Kisalföld, 2008. január (63. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-05 / 4. szám

14 SZIESZTA A Kisalföld kulturális melléklete www.kisalfold.hu Kisalföld 2008. január 5., szombat ISMÉT ÓRIÁSI LÁBNYOMOKAT TALÁLTAK A HIMALÁJA HEGYSÉGBEN. A JETI LEGENDÁJA EZZEL ÚJJÁÉLEDT VAJON LÉTEZIK A JETI? DAILY MAIL RICHARD PENDLEBURY Friss nyomon indultak el Ahogyan a képeken is lát­ható, az újabb lábnyomok azt támasztják alá: annak a kreatúrának, amelyet je­tinek neveztek el, a létezé­se mégiscsak lehetséges. Egy amerikai televíziós doku­mentumfilmes csapat néhány hetet töltött a Khumbu régió­ban, a nepáli Himaláján, a Mount Everest árnyékában, ku­tatva az ismeretlen emlős után. Sajnálatos módon az expedí­ció tagjainak nem volt lehetősé­gük arra, hogy szemtől szembe találkozzanak a mítosszal, de egy ősi lábnyommal térhettek vissza felfedezőútjukról, ame­lyet módjukban állt elemezni. A gigantikus méretű lábnyomot a Manju folyó partján, 10.000 láb magasan a tenger felett találták. A jobb talp lenyomata körül­belül 13 inch hosszú, (1 inch , 2,54 centiméter) a saroktól a nagylábujjig mérve. Vagyis majdnem akkora, mint egy napi­lap egy egész oldala. A lábnyom­ról mintát is vettek, amely a cik­künkhöz közölt fotón látható. - Nem hiszem, hogy ez egy medvének a nyoma lenne - mondta az expedíció egyik tag­ja, Josh Gates régész. - Ez vala­miféle misztérium számunkra. A lábnyomok viszonylagosan frissek voltak, úgy becsüljük, 24 órán belül járhatott ott a nyo­mok gazdája ahhoz képest, hogy mi felfedeztük azokat. Akár medve, akár más huma­noid lény hagyta hátra lábnyo­mát, a felfedezés újra felélesztet­te a jeti legendáját, amely 90 év­vel ezelőtt született. SZIKLAMEDVÉNEK HÍVJÁK A jeti - tibeti nyelven szikla­medve - nagyon régóta a hima­­lájai régió helyi legendáriumá­nak szereplője. A méretei, a szí­ne, az alakja és a viselkedése a különböző mondákban völgyről völgyre változik. Azonban ab­ban többnyire egyetértenek, hogy a jeti varázslat szülötte, és a legjobb messzire elkerülni. Az első hivatalos leírást a le­gendás lényről egy brit felfede­ző, L. A. Waddell őrnagy tette közzé 1889-ben. Miközben a havas tájon utazott, északkelet­re Sikkimtől egy óriási lábnyo­mot talált, amelyről a teherhor­dó szolgái azt állították: a jeti hagyta azokat hátra. A szolgák egy nagyon vesze­delmes és hatalmas emberhez hasonló lényről beszéltek. Az őrnagy lejegyezte: „Valamiféle hatalmas lábnyomot találtunk a hóban a magasabb hegycsúcs közelében. A helyiek szerint egy állítólagos vademberhez tarto­zik, akiről azt tartják, hogy az örök hó birodalmában él miti­kus fehér oroszlánjával együtt, amelynek üvöltése különösen vad viharok idején hallható. A lényről szóló legendák elterjed­tek a tibetiek körében.” Az őrnagy azt gondolta, a ha­talmas lábnyom egy medvéé. Nem is nagyon érdeklődött sen­ki a helyiek hitvilágát színesítő legenda iránt egészen 1921-ig, amikor egy expedíció révén a lény a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. A SERPÁK MÁST MESÉLTEK A Királyi Földrajzi Társaság (Ro­yal Geographical Society) szer­vezett expedíciót az Everestre. Ők jelentették, hogy láttak egy hatalmas lábnyomot a hóban 21.000 láb magasságban. A csa­pat vezetője, Charles Howard Bury alezredes azt gondolta, hogy valamiféle farkas lábnyo­máról van szó, de serpa vezető­jük elmesélte nekik a havasok­ban élő vadember legendáját, akit ők metoh kangminak