Kisalföld, 2010. október (65. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-16 / 242. szám

2010. OKTÓBER 16., SZOMBAT I Szieszta SZERKESZTI WERNER KRISZTINA meztelen igazság | Aktok a világ múzeumainak falán A festőt sem hagyja hidegen, mégsem elsősorban a nemi aktusra gondol, amikor meztelen testet rajzol. Mitől lesz izgalmas egy alkotás a néző számára, és mitől lesz botránykő valamelyik akt? Szabó András művészetpedagógussal a világ múzeumainak kínálatából csemegéztünk. KÉPZŐMŰVÉSZET DOMBAI TÜNDE Már az ókori görögök is mez­telenkedtek a műtárgyaikon - kezdhetjük tehát a kályhá­nál az aktok ábrázolásának históriáját. Igaz, ruhátlan alakokat olyan használati eszközökön, mozaikokon, falfestményeken találtak a régészek, amelyek feltételez­hetően nyilvánosházakban fokozták a hangulatot. Az emberi test mint a művészet alaptémája mind a mai na­pig tartja magát. Kérdés, mennyire kell naturaliszti­­kusnak lennie az ábrázolás­nak ahhoz, hogy kitűnjön a mostani tarka képáradatból, és elérje az ingerküszöbün­ket. Tud-e egyáltalán újat mutatni a képzőművészet? - Igen, csak a tálalásnak kell versenyképesnek lennie más médiummal azáltal, hogy sok aktuális tartalmi mondanivalót sűrít egybe - válaszol a provokatív kér­désre Szabó András szegedi festőművész, művészetpe­dagógus.­­ A normális em­ber érzi, hol a határ a művé­szi és az öncélú, hatásva­dász meztelenség között. A debreceni MODEM Messiá­sok kiállításán például 18 éven felülieknek való termet rendeztek be, ami önmagá­ban nézők tömegeit vonzot­ta. A bent vetített perfor­mance, ahol egy meztelen nő pengével szabdalta vé­resre magát, a bensőnk leg­mélyét akarta felkavarni. Az obszcenitása megközelítette azt a pornográfiát, amiről nem illik beszélni, de a fel­nőtt tévécsatornák és inter­netes oldalak forgalma bizo­nyítja: igény van rá. A por­nográf képet egyébként az választja el az erotikustól, hogy direkt nemi aktust mu­tat, és nem csak a vágyat gerjeszti. A párizsi Louvre állandó kiállításán szereplő Jean Auguste Dominique Ingres Fürdőzője és Odaliszkje bi­zonyítja, miként vonzó egy olyan semmiség, mint a női ház. Anatómiailag is tökéle­tes annak ellenére, hogy nincs az a határozott vonás, amit egy női háton meg le­hetne fogni. A szintén pári­zsi Musée d'Orsay-ban látha­tó Olympia című festmény „Vénuszából” számtalant lá­tott már a közönség. Édou­­ard Manet XIX. századi imp­resszionista festő megfogal­mazása hajdan mégis azzal verte ki a biztosítékot, hogy az elvárások ellenére hét­köznapi nőt örökített meg. Miért szép? Hiszen arányta­lan a teste, nincs dereka, ki­csi a lába, némiképp ban­­dzsa is. A szakember sokáig töprengett ezen régebben. Az ő megfejtése, hogy azért tekintik ideálnak, mert „csú­nya” részletei mellett felfe­dezhető a csodálatos bőre, a zseniális kézmozdulata, és ez a kettősség mozgatja meg a fantáziánkat. Száz éve le­­döntötték a képzőművészek az utolsó tabukat is - mutat­ja a d'Orsay-ban Gustave Courbet meghökkentő képe: egyetlen női nemi szervet je­lenít meg. Ám ha címmel - A világ kezdete - együtt néz­zük, már nemcsak azt jelen­ti, amit látunk, hanem annál lényegesen többről gondol­kodtat el. A madridi Prado állandó látnivalója Francis-Az akt (a német szó átvételéből) eredeti értelmében tanulmányrajz, festmény vagy szobor a ruhátlan emberi testről, más szóval - eredeti értelmében - meztelen vagy felöltözött modell figurájának, tartásának, mozdulatának tanulmányszerű ábrázolása. Az aktábrázolás általában szimbolikus mondanivaló (például Ádám és Éva az Utolsó ítéleten) kifejezésére korlátozták a reneszánsz előtt. Jo de Goya A meztelen Maya című képe; máig vita tárgya, hogy kit is ábrázol. Egy biz­tos - a művészetpedagógus szemében - a szokatlanul fe­szes mellei a legszebbek, pe­dig hol volt még akkortájt a szilikon! Véznák és kövérek Gustav Klimt száz évvel ezelőtt készült aktjai buja erotikát rejtenek, holott például a Nuda Veritas (Meztelen igazság) című kép vörös démona amúgy vézna lány. A fővárosi Szépművészeti Múze­umban január 9-éig látható, a bécsi Albertinából kölcsönzött tárlatának címadó festményén az alá­­omló hajzuhatag, az érzékien tekergőző dekoráció és az arany nemessége kiemeli a sápadt, csú­nyácska testet. Egy emelettel feljebb a kolumbiai kortárs festő - az idei irodalmi Nobel-díjas Mario Varga Llosa barátja -, Fernando Botero groteszk művei csalnak vegyes érzelmeket a nézőközönség arcára. A január 23-áig látogatható összeállításban a Nő a zuhanyzóban című „Vénusz” meztelen igazsága akár egy fogyókúra reklámja is lehetne. Fernando Botero: Nő a zuhanyzóban Szabó András az aktrajzolás fo­lyamatáról elárulja, az alkotók a meztelen modell láttán, bár nyilván nem hagyja őket hi­degen az erotikus kisugárzást mutató meztelen test, mégsem a nemi aktusra gondolnak, ha­nem a mesterségre, azaz a mo­dell mozdulatainak, voná­sainak képi megformálásán törik a fejüket, és hogy miként lehet abból elvonatkoztatni. A női aktok mellett - kisebbségben ugyan, mégis - találni férfiaktokat Michelangelo előszeretettel ábrázolt férfit, képein még a nők is kissé férfiasak. Botrányt is kavart velük. Bécsben most a Sixtus-kápolna freskóihoz készült aktvázlatait állítják ki. 11

Next