Kisalföld, 2007. június (62. évfolyam, 139-151. szám)

2007-06-16 / 139. szám

Kisalföld 2007. június 16., szombat Szakértői telefon: A betegek műtétekről, beutalásokról, elbocsátásokról kérdeztek Együtt kell élni a várólistákkal Egészségügy SUDÁR ÁGNES A Kisalföld egészségügyi fórumán dr. Varga Gábort, a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház főigazgató­ját és Szakács Imre megyei elnököt kérdezhették olva­sóink, íme a panaszok, s az azokra adott válaszok. Várólisták itt is, ott is Azt szeretném tudni, miért nem teszik közzé a várólistát: én már három hónapja vagyok betegsza­badságon, gerincműtére várok, de még megközelítőleg sem mon­danak időpontot, és nem tudom, mit mondjak a munkahelyemen, meddig leszek betegállományban. Mit tegyek, ha kifutok az egyéves táppénzből? *** Csípőprotézis-műtétre várok, az előjegyzés megtörtént 2007 máju­sában. Hol tudom megnézni vagy megkérdezni, hogy a várólistán hova vagyok besorolva? Azt is tudni szeretném - mivel ilyen tá­jékoztatást nem kaptam -, körül­belül mikorra várható a műtét, mennyi a várakozási idő. *** Baleset miatt 2006. január 2-tól táppénzen vagyok. Kétszer műtöt­ték a térdem, egyszer februárban, majd augusztusban. Ezekkel nem is volt semmi probléma. A baj kö­rülbelül októberben kezdődött ál­landó fájdalommal, nyomásérzé­kenységgel... Azóta eltelt nyolc hó­nap azzal, hogy a balesetb­ől át­küldték az ortopédiára, reumato­lógiára, ahol minden orvos más­ként diagnosztizálta a problémá­mat, írt ki különböző vizsgálato­kat, illetve kezeléseket (amelyekre 1-2,5 hónap a várakozási idő). Most fordult elő először, hogy két orvos egymástól függetlenül ugyanazt diagnosztizálta, amire a megoldás újabb műtét. A kérdé­sem tulajdonképpen ehhez kapcso­lódik: ha tényleg csak a műtét ma­rad, ennyi kínlódás után mennyit kell várnom műtéti időpontra? *** A fiam testnevelésórán sérült meg, a térdét azóta több módszerrel is kezelték, de mostanra kiderült, a műtét az egyetlen megoldás. Kérde­zem: nem lehetne az operációt a nyári szünet alatt elvégezni, hiszen szeptemberben kezdi a középisko­lát, s nem szeretném, ha mindjárt heteket hiányozna. A válasz mind a négy panaszra ugyanaz: Várólisták 2003-ig nem voltak a győri kórházban, most azonban vannak. Ezt se a kórház, se a megye nem akarta. Addig, amíg a 32 balesetisebész-helyből 16-ot tudunk betölteni, az egész­ségbiztosítás által finanszírozott beavatkozások 90 százalékát elvi­szik a sürgősségi esetek (a gerinc- és csípőműtétet érintő panasznál ez fokozottan igaz), nagyon nincs mit tenni. A kórház adósságállo­mánya kétmilliárd forint, a fenn­tartó nem mondhatja tehát azt, hogy műtsenek csak meg min­denkit, akkor is, ha az OEP nem fizeti. Tudni kell azt is, hogy a jog­szabály meglehetősen nagyvona­lúan kezeli, mely műtéteknél kö­telező a kórházaknak a várólistá­kat leközölni. Az ilyen műtéteknél nem kell, csak az előjegyzési időt jelezni, ami 30 nap. Mivel a sürgős esetek a listát eleve felborítják, ezért a kórház csak hozzávetőle­ges időpontot tud mondani (azt viszont kell hogy tudjon) a beteg­nek arról: ha mondjuk 47. a váró­listán, akkor nagyjából mikor szá­míthat a műtétjére. Ebben a pilla­natban fél évvel biztosan számol­hat az összes panaszos, a kórház pedig két-három héttel a műtét előtt értesíteni fogja őket a műtét időpontjáról. A középiskolás fiúnál lehet vi­szont hivatkozni arra, hogy az is­kolakezdést nem szeretnék meg­zavarni egy ilyen műtéttel. Előny az is, hogy nyáron többen vissza­mondják az előjegyzett operá­ciókat - nyaralás, egyéb ok miatt -, mint máskor. Elvileg lehet esély az operáció elvégzésére. Újabb elhalasztott műtét Szemészeti (szürke hályog) mű­tétre januárban kaptam időpon­tot: hat hónappal későbbi dátu­mot jelöltek meg. A beavatkozás lassan esedékes lenne, erre jött még egy értesítés, miszerint to­vább tolódik az operáció időpont­ja. Azt azonban már nem tudták megmondani, hogy mikor lesz a műtétem. Pedig jó lenne tudni... Válasz: Igaza van a betegnek, a helyzet az, hogy januárban még a kórház nem tudhatta, tavasszal milyen átalakításokat és vele vo­lumenkorlátokat vezet be a mi­nisztérium. A műtét időpontja ezért tolódik. A telefonáló annyit tud tenni, hogy orvosával, akivel az eredeti időpontot is egyeztette, beszél, az osztálynak ugyanis megint csak tudni kell mondani egy hozzávetőleges időpontot. Eltűnik ez, az Látogatóban voltam a kórház neu­rológiai osztályán egy ismerősöm­nél és fültanúja voltam egy beszél­getésnek. Egy nővérke elmesélte valakinek a telefonban, hogy neki minden tányér, pohár a kórházból van, mert hazavitte, de nemcsak azokat, hanem a lepedőt, a törülkö­zőt és ha úgy van, még a betegektől is elszedi a dolgokat, nem adja ne­kik oda az ebédnek vagy a vacsorá­nak minden darabját, mondván, azoknak úgysem kell. Felkínálta annak, akivel beszélt, hogy szerez neki valamilyen gyógyszert, mert úgysem jönnek rá, hogy ő volt... Nem hiszem el, hogy az ilyen dol­gozóktól jobb véleménnyel leszünk a kórházunkról. *** Tavaly októberben szültem, jó volt látni, hogy hosszú idő után végre volt világítás a WC-ben, ka­paszkodó, WC-ülőke, az élet apró örömei... Aztán egyszer kint felej­tettem a WC-papírt, mire 5 perc múlva visszamentem, nem volt ott. Biztos rettentő nagy szüksége volt rá valakinek... A válasz: A győri kórházban évente 1 millió 600 ezer járó beteg fordul meg, 60 ezer pácienst egy-egy osztályra is beutalnak, hozzájuk pedig 2 millió betegláto­gató jön... És igen, a dolgozók kö­zül is vannak, akik eltulajdoníta­nak eszközöket a győri intéz­ményből, amely éppúgy leképezi a társadalmat, mint bármely más munkahely. A győri kórház éppen ezért kiszervezte a biztonsági szol­gálatot, most már maszek cég vi­gyáz a rendre, s ne lepődjön meg senki, ha a közeljövőben szigorí­tott ellenőrzésbe botlik. Ezzel együtt képtelenség azt ígérni, hogy a lopások megszűnnek, hangsúlyozni kell azonban az osz­tályvezetők felelősségét is. A fogyatékos ráér... Táplánypusztán dolgozom a men­tálhigiénés otthonban. Ha a kór­házba gondozottat viszünk vizsgá­latra, és megtudják, honnan jöt­tünk, máris lekezelően bánnak ve­lünk. Nem rólunk, nővérekről be­szélek (bár erre is van példa), ha­nem a gondozottakról. Ők is em­berek, és ha megvárakoztatnak minket, sajnos türelmetlenek tud­nak lenni. Én tudom, hogy sok a munkájuk a kórházban dolgozó nővéreknek és orvosoknak, de et­től még nem kellene félrerakni minket, hátrébb tenni a kartonun­kat, mert úgy gondolják: ha fogya­tékos, akkor ráér. *** Igaz, hogy a táplánypusztai otthont a bezárás fenyegeti? A válaszok: Nem, nem zárják be az otthont. A várakoztatásra pedig lehet ésszerű választ adni, miszerint a gyermekkel érkező­ket és a kismamákat, illetve azo­kat, akiknek munkájuk miatt mi­nél előbb túl kell esniük a vizsgá­laton (hogy visszaérjenek a mun­kahelyükre), nyilván előbb been­gedik, mint azokat, akik egy ott­honból jöttek és oda is mennek vissza. Az is igaz, lehetne jobban és udvariasabban várakoztatni a beteget, erre figyelni kell. Munkaügyi kérdések Megértem, hogy nehéz anyagi helyzetben kompromisszumokat kell kötni, de az eset, amiről írok, nem pénzkérdés. Az érsebészeti rendelőből nyugdíjazták a szak­­asszisztenst. Ki került a helyére? Egy segédnővér, aki még egészség­­ügyi iskola közelében sem járt. Az érsebészeti osztályról viszont szak­dolgozókat helyeztek más osztály­ra, tehát lett volna szakképzett dol­gozó erre az állásra. Kérdezném: