Kisalföld, 2008. január (63. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-05 / 4. szám
14 SZIESZTA A Kisalföld kulturális melléklete www.kisalfold.hu Kisalföld 2008. január 5., szombat ISMÉT ÓRIÁSI LÁBNYOMOKAT TALÁLTAK A HIMALÁJA HEGYSÉGBEN. A JETI LEGENDÁJA EZZEL ÚJJÁÉLEDT VAJON LÉTEZIK A JETI? DAILY MAIL RICHARD PENDLEBURY Friss nyomon indultak el Ahogyan a képeken is látható, az újabb lábnyomok azt támasztják alá: annak a kreatúrának, amelyet jetinek neveztek el, a létezése mégiscsak lehetséges. Egy amerikai televíziós dokumentumfilmes csapat néhány hetet töltött a Khumbu régióban, a nepáli Himaláján, a Mount Everest árnyékában, kutatva az ismeretlen emlős után. Sajnálatos módon az expedíció tagjainak nem volt lehetőségük arra, hogy szemtől szembe találkozzanak a mítosszal, de egy ősi lábnyommal térhettek vissza felfedezőútjukról, amelyet módjukban állt elemezni. A gigantikus méretű lábnyomot a Manju folyó partján, 10.000 láb magasan a tenger felett találták. A jobb talp lenyomata körülbelül 13 inch hosszú, (1 inch , 2,54 centiméter) a saroktól a nagylábujjig mérve. Vagyis majdnem akkora, mint egy napilap egy egész oldala. A lábnyomról mintát is vettek, amely a cikkünkhöz közölt fotón látható. - Nem hiszem, hogy ez egy medvének a nyoma lenne - mondta az expedíció egyik tagja, Josh Gates régész. - Ez valamiféle misztérium számunkra. A lábnyomok viszonylagosan frissek voltak, úgy becsüljük, 24 órán belül járhatott ott a nyomok gazdája ahhoz képest, hogy mi felfedeztük azokat. Akár medve, akár más humanoid lény hagyta hátra lábnyomát, a felfedezés újra felélesztette a jeti legendáját, amely 90 évvel ezelőtt született. SZIKLAMEDVÉNEK HÍVJÁK A jeti - tibeti nyelven sziklamedve - nagyon régóta a himalájai régió helyi legendáriumának szereplője. A méretei, a színe, az alakja és a viselkedése a különböző mondákban völgyről völgyre változik. Azonban abban többnyire egyetértenek, hogy a jeti varázslat szülötte, és a legjobb messzire elkerülni. Az első hivatalos leírást a legendás lényről egy brit felfedező, L. A. Waddell őrnagy tette közzé 1889-ben. Miközben a havas tájon utazott, északkeletre Sikkimtől egy óriási lábnyomot talált, amelyről a teherhordó szolgái azt állították: a jeti hagyta azokat hátra. A szolgák egy nagyon veszedelmes és hatalmas emberhez hasonló lényről beszéltek. Az őrnagy lejegyezte: „Valamiféle hatalmas lábnyomot találtunk a hóban a magasabb hegycsúcs közelében. A helyiek szerint egy állítólagos vademberhez tartozik, akiről azt tartják, hogy az örök hó birodalmában él mitikus fehér oroszlánjával együtt, amelynek üvöltése különösen vad viharok idején hallható. A lényről szóló legendák elterjedtek a tibetiek körében.” Az őrnagy azt gondolta, a hatalmas lábnyom egy medvéé. Nem is nagyon érdeklődött senki a helyiek hitvilágát színesítő legenda iránt egészen 1921-ig, amikor egy expedíció révén a lény a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. A SERPÁK MÁST MESÉLTEK A Királyi Földrajzi Társaság (Royal Geographical Society) szervezett expedíciót az Everestre. Ők jelentették, hogy láttak egy hatalmas lábnyomot a hóban 21.000 láb magasságban. A csapat vezetője, Charles Howard Bury alezredes azt gondolta, hogy valamiféle farkas lábnyomáról van szó, de serpa vezetőjük elmesélte nekik a havasokban élő vadember legendáját, akit ők metoh kangminak