Csonka Magyarország, 1930. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1930-07-06 / 27. szám

2 ír PETŐFI mozgószinház műsora Jutiji S. szomtatso­­ és 9 órakor, 6. vasárnap 5.7 es 9 órakor Szenzációs dupla műsor rendes helyárakkal A vasálarcos Fimdráma 11 felvonásban DUMAS SÁNDOR leghatalmasabb regénye Főszerepben: Douglas Fairbanks Cseréljünk férjet Warner Bothers szupervígjátéka 6 felvonásban Főszerepben : Helena Costello és John Millan Jön jön legközelebb Magyar fia, lengyel leány­ ­­a »tll**s ttl T«ror*» A nagyzoló kiadások nem kelthettek túlságos nagy bizalmat a kül­földi kormányok és bankárok előtt abban az irányban, hogy a Bethlen-kormány a fogához verné a garast — akár a saját adó­fizetője, akár külföldi hitelezője garasát, — amikor azt kiadja. Minthogy pedig még Bethlen István szerint is ősz előtt nem igen lehet kölcsönpénzre átváltani a Londonban élvezett szíveslátást, pukkedlikat és ceremóniákat, de itthon mégis csak fizetni kell az állami tisztviselőket, a csendőröket, rendőröket, fináncokat és életünk többi kellemes velejáróit, hát ezért kellett a mezőgazda osztály megsegítésének jelszava alatt egy újabb adósrófolást, egy újabb állami drágítást csinálni. Olyan összeget kell kipréselni a baletta címen a fogyasztó közönség millióiból, hogy jusson is pár pengő a kirakatba tett mezőgazdáknak, de maradjon is a nekik jutó összegnél még több a ki-kiürülő állampénztár kisegítésére. A hiányzó adók, a tönkremenések miatt még végrehajtóval sem behajtható adók pótlására kellenek azok a milliók, amelye­ket a falat kenyerünkkel és minden deka lisztünkkel fogunk Bethlen gazdának megfizetni. Ez az egyik oka annak, hogy olyan nagyon sürgeti a kor­mány ezt a javaslatot. Ezért volt kénytelen a Bethlen fenyege­téstől megriasztott egységes párt ezt a már előre megutált, lenézett és kitagadott csecsemőt, a Boletta nevű torszülött gyermeket, amelyet mint a félrelépett leány újszülött gyermekét, már kitett az ajtó elé és megtagadta tőle az anyaságot,­­ ismét ölébe venni és kényszeredett arccal magáénak elismerni. De ezen a gazdasági okon, az állampénztári pénzhiányon kívül egy másik oka is van Bethlen Istvánnak arra, hogy keresztülhajszolja ezt a törvényt. Politikai ok ez, mégpedig a saját diktátori hatalmának ki­egészítése. Amint a titkos választójog megszüntetésével, a sajtószabad­ság és gyülekezési szabadság megtagadásával, a vármegyei és városi önkormányzatok igazi mivoltából való kivetkőztetésével kiépítette ez a kormány a maga politikai diktátori hatalmát, amellyel szemben sem szó, sem beszéd, sem megmozdulás nem lehetséges, úgy akarja kiépíteni a maga gazdasági és pénz­ügyi diktátori hatalmát is. Mert jól jegyezze meg mindenki, hogy ez a Kaletta-törvény csak kezdeményező lépés az egyéni gazdálkodásba való állami beavatkozás rendjén. Csak az alkalmat kereste és találta meg a Bethlen kormány a szerencsétlen mezőgazdaság leromlott hely­zetében, a búza alacsony világpiaci árában és az alkalmat fel­használva, a gazdáknak is juttatva morzsát, megcsinálja az első lépést a gabona-monopólium bevezetésére, vagyis az egész magyar mezőgazdaság gyámság alá helyezésére. Amit más országok a háború befejezése után mindjárt el­dobtak maguktól, a haditerményközpontok és más állami intéz­mények útján való beavatkozást a mezőgazdálkodásba, a gabo­­na-rekvirálásokat, a termelésnek főszolgabíróval, csendőrökkel és fináncal való ellenőrzését, azt a Bethlen kormány nem fogja reszelni visszahozni nyakunkra csak azért, hogy a politikai dik­tátori hatalma kiszélesedést és tökéletes alátámasztást nyerjen a gazdasági diktatúrájával is. Ez a baletta-törvény csak átmenet a