Csonka Magyarország, 1924. július-december (4. évfolyam, 27-62. szám)

1924-07-06 / 27. szám

IV. évfolyam. — 27. szám. CSONKA Egyes szám­ára 1500 kor. MAGYARORSZÁG 1924. évi julius hó 6. — A kiskunfélegyházi Függetlenségi párt hivatalos lapja. — Megjelenik minden vasárnap. Munka és élethivatás. Péter-Pál napján bezáród­­tak az iskolák kapui, s a külömböző tanintézetekből az utolsó évfolyamot sikeresen elvégzett fiatal emberek vál­­laira ránehezedik az élet első nagy gondja, az életpálya, az élethivatás megválasztása. A pályaválasztásnál az volna az ideális szabály, hogy min­denki arra az életpályára menjen, amely legjobban megfelel hajlamának, termé­szetének, képességeinek. A való élet azonban erre a sza­bályra, amely pedig úgy általá­nos emberi szempontból, mint termelés szempontjából any­­nyira fontos, lépten-nyomon rácáfol. Nemcsak az általános nyomorúság tesz­i lehetetlenné az ifjúság pályaválasztását, de hatalmi tényezők is, midőn felvételi vizsgákkal, rettene­tesen felemelt tandíjakkal és megszabott létszámmal szo­rítják le az egyes pályákról az arravaló ifjúságot. Mennyi ideális ambíció, mennyi tehet­ség pusztul el ezekben a korlátozásokban, hány ezer ifjúnak a jövőjéről szövögetett kedves álmodozása foszlik szét az akadályokon. Akkor azután — ha már nincs és nem lehet igazi ambíció — mindegy, csak kenyér legyen, s az ifjú a szükség kényszere alatt beáll bármely taposó malomba, ahol megélhetést adnak. Ez a sajnálatos körül­mény hozza létre aztán az elégedetlenséget,mert nagyon gyakran találkozunk a külön­böző életpályákon olyan egyénekkel, akik sorsuk miatt zúgolódnak, hivatásu­kat ócsárolják és önmaguk­kal is meghasonlanak. Pedig úgy kellene lenni, hogy minden ember szeresse élethivatását, kedvvel dolgoz­zék a maga, a családja és hazája javára. Az élet azon­ban azt mutatja, hogy alig van pálya, amelyen az em­berek nagyobb része meg­elégedett és boldog volna. A fenti okokon kívül súlyos oka ennek az is, hogy a legtöbb ember, amikor pályát választ, csak fényoldalait nézi annak, a másik oldalá­ról, a munkáról, a fáradságról, a küzködésről egészen meg­feledkezik, holott nyilván­való, hogy sikert, eredményt semmiféle életpályán sem lehet elérni munka és fára­dozás nélkül. Véletlen ese­teket leszámítva, a biztos sikernek, a legtöbb aratás­nak és a legnagyobb ered­ménynek mindig a ráfordított munka és szorgalom szokott mutatója lenni. Csakhogy a munkára, a munka szeretetére, az idő meg­becsülésére nevelni kell az ifjú­ságot! Nagy betegsége a magyar ifjúságnak, valóságos morbus hungaricus, hogy nem örökölte a munkára való haj­landóságot, urnák született, a hivatalt is kényelmes időtöl­tésnek nézi, pedig elmúltak a régi boldog idők, mikor a gazdag Magyarország meg­engedhette magának, hogy sok százezer ingyenélőt tart­son el. Ma már dolgozni, küzdeni kell, mert az élet nagyon nehézzé vált, s az életpályák köre, ránk meg­nyomorított magyarokra nézve nagyon szűkre szorult. A háború előtt a semmite­vésben tönkrement birtokos középosztály csak elhelyez­kedett az állami hivatalokban, most már az állam is meg­szűnt vendégfogadó lenni, sőt sajnos, ezrével ereszti szélnek az alkalmazottait. Azelőtt az állami hivatal volt a legjobb, legbiztosabb, most emberséges elbánásban csak a nem állami alkalma­­zottak részesülnek, az állami tisztviselők feje fölött állan­dóan fenyeget a B-lista Damokles kardja, s a külön­féle jogfosztások. Szóval: nehézzé vált az élet, s hogy valaki a nehéz­ségekkel szemben megáll­hassa helyét, fel kell magát szerelnie a küzdelem ellen való