Kisgrafika, 2005 (44. évfolyam, 1-4. szám)

2005-04-13 / 1. szám

2 KISGRAFIKA 2005/1 PENCSO KULEKOV: EX LIBRISEIM. (Folytatás) (Részletek a művész memoárjából. Első része a KISGRAFIKA 2004/2. számában olvasható) A Bolgár Képzőművészek Szövetsége 1978-ban monog­ráfiát adott ki művészetemről, amelynek a szövegét Petar Csuhovszki professzor írta, és az addig készültek közül a 19 legjobb ex librisemmel illusztrálta 1980-ban megalakult Szófiában az Ex libris Barátainak Klubja Elnökévé Preszlav Karsovszki grafikusművészt, al­­elnökévé pedig a Nemzeti Könyvtár munkatársát, Armand Baszmadzsijánt választották meg. A klub a Bolgár Filate­­listák Szövetsége egyik szakosztálya lett, kb. két tucatnyi tagsága pedig főként a Nemzeti Könyvtár dolgozóiból állt, és kezdetben elég tevékenynek indult. Szerveztünk néhány exlibris-kiállítást, nem csak hazait, hanem külföldön is. Rendszeresen megtartották az összejöveteleket, ám a tag­ság érdeklődése lassan alábbhagyott. Egyre ritkábbak let­tek a klubestek és néhány év múlva teljesen meg is szűn­tek. A vezetőség munkája csak arra szorítkozott, hogy tájé­koztatta a tagokat a küszöbön álló külföldi exlibris-kiállí­­tásokról. Ahhoz, hogy a helyzet így alakult, hozzájárult az állandó helyiség hiánya, ahol a találkozókat tartottuk vol­na, és maga az elnök Karsovszki is, aki már nyolcvan esz­tendős lévén, nehezen mozgott, nem volt olyan állapotban, hogy aktívan vezesse az egyesületet. Ekkor úgy véltük: nem is célszerű, hogy a klub, amely a kisgrafika és az ex libris népszerűsítésére hivatott, egy kalap alá tartozzék a Bélyeggyűjtő Szövetséggel, ezért próbálkozni kezdtünk, hogy csatlakozzunk a Bolgár Képzőművészek Szövetség klubjaihoz. Abban az időben nem volt könnyű dolog sze­mélyesen találkozni a Szövetség nagyhatalmú elnökével, de néhány próbálkozás után csak sikerült bejutnunk az el­nökhöz, Szvetlin Ruszevhez. Beszámoltunk egyesületünk létezéséről, céljairól, társadalmunkban a grafika és a kép­zőművészet iránti érdeklődés felkeltésének jelentőségéről. Érveink nyilvánvalóan nagyon meggyőzőek voltak, mert Ruszev mindenben egyetértett velünk, elismerte, hogy nem logikus és nem helyénvaló, hogy a klub a Filatéliai Szövetség szakosztálya legyen, hanem a Bolgár Képzőmű­vészek Szövetségében van a helye. Megnyertük a csatát, hogy klubunkat a Szövetség befogadja, de a Grafikai Szak­osztály vezetőségével szemben még nem győzhettünk, amely mindvégig ellenszenvvel viseltetett az ex libris iránt és sohasem mulasztotta el kinyilvánítani arisztokratikus gőgjét a kisgrafikával, valamint az ex librissel szemben. Amikor például könyvművészeti kiállításokat rendeztek, a szabályoknak megfelelően előirányozták az I.,II. III. díja­kat és az elismerő okleveleket a különféle kategóriákban, mint az illusztráció, a könyv megformálása, a könyvborí­tó, a tipográfia, a technikai kivitelezés, sőt a nyomdai és a kiadói díjakat is kitűzték, de díjat az ex librisekre soha... Nagyon meglepett, amikor a Bolgár írók Szövetsége iro­dalmi folyóirata, a Plámak 1985/5-ik számában szép cikk jelent meg Pencso Kulekov ex librisei címmel Szvetlozár IGOV irodalomtörténész tollából. Azonkívül, hogy mél­tatta alkotóművészetemet, a lap fedelét harminc ex libri­sem képe borította. Nem ismertem, sőt máig sem volt sze­rencsém személyesen megismernem a szerzőt, hogy meg­köszönjem rólam írt cikkét és tiszteletre méltó állásfogla­lását a bolgár ex libris mellett, éppen abban az időben, amikor a Bolgár Képzőművészek Szövetsége a műfajt fennhéjázó gőggel lenézte. —Magyar kapcsolataim akkor kezdődtek, amikor 1986- ban megismerkedtem Szófiában Király Zoltán költő-mű­fordítóval és ex libris-gyűjtővel aki két évig aspiráns volt a Szófiai Egyetem irodalom szakán, majd Budapesten a Bol­gár Kulturális Központ főmunkatársa lett. Ekkor már, Pencso Kulekov linómetszete X3, op.146. 1980 Pencso Kulekov linómetszet X3 1988, op. 347.

Next