Kisalföld, 2007. június (62. évfolyam, 139-151. szám)
2007-06-16 / 139. szám
Kisalföld 2007. június 16., szombat Szakértői telefon: A betegek műtétekről, beutalásokról, elbocsátásokról kérdeztek Együtt kell élni a várólistákkal Egészségügy SUDÁR ÁGNES A Kisalföld egészségügyi fórumán dr. Varga Gábort, a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház főigazgatóját és Szakács Imre megyei elnököt kérdezhették olvasóink, íme a panaszok, s az azokra adott válaszok. Várólisták itt is, ott is Azt szeretném tudni, miért nem teszik közzé a várólistát: én már három hónapja vagyok betegszabadságon, gerincműtére várok, de még megközelítőleg sem mondanak időpontot, és nem tudom, mit mondjak a munkahelyemen, meddig leszek betegállományban. Mit tegyek, ha kifutok az egyéves táppénzből? *** Csípőprotézis-műtétre várok, az előjegyzés megtörtént 2007 májusában. Hol tudom megnézni vagy megkérdezni, hogy a várólistán hova vagyok besorolva? Azt is tudni szeretném - mivel ilyen tájékoztatást nem kaptam -, körülbelül mikorra várható a műtét, mennyi a várakozási idő. *** Baleset miatt 2006. január 2-tól táppénzen vagyok. Kétszer műtötték a térdem, egyszer februárban, majd augusztusban. Ezekkel nem is volt semmi probléma. A baj körülbelül októberben kezdődött állandó fájdalommal, nyomásérzékenységgel... Azóta eltelt nyolc hónap azzal, hogy a balesetből átküldték az ortopédiára, reumatológiára, ahol minden orvos másként diagnosztizálta a problémámat, írt ki különböző vizsgálatokat, illetve kezeléseket (amelyekre 1-2,5 hónap a várakozási idő). Most fordult elő először, hogy két orvos egymástól függetlenül ugyanazt diagnosztizálta, amire a megoldás újabb műtét. A kérdésem tulajdonképpen ehhez kapcsolódik: ha tényleg csak a műtét marad, ennyi kínlódás után mennyit kell várnom műtéti időpontra? *** A fiam testnevelésórán sérült meg, a térdét azóta több módszerrel is kezelték, de mostanra kiderült, a műtét az egyetlen megoldás. Kérdezem: nem lehetne az operációt a nyári szünet alatt elvégezni, hiszen szeptemberben kezdi a középiskolát, s nem szeretném, ha mindjárt heteket hiányozna. A válasz mind a négy panaszra ugyanaz: Várólisták 2003-ig nem voltak a győri kórházban, most azonban vannak. Ezt se a kórház, se a megye nem akarta. Addig, amíg a 32 balesetisebész-helyből 16-ot tudunk betölteni, az egészségbiztosítás által finanszírozott beavatkozások 90 százalékát elviszik a sürgősségi esetek (a gerinc- és csípőműtétet érintő panasznál ez fokozottan igaz), nagyon nincs mit tenni. A kórház adósságállománya kétmilliárd forint, a fenntartó nem mondhatja tehát azt, hogy műtsenek csak meg mindenkit, akkor is, ha az OEP nem fizeti. Tudni kell azt is, hogy a jogszabály meglehetősen nagyvonalúan kezeli, mely műtéteknél kötelező a kórházaknak a várólistákat leközölni. Az ilyen műtéteknél nem kell, csak az előjegyzési időt jelezni, ami 30 nap. Mivel a sürgős esetek a listát eleve felborítják, ezért a kórház csak hozzávetőleges időpontot tud mondani (azt viszont kell hogy tudjon) a betegnek arról: ha mondjuk 47. a várólistán, akkor nagyjából mikor számíthat a műtétjére. Ebben a pillanatban fél évvel biztosan számolhat az összes panaszos, a kórház pedig két-három héttel a műtét előtt értesíteni fogja őket a műtét időpontjáról. A középiskolás fiúnál lehet viszont hivatkozni arra, hogy az iskolakezdést nem szeretnék megzavarni egy ilyen műtéttel. Előny az is, hogy nyáron többen visszamondják az előjegyzett operációkat - nyaralás, egyéb ok miatt -, mint máskor. Elvileg lehet esély az operáció elvégzésére. Újabb elhalasztott műtét Szemészeti (szürke hályog) műtétre januárban kaptam időpontot: hat