Kisiparos, 1939 (20. évfolyam, 1-11. szám)
1939-01-25 / 1. szám
XX. évfolyam, 1. szám > ' I Miskolc, 1939 január 25 KISIPAROS GAZDASÁGPOLITIKAI HAVILAP, A MISKOLCI IPARTESTÜLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztésért és kiadásért felelős: STIMM LAJOS ipartestületi elnök Évi jelentés a Miskolci Ipartestület 1938. évi működéséről Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az 1938-as év sorsdöntő volt az egész nemzet életére... Ennek a gondolatnak a gyújtópontjába kívánjuk állítani az egyetemes kisiparosság és a miskolci Ipartestület múlt évi életét is, mert minden vágyunk és reménységünk a magunk szorosabb életében az, hogy a kisiparosság végre mégis tanuljon és okuljon valamit az idők forgásából és jövője kiépítésében ne maradjon le a többi társadalmi osztályok mögé. Hinnünk kell, hogy új és biztatóbb utakra került végre a magyar élet. Felelős vezetőinknek ki kellett jelölniük a célokat— minden irányban. A tisztesség és fegyelem lett a nemzet domináló jelszava. Az erős reformokat megvalósítani akaró nemzet kormánya a magyar érdekképviseletektől is e kettőt követeli meg. Nekünk is szól ez a jelszó, sőt nekünk, a kisiparosság érdekképviseleteinek talán hatványozottan. Mily szomorú sors, mekkora süllyedés! Tisztességet, fegyelmet kell reklamálni azoktól az intézményektől, amelyek — céhek alakjában — századokkal ezelőtt példázták, tanították a civilizált élet tisztességét és fegyelmét. És mégis így van! Törénelmi múltjánal és célkitűzéseinél fogva alig van a magyar társadalmi szervezetben olyan intézmény, amely magát annyira tisztán és fenntartás nélkül érdekképviseletnek mondhatná, mint az ipartestületi intézmény, — de ennek a nagyszerű intézménynek a konstrukciója annyira laza „egyesületi“, hogy abban a legkomolyabb és a legátfogóbb közérdek is csak annyiban érvényesül, amennyiben a vezetők lótszándéka és a körülmények szerencsésebb alakulása azt lehetővé teszi. Hogy az ipartestületeknek befelé és kifelé egyaránt gazdasági érdekvédelmi szervezeteknek kellene lenniök, de a mai szerkezetüknél fogva: fájdalom, erre képtelenek, — az érdekelt iparosságnak igen-igen nagy baja, közvetve pedig káros az egész nemzetgazdaságra is. Az ország kézműves iparossága ma két malomkő között őrlődik. Befelé az esztelen verseny emészti fel utolsó energiáit is, — kifelé pedig a szertelenségek az árellenőrzést provokálják. — • Miért? Mert az érdekképviseleteiben nincsenek komoly eszközök sem a köztisztesség, sem a fegyelem megteremtéséhez. Ezeket az eszközöket a megteremtendő új érdekképviseleti rendszerben átformálandó ipartestületek részére biztosítani kell, mert az iparos mindennapi élete is tele van olyan elfajulásokkal, amelyek csak úgy orvosolhatók, ha az egyéni szabadosság, kapzsiság és nemtörődömség szemben találja magát, a kari bíráskodással amelynek megvannak a hatályos szankciói is. —■ Nemcsak pénzbírság, ami ma az esetek túlnyomórészében be sem hajtható, hanem — ha kell — a kiközösítés eszköze is. Rendért, fegyelemért, becsületért, áldozatért sóvárog ma minden jóérzésű magyar ember. Ahol pedig az emberek bizonyos erkölcsi célért szövetkeztek, vagy a közjó célzatával testületekbe tömöríttettek, ott a, ma joggal oly nagy nyomatékkal hangsúlyozott „reformok“ alatt semmi mást nem kell érteni, mint rendet, pontosságot, összhangot, céltudatosságot, szóval a nemzet élet folyamatába való teljes és tökéletes beleolvadást. A sorsdöntő 1938-as esztendő ezt jelenti nekünk iparosoknak! I. Általános helyzet Természetesen, az egész magyar gazdasági és társadalmi élet átépítése is a kormány ötéves beruházási programjához igazodik. Különösen áll ez azóta, amióta trianoni elesettségünkből némileg sikerült felemelkednünk és a Felvidék egy részének a magyar államtesthez való visszacsatolása folytán egy megnagyobbodott ország erejének, biztonságának, szellemi és erkölcsi értékeinek megerősítésére kell minden figyelmünket koncentrálnunk. Minden magyarnak teljesen és maradéktalanul magáévá kell tenni azt a gondolatot, hogy az ors PrOSbál 1939 február 4-én