyi Programot. A program 2012-ig egy sor olyan intézkedést és feladatot határoz meg, amely mind-mind a hátrányok leküzdését, az esélyegyenlőség javítását szolgálják. A program egy része már teljesült. Az EU-ban is kiemelt figyelmet fordítanak a fogyatékosügyre, és fontos feladatként határozzák meg a fogyatékosok foglalkoztatását. Kétségtelen, az áfatörvény módosítása sürgős, megoldásra váró, nagy probléma. Ennek ellenére meggyőződésem, az eddig megtett intézkedések, az eddig elért eredmények nem azt a célt szolgálják, hogy a rokkantaknak koldulniuk kelljen, sokkal inkább arra való törekvést, minél magasabb számban tudjanak dolgozni, s ezzel megélhetésükön javítani. Mi ezért dolgozunk! Farkasné dr. Lukácsy Zita igazgató, Szociális Foglalkoztató, Győr A foglalkoztatás a cél A tisztelt levélíró Csak koldulni lehet? címmel február 19-én megjelent levelére hivatkozva az alábbiakat válaszolom: sajnálom, hogy a február 12-én Szorult helyzetben a foglalkoztató címmel megjelent nyilatkozatból ön azt a következtetést vonta le, hogy az idei évben már nem fontosak a rokkantak. Úgy gondolom, ebben téved. Kétségtelen, hogy az áfatörvény január 1-jei módosítását kellően nem átgondolt intézkedésnek tartom, ugyanakkor szinte biztos vagyok abban is, a jogalkotói szándék nem arra irányult, hogy intézményeinket ellehetetlenítsék. A cikk megjelenésével sem a pánikkeltés volt a célunk, pusztán fel kívántuk hívni a figyelmet a törvény módosítása kapcsán kialakult helyzetre, amely jelentősen befolyásolja a megváltozott munkaképességű és fogyatékos munkavállalók foglalkoztatását. A cikkből remélem, az is kitűnt, nemcsak a foglalkoztatók, hanem a Védett Szervezetek Országos Szövetsége mint érdekképviselet, az Országos Fogyatékosügyi Tanács támogatásával, képviselők segítségével azon dolgozik, hogy ez a helyzet mielőbb megváltozzon. Magam és munkatársaim ismerjük a fogyatékosok helyzetét. Tisztában vagyunk napi megélhetési gondjaikkal, néhányunk személyesen is érintett, s pontosan emiatt teszünk meg mindent annak érdekében, hogy munkavállalóinkat hátrány ne érje, nyugodt körülmények között tudjanak dolgozni és kenyeret keresni. Tavaly a média valóban kiemelten foglalkozott a fogyatékosokkal, hiszen 2003 a fogyatékosok éve volt. Bár az idei évben nincsenek annyira a figyelem középpontjában, úgy gondolom, nem csak kampányfogásról van szó. Hazánkban az esélyegyenlőségi törvény megalkotását követően 1999-ben kezdte meg működését az Országos Fogyatékosügyi Tanács, és megal 2004. március 1., hétfő Nem rossz üzlet... Megkíséreltem néhány vagyonnyilatkozatot tevő parlamenti és önkormányzati képviselő különböző címeken szerzett jövedelmét összeadni, és arra a megállapításra jutottam, hogy a képviselői fizetésnél, ami szintén nem megvetendő nagyságú, sok esetben több az úgynevezett mellékes. Helyesbítek, a nagyságát tekintve egyáltalán nem mellékes. Akad olyan köztük, akinek három-négy helyről csurrannak a százezrek. Az egyik menedzserként tevékenykedik valamely nagy cégnél, a másik bizottsági tag valahol, van olyan is, aki több hektáron gazdálkodik stb. Ne gondolják az illetékesek, hogy általában irigylem a nagy jövedelműket: aki megszolgálta, az megérdemli! De felvetődik a kérdés, hogy valóban megszolgálta? Már csak azért is felvetődik, mert akinek három vagy még több helyen helyt kell állnia, az hogyan tudja azt a feladatot, amire mi, választók megválasztottuk, színes lélekkel ellátni? Harcol-e azért a célért, amire tőlünk a megbízást kapta? A másik kérdés, ami a gazdagodással kapcsolatban felötlött bennem, az, hogy a tehetősek, akik esetleg már milliós vagyonnal rendelkeznek, vajon gondolnak-e azokra, akik a szegénységgel küszködnek, akiknek a mindennapi megélhetés is nehézséget okoz? Juttatnak-e jótékony célú alapítványok részére némi támogatást? Jó lenne, ha erről is tudomást szereznének választóik. Az ilyen fajta tudósítás megnyugtató lenne mindannyiunk számára. Mindannyian egy haza polgárai vagyunk, akár gazdagok, akár szegények vagyunk Magyarországon. Id. Perjési Frigyes, Győr Mit szól hozzá? Kedves olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Annak érdekében, hogy minél több vélemény nyilvánosságot kaphasson, az írásokat szerkesztett formában publikáljuk. Kérjük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kérjük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait, Írását levélben, faxon és e-mailen is elküldheti kiadónkba. I FINANSZÍROZÁSI 5 | LEHETŐSÉGEK | | 4% 4% 4% 4% | | (06-96) 519-212, | | (06-20) 934-8668