hónappal későbbi dátumot jelöltek meg. A beavatkozás lassan esedékes lenne, erre jött még egy értesítés, miszerint tovább tolódik az operáció időpontja. Azt azonban már nem tudták megmondani, hogy mikor lesz a műtétem. Pedig jó lenne tudni... Válasz: Igaza van a betegnek, a helyzet az, hogy januárban még a kórház nem tudhatta, tavasszal milyen átalakításokat és vele volumenkorlátokat vezet be a minisztérium. A műtét időpontja ezért tolódik. A telefonáló annyit tud tenni, hogy orvosával, akivel az eredeti időpontot is egyeztette, beszél, az osztálynak ugyanis megint csak tudni kell mondani egy hozzávetőleges időpontot. Eltűnik ez, az Látogatóban voltam a kórház neurológiai osztályán egy ismerősömnél és fültanúja voltam egy beszélgetésnek. Egy nővérke elmesélte valakinek a telefonban, hogy neki minden tányér, pohár a kórházból van, mert hazavitte, de nemcsak azokat, hanem a lepedőt, a törülközőt és ha úgy van, még a betegektől is elszedi a dolgokat, nem adja nekik oda az ebédnek vagy a vacsorának minden darabját, mondván, azoknak úgysem kell. Felkínálta annak, akivel beszélt, hogy szerez neki valamilyen gyógyszert, mert úgysem jönnek rá, hogy ő volt... Nem hiszem el, hogy az ilyen dolgozóktól jobb véleménnyel leszünk a kórházunkról. *** Tavaly októberben szültem, jó volt látni, hogy hosszú idő után végre volt világítás a WC-ben, kapaszkodó, WC-ülőke, az élet apró örömei... Aztán egyszer kint felejtettem a WC-papírt, mire 5 perc múlva visszamentem, nem volt ott. Biztos rettentő nagy szüksége volt rá valakinek... A válasz: A győri kórházban évente 1 millió 600 ezer járó beteg fordul meg, 60 ezer pácienst egy-egy osztályra is beutalnak, hozzájuk pedig 2 millió beteglátogató jön... És igen, a dolgozók közül is vannak, akik eltulajdonítanak eszközöket a győri intézményből, amely éppúgy leképezi a társadalmat, mint bármely más munkahely. A győri kórház éppen ezért kiszervezte a biztonsági szolgálatot, most már maszek cég vigyáz a rendre, s ne lepődjön meg senki, ha a közeljövőben szigorított ellenőrzésbe botlik. Ezzel együtt képtelenség azt ígérni, hogy a lopások megszűnnek, hangsúlyozni kell azonban az osztályvezetők felelősségét is. A fogyatékos ráér... Táplánypusztán dolgozom a mentálhigiénés otthonban. Ha a kórházba gondozottat viszünk vizsgálatra, és megtudják, honnan jöttünk, máris lekezelően bánnak velünk. Nem rólunk, nővérekről beszélek (bár erre is van példa), hanem a gondozottakról. Ők is emberek, és ha megvárakoztatnak minket, sajnos türelmetlenek tudnak lenni. Én tudom, hogy sok a munkájuk a kórházban dolgozó nővéreknek és orvosoknak, de ettől még nem kellene félrerakni minket, hátrébb tenni a kartonunkat, mert úgy gondolják: ha fogyatékos, akkor ráér. *** Igaz, hogy a táplánypusztai otthont a bezárás fenyegeti? A válaszok: Nem, nem zárják be az otthont. A várakoztatásra pedig lehet ésszerű választ adni, miszerint a gyermekkel érkezőket és a kismamákat, illetve azokat, akiknek munkájuk miatt minél előbb túl kell esniük a vizsgálaton (hogy visszaérjenek a munkahelyükre), nyilván előbb beengedik, mint azokat, akik egy otthonból jöttek és oda is mennek vissza. Az is igaz, lehetne jobban és udvariasabban várakoztatni a beteget, erre figyelni kell. Munkaügyi kérdések Megértem, hogy nehéz anyagi helyzetben kompromisszumokat kell kötni, de az eset, amiről írok, nem pénzkérdés. Az érsebészeti rendelőből nyugdíjazták a szakasszisztenst. Ki került a helyére? Egy segédnővér, aki még egészségügyi iskola közelében sem járt. Az érsebészeti osztályról viszont szakdolgozókat helyeztek más osztályra, tehát lett volna szakképzett dolgozó erre az állásra. Kérdezném: mostantól nem