Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)

1921-03-25 / 2. szám

irtoktól független politikai újság Megjelenik hetenként háromszor 1. évfolyam 2. szám 1121 március hó 25 óra 2 korona Hiszek egy Istenben! Hiszek egy Hazában! Hiszek egy isteni örök igazságban! Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen. Sajtószabadságot! A háború előtt nagyhatalom volt nálunk is, mint minden totmárnyos országban, a sajtó. A nyomtatott betű előtt édőt hajtottak a hatalmasok, rettegett tőle a bűnös és almazóját látta benne a gyenge. A sajtó szárnyain abadon repülő gondolat eljutott mindenhova, a szabad­itika megvilágított minden kérdést, megkereste a bajokat, hiányokat, megjelölte azok orvoslási módját és ezzel kitett építeni, fejleszteni mindent, ami üdvös és kiirtani, mi kártékony. Voltak hibái, voltak bűnei is ennek a sajtónak. Sokszor írült a toll avatatlan kezekbe, a hirdetett igazságok gyak­­n­ál igazságok voltak, de a szabad kritika tüzében elégett hitványság és csak az maradt meg és hatott a lelkekre, kinek nem a sokszorosítás, hanem a benne rejlő igazság, szafiasság és becsület adott erőt. Nem kellett béklyó ennek a sajtónak. Nem volt szükség cenzúrára. A szórványosan előfordult visszaélések meg­adására elegendő volt az állam büntető hatalma, amely független bíróságok ítéleteiben kíméletlenül sújtott le­zokra, akik a sajtószabadsággal visszaéltek. A háború első áldozata a sajtószabadság lett. A had­­iselés érdekében életbe léptetett előzetes cenzúra mellett sok névleg és­ látszólag volt meg a sajtószabadság. A vesz­­tséget éreztük, de könnyen belenyugodtunk, mert azt ittük, így a helyes. Ma, a múltak tanúságain okulva, meg­­llapíthatjuk, hogy a sajtó gúzsbakötése nem használ a­nnyit a hadviselés érdekeinek, mint "amennyit ártott az­rszágnak az, hogy nem lehetett feltárni az észlelt óriási ibákat és mulasztásokat. Mi minden máskép történt volna, a a végzetes hibákra a sajtó idejében rámutathat! A rabszolgaság, melybe a háború döntötte a sajtót, a­orradalom után még nagyobb lett. Megszűnt a hivatalos cenzúra, de sokkal erősebb és elviselhetetlenebb cenzúra volt a fékevesztett tömegindulat, amely megakadályozott minden neki nem tetsző véleménynyilvánítást és amely a szabadság rosszul értelmezett jelszavával ölte meg a leg­szebb és legszentebb szabadságjogot, a véleménynyilvánl­­ás szabadságát. Már közel hét éve a háború kitörésének és a sajtó­­►zzabadság ma is még csak mint egy kedves régi emlék is a lelkünkben. A bilincs még ma is akadályoz a szabad mozgásban. Igaz, hogy mindinkább lazább, de a szorítását­­csak érezzük és a tőle való szabadulás vágya mindig erő­sebbé és lekü­zdhetetlenebbé válik. Az alkotmányosság helyreállítása után talán veszedelmes lett volna a sajtószabadságot rögtön helyreállítani. Ma már ev, a veszedelem, ha teljesen meg nem szűnt volna is, oly mértékben semmi esetre sem áll fenn, mely indokolttá tenné a sajtó gúzsbakötését. Ne keressünk erővel veszedelmet ott, ahol ez valósággal nincsen! Van elég valódi vesze­delem, ami ellen csak segítség lehet a sajtó szabad működése. Sok jel mutat arra, hogy a sajtószabadság régen letűnt napja felkelőben van. Várva-várjuk ezt a napfelkeltét, mert csak ez hozhatja meg azt a világosságot, mely mellett rombadőlt hazánk felépítéséhez sikerrel foghatunk hozzá. A magyar sajtó azon része pedig, amely