Kisdednevelés, 1934 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1934-07-01 / 7-8. szám

LIX. évfolyam,7—8. szám. Budapest, 1934. július—augusztus hó. KISDEDNEVELÉS SZAKFOLYÓIRAT KISDEDNEVELŐK SZÁMÁRA KIADJA A KISDEDNEVELŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETE Előfizetés egy évre 8 pengő, félévre 4 pengő TARTALOM: Mentsétek meg lelkeinket! (Pap Ilona.) — Beszélgetés vezetése c. kisdedóvóban. (Tóth Antal dr.) — Fiaim és unokáim. VI. (Jab­­lonkay Géza dr.) — Beszélgetés a korai gyümölcsökről. (Szelly Gi­zella.) — Gyümölcsszedés. Játékos testgyakorlat. (Papp Mária.) — Arató ünnepély. Hej virágom. Vers. (Vajda Marietta.) — Királytánc. (Jankovich Ferenc.) — Ima a hazáért. A lobogónk színe. Kis vitéz. Dalos madár. Versek. (Horváth Ibolya.) — Méhecske. Dal. (Balle­­negger Róbertné. Lepcsák Ede.) — Irodalom. Eötvös József báró első minisztersége: Hajdú János. (Katona Margit.) — Egyesületi élet. — Hírek. Mentsétek meg lelkeinket! Olvastam egyszer egy elbeszélést. Viharos tengeren süllyedni kezdett a hajó. Az utasok mentőcsónakokban igyekeztek mene­külni, csak a távírótiszt ült nyugodtan a fülkéjében és szünet nélkül adta le a veszélyben forgó hajó halálküzdelmének meg­rendítő jeleit. S. O. S. Mentsétek meg lelkeinket! S mindaddig, míg a betóduló hullámok meg nem ölték, ott ült asztala mellett és szünet nélkül, szíve utolsó dobbanásáig adta a titokzatos jeleket: S. O. S... . S. O. S. Ülök szomorúan a betegszobában és szüntelenül a süllyedő hajó utolsó segélykiáltására kell gondolnom: S. O. S. Lesz-e valahol készülék, amely felfogja, szív, mely megértse s fel­dobogjon erre a felcsukló zokogásra? Ülök a betegszobában, talán a halálos kór titkos kereszt­jegyével meg­jelölve s közben végiggondolom egész életemet. Húsz éves voltam, mikor kineveztek. A kezdők ügyetlensé­gével, a szerények nagy félénkségével foglaltam el az állásomat. Nem­ kértem, nem követelőztem, belenyugodtam mindenbe, amint volt. Teljes odaadással, nagy felelősségérzéssel, kínos lelki­ismerettel végeztem kötelességemet. Játékeszköz nem volt, a padló öreg, száraz, porfészek, az udvar homoksivatag. Ezt ké­sőbb fásították, de olajozásról, eszközök beszerzéséről szó sem lehetett. Én kezdtem Vértesen az első óvodát, igazán nehéz viszonyok között, rettenetes vad és anyás gyermekekkel, azt hittem, a torkom kiszakad, amíg egyet-egyet megszoktattam.

Next