Kisalföld, 2008. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)
2008-09-27 / 227. szám
14 SZIESZTA A Kisalföld kulturális melléklete www.kisalfold.hu BÉCS_____________ NYERGES CSABA________________ Ha valóban volt több mint ötvenezer ember kedden a bécsi______ Duna-szigeten, ha fizettek a jegyért, és ha csak a legolcsóbb tarifával számolunk, Madonna úgy is jó másfél milliárd forintot kasszírozott az alig kétórás koncertért. Egy átlagos magyarnak ezer(!) évig kellene dolgoznia, hogy ennyi pénzt összekaparjon. Mégis, sok ezer honfitársunk járult hozzá a mesés Madonna-birodalom további gyarapodásához. A koncert alatt ugyanis a közönség soraiból szinte csak magyar szót lehetett hallani. És hogy megérte-e? A Madonna-rajongók bizonyára életre szóló élménnyel gazdagodtak. Elégedettek lehettek a hangszereléssel, a tökéletes hangosítással, a profi előadással, a koreográfiával, a fellépők tudásával, Madonna színpadi táncos teljesítményével. Megbocsátottak istenített kedvencüknek minden malőrt, vagy talán észre sem vették azokat. Pedig akadt belőlük szép számmal. Vegyük mindjárt a helyszínt. A bécsi Duna-sziget nem igazán alkalmas egy megakoncert rendezésére, legalábbis ilyen körülmények között. Az egyik rajongó elpanaszolta, hogy a megszokott Madonna-koncertekhez nem volt méltó a hangulat. Kevesen tapsoltak, táncoltak, énekeltek. De aztán önmaga adta meg a miértre a választ: a nézőtér egy gigantikus olajoshal-konzervre hasonlított. Olyan sűrűn összepréselődtek az emberek, hogy csak nagy nehezen tudták kiszabadítani, felemelni a kezüket, táncolni, ritmusra mozogni pedig szinte lehetetlen volt. Sokan közelharcot vívtak a szó szerinti értelemben vett talpalatnyi helyért. Honfitársaink mindenesetre döntő győzelmet arattak. A színpad előtti állóhelyes területen, legalább háromszáz méter mélységben valóban csak szinte magyar szót lehetett hallani. A sógorok alulmaradtak a könyökháborúban, így aztán aktualizálni lehetne a híres sorokat. Ismét „...nyögte Mátyás bús hadát/ Bécsnek büszke vára". Persze, aki közelebb jutott a tűzhöz, az sem lehetett felhőtlenül boldog. Úgy sem látott sokat. Egyrészt nem emelték ki eléggé a színpadot, másrészt a terepviszonyok sem voltak előnyösek, így aki nem nőtt legalább kétméteresre, legfeljebb a viszonylag kisméretű kivetítőt nézhette, abból is csak a színpaddal egy vonalba jutó kettőt. Sokan próbáltak lábujjhegyre állni, de hiába. Néhányan nyakukba vették barátnőjüket. No, ők kapták a koncert alatt a legnagyobb ovációt (a mögöttük állóktól), amikor nem bírván tovább, végre visszapréselték a földre, a megaheringes dobozba a légbe kapott kedvest. Márpedig ebből a zsúfolt-öszszepréselt életérzésből kijutott bőven. A buli fél hétkor kezdődött, az előzenekar fél nyolckor lépett le a színpadról, aztán jött a jó egyórás sötétség és csönd, mígnem az alig kétórás show után fél tizenegykor kiíródott a kivetítőre, hogy game over. És akkor sokan azt hitték, hogy végre vége a heringfeelingnek, pedig a java csak ezután következett. De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk még egy kicsit a koncertnél. Az előadás csúcspontját jelenthette volna, amikor Madonna kíséret nélkül kezdett énekelni. Lehetett már katarzisélményünk itthon Koncz Zsuzsát, Sebestyén Mártát vagy éppen Zsédát hallgatva. Mert amikor az ő koncertjükön némul el a zenekar, és betölti a teret a szép, tisztán csengő hang, az ember a jó Istent érzi a közelben, és libabőrös lesz a karja. Madonna kíséret nélküli, botladozó énekét hallgatva az volt az érzésem, hogy még a Megasztár döntőjébe se jutna el. Megbukna a TV 2 előválogatásán. Mégis gigasztár lett, a világ egyik legkeresettebb és legjobban fizetett zenésze. Isten éltesse sokáig így is. Hát még, ha legalább két szót szólt volna magyarul a Lajtától innen érkezett sok-sok ezer rajongónak. Nem tette. Lelke rajta. Őt mindenképp milliók szeretik. Ráadás, búcsúintés nélkül vonult le a színpadról, a tömeg pedig a kijárat felé. És itt kezdődött az igazi megpróbáltatás. A szigetet