csodálatos­képen és saját érdekét is félreismerve a sajtószabadság ellen ir, rossz szolgálatot tesz az országnak. A legjobb és leghelyesebb kormányzati iránynak is szüksége van a nyil­vános kritikára. Ha helyes az irány, amelyen halad, nem kell tartani a bírálattól, ha pedig hibái vannak, azok fel­tárása országos érdek. —s—­. Harc a szabadforgalomért. A kisgazdapárt a közélelmezési miniszter ellen. — Budapesti tudósítónk jelentése. — Mint a lapokból is tudjuk, a kis­gazdapárt múlt heti, csütörtöki érte­kezletén Szijj Bálint kisgazda kép­viselő indítványt tett, hogy a párt ne támogassa március 31-én túl Teleki miniszterelnököt és főleg Vass Jó­zsef közélelmezési minisztert, ha a belügyminiszteri tárcát nem a párt kívánsága szerint töltik be s a gabona szabad forgalmát helyre nem állítják. A párt egyhangúlag elfogadta ezt a javaslatot, azonban, miután a mi­niszterelnök épp most folytatja Cseh­országgal a reánk nézve olyannyira fontos gazdasági tárgyalásokat, me­lyek folytán a magyar határ fojtogató zárlatának megszüntetését remélhet­jük, e héten nem kerülhet végleges döntésre a kisgazdák álláspontja. Hogy a kisgazdapárt ezen elhatá­rozó lépésének milyen nagy fontos­ságot tulajdonít a kormány, kitűnik abból, hogy a közélelmezési minisz­ter sebtében rendeletet bocsátott ki, melyben az adógabonát és adóten­gerit helyettesítő váltság elengedésé­nek módjait szabályozza. Eszerint amelyik kisgazda az adógabo­nát beszolgáltatni nem képes és a 2000 korona megváltási összeg a kisgazdára megbénító terhet jelent, a váltság elen­gedését kérheti. Száz katasztrális holdnál ki­ellen a főszolgabíróhoz, onnan pedig a törvényhatóság első tisztviselőjéhez, azaz az alis­pánhoz felebbezhetnek. Nagyobb gazdaságoknál el­sősorban az alispán, végérvé­nyesen a közélelmezési minisz­ter dönt. A szabadforgalom kérdésében még nincs ugyan a kormánynak végleges döntése, azonban illetékes helyen már kezdenek komolyan foglalkozni egy ötvenpercentes kiegyezés megterem­tésének lehetőségével. Vass József közélelmezési minisz­ter ugyanis — nagyon helyesen — feltétlenül biztosítani kívánja a köz­­alkalmazottak és tisztviselők olcsóbb lisztellátását, amit ő úgy vél elérni, hogy katasztrális holdanként egy métermázsa gabonaadót vetne ki, amelyet minden egyes gazdának feltétlenül le kellene róni. Az ezen felüli terméssel a termelő teljesen szabadon rendelkezne. Hogy Vass közélelmezési minisz­ter ezen praktikus tervét el fogják-e fogadni a kisgazdaképviselők, azt még nem tudjuk, csak az a bizonyos, hogy ha a jövő termési évadra a kormány már most nem biztosítja a gabona és egyéb termények szabad forgalmát, akkor az egész kis­gazdapárti blokk, mint egyetlen em­­ig­e­usn­av Mohh ellenzékbe megy Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete folyó hó 22-ikén közgyűlést tartott. A folyó ügyek mellett fontos tárgyakként szerepeltek: a csecsemő és gyermekvédelemnek hathatósabb támogatása, továbbá a községi szeszadó pótlékról alkotott szabályrendelet, végül az összes tisztviselők és közalkalmazottak gyorssegélye. A csecsemő és gyermekvédelem tárgyában a városi tanács­ javasolta hogy az alispáni rendeletnek megfelelőkig szavazzon meg a közgyűlés 20.000 koronát a védelmi akció céljaira. Úgy látszott, hogy a közgyűlés magáévá teszi a tanács javaslatát, amikor szólásra jelentkezett Dr. Szolnoki Lajos,­ a keresztény