Kisalföld, 2015. október (70. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-22 / 248. szám

14 Ünnep KISALFÖLD 2015.10.22., csütörtök Verseket várunk Továbbra is arra biztatjuk olvasóinkat, akiknek íróasztalfiókjában, kockás füzetében, számítógépében (saját) versek rejteznek, osszák meg velünk azokat. Az írásokat szerkesztőségünk címére (9021 Győr, Újlak u. 4/A) vagy a guldi@kisalfold.hu drótpostacímre várjuk. A beérkezett termésből most is közreadunk néhányat. Alexa Károly: „Bizton állíthatom, ha az elmúlt három-négy évtizedben az emigráció nem emlékezik, akkor Magyarországon ma aligha tudnánk, vagy nem ilyen szinten beszélni az öt­venhatos irodalomról” Ötvenhat legendája, a forrada­lommal és a szabadságharccal kapcsolatos irodalmi mitológia az elmúlt évtizedekben hiány­zott a nagy nemzeti történetből Alexa Károly szerint az évfordu­ló, az ünnep hozzásegít bennün­ket, hogy újra megtaláljuk a megfelelő szavakat a beszélge­téshez, és akkor végre feloldó­dik az a szájzár, ami hosszú ide­ig olyan erősen tartotta magát. A neves irodalomtörténésszel 1956 és az irodalom kapcsolatá­ról beszélgettünk. IRODALOM GÜLCH CSABA - Az ötvenhatos forradalommal kapcsolatban majd mindig egy olyan vers kerül szóba, ami nem is a forradalmi napokban született. Az Egy mondat a zsarnokságról című költeményre gondolok, ami az Irodalmi Újság ’56. november másodiki számában jelent meg. - Valóban, hiszen Illyés Gyula hat évvel az ötvenhatos események előtt írta. Az utókor egyfajta emblematikus vers­ként tartja számon. Sőt, irodal­mi legendák szóltak arról, hogy a költő esetleg „visszadatálta” volna, de minden azt bizonyít­ja, hogy Illyés ezt a költeményt nem a vérzivataros őszön, ha­nem a legvadabb sztálinista-rá­­kosista terror évében, ötvenben írta. Természetesen a forradal­mi napokban is születtek iro­dalmi művek. Zömük konkrét cselekvésre buzdító, az esemé­nyekre reagáló, inkább publi­cisztikai jellegű alkotás. Ezek a versek tudatosan mozgósító szándékú lírai darabok, ame­lyeknek elsősorban politikai, nemzetvédelmi, és nem esztéti­kai, irodalmi szerepük volt. En­nek ellenére azt hiszem, a ma­gyar irodalomnak nem kell szé­gyenkeznie... - Nem nagyon tudnánk egy tucat­nál többet számba venni! - Olyanokból biztos nem, amelyek máig érvényes esztéti­kai súllyal, máig ható érvényes­séggel beszélnek az akkori ese­ményekről. Mielőtt a felsorolás­ba kezdenék, azt meg kell je­gyeznem, hogy ezek a művek a kor legjelentékenyebb költőitől származnak, így például a forra­dalmi utcákon történt tragédiá­ról Tamási Lajos írt egy legen­dás - később negyven évig til­tott - verset: „Piros a vér a pesti utcán, / munkások, ifjak vére ez, / piros a vér a pesti utcán, / belügyminiszte­rit lövetsz?” Nagyon fontos még a forrada­lom napjaiban szüle­tett művek közül emlí­teni Füst Milán Szózat a sírból című költemé­nyét, ami így zárul: „S ellenfelünk, gondold meg ezt. / Mi nem holtak vagyunk, de fény, / Mi láng va­gyunk e földtekén / S öröktűz lesz e sír­kereszt. / ölelj, ölelj hát hűszívű hant, / Mind jó fiad, kit itt ölelsz alant.” Je­lentős mű ebből az időszakból Kassák Lajos A diktátor című verse is, amelyben így ír: „Alámerült örökre. Semmi kétség. / Sosem volt rútabb halál / soha engesztelhetetlenebb gyűlölet / cserben hagyták a gyávák / s a hízelkedők elárulták. Benjámin Lászlóról sem feledkezhetünk meg, al. az „Elesettek”-ről írt sira­tó verset: „Lánctalpakon, egyenruhában jön a HA­LÁL értetek. / Szerelem, munka, remény, jó és rossz már tőletek elvéte­tett. / De már emléke­tektől is veszik el a becsü­letet.” A költő egyébként jelentékeny alkotója volt az akkori magyar iroda­lomnak, noha ma már nem nagyon emlegetik a nevét. Számomra mégis az akkor született tucatnyi versből legmegrázóbb Vas NAGY ALEXA KÁROLY, A FORRADALMI NAPOKBAN IS SZÜLETTEK EMLÉKEZETES IRODALMI MŰVEK Tiszta beszéd ’56 mítoszáról LÁSZLÓ Varjú-koszorú Sortüzek döreje szédít, szív szakad és vakolat, gyász­szalagok közt az Édes már megint sírva fakadt. Fél a fű, a vézna füst is ijedten legöndörül, félelem dobog a házban, a tájban körös-körül. Fekete bársony-koloncok örvényét veti az ég, varjú-koszorú fölöttem, rajtam hideg veríték. István Az új Tamás című költeménye, amelyben a költő azonosul a Krisztus körül hitetlenkedő Tamás­sal és a nemzet remélt feltá­madásáról, a forradalom bí­borló sebét megérintve, sa­ját megújult hitéről ír, bibli­kus hangon. Ötvenhatot Vas István csodának látta, és úgy érzi, általa vált igazán magyar költővé és a ma­gyarsággal kapcsolatos ösz­­szes korábbi fenntartását és kételyét egyszer s minden­korra érvénytelenítette: „Halottak napja. A határon át / Özönlenek idegen kato­nák. / Jönnek a hódítók s a gyil­kosok - / Magyar vagyok. / És nem vagyok többé kettős, csak egy, / Bizonyosság dobbantja szívemet / S értelme lett a nem-értett igéknek: / Te vagy az út, az igazság, az élet.”