két irányban keskeny gyalogoshídon lehetett elhagyni. A szervezők, talán félve attól, hogy a túlterhelt szerkezet esetleg leszakadhat, csak szakaszosan engedték a tömeget. A végeláthatatlan emberáradatot látva úgy tűnt, hogy ha a budapesti Kossuth téri tüntetéseken több százezer ember volt tavaly, akkor itt most legalább tízmillió. A gyalogoshidak szűk bejáratánál összezsúfolódtak az emberek, a később érkezők pedig egyre csak préselték, nyomták őket. Ez az állapot több órán át tartott. Sokan már-már halálközeli állapotban érezték magukat, és ha a koncert alatti lökdösődésben nem is szereztek kék-zöld foltokat vagy parázsló cigikkel nem égették ki a dzsekijüket, itt biztosan nem úsztak meg. De végül mindenki megkapta a magáét. Madonna, rajongóinak köszönhetően (ha akar), a gázsik rendezése után is vehet még néhány tízezer pár vadiúj, dizájnos Gucci cipőt magának, a rajongók pedig elmondhatják, hogy titkos álmuk vált valóra, élőben láthatták az „istennőt”. Egyébként úgysem mernék bevallani maguknak, hogy kidobott pénz volt a ledarált koncert Ahhoz túl sokat fizettek érte. Kiállítás kupolamagasságban OLASZORSZÁG___________ SÁNTA ANIKÓ________________________ Az angol beteg című, kilenc Oscar-díjat nyert film egyik legemlékezetesebb jelenete, amikor Juliette Binoche-t__ kötéllel egy templom______ kupolájába emelik, hogy közelről láthassa a freskókat. Ilyesmiben lehet része a parmaiaknak is. Olvasónk helyszíni tudósítása._______ A budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött Correggio-alkotást, a mester Szoptató Madonna című festményét is megcsodálhatják a látogatók a parmai Nemzeti Galériában, a művész életművét bemutató, minden eddiginél nagyszabásúbb kiállításon, amelyre a világ leghíresebb múzeumaiból érkeztek festmények, vázlatok, rajzok. Antonio Allegrit - akinek művészneve valójában szülővárosa, az észak-olaszországi Correggio - a legkiválóbb olasz reneszánsz kori festők egyikeként emlegetik Raffaello, Michelangelo, Leonardo és Tiziano társaságában. Legtovább Pannában élt és dolgozott, ezért több híres alkotása itt található, a bencés Szent János-templom és a 900 éves dóm kupolájának freskói is keze munkáját dicsérik. Az 1520-as években készült remekműveket most szó szerint közelről is megcsodálhatja a közönség: mindkét templomban különleges állványzatot szereltek fel ez alkalomból. A dóm 36 méter magas kupolájában a látogató most 25 méter magasból szemlélődhet. Érdemes megmászni a 188 lépcsőt, mert a látvány lélegzetelállító. A mozgáskorlátozottak sem maradnak ki az élményből, őket lift viszi fel. A lentről is jól látható alakok így hatalmasnak tűnnek - kirajzolódnak az arcok, a tekintetek. Úgy érzi hirtelen az ember a festményekbe feledkezve, hogy „beszippantja” őt is a paradicsom. Az idegenvezető sok apró, lentről egyáltalán nem látható részletre hívta fel a figyelmünket. Nem akartunk hinni a szemüknek például, amikor kiderült: több lentről szobornak látszó alak valójában festmény. A dóm mögötti bencés templomban az állványzat 20 méteres. Az itt látható, Szent Jánost ábrázoló freskónak köszönhette a mester, hogy alig 30 évesen felkérték a dóm kupolájának díszítésére. Correggio művei iránt óriási az érdeklődés, már jóval a megnyitó előtt több mint 70 ezer látogató rendelt jegyet, külföldről is. A szervezők remélik, hogy az egyedülálló, a mester alkotásainak mintegy 90 százalékát felvonultató tárlatot akár 250 ezren is megtekintik. A kiállítás honlapja: www.mostracorreggioparma.it/index.php. Videók a kupoláról: www.gazzettadiparma.it/mediagallery/video/2079/Correggio_a_testa_ in_su_-_3_video.html. A kiállításmegnyitó napján Vittorio Sgarbi ismert művészettörténész bejelentette: a kétszáz alkotás közt van egy hamisítvány is. Hogy melyik az, csak később árulja el. Érdekesség az is, hogy a képtár árkádos bejáratánál egerészölyv teljesít szolgálatot, hogy távol tartsa a galambokat. Correggio művei iránt óriási az érdeklődés, úton-útfélen hirdetik. A parmai dóm. Kisalföld 2008. szeptember 27., szombat