Kisebbségvédelem, 1944 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1944 / 1-3. szám
A KISEBBSÉGVÉDELEM még megfelelőbb alkalmat keresünk. Arra azonban mér most nyomatékosan utalni kell, hogy az 1941. évi népszámlálás adatgyűjtési rendszere nemzetiségi statisztikai szempontokból nemcsak az ú. n. utódállamok 1920. és 1930. körüli népszámlálásainak felvételi módszereitől tér el kisebb-nagyobb mértékben, hanem a korábbi magyar népszámlálásokkal sem egyezik meg teljesen. Hiszen előző népszámlálásaink egyetlen anyanyelvi kérdése helyett most két kérdőpont: az anyanyelv teljesen objektív alapon, a nyelv tudásán nyugvó kérdése és a népi közösség szubjektív érzésén alapuló nemzetiségi kérdés szerepelt a számlálólapon.“ Népünk túlnyomó részénél, elsősorban a lakosság legnagyobb hányadát alkotó egynyelvűeknél a korábbi népszámlálások és az 1941. évi összeírás anyanyelvi vallomásai , valamint az 1941-es anyanyelvi és nemzetiségi bejegyzések — közt teljes és tökéletes az összhang (az anyanyelv és a nemzetiség egyezik); csupán a lakosság — mégpedig a két- vagy többnyelvű népesség — egy kisebb részénél (esetleg csak töredékénél) állhat a nemzetiségi válasz valamivel közelebb az előző népszámlálások anyanyelvi feleletéhez. A múltban előfordulhatott ugyanis, hogy a két-vagy többnyelvű népességből egyesek, akik a magyar nyelvet egyenlően vagy csaknem egyenlően jól beszélték, mint felmenőik nyelvét, a korábbi népszámlálások egyetlen anyanyelvi kérdésénél magukat részben objektív (nyelvi), részben szubjektív (érzelmi) alapon magyar anyanyelvűnek jegyezték be; ezek, vagy közülük többen, 1941-ben nyilván a számlálólap nemzetiségi kérdésére adott válaszban vallották magukat magyarnak, míg az anyanyelvi kérdőpontban az ugyanolyan, vagy csaknem ugyanolyan jól tudott két nyelv közül a leszármazásukra utaló nem magyar nyelvet jelölték meg sajátjuknak. A korábbi népszámlálásaink anyanyelvi adatainak lényegileg teljesen megfelelő számértékeket tehát ilyen — szórványos — esetek miatt az 1941. évi számbavétel anyanyelvi és nemzetiségi eredményei közt kell keresni, de mindenesetre inkább az anyanyelvi számok közelében.6) Az 1941. évi népszámlálás egyébiránt a nemzetközileg is mintaszerű részletességgel kiépített magyar nemzetiségi statisztika tradícióihoz híven a legteljesebb tárgyilagosságra törekedett és számos intézkedéssel biztosította azt, hogy adatai mind nemzetiségi, mind felekezeti te így főleg: Elekes Dezső dr.: A kisebbségi terminológia és számbavétel problémái. 1940. évf. 21—35. 1. és Thirring Lajos dr.: Az asszimiláció statisztikai megfigyelésének főbb szempontjai. 1938. évf. 13—19. 1. — L. még: Thirring Lajos dr.: Az 1941. évi népszámlálás kérdésköre. Magyar Statisztikai Szemle 1943. évf. 343—351. ( “) A nemzetiség természetesen az anyanyelvtől eltérő, a nyelvismerettől pedig független lehetett. ( 6) Országos végeredményben ez a körülmény az anyanyelvi adatok összehasonlíthatóságát csak árnyalatnyilag érinti és inkább helyileg, egy-egy községben okozhatja a két vagy