Kisdobos, 1965 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

hogyan Tanult meg a kismalac beszélni Egyik nap észrevettem, hogy egy pöttöm lányka beszélni tanít egy kismalacot. Sehogyan sem fért a kislány fejébe az, hogy egy ilyen okos, szófo­gadó kismalac miért nem akar beszélni. Bármennyire is igye­kezett a lányka, hogy meg­tanítsa, nem és nem sikerült. Emlékszem, hogyan foglalko­zott vele: — Malackám, mondd: „ma­ma”! A kismalac azt felelte: — Röf-röf. — Malackám, mondd: „pa­pa” — kérte a kislány. A kismalac ismét azt mondta: — Röf-röf. — Mondd, malackám: „Fa” — tanította a lányka. A kismalac csak megmaradt a magáénál: — Röf-röf. — Mondd, malackám. „Vi­rág” — kérte újból a kislány. A kismalac továbbra is azt felelte: — Röf-röf. — Mondd: „Jó reggelt” — kérte a lányka. — Röf-röf! — felelt rá a kismalac. — Mondd: „Viszontlátásra”. A kismalac pedig váltig azt hajtogatja: — Röf-röf. Ahogy néztem, hallgattam őket, egyszerre csak mind a kislányt, mind a malackát na­gyon megsajnáltam. Azt mond­tam a lánykának: — Tudod mit, kislányom, ta­nítsd valamilyen könnyebb szó­ra a malackát. Hiszen olyan piciny még, hogyan is tudna olyan nehéz szavakat kimon­dani, amilyenekre te tanítod. — Hát milyen szó köny­­nyebb? — kérdezi a lányka. — Hát mondjuk, kérd meg a malackát, mondja azt például: „Röf-röf” A kislány egy kissé gondol­kozott és a kismalachoz for­dult: — Kérlek, malackám, mondd azt, hogy „Röf-röf”! A kismalac a lánykára né­zett és azt mondta: — „Röf-röf!” A kislány elcsodálkozott és örömében tapsolni kezdett. — No végre! — mondta, — mégiscsak megtanult beszélni! OSVÁT ERZSÉBET fordítása GAÁL ÉVA rajza „CSAK” Hostyánszky Etelka, a fácán­kerti óvoda vezetője küldte el ne­künk ezt az irkalapot. Az Óvónéni ezt írja kísérőle­velében: „Gyerekeim fát vittek be az ud­varról. Közben iskolások jöttek arra, és látták, hogy mi dolgozunk. Egy pajtás bejött és engedélyt kért hogy segíthessenek. Természete­sen megengedtem. Amikor elvé­gezték a fahordást, én egypár fo­rintot adtam nekik. Ők szépen megköszönték és kezet mostak. Amikor elmentek, fölfedeztük a folyosón ezt az irkalapot, és rajta a pénzt. Kérem szépen, írják meg. Teljes nevük: Csőke László, Pál István, Matus László, A­ndi János, Nyers László, Szabó Gyula, Gyimesi Pál és Baksa Öcsi. Negyedikes kis­dobosok.” tcbUkJa. U’vo’-^e S-Lo-Crr y~oJL C?°­­Zd ! * ° o L. Parfcfáeje*^» £„ szívességből CxxJfe 4 Pista és Gabi Lovász István egri levelezőnk már sokszor írt a Kisdobosnak. Most legutóbb ezt írta: „Gabi húgomat városunk fel­­szabadulásának 20. évforduló­ján avatták fel kisdobosnak, no­vember 29-én. A nyakkendő­met átvette, és vele együtt a megbízatások pontos, becsüle­tes teljesítését is, egy egész élet­re.” És ugyanabban a borítékban megérkezett Lovász Gabi kis­dobos első levele is. Egyelőre csak annyit írt, hogy őrsét Őzi­kének hívják.

Next