Kisebbségkutatás, 2003 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - AZ AKADÉMIAI KISEBBSÉGKUTATÓ MŰHELY TANULMÁNYAI: CIGÁNY NÉPESSÉG MAGYARORSZÁGON AZ EZREDFORDULÓN - Kemény István - Janky Béla: A cigány nemzetiségi adatokról
CIGÁNY NÉPESSÉG MAGYARORSZÁGON AZ EZREDFORDULÓN Kemény István-Janky Béla A cigány nemzetiségi adatokról On the Nationality Data of the Gypsies Concerning the statistical records of the Gypsy population, the authors discard the misbelief according to which the question of Gypsy identity and that of the attachment to Gypsy nationality would have an identical meaning. In Hungary, the majority of the Gypsy consider themselves Hungarian nationals and, at the same time, Gypsies. A népszámlálások cigány nemzetiségi adatainak elemzése előtt két fontos tényre kell emlékeztetnünk az olvasót. Az első tény az, hogy a cigányok színesek. A cigánysággal foglalkozó kutatók gyakran megfeledkeznek erről, jobban mondva: szeretnek megfeledkezni, és gyakran szándékosan. A lakosság viszont számon tartja ezt, és a cigányokat gyakran színesekként emlegeti: „brazilok”, „indiánok”, „feketék”, „nem szoláriumtól barna”. A cigányok külseje általában letagadhatatlanná teszi a cigány származást. A második tény a két eddigi országos cigány vizsgálatban használt kritériumhoz kapcsolódik, ahhoz, miszerint azt tekintettük cigánynak, akit a környezete cigánynak tartott. Mint ismeretes, erre azért volt szükség, mert a cigányok lakhelyéről és címéről nincs nyilvántartás, tehát bármilyen minta összeállítása csak az említett alapon volt lehetséges. (Mellékesen jegyezzük meg, hogy mintát azon az alapon sem lehet készíteni, hogy cigánynak azt tekintjük, aki magát cigány nemzetiségűnek vallja. Ezeknek az embereknek a lakhelye és címe éppen úgy nem áll rendelkezésre, mint a többi cigányé. Fölmerül azonban a kérdés, hogy ki az, akit a környezete cigánynak tekint. Az elsőnek említett tény szerint a környezet a barna bőrűeket tartja cigányoknak, ezenkívül a cigány származásúakat, vagyis azokat, akiknek a szülei cigányok. Általában a félcigányokat is cigánynak tartja, tehát származás szerint határozza meg a cigányokat. Ebben az értelemben cigány marad az az értelmiségi, akiről környezete tudja, hogy cigány szülők gyermeke, akkor is, ha nem vallja magát cigánynak, sőt tagadja, hogy cigány. Természetesen vannak olyan emberek, akikről környezetük nem tudja, hogy cigány, és akik el tudják titkolni cigány származásukat. Ezek kivételek. Vannak továbbá fehér bőrű cigányok, akik kivételes körülmények között szintén el tudják titkolni cigány származásukat. Ezek száma is elenyésző. Általában azonban a származás az irányadó. Márton László írta 1989-ben. Kiválasztottak és elvegyülök című könyvében.., Természetesen a zsidó származás: valóság;... minél inkább teher, annál inkább valóság, s bár nincs joga elítélni senkinek, ha valaki közülük szabadulni akar ettől a tehertől, azért nem árt tudni, (és különösen a zsidóknak nem árt tudni), hogy a valóságból nem lehet kimenekülni, s ha valaki menekülni próbál, a menekülés is részévé, mégpedig a legpusztítóbb részévé válik a valóságnak." Nem kell arra figyelmeztetni, hogy Márton idézett soraiban a zsidó szó a cigány szóval helyettesíthető. Könyvének másik helyén arról írt, hogy kevesen vannak, akikben a körülmények nem teszik elevenné a zsidó származás tudatát, és leginkább elevenné furcsa módon az a torz tény teszi, hogy sokan vannak, akik titkolják, vagy akik elől gyermekkorukban elpalástolták, s az ilyen emberek aztán rájönnek származásukra, ami az elkerülni vágyott kirekesztettséget visszavonhatatlanná és végzetessé teszi.309