Kisiparos, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-09 / 1. szám
KISIPAROS 3 előnyözhető a tőkével versenyző vállalkozóval szemben. * A kisiparos mai sovány kenyerének a jelentős része attól a hatósági éberségtől és jóakarattól függ, amely az ő szakképesítéshez rögzített jogait a ma olyannyira elburjánzott kontárkodással szemben megvédi. Ebből a szempontból tehát a jogosulatlan iparűzés hatósági üldözése nem csupán jelentős munkatöbblet az ipari közigazgatás részére az ipari rendtartás terén, hanem őrködés a polgárok jövedelemalakulása fölött, amelytől természetesen a közületek fentartása is erősen függ, — de különösképen szociális feladat a szó legtisztább értelme szerint. A kisipar mai elesettségében is hazafiasan felelős adózó polgárnak tartja magát s így méltán és joggal számit arra, hogy a közigazgatás teljes tekintélyével odaáll az ipari képesítés mellé és túl minden álhumánus és álliberális szemponton, a kézművesipart olyan birtokállománynak igyekszik tekinteni, amelynek épségben tartása és fejlesztése egyetemes nemzetgazdasági érdek. A kis- és kézművesipar állandó és megértő támogatása teszi csak lehetővé, hogy a piaci- és vásári értékesítésre produkált ipari termékekeket ne nyomja el a közvetítő kereskedelem által forgalomba hozott kevésbé szolid áru versenye. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ma az iparosoknak mintegy 18-20 százaléka a helyi piacon és környékbeli vásárokon értékesíti készítményeit. Küzdelmes, nomád foglalkozás ez és a legmostohább kenyeret jelenti a vásározó iparos részére. Helypénz, vám, fuvar és hasonló költségek emésztik fel a szerény kereset tetemes részét. Durva itt a verseny, mint amilyen durva maga az egész foglalkozás. A hatósági támogatásnak ezen a téren is a legemberibb megértésben kell megnyilvánulnia. A vásározás és piacközterhek és társadalmi áldozatok viselésében, de Istenáldotta alkotó munkában, termelésben, a tömegszükségletek és igények kielégítésében, az ipar és pedig a kézművesipar nyújtja. A közvetlen és stabil városfenntartó elem a kézművesipar Ne szociális gesztus legyen tehát — ebben a fájdalmas méretekben alamizsnálkodásra berendezkedő városi szociálpolitikában a kis- és törpeipari üzemek hatósági támogatása, hanem az egészséges városfejlődésből folyó életparancs a város és az ő törzspolgárai egymásrautaltságának állandó kifejezője és hangos hirdetője. Mert ha igaz az, hogy a nemzeti kultúra zászlóvivői a városok, akkor kétszeresen igaz az, hogy akik a városi kultúra minden szépségét, kényelmét és állandó lendületét alkotókészségükkel, szorgalmukkal és tényleges munkaáldozatukkal megvalósítják, a városok kézművesei minden megértést, minden megbecsülést és minden szeretetet megérdemelnek. Egy-két téglajegy árával minden kisiparos támogassa a székház akciót. A tanonctartók figyelmébe ! Az ipartörvény rendelkezései értelmében a munkaadó az alkalmazásra felvett tanonc munkábalépését három napon belül tartozik az ipartestülethez bejelenteni s ugyancsak a tanonciskolába beíratni s gondoskodni, hogy a tanonc az iskolát látogassa is. — A tanáciskola igazgatóságának megkeresése alapján figyelmeztetjük a tanonctartókat, hogy e kötelességüknek annál is inkább tegyenek eleget, mivel az iskola igazgatósága mulasztók ellen a kihágási eljárást a kénytelen megindítani, — a bejelentés nélkül eltöltött tanidőt pedig az ipartestület nem számítja be. IPAROSBAL február 4-én a Koronán rendészet mint jogi és közigazgatási kérdés meglehetősen kusza és rendezetlen, éppen azért fontos, hogy itt az őrködő és végrehajtó szervek nagyon tisztában legyenek hatáskörükkel és teendőikkel, mert minden lazaság kemény zaklatás forrása lehet, amit a tolakodó magánérdek előszeretettel igyekszik a maga javára gyümölcsöztetni. A piacon a hatóság a legmesszebbmenő tapintattal igyekezzék érvényesíteni a régi jogszokásokat. A termelő megelőzi a viszonteladót, a régebbi jogosítványa a későbbit. A durvaság pedig toroltassék meg azzal, ami annak természetes következménye: távolittassék el.* A mai kisiparos úgy gazdasági, mint szociális vonatkozásokban ott van a polgár- és proletársors határán. Nem kell külön hangsúlyozni sem, hogy mit jelent, ha meg tudjuk tartani, meg akarjuk erősíteni az iparost polgárnak, vagy pedig átengedjük annak a sorsnak, amivé a tőke és gépi technika materialiter már lealacsonyította és csak a csodálatosan ellenálló etikai szálak tartják még meg a józan polgári világnézet határán. A hatósági támogatásnak kernie kell a kisiparos jelentmelleit tehát a leggyengébb polgári termelő réteg mellett, hogy könnyen és jutányosan juthasson hozzá a legfontosabb és a közület által nyújtott szükségleti és termelési cikkekhez, mint a villany, a gáz, a közlekedés, a köztisztaság, egészségvédelem, városkultúra, erkölcsi téren pedig állandóan érezze, hogy ő ma is az, ami évszázadokon keresztül volt: a magyar városok polgári rendjének gerince, törzsöké. Nagy tévedés és ennek a mi szerencsétlen korunknak rát ámítása az, hogy a városok fokozódó kultúrszükségletének kielégítő forrása a tőke szabad mozgásában van csupán megadva. A városok kultúráját ma is túlnyomó részben nemcsak