mostantól nem kell iskola ehhez a munkakörhöz? Ha az osztályfőnő­vére, főorvosa nem vette észre ezt a hiányosságot, amit kétlek, akkor az ápolási igazgatónak fel kellett volna figyelni, hacsak nem közö­sen döntötték el. Szabályos ez így? A férjem a biztonságiaknál dol­gozott, míg ki nem szervezték a fel­adatkört egy külső céghez. Mivel nem tudták neki garantálni, hogy az új keretek között is a régi mun­kakörében dolgozzon, ezért inkább a távozást választotta. Végkielégí­tésként nyolc hónapot kapott, de szerintünk jár neki még négy hó­nap. Ezt nem kaphatja meg? A válasz az elsőre: Az ÁNTSZ ál­tal felügyelt és engedélyezett mó­don lehet betölteni az álláshelye­ket, így az első esetben biztos le­het a panaszos­abban: a nővér olyan munkát lát el, amely a kép­zettségének megfelelő. A máso­dik esetben a telefonáló is utalt arra, ügyükkel bírósághoz for­dultak. A megoldás valóban ez: a kórház, illetve a fenntartó önkor­mányzat annyi végkielégítést ad volt dolgozójának, amennyi tör­vényes. Ha a munkaügyi bíróság kimondja, hogy jár neki a plusz négy hónap, ki fogjuk fizetni. Küldözgetnek ide-oda Gerincproblémákkal fordultam orvoshoz, ehhez képest már a belgyógyászaton járok. Azt lá­tom csak, hogy küldözgetnek ide-oda, de meggyógyítani senki nem tud vagy nem akar. A válasz: Az esetet konkrétan nem ismerhetem, de azt tudom, számos betegség esetében egy szakorvos eszköztára kevés a pontos diagnózis felállításra. A beteg higgye el, nem őt akarják ugráltatni, hanem valóban meg akarják gyógyítani. A halál okát szeretné tudni Édesanyámat többször kezelték a győri és a soproni kórházban is: vérképzési betegségben a közel­múltban elhalálozott. A kórház jogi osztályán jeleztem, s az ehhez szükséges összes okmányt, nyilat­kozatot is leadtam, hogy szeret­ném megtudni a halál pontos okát. Mindez májusban történt, azóta semmilyen értesítést nem kaptam. Meddig kell várnom? Valóban meg kellett volna már kapnia a választ, ügyének utánanézünk, s amint lehet, rendelkezésre bocsátjuk a bon­colás eredményét. Utalhat a háziorvos? Ha a beteg nem a területileg ille­tékes kórházban, hanem például klinikán akarja gyógyíttatni ma­gát, a háziorvos utalhatja-e, és milyen díjat kell fizetni? A háziorvos bárhová beutalhat­ja a betegét, a címzett intézmény­nek pedig kötelező választ adnia arra, hogy befogadja-e. Ha igen, akkor nem kell fizetni. Ha azon­ban a válasz nemleges, vagy a pá­ciens beutaló nélkül menne a szá­mára szimpatikus kórházba, kli­nikára, akkor fizetnie kell. Varga Gábor főigazgató és Szakács Imre megyei elnök egy órán át fogadta a telefonokat, sok esetben mást nem mondhattak, mint hogy a helyzet adott, ehhez muszáj mindenkinek alkalmazkodni. Fotó: Bertieff András MEGYEI KÖRKÉP: www.kisalfold.hu Álláspont vida.istvarKgjkisalfold.hu VIDA ISTVÁN szerkesztőségvezető Mértékletesség A kora nyári kánikulában igazi szenzációnak tűnt a bejelentés (végre nekünk is jut valami öröm): Botticelli eddig ismeretlen, az 1460-as évek­ből származó falképét fedezte fel két restaurátor az esztergomi királyi palotában. A Mértékletesség hazai allegorikus megjelenítését világ­­szenzációként tálalta a politika is, nevezetesen múlt pénteken Rómában Hiller István kultuszminiszter jelentette be, hozzátéve, hogy „minden valószínűség szerint”. Mindezt a legnagyobb példányszámú országos napilapunk főhírként közölte is. A média többsége viszont óvatosan hallgatott. E visszafogottság számomra eleinte dühítően érthetetlennek tűnt. („Mi van, savanyú a szőlő?") Egy Botticelli pártállástól függetlenül mégiscsak kikezdhetetlen érték, s igazán büszkék lehetnénk legalább arra, hogy az európai reneszánsz lém csak nálunk is világszínvonalú volt igazságos Mátyás