Kisebbségkutatás, 2000 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - PETŐFI-RECEPCIÓK. III. (BEFEJEZŐ) RÉSZ - Ratzky Rita: Petőfi közéleti beszédmódjának szólamai

PETŐFI-RECEPCIÓK, III. (BEFEJEZŐ) RÉSZ Ratzky Rita Petőfi közéleti beszédmódjának szólamai Phrases of Petőfi's Public Voice The last two years of Petőfi's working (and of his life) was mostly characterized by a political language. This poetic trend influenced the literature of the neighbouring and related nations the most, because it was feeding on the desire to achieve a common freedom of every nation. Petőfi Sándor 1844-1845-ben költőként meghódítja Pest-Budát. Állása, baráti köre révén ekkor lesz állandó kapcsolata a társasággal, azaz a fővárosi értelmiségi körön keresztül a társadalommal. E kör összetételéről a következőket mondhatjuk: részben már nem a vagyonából élő, hanem polgári hivatalt vállaló közép- és kisnemesi réteg tagjaiból, akik lényegében elindultak a (kis)polgárosodás útján és az ugyanoda tartó, de alsóbb társadalmi rétegekből, például az iparos vagy parasztcsaládból származó, városi, fővárosi felemelkedésre törekvő szellemi (szabad) foglalkozású csoportból alakult ki. E kör kialakulásáról, gondolkodásáról mind ez ideig a legpontosabb leírást Vörös Károly adta a Petőfi és a pesti kispolgár című írásában.­ Ő e réteg legfonto­sabb jellemzőinek az alapvető demokratizmusra való igényt, az úri osztállyal szem­ben való gyanakvást, az erős nacionalizmust, kultúrájában pedig a szentimentaliz­­must és a népiességet tartja jellemzőnek. Petőfi politikai gondolkodásának fejlődése 1844 nyarától, fővárosi segédszer­kesztő korától vesz nagy lendületet. Ez előtt - és ez nem kevés! - egyrészt olyan országismeretre tett szert, amit életkorához viszonyítva azóta sem nagyon haladt meg senki: Soprontól Mezőberényig, Kiskőröstől Pozsonyig számtalan faluban, mezővárosban és városban járt, másrészt apja kezdeményezésére kihasználta mind­azt, amit az ő korában a különböző felekezetű iskolák nyújtottak, megtoldva azzal az állandóan jelen lévő autodidakta igénnyel, amely már aszódi kisiskolás korában is jellemezte. Vachot Sándorék irodalmi szalonjában (ahol a felvidéki származású Erdélyi János és Kossuth Lajos is állandó vendég), a divatlapok szerkesztőségeiben, az írók ked­velt kávéházaiban, és nem utolsósorban a napilapokból tudomására jutnak a közvéle­ményt foglalkoztató kérdések. Elsőként talán a védegyleti mozgalom ügye. Köztudo­mású, hogy e mozgalom a középnemesi ellenzék kezdeményezésére jött létre azután, hogy az 1844-es országgyűlésen nem sikerült elérni a védővám bevezetését. Petőfi verse, a Védegyleti dal a kérdés első szépirodalmi reflexiója. Ő maga - nyilván ki­sebb esztétikai értéke miatt - nem szerette ezt a költeményét, az Összes költeménye­iből is kihagyta. Politikai beszédmódjának elemzése szempontjából azért fontos mégis ez a kis költemény, mert a Nemzeti dal előtt ez volt az egyetlen vers, amely­ben egy közös ügy érdekében, a nemzeti ipar fejlődéséért, minden magyar összefogá­sát sürgeti. „Nemzetünk, e nagy folyó, mely / Mindig százfelé szakadt / Egyesítse innepénél / A különvált ágakat.” (Az innep valószínűleg a védegyleti bált jelenti.) 102 ' Vörös Károly: Petőfi és a pesti kispolgár. In: Petőfi és kora. [Szerk: Lukácsy Sándor és Varga János] Bp. 1970.

Next