nemzeti egyesülés pártjának egyik vezére és a tanács indítványának elvetését és az alispáni határozat megfelebbezését­ indítványozta. Indokolásul azt hozta fel, hogy a város szegény és hogy van a városban elég jótékony­,­sági egylet, a csecsemő és gyermekvédelem azok hatáskörébe tartozik. Ezen indítvány folytán a képviselőtestület a tanács javaslatát lesza­vazta és a nemes célra egy fillért sem ad. (Riporter: Úgy látszik Kiskunfélegyháza város képviselőtestületének több­sége a válságos­­háborúban szenvedett vérveszteségünkről, valamint az azutáni nélkülözések nyomán járó óriási gyermekhalandóságról mit sem tud. De­hogy nem? Hiszen az előadó tanácsnok statisztikai adatokkal igazolta, hogy Oroszország után nálun­k legnagyobb a gyermekhalandóság. Itt fontosabbak a szarvasmarhák; a gyermekek, ha meg is halnak, nem saj­nálják, legalább kevesebb a kenyérpusztító.) A községi szeszadóról szóló szabályrendeletet, amely szerint minden liter sör után 1 korona, a bor után 3 korona és pálinka után 25 korona fizetendő a város pénztárába, a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A saját termésből odahaza elfogyasztott borra és pálinkára ez az adó nem terjed ki. A tanács javaslata szerint a szabályrendelet már folyó évi április hó 1-én érvénybe lépett volna, azonban Dr. Horváth Zoltán városi kép­viselő felszólalása után, aki rámutatott arra, hogy a községi törvény 24 §-a szerint ezen rendelet csakis a vármegyei törvényhatóság jóváhagyása után hajtható végre, úgy határoztak, hogy végrehajtás előtt jóváhagyás céljából a vármegyéhez felterjesztik. A legnagyobb érdeklődést a városi tisztviselők és közalkalmazottak gyorssegélyének tárgyalása kellett. Ugyanis a gyorssegély megállapítására a közgyűlés a keresztény egye­sülés pártiak közül bizottságot küldött ki javaslattétel céljából. Ez a bizott­ság kétszer határozott. Első ízben Dr. Szolnoki Lajos és Kovács Dezső vezérek indítványára a tisztviselőknek és közalkalmazottaknak alig 15 százalékát javasolták gyorssegélyre. A bizottság ezen javaslata azonban kiszivárgott. A gyorssegélyre nem javasoltak között óriási elégedetlenséget keltett. A tanítóság egyik tagja nyílt piacon kelt ki a bizott­ság lehetetlen javaslata ellen. Egyszóval a pártegység is veszedelembe került. Nosza össze kellett a kiküldött bizottságot újra másodszor is hívni. A pártvezérek most már olyan javaslatot készítettek, amely szerint a tisztviselők és közalkalmazottaknak mintegy 50 százalékát részesítik gyors­segélyben. Ez a második javaslat sem elégítette ki az érdekelteket, azért a tisztviselők és közalkalmazottak minden városi képviselőhöz külön nyom­tatott kérelmet intéztek, amelyben a közgyűlésen való megjelenésüket és támogatásukat kérik. Az érdekelt tisztviselők és közalkalmazottak vala­mennyik számára kérték a gyorssegélyt. A városi képviselők elég szép számmal jelentek meg. Dr. Rády Lajos városi főjegyző előterjesztette a bizottság javaslatát és azzal egyidejűleg a tanács javaslatát is. Hosszas S .