Kisalföld, 2006. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-27 / 148. szám

Kedd, 2006. június 27 _ MOÄOMM^ßlöyQÖ^JB 1ÍSKÖQHYÍKK Akcióterv: A program fő célja, hogy 2020-ra ismét úszhassanak vizák a folyóban Jelképes kecsegetelepítés a Duna-napon Csütörtökig tart az a rendezvénysorozat, melyet a múlt pénteken kezdődött nemzetközi Duna-nap alkalmából tartanak megyénkben. A Bécsből induló kerékpártúra résztvevői már megyénkbe értek, vasárnap pedig ötven kecsegét telepítettek Dunaszigetnél a „Viza-akcióterv" keretében. A nemzetközi kerékpártúra Bécsből indult pénteken és Po­zsonyon át érkezett előbb Du­­naszigetre, majd Győrbe. A Nemzetközi Duna-kutató Munkaközösség (IAD) szerve­zésében mintegy száz résztvevő kerekezett végig a Duna men­tén, hogy felhívja a figyelmet a Duna jelentőségére és nemzet­közi szerepére. Az osztrák, szlo­vák, magyar résztvevőkből álló csapat vezetője Jürg Bloesch, az SAD korábbi vezetője. A túra során előadást tartott több oszt­rák, szlovák és svájci szakember, magyar részről Pannonhalmi Miklós. Ezekben bemutatták a Duna morfológiáját, élővilágát, valamint a „Viza-akciótervet”, a viza és a kecsege is a tokhalak közé tartozik. Pakssal szemben, Ordas közelében lógták ki 1987-ben az utolsó dunai vizát. A 3 méter hosszú, 180 kilo­gramm súlyú példány a Vaskapu 1972-es megépítése után ragad­hatott a Duna felső szakaszán. A megyében a Bagaméri-ágrend­­szerben 1967-ben egy hivatalos halász, Bartal Béla fogott vizát, mégpedig egy 117 kilogrammo­sat. A viza, mint a tokfélék több­sége, a Fekete- és az Azovi-ten­­gerben honos, de eredetileg édesvízi, torkolatvízi faj volt, mint a kecsege. Bizonyíték erre, hogy a tokfajok a folyók vizében ívnak, ahová kora tavasszal vagy ősszel vonulnak, hogy lerakják ikráikat. Egyes feltételezések sze­rint szaglószervük segítségével találnak vissza arra az akár 1000 kilométerrel is feljebb lévő fo­lyamszakaszra, ahol annak ide­jén világra jöttek. A Vaskapu megépítése gátat szabott a halak természetes vándorlásának, a ha­zai vizekből el is tűnt a viza. A vágótoknak és a sima toknak lé­tezik ugyan teljesen édesvízi élet­módra áttért populációja, de mindkettő rendkívül ritka. A WWF kezdeményezésére nem­zetközi összefogással elkészült egy akcióterv a Duna és mellék­folyóiban élő tokfélék megmen­tésére. A fő gondot a vándorlási útvonalak eltorlaszolása, az élő­helyek romlása vagy megszűné­se, a vizek szennyezettsége jelen­ti, de a vizát még az értékes ka­viár miatti halászat is veszélyez­teti. Az akciótervet az Európa Tanács a berni egyezmény elé terjesztette. Az egyezmény java­solja a tagállamoknak, hogy az akciótervre alapozva készítsenek el fajvédelmi terveket a tokfélék megmentésére. A WWF ezek alapján kezdeményezte, hogy hazánkban is mielőbb kezdőd­jön meg a tokfélék védelmét elő­segítő munka, többek között az élőhelyek felmérése, rehabilitá­ciója, a mesterséges visszatelepí­tés alapjainak megteremtése. El­ső lépésként az elmúlt években a Viza 2020-program keretében több ízben telepítettek vissza sok ezer kecsegeivadékot a Dunába: a program fő célja, hogy 2020-ra ismét ússzon viza is a folyóban. Vasárnap délelőtt Dunaszigeten jelképesen ötven kecsegét telepí­tettek a kisvesszősi kempingnél a mellékág vizébe. A Duna-nap csütörtökön délután két órától Győrben a Városház téren folytatódik: az Észak-dunántúli Környezetvé­delmi Igazgatóság szervezésé­ben lakossági tájékoztató kere­tében tekinthetőek meg az élő vágótokok. Bemutatják a halak vándorlását akadályozó duzzasztó- és az átjárhatóságot biztosító hallépcsőket, a dunai halfajokat, valamint a vízkeretirányelv pontjait. A program partnerei azok az intézmények és szervezetek, melyek állandó „kapcsolatban” állnak a Dunával, saját standon mutatkozik be a Fertő-Hanság Nemzeti Park, a Pannon-Víz rt., a Komszol, az ÁNTSZ, a horgászegyesületek, az Éduvíz Kft. és a győri önkormányzat. Este hat órától az Aranyparton a Keret Egyesület szervezésében zenés program részesei lehetnek a kilátogatók. Képes zenei uta­zásra invitálják az érdeklődőket, majd dunai halászlékóstolóval zárul a program. Cséfalvay Dunaszigeten jelképesen ötven kecsegét telepítettek a kisvesszősi kempingnél a mellékág vizébe. Mosonszolnok-Jánossomorja: A hatvan éve kitelepítettekre emlékeztek A kibeszélés oldja a fájdalom görcseit A mosonszolnoki lágerben gyűjtötték össze hatvan évvel ezelőtt a magukat németnek valló, Mosonmagyaróvár környéki embereket, majd marhavagonokban útnak indították őket Németország felé. A szomorú eseményre emlékeztek vasárnap. Lassú léptek, botokra tá­maszkodó, idős emberek, baráz­dás