kell iskola ehhez a munkakörhöz? Ha az osztályfőnővére, főorvosa nem vette észre ezt a hiányosságot, amit kétlek, akkor az ápolási igazgatónak fel kellett volna figyelni, hacsak nem közösen döntötték el. Szabályos ez így? A férjem a biztonságiaknál dolgozott, míg ki nem szervezték a feladatkört egy külső céghez. Mivel nem tudták neki garantálni, hogy az új keretek között is a régi munkakörében dolgozzon, ezért inkább a távozást választotta. Végkielégítésként nyolc hónapot kapott, de szerintünk jár neki még négy hónap. Ezt nem kaphatja meg? A válasz az elsőre: Az ÁNTSZ által felügyelt és engedélyezett módon lehet betölteni az álláshelyeket, így az első esetben biztos lehet a panaszosabban: a nővér olyan munkát lát el, amely a képzettségének megfelelő. A második esetben a telefonáló is utalt arra, ügyükkel bírósághoz fordultak. A megoldás valóban ez: a kórház, illetve a fenntartó önkormányzat annyi végkielégítést ad volt dolgozójának, amennyi törvényes. Ha a munkaügyi bíróság kimondja, hogy jár neki a plusz négy hónap, ki fogjuk fizetni. Küldözgetnek ide-oda Gerincproblémákkal fordultam orvoshoz, ehhez képest már a belgyógyászaton járok. Azt látom csak, hogy küldözgetnek ide-oda, de meggyógyítani senki nem tud vagy nem akar. A válasz: Az esetet konkrétan nem ismerhetem, de azt tudom, számos betegség esetében egy szakorvos eszköztára kevés a pontos diagnózis felállításra. A beteg higgye el, nem őt akarják ugráltatni, hanem valóban meg akarják gyógyítani. A halál okát szeretné tudni Édesanyámat többször kezelték a győri és a soproni kórházban is: vérképzési betegségben a közelmúltban elhalálozott. A kórház jogi osztályán jeleztem, s az ehhez szükséges összes okmányt, nyilatkozatot is leadtam, hogy szeretném megtudni a halál pontos okát. Mindez májusban történt, azóta semmilyen értesítést nem kaptam. Meddig kell várnom? Valóban meg kellett volna már kapnia a választ, ügyének utánanézünk, s amint lehet, rendelkezésre bocsátjuk a boncolás eredményét. Utalhat a háziorvos? Ha a beteg nem a területileg illetékes kórházban, hanem például klinikán akarja gyógyíttatni magát, a háziorvos utalhatja-e, és milyen díjat kell fizetni? A háziorvos bárhová beutalhatja a betegét, a címzett intézménynek pedig kötelező választ adnia arra, hogy befogadja-e. Ha igen, akkor nem kell fizetni. Ha azonban a válasz nemleges, vagy a páciens beutaló nélkül menne a számára szimpatikus kórházba, klinikára, akkor fizetnie kell. Varga Gábor főigazgató és Szakács Imre megyei elnök egy órán át fogadta a telefonokat, sok esetben mást nem mondhattak, mint hogy a helyzet adott, ehhez muszáj mindenkinek alkalmazkodni. Fotó: Bertieff András MEGYEI KÖRKÉP: www.kisalfold.hu Álláspont vida.istvarKgjkisalfold.hu VIDA ISTVÁN szerkesztőségvezető Mértékletesség A kora nyári kánikulában igazi szenzációnak tűnt a bejelentés (végre nekünk is jut valami öröm): Botticelli eddig ismeretlen, az 1460-as évekből származó falképét fedezte fel két restaurátor az esztergomi királyi palotában. A Mértékletesség hazai allegorikus megjelenítését világszenzációként tálalta a politika is, nevezetesen múlt pénteken Rómában Hiller István kultuszminiszter jelentette be, hozzátéve, hogy „minden valószínűség szerint”. Mindezt a legnagyobb példányszámú országos napilapunk főhírként közölte is. A média többsége viszont óvatosan hallgatott. E visszafogottság számomra eleinte dühítően érthetetlennek tűnt. („Mi van, savanyú a szőlő?") Egy Botticelli pártállástól függetlenül mégiscsak kikezdhetetlen érték, s igazán büszkék lehetnénk legalább arra, hogy az európai reneszánsz lém csak nálunk is világszínvonalú volt igazságos Mátyás idejében. Ám