gabonamonopóliumhoz, vagyis a teljesfokú állami beavatkozáshoz a mezőgazdaság terén. Mint­ha most is háborúban élnénk, vagy legalább is háborúra k­erülnénk. De hát ki ellen akar háborút viselni Bethlen István? Hiszen azt hirdetik, hogy már csupa barátja van az országnak kül­földön. Valóban azt kell hinnünk, hogy egyedül a szerencsétlen magyar nép az, aki ellen saját kormánya hadat üzen és háborút visel, csakhogy egyenlőtlen eszközökkel: a kormány minden el­képzelhető hatalmi eszközzel, fegyverrel, szuronnyal, végrehajtó­val, finánccal, adókkal, vámokkal, kenyér- és dohánydrágítással, titkos szavazati jog megvonásával; a magyar nép pedig meg­görnyedve, lerogyva, némán állja, tűri ezt a hajrás, kifullasztó, elsorvasztó egyoldalú hadviselést, állja fegyvertelenül, munkás, kérges kezekkel, de nyílt lélekkel és biztos hittel az igazság győzelmében, hogy ennek a sok szenvedésnek más vége nem lehet, csak Kossuth eszméinek a diadala, a­­nép megbecsülése, a népjogok valóraváltása és a nép mi­lóinak egyéni boldogulá­sával együtt az egész ország jobb sorsra fordulása és boldogabb jövője. Június hó 29-én a városházára kitűzött fekete zászló adta hírül a város közönségének, hogy dr. Rády Lajos, a város nyugalmazott főjegy­zője, hosszú betegség után elhunyt. Halálának híre nem érte ugyan vá­ratlanul a város közönségét, mert a halál bekövetkeztét súlyos és gyó­gyíthatatlan betegség előzte meg, mégis a legnagyobb megdöbbenéssel és fájdalommal töltött el mindenkit a szomorú hír. Dr. Rády Lajos 23 évvel ezelőtt került a város főjegyzői székébe, eredetileg ügyvédnek készült, amikor azonban a városi főjegyzői állás megüresedett, őt választotta meg a városi képviselőtestület a város fő­jegyzőjévé. Hosszú közigazgatási­­ működése bizonysága annak, hogy a város az ő személyében jól vá­lasztott. Szorgalmas és lelkiismeretes munkássággal, de emellett nem min­dennapi tehetséggel és hozzáértéssel töltötte be hivatását. Nagy közigaz­gatási tudása, éles judiciuma, kiváló szónoki képessége díszt és tekintélyt adott annak az állásnak, amelyet betöltött. Mint szónok, mindenkor magával ragadta a hallgatóságot, mint közgyűlési előadó pedig klasz­­szikus volt. Sajnos, túl korán megroppant a munkaereje. Az utóbbi években már sokat betegeskedett, azonban nagy lelkierővel gyűrve le betegségét, be­tegen is pontosan és jól ellátta hivatalát és csak egy évvel ezelőtt, már súlyos betegen, kért szabadsá­got, majd adta be nyugdíjazása iránti kérvényét és pár hónap óta már a város nyugdíjazott tisztviselője volt. Holttestét a városháza előcsarno­kában ravatalozták fel és onnan temették el július hó 1-én délelőtt nagy részvét mellett. A díszes egy­házi szertartás után a város közön­sége nevében dr. Biró László városi főügyész tartott hatásos beszédet és búcsúztatta el az elhunytat a város közönségétől, amelynek érdekeiért élt és dolgozott. Dr. Rády Lajos halálával egy nagy­ értékkel lett szegényebb a város közönsége, amely az elhunyt értékes, a város javát szolgáló munkásságára mindenkor kegyelettel fog vissza­emlékezni. |g£Q ju­lius 6 HÍREK­­ Körzeti iparosgyűlés városunkban. Az ipartestü­let elnöksége az Ipartestület Orszá­gos Szövetségével történt meg­álla­­podása értelmében folyó évi július 13-án, vasárnap délelőtt 10 órakor az­­ Ipartestület helyiségeiben a dél- pétsvármegyei ipartestületek bevoná­sával körzeti ipargyűlést tart a kö­vetkező tárgysorozattal: 1. A kis­iparosság helyzete és a gazdasági krízis. 2. A közterhek sokszor meg­ígért, de eddig még végre nem hajtott csökkentése. 3. A Társadalom­biztosító elviselhetetlen terhei. 4. Az országos központi szerv és az ipar­­testületi reform törvényhozás elé

Next