hívnak, amelyet úgy lehetne fordítani: havasi embermedve. Amikor az expedíció tagjai visszatértek Indiába, a hordárokkal interjút készített egy szabadúszó újságíró, Henry Newman. Ő nevezte el a titokzatos lényt „förtelmes havasi embernek”, mivel a metoh kangmi kifejezést (havasi medveember) rosszul fordította le. A LEGENDA MEGSZÜLETETT Nem sokkal ezután egy másik angol írt arról, hogy találkozott egy lénnyel, amely csakis a havasi vadember lehetett. „Majdnem egészen meztelen volt abban az elképesztő hidegben. A színe sápadtsárga, mint a kínai embereké, gubancos haja volt, az arca kissé szőrös, óriási lábai kifelé álltak” - írta. A legeltökéltebb erőfeszítést, hogy bizonyítsák a jeti létezését vagy nem létezését, 1954-ben tették. A Daily Mail egy 16 hetes Havasi Vadember Expedíciót szervezett a Himalájára. A lényt nem látták, de rengeteg megmagyarázhatatlan lábnyomra bukkantak. Sőt, állítólag rátaláltak a jeti skalpjára is, amelyet az állatok már szétmarcangoltak. Ez hatalmas kaland volt, de nem járt eredménnyel sem pró, sem kontra. A következő években egymás után jelentek meg a cikkek a jetiről. 1958-ban a helyiek arról számoltak be, hogy megtalálták a jeti rajzát. De ezt nem tekintették bizonyítéknak. A nyugati hegymászók láttak ugyan furcsa lényeket, de egészen nagy távolságról. Mások hallották a vadember üvöltését éjszaka, sőt, a nyomaira is rábukkantak. Ez pedig életben tartotta a mítoszt. A Daily Mail expedícióján felbuzdulva a Hammer Films filmgyártó cég egy fricskának szánt horrorfilmet is leforgatott A förtelmes havasi ember címmel. A filmet úgy hirdették a plakátokon, hogy ijesztő és rettenetes lényről szól az alkotás. A HAMMER FILMJE UTÁN A JETI LEGENDÁSSÁ VÁLT A mítoszt egyre több ember ismerte meg. Amerikában felfedeztek egy jetihez hasonló, 8 láb magas lényt, amelyet Bigfootnak, vagyis Nagy Lábnak neveztek el, és le is fényképezték. De térjünk vissza az újonnan felfedezett lábnyomokra! Valóság vagy fikció? A Nepáli Hegymászó Egyesület elnöke, Ang Tshering azt mondta: ő beszélt az amerikai filmesekkel, akik felvételt készítettek a jeti állítólagos nyomairól, és el is mesélték neki a történetüket, de ő nem lát arra bizonyítékot, hogy valóban a jeti lábnyomáról lenne szó. - Nagy valószínűséggel ezek a lábnyomok inkább egy helyi medvéhez tartoznak, amelyik itt él a hegyekben - mondta. - A lábnyomon ugyanis öt lábujj látható, ezzel ellentétben a helyiek szerint a jetinek csupán négy lábujja van. Azonban Tshering hisz abban, hogy valami van odakint, a magas Himalája hegységben. - Egy misztikus lény valóban létezik ezen a környéken, de nem hinném, hogy a jeti lenne az - mondta. - Egy napon talán előkerülnek olyan bizonyítékok, amelyek alátámasztják vagy végleg elvetik a jeti mítoszát. Pillanatnyilag azonban csak annyit tudunk: a lény karjai, teste és lábai ijesztően hatalmasak. Aki látta, azt mondja: egy kezdetleges íjat visz a kezében. 1925-ben a Királyi Földrajzi Társaság másik expedíciójának tagjai láttak valamit. - Nem megkérdőjelezhető, hogy a lény, amit láttunk, nagyon erősen hasonlított egy emberi lényre, az ösvényen sétált, majd megállt egy rododendronbokor mellett. Úgy láttuk, hogy semmiféle ruhát nem viselt - állt a jelentésükben. A helyiek azt mondták: a brit expedíció tagjai egy szellemmel találkoztak. Fordította: Nyemcsók Éva Edmund Hillary kételyei A jetikutatók számára az 1950-es években köszöntött be az aranykor. 