Csonka Magyarország, 1927. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1927-01-02 / 1. szám

011. évfolyam­­ 1-ső szám CSONKA (Egyes szám ára 1000 kor. MAGYARORSZÁG 1927 január hó 2 — A kiskunfélegyházi Függetlenségi Párt hivatalos lapja — Megjelenik minden vasárnap Hirdetések díja: millimétersoronként 800 K — Magánhirdetések megegyezés szerint — Hirdetési díjak mindenkor előre fizetendők Bethlen — Mussolini írta: dr Horváth Zoltán Mussolini Olaszországban a parlamentarizmust megölte. A parlamentarizmus azt jelenti, hogy a nép szabad akarattal választja meg törvényhozóit, akik azután a men­telmi jog védelme alatt teljes függetlenséggel intézik az ország ügyeit. Mussolininek ez a parlamentarizmus útjában volt. Hogy minden vonalon a saját akarata érvényesüljön, hirtelen új választójogi törvényt alkotott, amely számára a feltétlen többséget biztosította. Közbevetőleg megjegyzem, hogy Mussolini által a saját céljaira alkotott ezen választási törvény nem nyilvános, ha­nem titkos szavazást ír elő. Mussolini, a mindenható diktátor sem merte a nyilvános szavazást behozni. Ebben tehát Bethlen István még Mussolinit is hajazza. Vele szemben Bethlen István egyszerűen kijelentette, hogy a magyar vidék a titkos szavazásra éretlen és ezen indokolással fenntartotta a nyílt szavazást, amely most már az egész világon egyedül csak nálunk és szovjet Oroszországban dívik. No de visszatérek Mussolinire! Mussolini az új választási törvénye alapján megejtvén a választást, óriási többséget kapott. De a titkos szavazás révén az ellenzék is tekintélyes parlamenti képviselethez jutott. Mussolini — mint diktátorhoz illik — nem jött zavarba. Az ellenzéki képviselőket pártját képező többséggel egy­szerűen kivezette a parlamentből és a néptől nyert man­dátumtól megfosztotta. Ez egyszerű, világos és diktátorhoz illő cselekedet. Ugyanazt gróf Bethlen István is megtehetné. Hiszen már a Ilik nemzetgyűlésbe is a közigazgatási apparátus olyan hatalmas és mindenre kész többséget szállított, hogy Mussolinit már akkor lemásolhatta volna. Hogy ezt gróf Bethlen István nem tette és nem teszi, — hitem szerint — nem az alkotmányos meggyőződésén múlik. Ha Csonka-Magyarország is olyan hatalmas volna és olyan kevéssé függene a külföldtől, mint Mussolini Olasz­országa, akkor Bethlen a veleszületett tulajdonsága szerint nyíltan is Mussolini nyomdokaiba lépne, így azonban, mivel minden esztendőben a nemzetek szövetségének zöld asztalánál Lázárként jelenik meg, leg­alább a parlamentarizmus látszatát meg kell őriznie. Hiszen a zöld asztal mellett ülők parlamentáris alkotmány szerint élő nemzetek kiküldöttei, akik nagyot néznének, ha Bethlen István nem a népképviselet alkotmányos miniszterelnökekép, hanem mint nyílt diktátor jelenne meg. Tehát Bethlen István — fájdalmára — száz százalékig nem követheti Mussolinit. De azért Erdélyből hozott ravaszságát sem igen kell igénybe vennie, hogy az országot diktatúra alatt tartsa. Már a Tiszák uralma oly nagyszerűen berendezte a köz­­igazgatást, hogy a nyílt szavazás segítségével a nép akarata ellen képviselővé még a seprűnyelet is meg lehet választani. Bethlen Istvánnak csak meg kellett nyomnia a Tiszák által ráhagyott közigazgatási apparátusnak a miniszterelnök íróasztalán elhelyezett bűvös gombját és a kívánt eredmény kész. A 245 országgyűlési képviselő közé a nyíltszavazásos kerületekben egyetlen egy ellenzéki képviselő sem jutott be. És Bethlen István most már a külföld előtt bátran ver­heti a mellét, hogy az ország alkotmányos formák között mellé állott. Tehát Bethlen István a választás levezetésében ismét