­­ Ne feledkezzünk el Gérecz Atti­láról sem! - Igen. Ő negyvenkilencben, húszéves korában a magyar öt­tusa-válogatott keretének tagja volt. Kitűnően lőtt, lovagolt, ví­vott, futott, úszott és verseny­szerűen síelt is. November ne­gyedikén hajnalban keserű el­szántsággal csatlakozott az ut­cai szabadságharcosokhoz. Pest szívében két szovjet tankot tett harcképtelenné, de egy harma­dikról rá leadott gépfegyverso­rozat november hetedikén kiol­totta ifjú életét. Gérecz Attila nem akármilyen költő volt, és meggyőződésem, hogy például ő lehetne olyan jelképes alakja az ötvenhatos forradalomnak, mint negyvennyolcnak Petőfi Sándor. Ötvenegyben, a Gyűjtő kisfogházában született az Alko­nyat című verse: „A dal most halkul, kék homályba vész, / de bús visszhanggal egyre vissza­néz, / hol tó tükrén az est, a bar­na fák / árnyékölében úgy ka­rolja át / derengő tested szelíd aranyát, / mint álmom fonja rád az éjszakát.” - Ötvenhat utóélete miként érzé­kelhető az irodalomban? - A bukás utáni két-három évtizedben megszűntek az öt­venhatos költemények. Egészen Nagy Gáspár néhány ominózus verséig, amelyek megjelenésük­kel hatalmas vihart kavartak. Például A Fiú naplójából: „...és a csillagos estben ott susog im­már harminc­­ évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg / susog a homály követeinek út­ján s kitünteti őket / lehulló ezüst-tallérokkal érdemeik sze­rint ülőn...” De nem szabad elfe­lejteni Petri Györgyöt sem, aki ezekben az időkben a „nyilvá­nosság mögött” beszélt művei­ben ötvenhatról, a megtorló rendszerről. - És persze a nyugati magyar iro­dalomnak is sokat köszönhetünk.. - Annál is inkább, hiszen a Nyugatra emigrált fiatalok kö­zül sokan kint váltak költővé, íróvá. Bizton állíthatom: ha az elmúlt három-négy évtizedben az emigráció nem emlékezik, akkor Magyarországon ma aligha tudnánk, vagy nem ilyen szinten beszélni az ötven­hatos irodalomról. Ők voltak, akik őrizték a lyukas zászlót, tőlük kaptuk rendszerváltozás­kor a legtöbb muníciót. Külön meg kell említenünk Tollas Ti­bor, a müncheni Nemzetőr né­hai főszerkesztőjének nevét, aki egyszemélyes küldöttség­ként, mint egy próféta járta öt­venhat után a magyarlakta glóbuszt, Európában, Ausztrá­liában, Amerikában újkori báróként szavalta végig a vilá­got, emlékeztetve és emlékez­ve a magyar forradalomra. Az ő nevéhez fűződik a Füveskert című versgyűjtemény nyugati kiadása is, amely itthon kéz­iratos antológiaféle volt, és olyan bebörtönzött költők művei szerepeltek benne, mint Gérecz Attila, Tóth Bálint, Kár­páti Kamill. Ebből a gyűjte­ményből legenda születhetett volna, de a forradalom utóéle­te, mitizálódása elmaradt. Nem tárgyalnak például legen­dás ötvenhatos verseket a tan­könyvek, a gyerekek nem is­mernek olyan emberi arcokat, amelyek végigharcolták, végig­szenvedték a forradalmat, és talán még bele is pusztultak az eseményekbe. TOLLAS TIBOR Túlélők Legyen csendes az álmuk, mert nem haltak hiába.­­ Letarolt erő fái­­úgy fekszenek vigyázzba’. Földtömte szájuk némán kiált időtlen esküt. Elvetett mag a rögben a csontmeztelen testük. Feldúlt sírjukon mécses, október tűzvirága, a holtak jogán kérdez, választ már mit se várva. Múltunkat elrabolták, a sivár jelen hallgat. Ők élik túl,­­ a holtak. A győztes forradalmat. TÓTH BÁLINT Vigyázzatok az éjszakára Vigyázzatok az éjszakára! öldöklő karddal jár az angyal, s jaj a háznak, mit megjelöltek véres sávval, véres csillaggal! Jaj, akinek ma szíve néma, s nem koldul fájón fel a vészre, kiben a perc lármája él csak, nem századok harangverése. Jaj, ki kaján örömben gázol, fegyvert fogva önvére ellen, s hahotás szájjal lakomázik az országot rejtő teremben. S ezerszer jaj vezéreinknek, villám ver rájuk bosszuló fényt, viharban zajduló falkájuk tépi szét őket farkasokként. S elmúlnak, mint tábortűz füstje, mint őszi lombok vörössége, elszélednek, ponyváról pelyva, a szétmarkoló nyári szélben. Vigyázzatok! Nagy öldöklés lesz! Nem én teszem és nem a másik. A bosszúálló angyal kardja Űzi őket a pusztulásig. JOBBÁGY KÁROLY Mondják, a himnuszt énekelték Mondják, a himnuszt énekelték úgy indultak a puskatűznek s a könnygáz meg a tűzzel teli ég sem riasztotta vissza őket. Csörgött a könnyük. Talán sírtak. Csörgött a vérük. Belehaltak. Diákok voltak. S ők csinálták a dicsőséges forradalmat!

Next