Kisebbségkutatás, 1994 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 1. szám - NEMZETI TUDAT. NEMZETI ÉS ETNIKAI FOLYAMATOK - Connor, W: Az értelmen túl: a nemzeti kötelék természete

Nemzeti tudat Nemzeti és etnikai folyamatok Az értelmen is túl: a nemzeti kötelék természete Walker Connor csaknem három évtizede kutatja a nacionalizmust. Ennek egyik összetevőjét, a nacionalizmus (etnonacionalizmus) nem-racionális természetét azonban sem ő, sem más nem vizsgálta eddig. Első ilyen természetű vizsgálatának következtetéseit őshonos népekre nézve vonta le, tehát nem diaszpórákra vagy bevándorlókra nézvést. Az érzelmi kötődés a saját néphez (nacionalizmus), illetve országhoz, államhoz s annak intézményeihez (patriotizmus) összemosódhat, mégpedig a nemzetálla­mok esetében: az állam olyankor a nemzet politikai kifejeződésének, akarata eszközének tűnhet, s nacionalizmus és patriotizmus egymást erősíti. A világ kb. 180 államából azonban legföljebb 15 mondható valódi nemzetállam­nak (Japán, Izland, a két Korea, Portugália stb.), hiszen legtöbbje többnemzetisé­gű, amelyben legalább két statisztikai és/vagy politikai szempontból számottevő népcsoport él. Az államok 40%-ában azonban öt vagy még több ilyen csoport is van, és sokatmondó tény, hogy az államok 31%-ában a leg­nagyobb népcsoport sem képez abszolút többséget. A világ országaiban tehát a homogenitás a kivétel, s az etnikai heterogenitás a szabály. Igaz, a többnemzetiségű államokban az önmagát "Staatvolk"-nak tartó domináns nép ugyancsak hajlamos az országot nemzetállamnak, kizárólag saját nemzeti otthonának tartani, mint pl. az angolok Nagy-Britanniát vagy az oroszok a Szovjetuniót (illetve az Orosz Föderációt). A homogén nemzetállam vagy a "Staatvolk" (Japán vagy Franciaország) ese­tében elenyészik a nacionalizmus és patriotizmus közötti különbség; a legtöbb esetben azonban a nemzet és az állam iránti lojalitás (azaz: nacionalizmus és patriotizmus) összeütközésbe kerülhet egymással (így pl. a baszk vagy katalán nacionalizmus a spanyol patriotizmussal; a flamand nemzeti lojalitás a belga hazafisággal stb.). Kibékíthetetlen konfliktus esetében rendszerint a nacionalizmus bizonyul erőteljesebbnek a két lojalitás közül. Ennek szemléletes példáit szolgál­tatta a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlása: az évtizedeken át táplált szovjet és jugoszláv patriotizmus könnyen elvérzett az egyes nemzetek nacionalizmusával szemben (ideértve a domináns oroszok és szerbek nacionalizmusát is), amikor kenyértörésre került sor. Ennek okait, a nacionalizmus erejét úgy érthetjük csak meg, ha közelebbről vizsgáljuk a nemzeti öntudatot és a nemzeti érzést. A korábban divatos ún. objektív kritériumok — a közös nyelv, lakóterület, vallás és egyebek — elégtelenek a nemzethez tartozás definiálásához, hiszen a tények túlmutatnak rajtuk. A nemzet lényege a lélektani kötelék, tudat alatti meggyőződés, amely tagjait összekapcsolja és egyúttal alapvető módon megkülönbözteti őket másoktól, akik nem tagjai a nemzetnek. Ez a kötelék s meggyőződés teszi nemzetté a népcso­portokat. Tudjuk, minden esetben számos genetikai összetevő található. Az em­berek viszonyulását és viselkedését azonban nem az befolyásolja, hogy mi is a

Next