Csonka Magyarország, 1924. július-december (4. évfolyam, 27-62. szám)
1924-07-06 / 27. szám
IV. évfolyam. — 27. szám. CSONKA Egyes számára 1500 kor. MAGYARORSZÁG 1924. évi julius hó 6. — A kiskunfélegyházi Függetlenségi párt hivatalos lapja. — Megjelenik minden vasárnap. Munka és élethivatás. Péter-Pál napján bezáródtak az iskolák kapui, s a külömböző tanintézetekből az utolsó évfolyamot sikeresen elvégzett fiatal emberek vállaira ránehezedik az élet első nagy gondja, az életpálya, az élethivatás megválasztása. A pályaválasztásnál az volna az ideális szabály, hogy mindenki arra az életpályára menjen, amely legjobban megfelel hajlamának, természetének, képességeinek. A való élet azonban erre a szabályra, amely pedig úgy általános emberi szempontból, mint termelés szempontjából anynyira fontos, lépten-nyomon rácáfol. Nemcsak az általános nyomorúság teszi lehetetlenné az ifjúság pályaválasztását, de hatalmi tényezők is, midőn felvételi vizsgákkal, rettenetesen felemelt tandíjakkal és megszabott létszámmal szorítják le az egyes pályákról az arravaló ifjúságot. Mennyi ideális ambíció, mennyi tehetség pusztul el ezekben a korlátozásokban, hány ezer ifjúnak a jövőjéről szövögetett kedves álmodozása foszlik szét az akadályokon. Akkor azután — ha már nincs és nem lehet igazi ambíció — mindegy, csak kenyér legyen, s az ifjú a szükség kényszere alatt beáll bármely taposó malomba, ahol megélhetést adnak. Ez a sajnálatos körülmény hozza létre aztán az elégedetlenséget,mert nagyon gyakran találkozunk a különböző életpályákon olyan egyénekkel, akik sorsuk miatt zúgolódnak, hivatásukat ócsárolják és önmagukkal is meghasonlanak. Pedig úgy kellene lenni, hogy minden ember szeresse élethivatását, kedvvel dolgozzék a maga, a családja és hazája javára. Az élet azonban azt mutatja, hogy alig van pálya, amelyen az emberek nagyobb része megelégedett és boldog volna. A fenti okokon kívül súlyos oka ennek az is, hogy a legtöbb ember, amikor pályát választ, csak fényoldalait nézi annak, a másik oldaláról, a munkáról, a fáradságról, a küzködésről egészen megfeledkezik, holott nyilvánvaló, hogy sikert, eredményt semmiféle életpályán sem lehet elérni munka és fáradozás nélkül. Véletlen eseteket leszámítva, a biztos sikernek, a legtöbb aratásnak és a legnagyobb eredménynek mindig a ráfordított munka és szorgalom szokott mutatója lenni. Csakhogy a munkára, a munka szeretetére, az idő megbecsülésére nevelni kell az ifjúságot! Nagy betegsége a magyar ifjúságnak, valóságos morbus hungaricus, hogy nem örökölte a munkára való hajlandóságot, urnák született, a hivatalt is kényelmes időtöltésnek nézi, pedig elmúltak a régi boldog idők, mikor a gazdag Magyarország megengedhette magának, hogy sok százezer ingyenélőt tartson el. Ma már dolgozni, küzdeni kell, mert az élet nagyon nehézzé vált, s az életpályák köre, ránk megnyomorított magyarokra nézve nagyon szűkre szorult. A háború előtt a semmitevésben tönkrement birtokos középosztály csak elhelyezkedett az állami hivatalokban, most már az állam is megszűnt vendégfogadó lenni, sőt sajnos, ezrével ereszti szélnek az alkalmazottait. Azelőtt az állami hivatal volt a legjobb, legbiztosabb, most emberséges elbánásban csak a nem állami alkalmazottak részesülnek, az állami tisztviselők feje fölött állandóan fenyeget a B-lista Damokles kardja, s a különféle jogfosztások. Szóval: nehézzé vált az élet, s hogy valaki a nehézségekkel szemben megállhassa helyét, fel kell magát szerelnie a küzdelem ellen való