Kisebbségkutatás, 2003 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 2. szám - AZ AKADÉMIAI KISEBBSÉGKUTATÓ MŰHELY TANULMÁNYAI: CIGÁNY NÉPESSÉG MAGYARORSZÁGON AZ EZREDFORDULÓN - Kemény István - Janky Béla: A cigány nemzetiségi adatokról

CIGÁNY NÉPESSÉG MAGYARORSZÁGON AZ EZREDFORDULÓN Kemény István-Janky Béla A cigány nemzetiségi adatokról On the Nationality Data of the Gypsies Concerning the statistical records of the Gypsy population, the authors discard the mis­belief according to which the question of Gypsy identity and that of the attachment to Gypsy nationality would have an identical meaning. In Hungary, the majority of the Gypsy consider themselves Hungarian nationals and, at the same time, Gypsies. A népszámlálások cigány nemzetiségi adatainak elemzése előtt két fontos tényre kell em­lékeztetnünk az olvasót. Az első tény az, hogy a cigányok színesek. A cigánysággal fog­lalkozó kutatók gyakran megfeledkeznek erről, jobban mondva: szeretnek megfeledkez­ni, és gyakran szándékosan. A lakosság viszont számon tartja ezt, és a cigányokat gyak­ran színesekként emlegeti: „brazilok”, „indiánok”, „feketék”, „nem szoláriumtól barna”. A cigányok külseje általában letagadhatatlanná teszi a cigány származást. A második tény a két eddigi országos cigány vizsgálatban használt kritériumhoz kap­csolódik, ahhoz, miszerint azt tekintettük cigánynak, akit a környezete cigánynak tartott. Mint ismeretes, erre azért volt szükség, mert a cigányok lakhelyéről és címéről nincs nyil­vántartás, tehát bármilyen minta összeállítása csak az említett alapon volt lehetséges. (Mellékesen jegyezzük meg, hogy mintát azon az alapon sem lehet készíteni, hogy ci­gánynak azt tekintjük, aki magát cigány nemzetiségűnek vallja. Ezeknek az embereknek a lakhelye és címe éppen úgy nem áll rendelkezésre, mint a többi cigányé.­ Fölmerül azon­ban a kérdés, hogy ki az, akit a környezete cigánynak tekint. Az elsőnek em­l­ített tény sze­rint a környezet a barna bőrűeket tartja cigányoknak, ezenkívül a cigány származásúakat, vagyis azokat, akiknek a szülei cigányok. Általában a félcigányokat is cigánynak tartja, te­hát származás szerint határozza meg a cigányokat. Ebben az értelemben cigány marad az az értelmiségi, akiről környezete tudja, hogy cigány szülők gyermeke, akkor is, ha nem vallja magát cigánynak, sőt tagadja, hogy cigány. Természetesen vannak olyan emberek, akikről környezetük nem tudja, hogy cigány, és akik el tudják titkolni cigány származásukat. Ezek kivételek. Vannak továbbá fehér bőrű cigányok, akik kivételes körülmények között szintén el tudják titkolni cigány származá­sukat. Ezek száma is elenyésző. Általában azonban a származás az irányadó. Márton László írta 1989-ben. Kiválasztottak és elvegyülök című könyvében.., Természete­sen a zsidó származás: valóság;... minél inkább teher, annál inkább valóság, s bár nincs joga elítélni senkinek, ha valaki közülük szabadulni akar ettől a tehertől, azért nem árt tudni, (és kü­lönösen a zsidóknak nem árt tudni), hogy a valóságból nem lehet kimenekülni, s ha valaki me­nekülni próbál, a menekülés is részévé, mégpedig a legpusztítóbb részévé válik a valóságnak." Nem kell arra figyelmeztetni, hogy Márton idézett soraiban a zsidó szó a cigány szóval helyettesíthető. Könyvének másik helyén arról írt, hogy kevesen vannak, akikben a körül­mények nem teszik elevenné a zsidó származás tudatát, és leginkább elevenné furcsa mó­don az a torz tény teszi, hogy sokan vannak, akik titkolják, vagy akik elől gyermekkoruk­ban elpalástolták, s az ilyen emberek aztán rájönnek származásukra, ami az elkerülni vá­gyott kirekesztettséget visszavonhatatlanná és végzetessé teszi.309

Next