idejében. Ám hamarosan érkezett a cáfolat: Marosi Ernő akadémikus kedden már arról számolt be, hogy a falfestmény va­lójában már 1934-ben előkerült, s középszerű mester munkája lehet. Most ott tart a Mértékletesség ügye, hogy a restaurátorok kitartanak igazuk mellett, ám 25 külföldi és 25 magyar kutató a Harvard Egyetem firenzei Reneszánsz Kutató Központ nemzetközi konferenciája keretében tovább is Vagy a politika rondított bele a dolgokba, vagy a tudósi hiúság. A végeredmény szempontjából mindegy: nekünk még Botticelli sem jött be. Na a végkifejlettől lettem igazán dühös: magyar módra jól hazavágtuk Botticellit is, a Mértékletességgel együtt. Vagy a politika rondított bele a dol­gokba, vagy a tudósi hiúság. A végeredmény szempontjából mindegy: nekünk még Botticelli sem jött be. Akárki is hibázott (a felfedezők, a politika, netán a cáfo­lók), nem ékeskedtek a mértékletesség erényével. A hét másik kínos balfogása számomra egy helyi történet volt. Főszereplőinek - noha rászolgáltak az örömre és büszkeségre, még­is - az óvatos pironkodás jutott. Történt, hogy egy intézmény veze­tője és annak helyettese is megyei elismerést kapott. Egyikük sem érdemtelenül. Ám egyiküket a jobb-, másikukat a baloldal pártpro­minensei terjesztették elő. Amióta ez kiderült, kevésbé tudnak jó szívvel gondolni mindarra a jóra, ami velük történt, vizsgálja a művet. Jegyzet NYERGES CSABA főszerkesztő csaba.nyergestcukisalfold­.hu » Csak azért sem Nincs két Ma­gyarország, csak egy van. Ez az egy pedig sokkal többet érdemel a kicsinyes, öncélú és rövid távú po­litikai háborús­kodásoknál. Új jövő kezdetét ígérték csütörtökön megyénk városainak polgár­mesterei az „összefogás napján” aláírt együttműködési megállapo­dásukkal. Nem kellett sokáig várni, az új jövő gyorsan elkezdődött, csak nem összefogással, hanem széthúzással. Méghozzá több hely­színen is, szerte a megyében, és nem is akármilyennel. Győrben például a polgármester alighogy megállapodott az össze­fogás napjáról a többi várossal, saját fészkében azzal kellett szembe­sülnie, hogy hívei akarják kiszavazni a városi kézben lévő cégekből. Ez aztán, mint tudjuk, vérre menő szavazatháborút indított el a vá­rosházán. Végül a baloldal frak­cióvezetője vette védelmébe a jobboldali polgármestert. Győrtől kőhajításnyira, Győrújbaráton is a napokban fa­gyott meg végleg a barátság a polgármester és a képvise­lő-testület között. Törlesztések­től, háborúskodástól hangos a városnyi lélekszámú község. De térjünk vissza Győrre. Teg­nap a megyeszékhelyen megint elszakadt a cérna, méghozzá egy ár­tatlannak látszó, hivatalos koszorúzáson. Ahol korábban elképzelni sem lehetett volna hasonlót. Történt, hogy a jobboldali szónok erős aktuál­­politikai kritikát szőtt mondandójába. A volt polgármesternél ez ütötte ki a biztosítékot, és nemes egyszerűséggel leszarházizta az egyik reg­náló alpolgármestert. Őszintén szólva engem csöppet sem zavar, ha egymásnak ugra­nak a politikusok. Az még sokkal inkább, hogy egy-egy ilyen össze­tűzésnek az erkölcsi károkon túl komoly, forintosítható hatása is van. Mint kiderült, csak a győri szavazatháború legalább tíz, de az is le­het, hogy negyvenmillió forintjába kerül a városnak. Ha valaki venné a fáradságot, és összeszámolná, hogy az utóbbi évtizedekben mekkora károkat okozott az országnak a széthúzás, a „csak azért sem szavazom meg”, az „ott dögöljön meg, ahol van” politika, bizonyára döbbenetesen nagy számot kapna végeredmé­nyül. Milliárdokat. Nem forintban. Euróban. Ajánlom ezért mindkét oldal figyelmébe: nincs két Magyarország, csak egy van. Ez az egy pedig sokkal többet érdemel a kicsinyes, öncélú és rövid távú politikai háborúskodásoknál. Itt tartunk.

Next