1951-ben egy expedíció tagja, Eric Shipton készített a lényről egy egészen éles fotót, amint két lény felfelé kaptat a hegy oldalában. - Körülbelül 19.500 láb magasról ereszkedtek le 19.000 láb magasságra a gleccseren, amikor először megpillantottuk őket - mesélte az egyik hegymászó. - Követtük őket néhány mérföldön át. Nem tudom, milyen lények voltak, de biztos vagyok benne, hogy nem állatokat láttunk, hanem más, óriási lényeket, amelyek a Himaláján élnek. A kételkedők erre azt mondták: a képen nem lények vannak, hanem a jég, amint a szél fújja azt. Ennek ellenére a fotó szenzációszámba ment. A jetimánia újjászületett. Az Everest két évvel későbbi meghódítása ismét felkeltette az érdeklődést a lény iránt, annál is inkább, mert abban az időszakban több lábnyomot is találtak a hegységben. Jelentkezett egy serpa is, Tenzing Norgay, aki azt állította, hogy látta a havasi embert 1949-ben. Barnásvörös haja volt, olyan „félig ember, félig barom”. Edmund Hillary azonban ezzel kapcsolatban kételyeit fejezte ki, ő nem hitt a lényben. Magyarországon javítják a londoni robbantás sérült metrókocsijait Magyarországon újítanak fel néhány, a 2005-ös londoni robbantásokban megsérült metrókocsit. A kiadónkhoz tartozó Evening Standard egyik számában azt írta: a munkát a Bombardier budapesti gyáregységében végzik el. A londoni robbantássorozatban megsérült metrókocsik közül négyet Budapesten javítanak, mert Nagy-Britanniában nincs lehetőség a munka elvégzésére. A Hammersmith & City vagonjának berendezései alaposan megrongálódtak, amikor a kocsi az Edgware Road metróállomás felé haladt az alagútban. A robbantás következtében hat ember meghalt. Mint korábban beszámoltunk róla, 2005 júliusában négy robbantás történt Londonban, ezek egyike egy metrószerelvényen, a másik a 30-as buszon történt. Összesen ötvenketten haltak meg. Most négy metrókocsit szállítanak a Bombardier budapesti egységéhez, hogy helyrehozzák a károkat. A másik kettőn éppen most végeznek apróbb felújításokat Nagy-Britanniában, később ezeket is a magyar fővárosba szállítják. A felújítások költsége körülbelül kilencmillió angol font (3 milliárd 165 millió forint), a munkával várhatóan jövőre készülnek el a magyar szakemberek. A kocsik 2008 májusában állhatnak újra munkába. - A felújítást azért végeztetjük a kontinensen, mert az ehhez szükséges technika ma már nem áll rendelkezésre Nagy-Britanniában - mondta a londoni metrótársaság szóvivője. - Terveink szerint a kocsikat ez év végén szállítjuk Budapestre, de lehet, hogy kis késedelemmel is kell számolni addig, amíg a magyar fél nem garantálja, hogy a felújítás megfelel társaságunk igen magas elvárásainak. A szóvivő hozzátette: a későbbiekben a robbantások során megsérült kocsik egyikét sem fogják személyszállításra használni. A robbantáskor megsérült szerelvényt a hetvenes években gyártották Midlandsben, de az elmúlt harminc évben a brit vonatipar leépült, felszámolták a felújítással foglalkozó gyáregységeket is. Roger Ford, a Modern Railways magazin munkatársa szerint van értelme a metrókocsik magyarországi felújításának. - A vonattervezés és -építés sokat fejlődött a hetvenes évek óta, és Nagy-Britanniában nincs lehetőség a kocsik felújítására - mondta. Evening Standard - Dick Murray Fordította: Nyemcsók Éva