hív­nak, amelyet úgy lehetne fordí­tani: havasi embermedve. Amikor az expedíció tagjai visszatértek Indiába, a hordá­rokkal interjút készített egy sza­badúszó újságíró, Henry New­man. Ő nevezte el a titokzatos lényt „förtelmes havasi ember­nek”, mivel a metoh kangmi ki­fejezést (havasi medveember) rosszul fordította le. A LEGENDA MEGSZÜLETETT Nem sokkal ezután egy másik angol írt arról, hogy találkozott egy lénnyel, amely csakis a ha­vasi vadember lehetett. „Majdnem egészen meztelen volt abban az elképesztő hideg­ben. A színe sápadtsárga, mint a kínai embereké, gubancos haja volt, az arca kissé szőrös, óriási lábai kifelé álltak” - írta. A legeltökéltebb erőfeszítést, hogy bizonyítsák a jeti létezését vagy nem létezését, 1954-ben tették. A Daily Mail egy 16 hetes Havasi Vadember Expedíciót szervezett a Himalájára. A lényt nem látták, de renge­teg megmagyarázhatatlan láb­nyomra bukkantak. Sőt, állító­lag rátaláltak a jeti skalpjára is, amelyet az állatok már szétmar­cangoltak. Ez hatalmas kaland volt, de nem járt eredménnyel sem pró, sem kontra. A következő években egymás után jelentek meg a cikkek a je­tiről. 1958-ban a helyiek arról számoltak be, hogy megtalálták a jeti rajzát. De ezt nem tekin­tették bizonyítéknak. A nyugati hegymászók láttak ugyan furcsa lényeket, de egé­szen nagy távolságról. Mások hallották a vadember üvöltését éjszaka, sőt, a nyomaira is rá­bukkantak. Ez pedig életben tartotta a mítoszt. A Daily Mail expedíció­ján felbuzdulva a Hammer Films filmgyártó cég egy fricská­nak szánt horrorfilmet is lefor­gatott A förtelmes havasi ember címmel. A filmet úgy hirdették a plakátokon, hogy ijesztő és ret­tenetes lényről szól az alkotás. A HAMMER FILMJE UTÁN A JETI LEGENDÁSSÁ VÁLT A mítoszt egyre több ember is­merte meg. Amerikában felfe­deztek egy jetihez hasonló, 8 láb magas lényt, amelyet Bigfoot­­nak, vagyis Nagy Lábnak nevez­tek el, és le is fényképezték. De térjünk vissza az újonnan felfedezett lábnyomokra! Valóság vagy fikció? A Nepáli Hegymászó Egyesü­let elnöke, Ang Tshering azt mondta: ő beszélt az amerikai filmesekkel, akik felvételt készí­tettek a jeti állítólagos nyomai­ról, és el is mesélték neki a tör­ténetüket, de ő nem lát arra bi­zonyítékot, hogy valóban a jeti lábnyomáról lenne szó. - Nagy valószínűséggel ezek a lábnyomok inkább egy helyi medvéhez tartoznak, amelyik itt él a hegyekben - mondta. - A lábnyomon ugyanis öt lábujj látható, ezzel ellentétben a he­lyiek szerint a jetinek csupán négy lábujja van. Azonban Tshering hisz ab­ban, hogy valami van odakint, a magas Himalája hegységben. - Egy misztikus lény valóban létezik ezen a környéken, de nem hinném, hogy a jeti lenne az - mondta. - Egy napon talán előkerülnek olyan bizonyítékok, amelyek alátámasztják vagy végleg elvetik a jeti mítoszát. Pillanatnyilag azonban csak annyit tudunk: a lény karjai, tes­te és lábai ijesztően hatalmasak. Aki látta, azt mondja: egy kez­detleges íjat visz a kezében. 1925-ben a Királyi Földrajzi Társaság másik expedíciójának tagjai láttak valamit. - Nem megkérdőjelezhető, hogy a lény, amit láttunk, nagyon erősen hasonlított egy emberi lényre, az ösvényen sétált, majd megállt egy rododendronbokor mellett. Úgy láttuk, hogy semmiféle ruhát nem viselt - állt a jelentésükben. A helyiek azt mondták: a brit expedíció tagjai egy szellemmel találkoztak. Fordította: Nyemcsók Éva Edmund Hillary kételyei A jetikutatók számára az 1950-es években kö­szöntött be az aranykor. 