Csonka Magyarország, 1926. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1926-01-03 / 1. szám

2 C»ontramagyaror»»*g Mert ha távozol s elhagyod, elfog­lalja idegen! Ne feledd, hogy ez a föld az, me­lyért ősid vére folyt. Ez a föld szép szülőfölded s apáidnak is az volt! Dolgozzál s küzdj, hogy Korea erős legyen s mindig szép; Koreán múltért s jövőért szenved s bűnhődik a nép. El ne hagyjad nagy Istened s úgy ő sem hagy el téged. Az ő nagy hatalma vet majd balsorsodnak véget!_ _ _ Útitársam mindkét szeme könnyekkel volt tele. Mi mást tehettem volna én? Én is sírtam vele. De csakhamar fölocsúdtam, mert egész bensőmben filk­ázott Az a sok gondolat, amely Sdovenszkóról agyamon végig cikázott.­­ Felnyíltak szívem legmélyebb, legtitkosabb rejteki. Megfogtam útitársam két kezét s azt mondottam neki: Mi is küzdünk, dolgozunk, mi is szenvedünk s bűnhődünk A néppel, a népért és az Isten is küzd velünk. Balsorsunknak ő vet véget s vigaszt az a tudat ad. Hogy bármily hosszú is az éj, megjó rá a virradat! Adó és egyebek Hiába, akármilyen közhely, mégis igaz: Karácsony mindenki ünnepe. Még a fináncé is. Ha máskor harag­szanak is reánk, az örvendezés és megbocsátás óráiban talán még ve­­lünk is szóbaáll a t. c. publikum. Annál inkább merészkedem min­den ellenszenv dacára finánci minő­ségben megszólalni, mert remélni lehet, hogy az az idő, amelyik az adófizető polgárok szemében a ki­vető hatóságokat olyan ellenszen­vessé tette, kezdi a végét járni. A konszolidáció az adózás terén szépen halad előre és nemsokára beköszönt a „pengővilág“, amelyik végleg fátyolt borít arra a korra, midőn papírkoronában, takarékkoro­nában és 4—5-féle aranykoronában kértük az adót. Azaz, hogy szép lassan, az 1926. évben még mindig 3 pénz lesz: Pa­pírbankó, aranykorona és pengő. Az aranykorona azonban alig fog szerepelni, inkább csak mint a mútt maradványa, adóhátralék [hogy az Isten akárhová t­­gye!] alakjában. A fő számolási egység a pengő lesz. Pengőre kell majd átszámítani úgy a papi koronát, mint az esetleg arany­koronában megállapított összegeket. A pengő 12.500-as szorzószáma eleinte nem nagyon tetszett, pedig igazán egyszerű. A papírkorona összeget 8-al kell szorozni, 100.000-el osztani ,vagyis 5 tizedest levágni és megvan a pengőérték. Ha például ma egy skatulya gyufa ára 500 K, akkor annak pengőben kifejezett ér­téke [500x8 = 4000 K. : 400.000 fillér : 100.000 — 4] 4 pengőfillér. Vagy hogy nagyobb számot vegyünk: Ha egy öltözet ruha ára, mondjuk, 2 250.000 K. akkor annak az ára a jövő esztendőben az új pénzben [2.250.000x8 = 18 000,000 K. : 100.000 — 180] 180 pengő lesz. Igaz, a 10.000-es szorzószám még egy­szerűbb lett volna, de akkor pénz­­egységünk azonos lett volna az osztrák sógor pénzegységével, abból pedig épen elegünk volt. Az átszá­mításról még csak azt említem meg, hogy ha aranykoronát akarunk pen­gőre átszámí­tni, akkor először át­változtatjuk az aranyértéket a 14 500- as szorzószám segítségével papír­értékre, abból meg kiszámítjuk a pengőt. Ismétlem, még a jövő évben lesz­nek átszámítási komplikációk — (tudom, hogy a közönségnek ezek az átszámítások milyen sok bosszú­ságot okoztak és joggal!] — de az 1926 év végén már megjelennek a pengő bankók, pengő ércpénz és ezek az átszámításokat lassan ki­szorítják. Utoljára akkor kerül rájuk a sor, mikor majd az 1926 évi jöve­delmet kell bevallani 1927. év elején. Ekkor még túlnyomórészt papírban fogunk számolni és gondolkodtat, de az 1927. év folyamán a meggyökere­­sedik a pengő és véget vet a papír­korona szomorú uralmának. Az első normális békebeli adóév tehát 1928- ban lesz­ . Adórendszerünkben mélyrehatóbb változás egyelőre nem várható. E tekintetben csak egy elvi irány áll fenn: a forgalmi adó