hajazza Mussolinit. Neki nem kellett a nép által megválasz­tott képviselőket a parlamentből kidobálni, neki nem kellett a nép által megválasztott képviselőket a mandátumuktól megfosztani, helyette és érte elvégezte ezt a nyílt szavazás és a gombnyomásra járó közigazgatási apparátus. Ezek szerint Csonka-Magyarország Mussolinija ma Bethlen István, aki ma azt tehet az országgal, amit akar. Nem én mondom ezt, hanem gróf Apponyi Albert, aki karácsonyi cikkében ezeket írja: „Az, ami a választások eredményeként előttünk áll, annakk igazi neve diktatúra, azaz: a vezető államférfinak az a helyzete, amelyben lekötöttség nélkül teheti azt, amit jónak lát.. Újév napja vsd. Ilyenkor mindenki helyesen cselekszik, ha egyrészt a múltba visszanéz és a tanulságokat levonja, másrészt a jövőbe tekint és a múlt tanulságait hasznosítani igyekszik. Végezze el ezt kiki a maga tapasztalatai és tudása alapján. Én is elvégeztem. Az ország mú­­lját szenvedésteljesnek tapasztaltam, a jövőjét pedig nagyon szomorúnak látom, mert a történelem tannussága szerint a diktátorok elmúlásával visszaesés és zavar szokott bekövetkezni. Szegény hazánkat pedig az új évben az Isten óvja minden visszaeséstől és zavartól, mert ezek ebben az el­­gyengül állöptírban sírba fogják taszítani. Ki lesz érte felelős? Emlékezés Mendel Jenőre Az enyészet angyala szállt le kö­zénk, romboló munkáját látjuk min­denfelé. Meglátogatja az egyes csa­ládokat s gyász, fájdalom fakad nyomában. Karácsony másodnapján is egy koporsót álltunk körül, amely a közéletnek egy önzetlen lelkes tag­ját, a népnevelésnek buzgó aposto­lát zárta magába. Mendel Jenő majd­nem 30 évig működött a tanítói pá­lyán, rajongó lelkesedéssel csüggött hivatásán, eme hivatásának szen­telte minden testi és lelki erejét s nemcsak tanítója volt a gondjaira bízott gyermekseregnek, hanem a szó szoros értelmében nevelője s szerető atyja is. Közel 30 éven át szolgálta egyházának, a társada­lomnak s a magyar hazának javát és boldogságát; 3 évtizeden át pa­zarul vetette lelkének kincseit a fogékony gyermeki szívekbe, terjesz­tette, mint az éltető nap a melegség sugarait, hogy minél tökéletesebb és boldogabb életre készítse elő tanít­ványait. Az utóbbi években az iparos­tanonciskolában is tanított nemes, ideális lélekre valló buzgalommal. Tudatában volt annak, hogy amikor a fiatal iparosnemzedék szívébe oltja a hazafiság, vallásosság és köteles­ségteljes­ítés magasztos eszméit, ami­kor arra törekszik, hogy eme nem­zedék tudását nevelje, ő is hozzá­járul ama fönséges munkához, mely romba dőlt hazánkat ismét a régi nagyságra akarja emelni. A polgári fiúiskola bölcsőjénél is ott volt, tu­dását, nemes buzgalmát szolgálatába állította ennek az intézménynek is s nagyban csökkentette a kezdettel járó nehézségeket. Mindenütt ott volt, ahol szervezni, dolgozni kellett s minden cselekedetében a köz java volt zsinórmértéke, a tülekedés, ön­zés távol volt tőle. Áldás volt élete, áldás volt munkássága, mert tettei­ben a szeretet vezérelte mindenkor. Ez a szeretet vitt el bennünket ra­vatalához, ezzel a szeretettel adtuk át megfáradt testét az anyaföldnek, ezzel a szeretettel fogjuk megtar­tani emlékezetét. Kedves Jenő bará­tom nyugodj békében! Isten veled! s. o. Közgyűlés Kedden, december 2- án délután 4 órakor rendkívüli közgyűlést tartott a város képviselőtestülete. Száz­hatvanöt városi képviselő jelent meg, a központi választmány új megalakí­­tása hozta föl a városi képviselőket. 1] A vigalmiadó szabályrendeletet lényegtelen módosítással a belügy­miniszter jóváhagyta. 21 A piaci helypénzt pengőre szá­mítják át.

Next