1951-ben egy expedí­ció tagja, Eric Shipton készített a lényről egy egészen éles fotót, amint két lény felfelé kap­tat a hegy oldalában. - Körülbelül 19.500 láb magasról ereszked­tek le 19.000 láb magasságra a gleccseren, amikor először megpillantottuk őket - mesél­te az egyik hegymászó. - Követtük őket né­hány mérföldön át. Nem tudom, milyen lé­nyek voltak, de biztos vagyok benne, hogy nem állatokat láttunk, hanem más, óriási lé­nyeket, amelyek a Himaláján élnek. A kételkedők erre azt mondták: a képen nem lények vannak, hanem a jég, amint a szél fújja azt. Ennek ellenére a fotó szenzáció­­számba ment. A jetimánia újjászületett. Az Everest két évvel későbbi meghódítása is­mét felkeltette az érdeklődést a lény iránt, an­nál is inkább, mert abban az időszakban több lábnyomot is találtak a hegységben. Jelentkezett egy serpa is, Tenzing Norgay, aki azt állította, hogy látta a havasi embert 1949-ben. Barnásvörös haja volt, olyan „félig ember, félig barom”. Edmund Hillary azonban ezzel kapcsolatban kételyeit fejezte ki, ő nem hitt a lényben. Magyarországon javítják a londoni robbantás sérült metrókocsijait Magyarországon újítanak fel néhány, a 2005-ös londoni robbantásokban megsérült metrókocsit. A kiadónkhoz tartozó Evening Standard egyik számában azt írta: a munkát a Bombardier budapesti gyáregységében végzik el. A londoni robbantássorozatban megsérült met­rókocsik közül négyet Budapesten javítanak, mert Nagy-Britanniában nincs lehetőség a mun­ka elvégzésére. A Hammersmith & City vagonjá­nak berendezései alaposan megrongálódtak, amikor a kocsi az Edgware Road metróállomás felé haladt az alagútban. A robbantás következ­tében hat ember meghalt. Mint korábban be­számoltunk róla, 2005 júliusában négy robban­tás történt Londonban, ezek egyike egy metró­szerelvényen, a másik a 30-as buszon történt. Összesen ötvenketten haltak meg. Most négy metrókocsit szállítanak a Bombar­dier budapesti egységéhez, hogy helyrehozzák a károkat. A másik kettőn éppen most végez­nek apróbb felújításokat Nagy-Britanniában, később ezeket is a magyar fővárosba szállítják. A felújítások költsége körülbelül kilencmillió angol font (3 milliárd 165 millió forint), a mun­kával várhatóan jövőre készülnek el a magyar szakemberek. A kocsik 2008 májusában állhat­nak újra munkába. - A felújítást azért végeztetjük a kontinensen, mert az ehhez szükséges technika ma már nem áll rendelkezésre Nagy-Britanniában - mondta a lon­doni metrótársaság szóvivője. - Terveink szerint a kocsikat ez év végén szállítjuk Budapestre, de le­het, hogy kis késedelemmel is kell számolni addig, amíg a magyar fél nem garantálja, hogy a felújítás megfelel társaságunk igen magas elvárásainak. A szóvivő hozzátette: a későbbiekben a rob­bantások során megsérült kocsik egyikét sem fogják személyszállításra használni. A robban­táskor megsérült szerelvényt a hetvenes évek­ben gyártották Midlandsben, de az elmúlt har­minc évben a brit vonatipar leépült, felszámol­ták a felújítással foglalkozó gyáregységeket is. Roger Ford, a Modern Railways magazin munka­társa szerint van értelme a metrókocsik magyar­­országi felújításának. - A vonattervezés és -épí­tés sokat fejlődött a hetvenes évek óta, és Nagy-Britanniában nincs lehetőség a kocsik fel­újítására - mondta. Evening Standard - Dick Murray Fordította: Nyemcsók Éva

Next