Kisdednevelés, 1935 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1935-07-01 / 7-8. szám
Te mondád egykor: „Jöjjetek hozzám Mindnyájan, akik elfáradtatok! Én megenyhítlek mind, mind titeket És telketekre balzsamot adok.“ Hozzád jövünk hát és kérve kérünk, A Te hatalmad tudjuk végtelen, Áldd meg szívüket mindazoknak, kik Fáradoztak, hogy otthonunk legyen. Őrködj e kicsi fészek felett, Hogy ne lehessen senki ellenünk, Óvj meg bennünket minden veszélytől És kis fészkünket tartsd meg minekünk! Hol fáradt lelkünk békét találjon, Rebegjen ajkunk buzgó szent imát: Áldd meg, óh Jézus, kis otthonunkat, Magyar óvónők édes otthonát! Híjházy Irén. A gyermekrajz fejlődésének és lélektanának áttekintése. Irta: Helga Eng dr. Díszítés. Egészen általános az a megállapítás, hogy a legkorábbi gyermekművészetben hiába keresünk igazi és önálló díszítést. Az elbeszélő rajz az összes megfigyelések szerint korábban lép fel, mint a díszítő, amely, mint Bühler véli, rendszerint csak a hatodik életév után foglal teret.147 Már Sully figyelmeztet a gyermek kevéssé kifejlett esztétikai érzékére.148 Dix az első hat évben fiának rajzaiban nem látott díszítményeket, hogy egy zászlót vagy erkélyen levő virágokat színesen adott viszsza, azt aligha lehet, mint Dix tette, díszítő rajznak tekinteni.149 Günther és Bubi sem foglalkoznak első hat évükben díszítéssel, míg a különös ritmikus érzékkel megáldott Ekki már hároméves korában alkalmaz rajzai körül dísz gyanánt cikkcakkvonalakat. Később gyermekeknél szokatlan érdeklődést mutat díszítések iránt: pontokat, köröket, tojásvonalakat, cikkcakk- és hullámvonalakat rajzol írás vagy kép bekeretezésére vagy kidíszítésére, néha minták is keletkeznek — v. 147 Bühler, i. m., 139., 140. 1. 148 Sully, i. m. 318. 1. 149 Dix, i. m., 95. 1.