arcokon csendben végig­csorduló könnycseppek. Jó né­hány ilyen, nyolcvan életéven túli idős ember is érkezett Mo­­sonszolnokra Németországból és Ausztriából, hogy felidézze az 1946-ban történteket. Köztük volt a 85 esztendős Neuberger Erzsébet is, akit 25 évesen édes­anyjával raktak marhavagonba. Az idős asszonynak jó élete volt kint, de soha nem tudta elfeledni szülőföldjét és a deportálás borzal­mait, ezért jött el Stuttgart mellől a megemlékezésre. Mosonszolnokon 1946-ban gyűjtötték be a Mosonmagyar­óvár környéki német ajkú em­bereket, akiket aztán fél évvel később kitelepítettek Németor­szágba. Csaknem négyezren ju­tottak innen erre a sorsra. Az évfordulón a templom előtt Török Sándor polgármes­­ ter, Friedrich Zimmermann, a Magyarországi Németek Honfi­társi Szövetségének elnöke és Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkor­mányzatának elnöke is megem­lékezett a szomorú eseményről. A faluban egész napos program­mal készültek e napra, délelőtt misét celebrált dr. Kökény László esperesplébános, a régi temető­nél pedig emléktáblát szentelt fel, valamint a meghívott ven­dégek koszorúkat és virágokat helyeztek el a mementónál. Közel kétszáz, hazájából el­űzött egykori szentjánosi és szentpéteri német érkezett va­sárnap Jánossomorjára a kitele­pítés 60. évfordulója alkalmá­ból rendezett megemlékezésre is. A kisebbségi önkormányzat emléktáblát állított, a város pe­dig ünnepi műsorral várta a ha­zalátogatókat. A program az Al­­só-Fehérkereszt újraszentelésé­­vel zárult. Jánossomorja városa és a né­met kisebbségi önkormányzat delegációja fogadta a kitelepítés 60. évfordulójára érkezett láto­gatót. Wennesz József Károly, a Jánossomorjai Német Kisebb­ségi Önkormányzat elnöke úgy fogalmazott: „Ma elűzötteink elismert és megbecsült német polgárok. A legfontosabb azon­ban, amit soha többé nem lehet jóvátenni: a falu közösségének megsemmisítése. Kurunczi Ká­roly polgármester bocsánatot kért a kitelepítettektől a szé­gyenletes cselekedetekért. - Mára talán gyógyulóban vannak a sebek, de felejteni so­ha nem lehet. Ki kell beszélni a történéseket, oldani kell a gör­csöt — hangsúlyozta. A szentpéteri és szentjánosi kitelepítettek nevében Martin Wennes, Jánossomorja díszpol­gára köszönte meg a meghívást és a baráti fogadtatást. - A kitelepítéssel igazságta­lanságot követtek el velünk szemben, ám nincs bennünk gyűlölet. A magyar népet sem tartjuk hibásnak a történtekért, de felejteni nem tudunk — hangsúlyozta Martin Wennes. Vim - F. 1. A mosonszolnokiak mellett Ausztriából és Németországból is hazajöttek Neuberger Erzsébet kitelepítettek és leszármazottjaik. www.kisalfold.hu Kisrégiók 7 Közérdekű információ képviselői fogadóórák két helyen Mosonmagyaróvár. A városházán június 28-án, szerdán reggel 8-tól 10 óráig, majd az önkormányzat mosoni irodájában 10-től 12 óráig Kovács Gergely alpolgármester, délután 3-tól 4-ig pedig Pandur Imre önkormányzati képviselő tart ügyfélfogadást. Profi: 80-100 méteres tükörháló Ismét orvhalászt fogtak az ellenőrök A győri Előre Hisz halászati ellenőrei egy ásványrárói férfit értek tetten, aki tükörhálóját húzta ki a vízből. Rajta kívül két horgászt is ellenőriztek, akik engedély nélkül pecáztak az ásványrárói csónakkikötőnél. Az ásványrárói Duna-ágon, az Öntési-tó kifolyása alatt védett te­rületen ellenőriztek a dísz őrei va­sárnap hajnalban. Szilágyi Gábor ügyvezető elnök elmondta: egy férfit vettek észre emberei, aki csó­nakkal érkezett, majd hálót hú­zott ki a vízből. A fűzfa alá bújt, onnan dolgozott, a szintén csó­nakban lévő halőrök azonban ész­revették, s tetten érték. A férfinál egy 80-100 méteres tükörhálót találtak, ám halat nem, azt való­színűleg elrejtette. Az orvhalász azzal védekezett, hogy „csak találta" a profi halászhálót: ennek ellentmond, hogy a ladikja oldalában egy nejlonzsák segítette a háló könnyebb beszedését. A korábban hivatásos halász­ként dolgozó illető csak nagy halra vágyott, mivel hatalmas szemű hálót használt. A halőri jelentés s a lefoglalt tárgyak a megyei földművelésügyi hivatal vadászati és halászati osztályára kerülnek, s mivel semmilyen engedélye nem volt az orvha­lásznak, valószínűleg eljárás in­dul ellene. A hétvégén két orvhorgász is lebukott Ásványrárón. Ők az ot­tani csónakkikötőnél tevékeny­kedtek: egyikük a partról, mási­kuk több százezer forintos mo­torral felszerelt csónakból. Mind­ketten győriek és semmilyen en­gedéllyel, horgászjeggyel nem rendelkeztek. Szilágyi Gábor el­mondta: tíz horgászbotjukat le­foglalták, ezek is több százezer fo­rintot érnek. Cs. A. Tilosban jártak. FOTÓ: KISALFÖLD-ARCHÍVUM

Next