Kisebbségkutatás, 1992-1993 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1992 / 1. szám - Számvetés az első évfolyam után

kozik? Ilyen értelemben Kosáry Domokos Bevezetés a magyar történelem forrá­saiba és irodalmába című bibliografikus műve nem minősül-e (a fenti kritériumo­kat elfogadva) éppolyan tudományos munkának, mint a műfajuk szerint originá­lis, valóságosan az irodalom rendszerezésére, értékelésére vállalkozó tudo­mányos produktumok sora? Nos, a kisebbségkutatás - az önmeghatározás igénye nélkül - ilyesfajta feladatra vállalkozott, vállalkozik. Hogy milyen sikerrel teszi a dolgát, arról négy szám után is korai lenne nyilatkozni. Mindenesetre a mérce csak egy lehet: hozzájárul-e a kisebbségi kérdésről alkotott képünk gazdagításához, a tudományos vélemények kialakításának megalapozásához, sőt e szövevé­nyes diszciplína ismeretköreinek gazdagításához? A valóságos olvasók vé­leménye kedvezőnek tűnik; úgy ítélik, a folyóirat teljesíti vállalt hivatását. A sikeresség másik fokmérője, hogy eljut-e a kisebbségkutatás mindenüvé, ahol haszonnal forgathatják? E tekintetben - bevallom - kevés okunk van az elégedettségre: a téma tudományos irodalma iránt érdeklődő, és vele hiva­tásszerűen foglalkozó hazai és külföldi (magyar) olvasók, intézmények szá­mához képest a példányszám igen alacsony. Tehát korántsem jut el min­denkihez, aki szívesen olvasná. Világos, hogy egy tudomány-népszerűsítő folyóirat aligha tarthatja el magát pusztán bevételeiből, még a lehető legtakarékosabb gazdálkodás mellet sem. Nem tehetünk így mást, mint az "Én mondom néktek, kérjetek és megadatik néktek, keressétek és megtaláljátok, zörgessetek és megnyittatik néktek" böl­csességében bízni. Az új évfolyam elé ezért - kötelező derűlátással - nyílt szívvel kínál jófajta szellemi táplálékot Cholnoky Győző felelős szerkesztő Budapest, 1992. augusztus 27-én. 418

Next