fegyverekkel. Ezek kö­zött első a munka szere­­tete, azután az időnek és minden­nemű értékeknek megbecsülése. A pályaválasztás sem okozna oly nehézséget, ha ifjúságunk a fentebbi eré­nyekben nevelődnék, ha a család rászoktatná gyerme­két a munkára, az idő meg­becsülésére, a takarékos­ságra, még az esetben is, ha a gyermek véletlenül jó anyagi viszonyok között élő szülőket választott magának, mert a felsorolt erények min­den körülmények között le­hetővé teszik az ember bol­­dogu­ását, a szűkösebb viszo­nyokkal való megalkuvást, s emellett is a megelégedett munkás, sőt mondjuk a vi­szonylagosan boldog életet. Napjaink mutatják, mely pá­lyákon van a boldogulás útja. A diplomás pályák ma már alig biztosítják a száraz kenye­ret", boldogulni csak a produk­tív pályákon lehet. S nemcsak az egyén és család jóléte függ a produktív pályák felkarolá­sától: a nemzet és­ állam fenn­maradásának is egy erős, ge­rinces, úgy gazdaságilag, mint politikailag független iparos, kereskedő és földmivelő osztály az alapja. Ma már ezek, a régen lenézett pályák a leg­tiszteletreméltóbbak, a legjob­bak, a legirigyeltebbek. Ifjúságunknak meg kell sze­retnie a teremtő szerszámokat és lángoló szeretettel kell ápolnia a töredék­ hazának életadó, ka­lászos földjét, a virágos- illa­tos rétet, a madárdallos erdőt. Sokkal tartozunk nekik, mert ők adják az erőt, az életért vívott nehéz harcainkhoz. Vendéglátás Péter-Pál napján. Június 29-én nevezetes estéje volt a tágas Sahin-portának: annyi ven­déget látott, amennyit még Félegy­házán nem igen vendégeltek meg. A hatalmas udvar pompás fényben ragyogott, olyan volt, mint egy óriási díszterem, meg a féli deko­rációk sem hiányoztak, a szomszéd házak falai hófehérre meszelve, zöld ágakkal, virággal, zászlókkal díszítve, a bejárattal szemben levő szomszéd tűzfalán Kossuth Lajos nagy képe fényes lángok között, virágfüzérektől, nemzeti lobogóktól övezve. Az udvar közepén pedig ötszáz teríték kifogástalan ízléssel elrendezve, minden teríték mellett virágbokréta, az asztalokon is nagy virágvázákban virágok. Amellett cél­szerű rend, figyelmes elrendezés és gondoskodás mindenről. A rende­zőség bámulatos munkát végzett, hogy lehet egy forgalmas kereskedés udvarát díszteremmé átvarázsolni. Fél 9 órára megtelt a terem, vagyis, hogy az udvar, Almásy muzsikája a Kossuth­ képe alól diszkrét mesz­­szeségből hangzott, az érkező ven­dégek jókedvű zsibongása is szinte méhdöngéssé szelídült a szabad ég alatt. Egy természetes zöld függöny mögül a vigalmi bizottság ifjúsága hosszú rajban vonul ki illatosan párolgó tálakkal, egy-két perc alatt mindenki el van látva. A pompás izü jó magyar étel s a tüzes szik­rai bor a ragyogó ünnepi millióben magasra emeli a jó hangulatot. A függetlenségi­ párt elnöke, Szintén György kedélyesen, de melegen át­­érzett szavakkal mondja el a va­csora történetét, aminek veleje az, hogy nemzetgyűlési képviselőnk ven­dégül óhajtotta látni lelkes választói közül a városi képviselőket és jó barátait, hogy velük e nehéz idők küzdelmeiről elbeszélgessen és ha szívük melegénél felüdülhessen. Majd maga a vendéglátó, dr. Horváth Zoltán üdvözölte vendégeit, kife­jezve azt is, hogy nagyon sok jó barátja és híve nem vehetett részt a mai estén, de ezért a rendezők ■■ Kertmegnyitás! .... ma, vasárnap ünnepélyesen megnyitom, mely alkalommal rántott harcsa, halpaprikás, hurka, kolbász, túrós csusza, különböző hideg és meleg ■■-. i--'. - etetek, kitűnő borok és kőbányai sörök, valamint fagylalt és jegeskávé fognak f­elszolgáltatniiS.­­— ■ ARTNER GYULA vendéglős..

Next