Kisebbségvédelem, 1944 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám

A KISEBBSÉGVÉDELEM még megfelelőbb alkalmat keresünk. Arra azonban mér most nyo­matékosan utalni kell, hogy az 1941. évi népszámlálás adatgyűjtési rendszere nemzetiségi statisztikai szempontokból nemcsak az ú. n. utódállamok 1920. és 1930. körüli népszámlálásainak felvételi mód­szereitől tér el kisebb-nagyobb mértékben, hanem a korábbi ma­gyar népszámlálásokkal sem egyezik meg teljesen. Hiszen előző népszámlálásaink egyetlen anyanyelvi kérdése helyett most két kérdőpont: az anyanyelv teljesen objektív alapon, a nyelv tudá­sán nyugvó kérdése és a népi közösség szubjektív érzésén alapuló nemzetiségi kérdés szerepelt a számlálólapon.“­ Népünk túlnyomó részénél, elsősorban a lakosság legnagyobb hányadát alkotó egynyelvűeknél a korábbi népszámlálások és az 1941. évi összeírás anyanyelvi vallomásai , valamint az 1941-es anyanyelvi és nemzetiségi bejegyzések — közt teljes és tökéletes az összhang (az anyanyelv és a nemzetiség egyezik); csupán a la­kosság — mégpedig a két- vagy többnyelvű népesség — egy ki­sebb részénél (esetleg csak töredékénél) állhat a nemzetiségi válasz valamivel közelebb az előző népszámlálások anyanyelvi feleleté­hez. A múltban előfordulhatott ugyanis, hogy a két-vagy több­nyelvű népességből egyesek, akik a magyar nyelvet egyenlően vagy csaknem egyenlően jól beszélték, mint felmenőik nyelvét, a ko­rábbi népszámlálások egyetlen anyanyelvi kérdésénél magukat részben objektív (nyelvi), részben szubjektív (érzelmi) alapon ma­gyar anyanyelvűnek jegyezték be; ezek, vagy közülük többen, 1941-ben nyilván a számlálólap nemzetiségi kérdésére adott vá­laszban vallották magukat magyarnak, míg az anyanyelvi kérdő­pontban az ugyanolyan, vagy csaknem ugyanolyan jól tudott két nyelv közül a leszármazásukra utaló nem magyar nyelvet jelölték meg sajátjuknak. A korábbi népszámlálásaink anyanyelvi adatai­nak lényegileg teljesen megfelelő számértékeket tehát ilyen — szórványos — esetek miatt az 1941. évi számbavétel anya­nyelvi és nemzetiségi eredményei közt kell keresni, de minden­esetre inkább az anyanyelvi számok közelében.6) Az 1941. évi nép­­számlálás egyébiránt a nemzetközileg is mintaszerű részletesség­gel kiépített magyar nemzetiségi statisztika tradícióihoz híven a legteljesebb tárgyilagosságra törekedett és számos intézkedéssel biztosította azt, hogy adatai mind nemzetiségi, mind felekezeti te­ így főleg: Elekes Dezső dr.: A kisebbségi terminológia és számbavétel problémái. 1940. évf. 21—35. 1. és Thirring Lajos dr.: Az asszimiláció statisztikai megfigyelésének főbb szempontjai. 1938. évf. 13—19. 1. — L. még: Thirring Lajos dr.: Az 1941. évi népszámlálás kérdésköre. Ma­gyar Statisztikai Szemle 1943. évf. 343—351. ( “) A nemzetiség természetesen az anyanyelvtől eltérő, a nyelvis­merettől pedig független lehetett. ( 6) Országos végeredményben ez a körülmény az anyanyelvi adatok összehasonlíthatóságát csak árnyalatnyi­­lag érinti és inkább helyileg, egy-egy községben okozhatja a két vagy

Next