megszüntetése s az egyenes adók fejlesztése. Ez magyarul annyit tesz, hogy a for­galmi adót, mint a legigazságtalanabb antiszociális adót, meg kell szüntetni, de ez csak akkor történhetik meg, ha az egyenes adóból eredő bevéte­lek a forgalmi adó megszüntetésével előálló hiányt pótolják, ami még na­gyon is a jövő zenéje. Hamarább bekövetkezik az egyfázisos forgalmi adó a mostani helyett. Mai egyenesadórendszerünk — a nagyközönséget az érdekli — ha egyszer a koronaátszámítások sal­langjától megszabadul, egyszerű és könnyen áttekinthető lesz. Van 5 egyenes adónk (azelőtt volt vagy 20- féle). Földadó, házadó, általános kereseti adó, társulati adó, jövede­lem- és vagyonadó. A föld- és házadó mibenlétét el­nevezésük jelzi. Az általános kere­seti adót az önálló kereseti tevé­kenységet űzők fizetik, míg a társu­lati adónak a jog­­személyek [rész­vénytársaságok, szövetkezetek] az alanyai. Mindezeket kiki ott fizeti, ahol a földje, háza van, illetve ahol kereseti tevékenységet fejt ki. Eze­ket az adókat épen ezért tárgyi adóknak hívjuk, mert tárgyakhoz fűződnek. Ezekkel szemben áll a jövedelmi- és vagyonadó, mint sze­mélyi adók. Ilyen adókat mindenki fizet ott, ahol lakik, mindennemű, akár házból, akár földből stb. szár­mazó jövedelme és vagyona után, ha a jövedelme 800 aranykoronát, a vagyona pedig 4000 aranykoronát meghalad Akinek különböző helyen van a háza, földje, másutt ismét valami ipara, mindezekről a jövede­lemadóbevallást egy helyen és pedig a lakóhelyén tartozik beadni, de ajánlatos, ha azokban a községek­ben, ahol szintén van földje vagy háza, az elöljáróságnál bejelenti, hogy jövedelmét itt meg itt vallotta be. Ezáltal elejét veszi a kettős meg­adóztatásoknak, ami sok felesleges zaklatással jár. Az idén történt meg 10 éve elő­ször, hogy az adókivetés, sőt a fel­szól­amlási bizottsági tárgyalások még az adóévben befejezést nyertek. A jövő évre ez már júniusban meg­lesz. Akkor minden adózónak hiva­talból kell kiadni az adói­dét s abból ki-ki megláthatja, mennyi az összes adótartozása. Ezeket az adóíveket az elöljáróságok kötelesek évről évre kiadni. Hogy az adóívek pontosak legyenek, szükséges, hogy az adó­ívet fizetéskor mindenki vigye ma­gával, mert az adóívbe a fizetéseket is be kell jegyezni. Ezzel elejét vesszük annak a néha igazán jogos panasznak, hogy az adófizetők so­hase tudják meg idejében, mennyi tulajdonképen az adótartozásuk. Fontos, hogy a fizetési terminuso­kat mindenki pontosan tartsa be. Nem annyira az állam szempontjából fontos, mint inkább az adózókéból. Merem állí­ani, hogy a késedelmes­kedés oka legtöbbször nem az, hogy az adózó nem tud fizetni, hanem az, hogy nem szeret, tehát halasztja a fizetést. A halogatás miatt azután késedelembe esik és késedelmi ka­matok behajtási illeték­em­en néha 20% át is fizeti az adótartozásának. Saját jól felfogott érdeke mindenki­nek, hogy ettől a felesleges kiadás­tól meneküljön. Ép olyan lényeges a vallomások beadásának és a felebbezések be­nyújtásának határideje. Az előbbi mindig közhírré tétetik, az utóbbira egységesen 15 nap. Ha valaki mégis elkésik, a vallomásában, illetve fe­­lebbezésében törekedjen a késede­lem okát elfogadható módon igazolni. Ez esetben a bírságtól eltekintenek, a felebbezést pedig elkésés im­én nem utasíják vissza. Ha pedig valakinek bármi felvilá­gosításra van szüksége vagy pana­sza van, forduljon bizalommal az illetékes ható­ághoz Az egyenes adók kivetése a pénzügyigazgató- Ságtól a m. kir. adóhivatalokhoz került. Ez a közönség kényelmét szolgálja, mert a kivető hatóság könnyen hozzáférhető, nem kell a messze megyeszékhelyekre elfáradni. És bármilyen hihetetlen, tessék ne­kem elhinni: a fináncnak is van szíve. Neki se lehet más a célja tisztessé­ges ember