Kisiparos, 1941 (22. évfolyam, 2-12. szám)
1941-02-25 / 2. szám
QdcJSü XXII. évfolyam, 2. szám Miskolc, 1941. február hó 25. KISIPAROS GAZDASÁGPOLITIKAI HAVILAP, A MISKOLCI IPARTESTÜLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztésért és kiadásért felelős: STIMM LAJOS ipartestületi elnök Új szellemet a szakosztályokba! írta: Kovács Lajos ipt. főjegyző Az ipartörvény és annak alapján megalkotott testületi alapszabályok módot adnak arra, hogy a,z ugyanazon iparágat vagy rokon iparágakat űző iparosok az ipartestületen belül szakosztályokat alakíthatnak.4“ A miskolci ipartestületnél az iparosság nagy része ehhez a felismeréshez jóval előbb eljutott, mint ahogy ezt törvény előírta volna, ami azt jelenti, hogy itt a kari érdekek védelmét, a szakmai összefogás szükségességét már a most öregedő iparosgeneráció is kellően értékelni tudta. A mi generációnak gyökeresen mások a viszonyai, mint az előzőé, de abban a mai iparos érdeke sem különbözik a régitől, de a leendő nemzedék értékétől sem, hogy közös célok felé csak közös elhatározással és egyenakarással lehet eljutni. El kell jutni tehát ehhez a jobb belátáshoz a mai iparosgenerációnak is, sőt a mainak különösképen. A testületi szakosztályok megvannak, új életet, korszerű szellemet kell azokba belevinni és erőteljes működésben kell tartani. Olyan kartársakat kell a szakosztályok élére állítani, akiknek valóban gyökerük van a szakmai közvéleményben, akik szeretik iparukat, elismerten tekintélyesek szakmájukban és a közös érdekért szívesen dolgoznak és áldoznak is. El kell járni a szakosztályi ülésekre. A vezetőknek ez feltétlen kötelességük. Aki ezt a kötelességet nem érzi át, ne vállaljon tisztséget, adja át olyan kartársnak, aki ennek kész eleget tenni. A szakmai összejövetelek látogatása egyébként ma mindenkinek elsőrendű érdeke, amikor valóban állami irányítás alatt áll az egész társadalmi és gazdasági élet és ennek az irányításnak napról-napra változó követelményeiről csak ilyen úton szerezhetünk biztos tudomást. Nem szabad a jövőben annak a sajnálatos jelenségnek megismétlődnie, hogy 200—300 tagú szakmából 15—20 tag jelenik meg a „szakosztályi" üléseken. Nem olyan időket élünk, hogy ezt a nemtürődömségi luxust megengedhessük magunknak. Az élet átalakulóban van, aki elzárkózik ettől a folyamattól, nemcsak önmaga marad kívül ezen az életen, de szörnyű károkat okoz kartácsainak is. Egyedül nem maradhat, külön utakon nem járhat ma senki. Jelen életünket a magán-törtetők, a minden áron érvényesülők tették tönkre. A holnapunkat meg kell védenünk az egyéni önzéstől. Emberhez méltóbb életet csak társadalmi szolidarizmussal lehet létrehozni. A társadalmi és szociális igények különben is olyan erővel jelentkeztek az utóbbi időkben éppen az iparossággal szemben, hogy azoknak csak a legszorosabb összefogással tudunk eleget tenni. Gondoljunk az élet bármely mozzanatára és különösen arra, hogy olyan átmeneti időkben élünk, amelyből igen messzinek látszik a kibontakozás és ez a kibontakozás semmiesetre sem valamelyes már átélt „béke“ életformáihoz fog vezetni. Életbevágóan fontos lesz ezután valamelyes szervezethez tartozni, az ott érvényes formákhoz alkalmazkodni. Adjon hálát a Gondviselésnek az iparosság, hogy neki az „uj“ életet nem most kell kezdenie. Hétszázvfsztendős céhhagyomány emlékeit, és tanulságait örökítették át az ipartestületek, amelyekben a céhszellemet — modern keretekben és módszerekkel — a szakosztályok képviselik. Vegye át ezeket a szakosztályokat a komoly fiatalabb iparosgárda és építse ki azokat igazi gazdasági és művelődési szervezetekké. Az Ipartestület közgyűlése Február 16-án zajlott le az Ipartestület évi rendes közgyűlése Ureczky József alelnök elnöklésével. A felügyeleti hatóság képviseletében dz. Faragó Elemér I. o. aljegyző és Dr. Putnoki Béla iparh. biztos volt jelen. Az elnöki megnyitó felvázolta az elmúlt év eseményeit, kiemelve Kelet-Magyarország és Székelyföld visszatérésének történelmi jelentőségét. Testületünk ennek a történelmi eseménynek a megörökítésére is márványemléket állított a díszterem falába. Szólott az elnöki megnyitó beszéd az anyagellátás egyre nyomasztóbb problémájáról, hangoztatván, hogy a társadalom fegyelmezettsége és öntudata mellett ennek egyedüli enyhítő eszköze az intézményes ellenőrzés. Az Ipartestület elnöksége és elöljárósága a komoly időknek megfelelő lelkiismeretességgel áll a helyén és teljesíti kötelességét. Az évi jelentés megvitatása során Tóth István a bőranyag-ellátás bajait tette szóvá és határozati javaslatot nyújtott be, mely szerint a közgyűlés a) megkeresi küldöttségileg Miskolc thj. város közellátási kormánybiztosát, hogy az elviselhetetlen talpbőrhiány ügyében interveniáljon a ■in. kir. kormánynál; b) hogy az egyenlő elbánás érvényesüljön minden téren és az anyaghiányt a gyáripar és kisebb termelő üzemek ép úgy érezzék, mint a két kézzel dolgozó kisiparosok, — ez esetben valamivel több anyag juthat a kisiparosságnak is. Juhász István egyéb iparágaik anyaghiányáról szólt, majd sérelmezte, hogy a katonai szolgálatra bevonult kisiparosok családjairól nem történik kellő gondoskodás. Panasz