fegyverekkel. Ezek között első a munka szeretete, azután az időnek és mindennemű értékeknek megbecsülése. A pályaválasztás sem okozna oly nehézséget, ha ifjúságunk a fentebbi erényekben nevelődnék, ha a család rászoktatná gyermekét a munkára, az idő megbecsülésére, a takarékosságra, még az esetben is, ha a gyermek véletlenül jó anyagi viszonyok között élő szülőket választott magának, mert a felsorolt erények minden körülmények között lehetővé teszik az ember boldoguását, a szűkösebb viszonyokkal való megalkuvást, s emellett is a megelégedett munkás, sőt mondjuk a viszonylagosan boldog életet. Napjaink mutatják, mely pályákon van a boldogulás útja. A diplomás pályák ma már alig biztosítják a száraz kenyeret", boldogulni csak a produktív pályákon lehet. S nemcsak az egyén és család jóléte függ a produktív pályák felkarolásától: a nemzet és állam fennmaradásának is egy erős, gerinces, úgy gazdaságilag, mint politikailag független iparos, kereskedő és földmivelő osztály az alapja. Ma már ezek, a régen lenézett pályák a legtiszteletreméltóbbak, a legjobbak, a legirigyeltebbek. Ifjúságunknak meg kell szeretnie a teremtő szerszámokat és lángoló szeretettel kell ápolnia a töredék hazának életadó, kalászos földjét, a virágos- illatos rétet, a madárdallos erdőt. Sokkal tartozunk nekik, mert ők adják az erőt, az életért vívott nehéz harcainkhoz. Vendéglátás Péter-Pál napján. Június 29-én nevezetes estéje volt a tágas Sahin-portának: annyi vendéget látott, amennyit még Félegyházán nem igen vendégeltek meg. A hatalmas udvar pompás fényben ragyogott, olyan volt, mint egy óriási díszterem, meg a féli dekorációk sem hiányoztak, a szomszéd házak falai hófehérre meszelve, zöld ágakkal, virággal, zászlókkal díszítve, a bejárattal szemben levő szomszéd tűzfalán Kossuth Lajos nagy képe fényes lángok között, virágfüzérektől, nemzeti lobogóktól övezve. Az udvar közepén pedig ötszáz teríték kifogástalan ízléssel elrendezve, minden teríték mellett virágbokréta, az asztalokon is nagy virágvázákban virágok. Amellett célszerű rend, figyelmes elrendezés és gondoskodás mindenről. A rendezőség bámulatos munkát végzett, hogy lehet egy forgalmas kereskedés udvarát díszteremmé átvarázsolni. Fél 9 órára megtelt a terem, vagyis, hogy az udvar, Almásy muzsikája a Kossuth képe alól diszkrét meszszeségből hangzott, az érkező vendégek jókedvű zsibongása is szinte méhdöngéssé szelídült a szabad ég alatt. Egy természetes zöld függöny mögül a vigalmi bizottság ifjúsága hosszú rajban vonul ki illatosan párolgó tálakkal, egy-két perc alatt mindenki el van látva. A pompás izü jó magyar étel s a tüzes szikrai bor a ragyogó ünnepi millióben magasra emeli a jó hangulatot. A függetlenségi párt elnöke, Szintén György kedélyesen, de melegen átérzett szavakkal mondja el a vacsora történetét, aminek veleje az, hogy nemzetgyűlési képviselőnk vendégül óhajtotta látni lelkes választói közül a városi képviselőket és jó barátait, hogy velük e nehéz idők küzdelmeiről elbeszélgessen és ha szívük melegénél felüdülhessen. Majd maga a vendéglátó, dr. Horváth Zoltán üdvözölte vendégeit, kifejezve azt is, hogy nagyon sok jó barátja és híve nem vehetett részt a mai estén, de ezért a rendezők ■■ Kertmegnyitás! .... ma, vasárnap ünnepélyesen megnyitom, mely alkalommal rántott harcsa, halpaprikás, hurka, kolbász, túrós csusza, különböző hideg és meleg ■■-. i--'. - etetek, kitűnő borok és kőbányai sörök, valamint fagylalt és jegeskávé fognak felszolgáltatniiS.— ■ ARTNER GYULA vendéglős..