&lta­tá kérde­mem de a szavazásnál ellene szavazott. Végül elfogadta a közgyűlés azon közbevetett indítványt, amely szerint minden tisztviselő és közalkalmazott megkapja a gyorssegélyt a tavalyi mérvben, kivéve azokat, akik a hivataluk mellett szabad foglalko­zást is űznek. A függel­enségi párt részt vesz az időközi választásokon. A mindszenti kerületben, mely Reök Iván lemondásával megürült, Becsey Károly szegedi ügyvéd, volt országgyűlési képviselőt, képviselőjelöltül kér­ték fel, aki a jelölést elfogadta. Ezzel a függetlenségi és 48-as párt kilé­pett eddigi passzivitásából. Népszavazási komédia. Loyd George érdeklődött az olasz kormánynál, hogy milyen álláspontot foglal el a felsősziléziai kérdésben, a népszavazás után? Az angol kormány hajlandó Felső­­sziléziát kettéosztani a németek és lengyelek között. Az angolok ratifikálnak. Londonból jelentik, hogy az alsóház első olvasásban megkezdte a magyar békére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását. Politikai körökben beszélik, hogy az angol alsóház a húsvéti ünnepek után a trianoni békeszerződést második olvasásban is el fogja fogadni. Görög csapatok támadásba mentek a törökök ellen. London. Legújabb hírel­ szerint a görög csapa­tok megkezdték a támadást a szomáli csapatok ellen. A kormány elatározta, hogy hazarendeli a külföldön tartózkodó görög tiszteket. András herceg Kisázsiába megy a főparancsnokság át­vétele végett. Német kommunisták munkában. Berlin. A német kommunisták a tettek propagandájára tértek át. Közép-Németország több városában bombame­rényletet követtek el. Összeütközés történt a rendőrök és kommunisták között. Számos halott és sebesült. Berlin­ben tökéletes a rend és nyugalom, az ottani kommunisták pu­ccs-mozgalomra való törekvésükkel kudarcot vallottak. Bombamerénylet Rómában. Róma. A Diana-színház vészkijárata előtt bomba robbant fel. 9 embert megölt, 100-at megsebesített. A sebesültek közül az éjjel 13 meghalt. Erdélyi püspökök letették az esküt. Bukarestből jelentik, hogy szombaton Mayláth gyulafehérvári püspök, Glattfelder Gyula temesvári püspök, valamint Teutsch Frigyes brassói szász püspök, letették a román király kezébe az esküt. Az eskütételi ceremónia után a három püspök udvari ebéden vett részt. Nagy Károly ev. ref. püspököt szintén hív­ták eskütételre, azonban megtagadta, mire Bukarestbe rendelték. Betegségére hivatkozva, nem utazott oda és Ravasz esperest küldte maga helyett. Az oláh külügyminiszter kijelentette, hogy az esküt megköveteli. Felbomlil a vörös hadsereg. London. Rigai jelentések szerint Fikow mellett álló hadseregek: a 15. és 16. vörös hadsereg szétzsillott, le­ Nagy Magyarország megcsonkítása miatti mély fájdalmunkat és a nagy Magyarország visszaállí­tása iránti mérhetetlen vágyunkat jelzi lapunk címe. Adja a magyarok Istene, hogy e szomorú címet mielőbb nagy Magyarországra változtat­hassuk. A miniszteri tárcák betöltése. Tegnap délután és este Mayer János földmivelésügyi államtitkár hosszas meg­beszéléseket folytatott a közélelmezési tárca átvétele tárgyában, de mivel ezeket tel­jesen befejezni nem tudta, a közélelmezési tárca elfogadása tekintetében végleges nyilatkozatot nem tett. Teleki miniszterelnök a fővárosból elutazott, s így a közélel­mezési tárca betöltésére vonatkozó tárgyalásokat húsvét utáni kedden fogják befejezni. A belügyi tárca betöltése körül váratlanul nehézségek merültek fel. A kisgazda­párt tekintélyes része gróf Széchenyi Viktor ellen fordult. Hangoztatják, hogy sze­mélye nem nyújt garanciát arra, hogy a vármegyei törvény az ő belügyminisztersége esetén demokratikusan fog megoldatni. Ugyanis barátai előtt nyilatkozott ezen két fontos törvényre vonatkozó tervezetéről, azonban azok a kisgazdapárt