hamarosan érkezett a cáfolat: Marosi Ernő akadémikus kedden már arról számolt be, hogy a falfestmény valójában már 1934-ben előkerült, s középszerű mester munkája lehet. Most ott tart a Mértékletesség ügye, hogy a restaurátorok kitartanak igazuk mellett, ám 25 külföldi és 25 magyar kutató a Harvard Egyetem firenzei Reneszánsz Kutató Központ nemzetközi konferenciája keretében tovább is Vagy a politika rondított bele a dolgokba, vagy a tudósi hiúság. A végeredmény szempontjából mindegy: nekünk még Botticelli sem jött be. Na a végkifejlettől lettem igazán dühös: magyar módra jól hazavágtuk Botticellit is, a Mértékletességgel együtt. Vagy a politika rondított bele a dolgokba, vagy a tudósi hiúság. A végeredmény szempontjából mindegy: nekünk még Botticelli sem jött be. Akárki is hibázott (a felfedezők, a politika, netán a cáfolók), nem ékeskedtek a mértékletesség erényével. A hét másik kínos balfogása számomra egy helyi történet volt. Főszereplőinek - noha rászolgáltak az örömre és büszkeségre, mégis - az óvatos pironkodás jutott. Történt, hogy egy intézmény vezetője és annak helyettese is megyei elismerést kapott. Egyikük sem érdemtelenül. Ám egyiküket a jobb-, másikukat a baloldal pártprominensei terjesztették elő. Amióta ez kiderült, kevésbé tudnak jó szívvel gondolni mindarra a jóra, ami velük történt, vizsgálja a művet. Jegyzet NYERGES CSABA főszerkesztő csaba.nyergestcukisalfold.hu » Csak azért sem Nincs két Magyarország, csak egy van. Ez az egy pedig sokkal többet érdemel a kicsinyes, öncélú és rövid távú politikai háborúskodásoknál. Új jövő kezdetét ígérték csütörtökön megyénk városainak polgármesterei az „összefogás napján” aláírt együttműködési megállapodásukkal. Nem kellett sokáig várni, az új jövő gyorsan elkezdődött, csak nem összefogással, hanem széthúzással. Méghozzá több helyszínen is, szerte a megyében, és nem is akármilyennel. Győrben például a polgármester alighogy megállapodott az összefogás napjáról a többi várossal, saját fészkében azzal kellett szembesülnie, hogy hívei akarják kiszavazni a városi kézben lévő cégekből. Ez aztán, mint tudjuk, vérre menő szavazatháborút indított el a városházán. Végül a baloldal frakcióvezetője vette védelmébe a jobboldali polgármestert. Győrtől kőhajításnyira, Győrújbaráton is a napokban fagyott meg végleg a barátság a polgármester és a képviselő-testület között. Törlesztésektől, háborúskodástól hangos a városnyi lélekszámú község. De térjünk vissza Győrre. Tegnap a megyeszékhelyen megint elszakadt a cérna, méghozzá egy ártatlannak látszó, hivatalos koszorúzáson. Ahol korábban elképzelni sem lehetett volna hasonlót. Történt, hogy a jobboldali szónok erős aktuálpolitikai kritikát szőtt mondandójába. A volt polgármesternél ez ütötte ki a biztosítékot, és nemes egyszerűséggel leszarházizta az egyik regnáló alpolgármestert. Őszintén szólva engem csöppet sem zavar, ha egymásnak ugranak a politikusok. Az még sokkal inkább, hogy egy-egy ilyen összetűzésnek az erkölcsi károkon túl komoly, forintosítható hatása is van. Mint kiderült, csak a győri szavazatháború legalább tíz, de az is lehet, hogy negyvenmillió forintjába kerül a városnak. Ha valaki venné a fáradságot, és összeszámolná, hogy az utóbbi évtizedekben mekkora károkat okozott az országnak a széthúzás, a „csak azért sem szavazom meg”, az „ott dögöljön meg, ahol van” politika, bizonyára döbbenetesen nagy számot kapna végeredményül. Milliárdokat. Nem forintban. Euróban. Ajánlom ezért mindkét oldal figyelmébe: nincs két Magyarország, csak egy van. Ez az egy pedig sokkal többet érdemel a kicsinyes, öncélú és rövid távú politikai háborúskodásoknál. Itt tartunk.