Kisdednevelés, 1934 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1934-07-01 / 7-8. szám
LIX. évfolyam,7—8. szám. Budapest, 1934. július—augusztus hó. KISDEDNEVELÉS SZAKFOLYÓIRAT KISDEDNEVELŐK SZÁMÁRA KIADJA A KISDEDNEVELŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETE Előfizetés egy évre 8 pengő, félévre 4 pengő TARTALOM: Mentsétek meg lelkeinket! (Pap Ilona.) — Beszélgetés vezetése c. kisdedóvóban. (Tóth Antal dr.) — Fiaim és unokáim. VI. (Jablonkay Géza dr.) — Beszélgetés a korai gyümölcsökről. (Szelly Gizella.) — Gyümölcsszedés. Játékos testgyakorlat. (Papp Mária.) — Arató ünnepély. Hej virágom. Vers. (Vajda Marietta.) — Királytánc. (Jankovich Ferenc.) — Ima a hazáért. A lobogónk színe. Kis vitéz. Dalos madár. Versek. (Horváth Ibolya.) — Méhecske. Dal. (Ballenegger Róbertné. Lepcsák Ede.) — Irodalom. Eötvös József báró első minisztersége: Hajdú János. (Katona Margit.) — Egyesületi élet. — Hírek. Mentsétek meg lelkeinket! Olvastam egyszer egy elbeszélést. Viharos tengeren süllyedni kezdett a hajó. Az utasok mentőcsónakokban igyekeztek menekülni, csak a távírótiszt ült nyugodtan a fülkéjében és szünet nélkül adta le a veszélyben forgó hajó halálküzdelmének megrendítő jeleit. S. O. S. Mentsétek meg lelkeinket! S mindaddig, míg a betóduló hullámok meg nem ölték, ott ült asztala mellett és szünet nélkül, szíve utolsó dobbanásáig adta a titokzatos jeleket: S. O. S... . S. O. S. Ülök szomorúan a betegszobában és szüntelenül a süllyedő hajó utolsó segélykiáltására kell gondolnom: S. O. S. Lesz-e valahol készülék, amely felfogja, szív, mely megértse s feldobogjon erre a felcsukló zokogásra? Ülök a betegszobában, talán a halálos kór titkos keresztjegyével megjelölve s közben végiggondolom egész életemet. Húsz éves voltam, mikor kineveztek. A kezdők ügyetlenségével, a szerények nagy félénkségével foglaltam el az állásomat. Nem kértem, nem követelőztem, belenyugodtam mindenbe, amint volt. Teljes odaadással, nagy felelősségérzéssel, kínos lelkiismerettel végeztem kötelességemet. Játékeszköz nem volt, a padló öreg, száraz, porfészek, az udvar homoksivatag. Ezt később fásították, de olajozásról, eszközök beszerzéséről szó sem lehetett. Én kezdtem Vértesen az első óvodát, igazán nehéz viszonyok között, rettenetes vad és anyás gyermekekkel, azt hittem, a torkom kiszakad, amíg egyet-egyet megszoktattam.