Kisebbségkutatás, 2001 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - TANULMÁNYOK: KÖZÉP-ÉS KELET-EURÓPAI MOZAIK - Pomogáts Béla: Magyar irodalom Nyugaton
MAGYAROK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN ÉS A VILÁGBAN fak, mint Határ Győző, Gombos Gyula, Sztáray Zoltán, Illyés Elemér, Kabdebó Tamás, Sárközi Mátyás, Czigány Lóránt és Albert Pál (azaz Sípos Gyula) - tehát nemcsak „szépírók”, hanem tudósok és irodalomkritikusok is. Mellette a Rómában Békés Gellért szerkesztésében megjelenő Katolikus Szemle, a Méray Tibor szerkesztette párizsi Irodalmi Újság és Mózsi Ferenc folyóirata, a chicagói Szivárvány gondozta igen eredményesen az emigrációs irodalmat. Az ugyancsak párizsi Magyar Füzeteknek, a Bécsi Naplónak és a Münchenben megjelenő Nemzetőrnek inkább tudományos, illetve publicisztikai jelentősége volt. Párizsban jelent meg a Magyar Műhely című avantgárd folyóirat, szerkesztői Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor, a kísérletező, vizuális irodalom hívei. Ez a folyóirat a rendszerváltozás után hazatért és a fiatal avantgárd irodalom és művészet szervezésében vállalt szerepet. A könyvkiadók sorában a müncheni Aurora és Herp kiadókat, az Európai Protestáns Szabadegyetemet, a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kört, a washingtoni Occidental Presst, Püski Sándor New York-i Corvin kiadóját és Mózsi Ferenc chicagói Framo kiadóját kell említenünk. A Magyar Műhely, a londoni Szepsi Csombor Kör és a hollandiai Mikes Kelemen Kör ugyancsak fontos könyveket adott közre. Fontos kultúraszervező szerepe volt a különféle értelmiségi és irodalmi társaságoknak. Ezek sorában a Szépfalusi István által vezetett bécsi Bornemissza Társaságot, a hollandiai Mikes Kelemen Kört, a londoni Szepsi Csombor Kört, a párizsi Magyar Műhely Munkaközösségét, az Amerikai Magyar Baráti Közösséget (Itt-Ott Kört kell említenünk, és hasonló feladatot látott el a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör, a katolikus Pax Romana és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem is. Valamennyi ilyen kör és egyesület rendszeresen rendezett konferenciákat, amelyek a nyugati magyar szellemi élet jól működő fórumai és tűzhelyei. Ezeken a konferenciákon részt vettek magyarországi, erdélyi és felvidéki előadók vagy vendégek is. A nyugati magyar irodalom számos kiváló alkotó egyéniséget vonultat fel. Márai Sándor regényei és naplói, Cs. Szabó László elbeszélései és esszéi, illetve Római muzsika című útirajza, Faludy György, Tűz Tamás, Fáy Ferenc és Tollas Tibor versei, Domahidy András Árnyak és asszonyok, illetve Domahidy Miklós Az osztrák vádlott című regénye, Dénes Tibor és Monoszlóy Dezső prózai művei, Kovács Imre önéletrajza, valamint Határ Győző hatalmas életműve, amelyben egyforma szerepet kap a költészet, az elbeszélő próza, a drámai játék és a filozófiai esszé, és amely olyan nagyszabású művekkel büszkélkedhet, mint a Golgheloghi című mitikus drámasorozat vagy a Szélhárfa című bölcselet esszésorozat - nos, mindez az „egyetemes” magyar kultúrát tette gazdagabbá. A nyugati magyar irodalomnak emellett nagy erőssége az értekező próza, mindenekelőtt Vajay Szabolcs, Ferdinandy Mihály, Ignotus Pál, Szabó Zoltán, Gombos Gyula, Borbándi Gyula, Illyés Elemér, Gosztonyi Péter, Kende Péter, Hanák Tibor és Szabó Ferenc történelmi, irodalomtörténeti és filozófiai munkáira gondolok. A fiatalabb írónemzedéket is izgalmas és értékes írások képviselik. Bakucz József, Baránszky László, Horváth Elemér, Kemenes-Géfin László, Vitéz György, Major-Zala Lajos, Gömöri György, Keszei István, Thinsz Géza és Dedinszky Erika költeményeire, Karátson Endre, Kabdebó Tamás, Ferdinandy György és Sárközi Mátyás elbeszéléseire, Albert Pál (Sipos Gyula), Czigány Lóránt, Kibédi Varga Áron, Karátson Endre és Perneczky Géza tanulmányaira, illetve a Magyar Műhely három említett szerkesztőjének „vizuális” költői munkásságára hazai irodalmunk is figyelt. A nyugati magyar irodalom csak az elmúlt két évtizedben vált ismertebbé Magyarországon, illetve a szomszédos országok magyarsága körében. A részleges befogadásban kétségtelenül szerepe volt annak, hogy a nyolcvanas években már enyhültek az emigrác 48