Kisebbségkutatás, 1992-1993 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1992 / 1. szám - Számvetés az első évfolyam után
kozik? Ilyen értelemben Kosáry Domokos Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába című bibliografikus műve nem minősül-e (a fenti kritériumokat elfogadva) éppolyan tudományos munkának, mint a műfajuk szerint originális, valóságosan az irodalom rendszerezésére, értékelésére vállalkozó tudományos produktumok sora? Nos, a kisebbségkutatás - az önmeghatározás igénye nélkül - ilyesfajta feladatra vállalkozott, vállalkozik. Hogy milyen sikerrel teszi a dolgát, arról négy szám után is korai lenne nyilatkozni. Mindenesetre a mérce csak egy lehet: hozzájárul-e a kisebbségi kérdésről alkotott képünk gazdagításához, a tudományos vélemények kialakításának megalapozásához, sőt e szövevényes diszciplína ismeretköreinek gazdagításához? A valóságos olvasók véleménye kedvezőnek tűnik; úgy ítélik, a folyóirat teljesíti vállalt hivatását. A sikeresség másik fokmérője, hogy eljut-e a kisebbségkutatás mindenüvé, ahol haszonnal forgathatják? E tekintetben - bevallom - kevés okunk van az elégedettségre: a téma tudományos irodalma iránt érdeklődő, és vele hivatásszerűen foglalkozó hazai és külföldi (magyar) olvasók, intézmények számához képest a példányszám igen alacsony. Tehát korántsem jut el mindenkihez, aki szívesen olvasná. Világos, hogy egy tudomány-népszerűsítő folyóirat aligha tarthatja el magát pusztán bevételeiből, még a lehető legtakarékosabb gazdálkodás mellet sem. Nem tehetünk így mást, mint az "Én mondom néktek, kérjetek és megadatik néktek, keressétek és megtaláljátok, zörgessetek és megnyittatik néktek" bölcsességében bízni. Az új évfolyam elé ezért - kötelező derűlátással - nyílt szívvel kínál jófajta szellemi táplálékot Cholnoky Győző felelős szerkesztő Budapest, 1992. augusztus 27-én. 418