Kisebbségkutatás, 1997 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Magyarok és nem magyarok a Kárpát-medencében
MAGYAROK ÉS NEM MAGYAROK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A szám két tanulmánya is kárpát-medencei demográfiai viszonyokat dolgoz fel. Kocsis Károly Adalékok a kárpát-medencei magyar kisebbségek demográfiai-etnikai földrajzi helyzetéhez c. dolgozatában két újszerű jelenségre hívja fel a figyelmet. Az egyik az, hogy a magyar anyanyelvűek száma nemcsak az anyaországban, de (Ausztria, ill. Burgenland kivételével) minden környező országban meghaladja a magyar nemzetiségűek lélekszámát. Ez a különbség a nyelvében elmagyarosodott, de izmosodó etnikai identitási cigányoknak és (másodsorban) németeknek köszönhető, s mértéke különösen nagy (12^18%) a magyar nyelvhatár mentén (Pozsony, Kassa, Ungvár, Munkács és környéke). A másik fejlemény: a 8)-as évtizedben mind a határokon belül, mind azokon túl összességében csökkent a magyar nemzetiségűek lélekszáma (ez alól csak a Székelyföld és Szlovákia kivétel) a mind kedvezőtlenebb természetes reprodukció, a torzuló demográfiai struktúra és a szórványban élők feltartóztathatatlan asszimilációja következtében. A perspektíva sem kecsegtet semmi jóval: a kisebbségi magyarok esetében a gyermektelen családok aránya nemcsak az adott ország össznépességéhez képest magasabb, de a rendkívül kedvezőtlen demográfiai mutatókkal rendelkező anyaországinál is. Czibulka Zoltán a magyarországi népszámlálások adatait és technikáját elemezve arra a következtetésre jut, hogy adekvát nemzetiségi adatsorok elnyeréséhez kifinomult, szakszerű, a személyiségi jogokat és az érzelmeket egyaránt tiszteletben tartó metodika latba vetése szükséges. Javaslatai mondhatni „első kézből" származnak, hiszen személyében a KSH illetékesét üdvözölhetjük. Az írás praktikus haszna: a magyar gyakorlatot tételesen egybeveti a vonatkozó nemzetközi ajánlásokkal. Műhely rovatunkban ezúttal Szarka Lászlónak, a kisebbségi történet írásáért felelősséget érző és autentikus elemzését olvashatjuk. Gondolatgazdag írásából hadd emeljünk ki egy önkritikus eszmefuttatást: „...míg legközelebbi... rokontudományunk, a történeti néprajz... kutatástörténete... szinte folyamatosan nyomon követhető, addig a hazai kisebbségtörténetnek ilyen... folytonossága teljességgel hiányzik." A megoldás nála a „szakmai tisztesség és a közösségi küldetés kettős keresztjének vállalása.”