létére, hogy mindenkivel szemben egyenlően igazságos és megértő legyen- Esküvel fogadott kötelessége, hogy megvédje az állam érdekeit; részrehajlást tőle hát ne várjon senki De azt sem kevesebb gonddal kell megakadályoznia, hogy bárkit az igazság rovására sérelem érjen. Elsőrendű kötelessége pedig az, hogy mindenkit, aki tisztes han­gon felvilágosításért hozzáfordul, tanáccsal, útbaigazítással lásson el, mert nem tehet rosszabb szolgálatot az államnak, mintha tűri, hogy egy polgára megrövidítve érezze magát. A fináncnak is van szíve és ha­zája is van. Ugyanaz a hazája, mint Neked, nyájas olvasóm, egy meg­csonkított, tönkrenyomorított Magyar­­ország. Ezt szolgálja a finánc is, ennek szedi az adót­­, ennek fize­ted be. Amit adsz­ a magadéból, de a Magadénak. Magyarországnak adod. És ez az ország most szegény. Ne haragudj hát rá, ha kér, akkor se, ha követel. Kell neki. Mire kell ? Azért, hogy éljen, leg­yen dolgoz­zon, erősödjön, izmosodjon, jöjjön­­növekedjék. Növekedjék Kismagyar­­országból Nagymagyarországgá! Dr Sulyok Endre* 1926 január ) Rendkívüli városi közgyűlés Az 1925 évi utolsó — rendkívü­li — közgyűlés december hó 30.-án, szerdán délután tartatott, ezúttal elég nagy érdeklődés mellett, különösen a baloldal volt majdnem teljes szánt­ban képviselve. Első pont gyanánt tárgyaltatott a városi közpénzek gyümölcsöztetése. A közgyűlés elfo­gadta a pénzügyi bizottság javasla­tát, mely szerint a közpénzeket egyenlő arányban felosztják a hely­beli intézetek között, azon feltétellel, ha a hivatalos kamatlábon felül még 2 és fél százalékot térítenek. A Kis­kunsági Mezőgazdasági Hitelintézet ugyanis ennyit ajánlott fel az egész 1926. évre. A külföldi kölcsönnek az Angol-Magyar bankban levő összege után 1926 január 1-től csak 8 és fél százalékot ajánlottak fel; a köz­gyűlés megbízta a polgármestert, hogy keressen a fővárosi pénzinté­zetek körében kedvezőbb aj­ánlatot, addig is az összeg az Angol-Magyar banknál marad. — A város részére szükséges könyvkötői munkákat id. Molnár Imre nyerte el, mint legol­csóbb ajánlattevő. — Özv. Nagy Jánosné részére a közgyűlés tanuló fiára való tekintettel meghatározat­lan időre havi 500.000 K kegy­dijat, helyesebben nevelési segélyt szava­zott meg. — A városrendező bizottság javaslatára a közgyűlés meghatal­mazta a tanácsot, hogy egy városi gőzfürdő kiviteli terveit és költség­­vetését készíttesse el. — Mivel a jelenleg működő r. kath. iskolaszék mandátuma január hó 9.-én lejár, a közgyű­és megválasztotta az új iskolaszék rendes és póttagjait. Ugyancsak megállapította a közgyű­lés a virilis városi képviselők 1926. évi névjegyzékét. Úgy ezt, mint az iskolaszéki tagok névsorát lapunk legközelebbi számiban fogjuk közöl­ni. — Végül kilátásba helyezte a közgyűlés özv. Oláh Imréné, Oláh Mária és Bartos Józsefnek a községi kötelékbe leendő felvételét. | KIS LEVÉLRE ! Valaha szegény levélhordók szinte görnyedtek az újévi gratulációk szét­­hordásában. Ma már az emberek megokosodtak, nem gyötrik és nem terhelik egymást az írásos jókívána­­tokkal, no meg aztán zsebbevágó dolog is ma a sűrű levelezés. És rájöttek arra is, hogy az elkövet­kezendő új esztendő nem igen hagyja magát befolyásoltatni a mi jámbor óhajtásaink által, eljö az és nya­kunkra ülvén, féktelenül osztogatja mosolyát, vagy ökölcsapásait asze­rint, amint éppen kedve, vagy sze­szélye tartja. 12 éve, hogy a világot dúló há­ború réme ránkszakadt. Először bizakodva néztünk az elkerülhetet­len események elé, majd nyakig fü­rödtünk az örömmámorban a sok győzelem hírére, a vége pedig az lett, nyakig estünk bele a gyász- és bá­natba. Nem így hittük ennek a vé­gét és csak egy a megnyugtató ebben, hogy mi a háborút nem akartuk. A háború technikai része meg-

Next