Kisebbségi Körlevél, 1942 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1942-11-01 / 6. szám
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE A SZLOVÁKIAI MAGYARSÁG ÉLETE, tanulmányok, 1931—1942. Budapest, Atheneaum, 1942. Az idei könyvnapra megjelent e munka a szlovákiai magyarság második kisebbségi sorsban eltelt három évét mutatja be. Mint Esterházy János az előszóban beszámol „három év egy állam életében mit sem számít, adott helyzetünkben tehát csak a mi szempontunkból lehet fontos. Intézkedések, rendeletek, törvények állandó forrásban vannak, kijegecesedett életformáról szó sem lehet. Az utat nem kövezik bóják, ösztönünk óv az eltévedéstől, belső sugallatunk, mely az ezer éves múlt neveltje, figyelmeztet a tennivalókra. Ezért a könyv. Ezért a néhány hiányzó lap is, élő kérdőjelekkel zsúfoltan, melyekre ma még nem válaszolhatunk.“ A munka számos tanulmányában a szlovákiai magyarságnak teljes életét felöleli. Elsőnek Esterházy János A szlovákiai magyar család élete a második sorsforduló óta címmel a szlovákiai magyarság utóbbi három évének történetét vázolja. Peéry Rezső Peremmagyarok című tanulmányában rámutat a magyarságnak a többi nemzetiségekkel szembeni nehezebb helyzetére. Aixinger László a pozsonyi magyarságról, Gyürky Ákos Nyitráról és környékéről, Duka Zólyomi Norbert a szórványmagyarokról számol be. A könyv második, részébeni Hajre a jövőért főcím alatt a következő tanulmányokat találjuk: Stelczer Lajos tanulmányát a szlovákiai magyar iskolaügyről. Ez a tanulmány egyrészt felsorolja a magyarságnak rendelkezésre álló összes iskoláit, másrészt a magyarságnak e téren mutatkozó legfontosabb problémáit ismerteti. Kovács Alajos a népművelés kérdéséről és a szülői társulatokról szól. A következő rész művelődési, kulturális kérdésekkel foglalkozik. Ebben a következő tanulmányokat találjuk: Somos Elemér: A szlovákiai magyar sajtó, Környei Elek: Szlovákiai magyar írás, Brogyányi Kálmán: A magyar könyv sorsa Szlovákiában, Magyar művészet Szlovákiában, Párkány Lajos: A műkedvelő színpadok problémája, Arany A. László: A szlovákiai magyarság néprajza, Ledényi Frigyes: Magyar sportélet Szlovákiában. Végül egy kis összefoglalót kapunk a szlovákiai magyarság vezető egyéneinek életrajzi adataiból. A munka a szlovákiai magyarság elmúlt három évének meglehetősen teljes képét adja. Kár, hogy az egyházak munkájáról, szerepéről nem találunk tanulmányt. A szlovákiai magyarság életét ismertető e munkát szeretnék megtalálni minden magyarnak asztalán. Dr. B. J. GÁL ISTVÁN: WESSELÉNYI MIKLÓS, Kolozsvár, Minerva rt. 1942. Gál István tanulmánya a „legmagyarabb magyar“-ról szól. Arról a tragikus sorsú nagy magyarról, akit hatalmas tehetsége, a magyar haza iránt vállalt s hozott áldozata az ország legelső magyarjai közé sorol. Élete, munkája Szózatán kívül alig ismert. S mint a szerző befejezésben megemlíti, életrajza sem készült még el. Pedig rövid élete a magyarságért hozott áldozatok egész sora volt. Mint a szerző tanulmányában megemlíti, a Wesselényiek származását ma is homály fedi. De az bizonyos, hogy családjuk a sarkalatos magyar erények, a szabadság és függetlenség vértanúi voltak. Maga Wesselényi Miklós mint 11. gyermek kemény nevelést kapott. Mint Széchenyi kortársa és barátja ő is megjárta nyugatot és hazatérve ő is a magyarság érdekében küzd.