Kisebbségkutatás, 1999 (8. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - TANULMÁNYOK: PETŐFI-RECEPCIÓK HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Lukáts István: Az ismeretlen-ismerős magyar klasszikus - Petőfi Sándor a szlovéneknél
TANULMÁNYOK. PETŐFI-RECEPCIÓK HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁRA 348 Lukács István Az ismeretlen - ismerős magyar klasszikus Petőfi Sándor a szlovéneknél The known-unknown Hungarian classic - Sándor Petőfi in Slovenian The Slovenian reception of the Hungarian literature and Petőfi was owing to the writers of the Mura district (belonging to Hungary before World War I.) until the 1930s because of their origin and interests they were closer to the Hungarian culture. From the middle of the 20th the lutngarological efforts in Ljubljana become conspicuous gradually. However, the most comprehensive omnibus volume of translations of 127 poems by Petőfi i. e. the autograph Gradnik-remains has not yet been published. “Ha délszláv problémákról beszélünk, nagyon is megszoktuk, hogy csupán a szerbeket és horvátokat tartjuk szem előtt mint a legfontosabb államalkotó nemzetet. A szlovénség létkérdéseiről vajmi kevés szó esik.” — írta némi keserűséggel jeles szlavistánk, Hadrovics László 1939-ben a Magyar Szemlében. Azóta persze történt egy s más ezen a téren, kiváltképpen a szlovének nemzeti önállósodása óta, ám ma sem lehetünk elégedettek ismereteinkkel a szlovénekről. Még szerencse, hogy a szlovének között is akadt olyan tudós, aki hasonlóképpen elégedetlenségének adott hangot a szlovének magyarságismeretével kapcsolatban. A magyar irodalom szlovéniai népszerűsítésében évtizedek hosszú során át az 1909-ben a Muravidéken született, ma Ljubljanában élő Vilko Novak néprajzkutató és szlavista professzor meglehetősen későn, 1970-ben veti papírra lesújtó észrevételeit a magyar irodalom szlovéniai jelenlétével kapcsolatban: “Szinte nincs is olyan kiáltó példa Európában két szomszédos nép viszonylatában, mint volt — s részben ma is — a szlovénok nemtörődömsége mindazzal szemben, ami magyar — és viszont. Nem fordítottuk egymás szépirodalmát, nem ismerjük egymás történelmét, országát, nyelvét, de még az ábécé is gondot okoz, hiszen a lapokban következetesen hibásan írjuk le a neveket...” E novaki szkepticizmusban van persze némi túlzás is. Talán egyedüli értelme az, hogy a századunk harmincas éveitől szinte napjainkig terjedő időszakban a téma nemcsak kiváló ismerőjének, de a magyar irodalom szakavatott műfordítójának is túlzó megállapításairól van szó. Vilko Novak a magyar irodalom szlovéniai jelenlétének valóságos lelkiismerete. E két kritikus rokon gondolat fényében teszünk kísérletet arra, hogy felvázoljuk Petőfi Sándor költészete szlovéniai recepciójának történetét, és számba vesszük az e befogadást működtető nemzeti szellemi és politikai mechanizmusokat. Valós képet minderről nem kaphatunk, ha nem szólunk a magyar irodalom szlovéniai jelenlétének néhány általános jellemzőjéről, ha nem ágyazzuk bele a szlovén Petőfi-recepciót a magyar irodalom általános szlovéniai recepciójába. Az utóbbi két évszázadban, amióta ténylegesen is érdemes komolyabb recepcióvizsgálat tárgyává tenni a magyar irodalom-szomszédos népek irodalma problemati