körében nagy aggodalmat és visszatetszést keltettek. Nagyatádi Szabó István szintén osztja az aggodalmaskodó kisgazdapárti kép­viselők nézetét. Gróf Széchenyi Viktor kinevezésének meghiúsulása esetére a legkomolyabb je­lölt a belügyi tárcára Iklódi Szabó János. A kisgazdapárt egy része Tomcsányi Vilmos helyettes belügyminiszterrel szem­ben is elégedetlen a debreceni templomgyalázás miatti vizsgálat elnyújtása, illetve abbahagyása miatt. Továbbá azért is, mert Huber Ottó főispán és Sági Lajos rendőr­­kapitány még mindig a helyükön vannak. Híre járt tegnap, hogy Huber Ottó főispánt a belügyminiszter szabadságoltat a kisgazdapárt azonban felmentését követeli, mert ha az be nem következik, megvonja, a bizalmát a kormánytól. Az ónodi kisgazdák tiltakozása. A heves megyei kisgazdák az ónodi kerületben, amelynek nemzetgyűlési képvi­selője Kerekes Mihály, agitációs körutat terveznek. Nem akar ez demonstráció lenni a bírósági ítélet ellen, amely izgatásért Kerekes Mihályt elítélte, mert kimondták a k­igazdák, hogy a bíróság ítéletét szentnek és sérthetetlennek tartják. A demonstráció az ügyésznek azon kijelentése ellen akar tiltakozás lenni, amely szerint igaz az, hogy Kerekes Mihály a proletárdiktatúrával szemben állott, de ezt csak azért tette, hogy mint parasztszülők gyermeke elősegítse a parasztdiktatúrát! Pocsolyába fulladt egy kis gyermek. — Gyermektragédia a tanyán. — Uram, Istenünk, — így fohászko­dunk — ha bünteted is a vétkes embert, nem sajnáljuk, még ha mind­két kezeddel vered is őket. De kérünk, hagyd meg nekünk a gyer­mekeket, ezeket az ártatlan csöpsé­­geket, ezeket a maszatos képű mindig mosolygó, játszani szerető, mindig kacagó, gömbölyűarcú apró gyere­keket. Ezek még nem tudják mi a bűn, mi a fortéléra, ezek nem véte­nek soha senki ellen. Bennük van minden órüusk­ét, övék minden gon­dunk, minden mosolyunk. Téged, te hatalmas Ur, hagyd meg * * * Horváth Imre, pákái 121. tanya­szám alatt lakó napszámos feleséges­tül együtt munkába menve hazulról eltávozván, a 19 éves Mária nevű leányukra bízták a ház gondjait, é­I* gyerekekkel, jószágokkal együtt. A három és féléves Ferkó gyerek folyton nénje sarkában volt. Ott volt a fiaromfietetésnél, a tojások össze­szedésénél, segített, lábatlankodott mindenütt. A Mari leánynak egyszer csak feltűnt, hogy­ a kis Ferkó nem kot­­nyeleskedik mellette. Hiányzott a kiabálása, a lábatlankodása. Kiáltozni kezdett a gyerek után, de bizony feleletet nem kapott. Bemegy a házba, nincs sehol. Nézi a kuckót, ott sincs. Nézi az istállóban, a kamrában, nincs, nincs. Keresés közben a tanyaház mellett levő, mintegy másfél méter mély vályoggödör felé menet, egy helyen II.vilt. ' I-41'- öcsikéje A kis Ferkó a vizbe esett. Mire nénje kihúzta a vízből, már akkor halott volt. A család azonnal értesítette az esetről a rendőrséget. A helyszínre kiszállott rendőri bizottság már csak a halált konstatálhatta és egyben megállapította azt, hogy a kis­fiú halálát véletlen szerencsétlenség okozta. Póruljárt lisztcsempészek. — A félegyházi rendőrség ügyes fogása. — Közeledik a húsvét, amikor bizony nagyon sok ember szívesen lát asz­talán egy kis kalácsot. Különösen a pesti ember, akit az Úristen és a közélelmezési miniszter egynéhány hónap óta kukoric­ás liszttel áld meg. Tudják ezt nagyon jól a liszt­­síbolók. Viszik is batyuszámra a lisz­­tet, a jó nullást, fel Pestre, ahol az­tán méregdrága áron adnak túl rajta. Hogy a törvényben megszabott áron adnák át a hatóságoknak feleslegü­ket, arról hallani se akarnak. Törőd­nek is ők törvénnyel, kukoricás­ ke­nyeret enni nem tudó betegekkel, öklömnyi gyerekekkel, lelkiismerettel, tisztességgel, a nincsetlenekkel szem­ben való emberségességgel. Ugyan! Fő a profit, a minél több haszon. Szombaton este azonban megjárták a síbolók. Valószínűleg nem számítottak arra, hogy Félegyházának elsőrangú, minta­rendőrsége van. Nem számítottak arra, hogy ezeknek az embereknek olyan rafinált szemük van, amivel még a batyukba is belátnak. Nem gondoltak rá, hogy a félegyházi rendőr szimatja messze felülmúlja a finánc szimatját is és megérzi az ember­gőzön, a dorogi szén nagyon büdös füstjén át, hogy liszt van a batyuban. De mit beszéljünk sokat. A hétfő esti csongrádi vonatról leszálló utasok közül egy sereg ember törtetett a pesti vonathoz. Rendőreink a batyukon keresztül meg­­érezvén és meglátván a lisztet, 25 utast kapcsolt le villámgyorsasággal. Körülbelül nyolc mázsa liszt volt náluk 25—30—40 kilós csomagokban. Miután pedig a liszt szállításához szükséges szállítási engedélyekkel nem rendelkeztek, az egész társasá­got bekísérték a rendőrségre, ahol elszedték tőlük a kalácsnak valót s megindították ellenük a kihágási el­járást. Ki fizeti a házhelyek kijelölésének költségeit? A földmivelésügyi miniszter a ház­helyek kijelölésénél felmerült költsé­é­gek viselése tárgyában rendeletet adott ki, mely szerint az eljárás so­rán felmerülő összes költségeket a házhelyekben részesülők a kapott házhelyek területeinek arányában vi­selik. Az eljárási költségeket azok kö­telesek előlegezni, akiknek a ház­helyhez való érdemességét a kép­viselőtestület megállapította Az előleg nagysága házhelyenként 450 koro­nában van megállapítva. A költségelőleget a községi elöl­járóságnál kell befizetni a kitűzött határidő alatt. Ha ezt az igényjogo­sult elmulasztja, azt a házhely iránti kérelmétől elállódnak tekintik. A hadi­rokkantak, hadiözvegyek és felnőtt hadiárvák, ha teljesen vagyontalanok, kérelmükre, amennyiben a szükséges pénzzel nem­ rendelkeznek, a föld­művelésügyi miniszter a rájuk eső költségelőleget előlegezheti. Ezen előlegkölcsönt, mely kamatmentes, egy év alatt kötelesek visszafizetni. A pénzkezelésért, utalványozásért és a számadások helyes vezetéséért az utalványozási javaslatért pedig a községi elöljáróság tagjai, illetve a házhelyrendező bizottság elnöke is anyagilag és egyetemlegesen fele­lősek. Az eljárás befejezése után meg­állapítják, mennyit tesz ki az összes költség s abból mennyi esik a ki­osztott terület minden négyszögölére. S a kapott terület arányában álla­pítják meg azután az egyesre eső költséget. Ha a befizetett költség­előleg nem használtatik fel, akkor azt a bizottság köteles a tulajdonosá­nak visszafizeti? Vagy a vételár tör­lesztésére elszántouti. Az igényjogosultak közös érdeke, hogy az eljárás ne kerüljön sok költ­ségbe. Ezt úgy érhetik el, ha igye­keznek méltányos megegyezést léte­síteni. Közreműködnek, hogy az el­járás minél simább és gyorsabb le­folyású legyen, mert az egyszerű és rövid eljárás kevesebb költséggel jár, míg az esetleges akadékoskodás­­csak nehezíti és meghosszabbítja az eljárást és ezzel kapcsolatban lénye­gesen emeli az általuk viselendő­­költségeket.

Next